Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-31 / 121. szám

i'm. május 31. r bet vártunk, Fried II. volt a jobbik. A halfsor volt a csapat legjobb része, sőt talán azt mondhatjuk, hogy ez nyerte meg Hajdúnak a mérkőzést — Sípos kolosszális teljesitményt nyújtott. Passzai, fejesei sőt veszélyes lövései is az ideális centerhalfot mutatták meg. Fehér elegánsan játszott. Ivloskovits ;nem játszotta ki formáját. A csatársor a mezőnyben szépe» kombinált, de kapu előtt már nem bizonyult olyan biztosan. Legjobb embere Vampetics jobb összekötő volt. A balszélen Mertin vil­lámgyors lefutásokat ösinált, ő volt a legv szélyesebb. Toris szépen irányította a táma­dásokat. Polenetzky II. megfelelő volt, mig Szolárszki nem tudott kellően beilleszked ni a csatársorba. Szabolcs csapatában Bíró kapus lehetetlenül védett. Helyezkedése pri­mitiv, labdafogása bizonytalan, mind a há­rom gólt védenie kellett volna. Fő okozója volt a vereségnek. Erdélyi—Damu bekkpár feladatát majdnem hibátlanul végezte. Erdélyi Volt a jobbik, de Damu sem maradt el messze tőle. A halfsorban Styevó emberfeletti mun­kát végzett és szinte egyedül tartotta a veszé­lyes Hajdú csatársort. Neumann az első per­cek elfogódottságát leküzdve elég jól oldotta meg feladatát, azonkívül két biztos gólt men­tett. Az első félidőben jobb halfot játszó Ber­ger abszolút gyenge volt, majd megsérült és helyette a második félidőben Szalontai állt be, ki mindvégig megfelelt. A csatársor és Sípos mellett a mezőny legjobb embere Gutt­mann volt. Technikai készültsége, bámulatos amellett nagyszerűen irányította csatárát gól­jai, különösen pedig a második bravúros volt. Méltó partnere volt Reichmann jobbössze­kötő, mig Naményi gyors lefutásokkal excel­lált. A Deák— Feldmann baloldal csak első félidőben elégített ki. Pontban 5 órakor Steinitz biró sipjel­zésére igy állnak fel a csapatok. Hajdú : Farkas— Fried II. Róth, Moskovits, Sipos, Fe­hér, Polontetzki II., Vampetics,. Toris Szo­lárszki, Mertin. Szabolcs : Biró, Erdélyi. Da­mu, Berger (Szalontay), Styevó, Neumann, Naményi, Reichmann, Guttmann. Deák Feld­raann. Hajdú kezd és azonnal támadásba megy át. A szabolcsiak még kissé elfogódot­tak, és igy már a 9 percbén Toris szép, de védhető lövéssel megszerzi a vezetést (1:0.) Damu fautjáért megítélt szabadrúgást Erdé­lyi kornerre menti, de ugyanő tisztázza is. Naményi lefut, de szerelik. Reichmann és Berger helyet cserélnek, majd mezőnyjáték következik, helyenként Hajdú fölénnyel. — Reichmann szökteti Naményit, de ez ofszidon áll, majd utóbbi lefut, beadását Farkas szé­pen fogja. A 34-ik percben Naményi korner4­^bői Reichmann lö, Farkas fogja a labdái, de Guttmann labdástul együtt a hálóba teszi. (1 :/.) A gól után erős Szabolcs támadások. A 39hik percben Reichmann Guttmannhoz passzol, aki fordulásból bravúros gólt rug. (2:1.) A 40-ik percben Szabolcs ellen 1 l-es a megismételt rúgást azonban Fehér kapu fölé rúgja. Erdélyi felszabadító rúgásával végződik a félidő. A második félidő kevésbé élvezetes, mint az első. Hajdú erősen támadj Wampe tics kii­szökik, hosszú labdáját Biró érthetetlenül be­engedi- A gól lehangolja Szabolcsot, Mertin beadását Wampetics lefejel', a labda Biró hasa alatt gólba megy. (3:2.) A gól után Szabolcs hevesen támad, de Fried II. és a szerencse mentenek, Guttmann kiszökését pe­dig Farkas menti. Szabolcs támadással ér vé­gett a mérkőzés. (- er.) Mmmmumunummmmmmm • Glück Jenő" UH bútoráruházában jg Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. sz. alatt wt !Q| mólyen laszállltott áron vácárelhat jg modern háló, ebédlő ctb. beren- h jg 434-3« dezést és különféle butorokit. || KÖZGAZDASÁG A béltisztító iparról. Szabóicsvármegye monográfiájában a béltisztító iparról említés egyáltalában, nem tétetik. Bizonyára azért, mert ez a kézműipar, mint önálló iparág nem léte­zett, nem fofytatlalott. Sőt vármegyénk­ben még manapság is csak gyérszámban legfeljebb 5—6 önálló szakiparos által van képviselve s ebből is kettő Nyíregyházára esik. Hogy közgazdasági szempontból mennyire fontos volna ennek az iparágnak teret nyitni és a létfeltételt megadni, a bél: mint vágóhídi melléktermék ismertetésé vei kívánok röviden rámutatni. Ma ahány község, annyi elhanyagolt rossz és mai értelemben vett termelő cél­jának meg nem fejelő közvágóhíd, mely a községre csak teher. És ez az oka annak, hogy nálunk a béltisztitó ipar dacára, hogy elegendő szakemberrel rendelkez­zünk, nem fejlődhetik. Mert a közséd vá góhidakon termelt csekély szánni bél fel­dolgozása a béltisztitó iparosnak megélhe­tést nem nyújt. Mennyire más volna a helyzet, ha vármegyénk és csonka hazánk területén a községi vágóhidak helyett körzeti vágóhi­dak volnának, ahol a községek hústerme­lése összpontosit'tatnék. Az ilyen körzeli vágóhidak mellett már a béltisztitó ipa­ros is meg tudna élni és azok a milliók, amelyek ma a bél utján vármegyeszerte kárbavesznek, megmentenének. Emel­lett ugy a húsipar, valamint a fogyasztó közönség is csak nyerne. Különben ezt az uj állategészségügyi törvény is tervezi, mely sajnos már annyiszor félredobatot& Pedig, ha valóban több- és jobbtermelést akarunk, ugy e téren is reformra van szükség, mely a köz érdekében elsősorban a gyakorlati szaktudásnak kell, hogy ér­vényt biztosítson. Mert nem szabad, külö­nösen pedig ma, elfordulni, hogy a szakember csak amolyan ötödik kerék le­gyen. Xo de maradjunk a béltisztitó ipa­rosnál, aki a közvágóhídon levágott álla­tok beleiből értékes és keresett exportcik­ket készit. Melléktermékül kevés faggyút és annál több vakarékot j. a D. Előbbiből szappant készit, utóbbit pedig baromfi és sertéseLeítésre használja fel. Eg} 7 körzeti vágóhídon a beles annyi bélvakarékot (nyálkahártya cafatok)'termelhetne, hogy, rajta évente 10—12 sertést javíthatna, il­letve kevés darával hizlalhaLna fel. A bél külső faláról lekerülő faggyyurészecskék­ből — mert a faggyú a husiparosé — pe­dig ugyancsak évente 2—3 mm. szappant főzhetne. Es ezek ma a falusi vágóhidakon legnagyobbrészt a béllet együtt a trágya­dombra és nem a trágyatejepre, meri ilyen nincs — kerülnek, ahonnan éjjel a kutyák hurcolják szét. A legjobb esetben pedig a cigányok veszik meg és adnak érte annyit, amennyit. Vásárosnaményból pél dáuí az egyik nyiregyházi béltisztító ipa­ros hozza eí hetenként a beleket s dol­gozza fel. Es most lássuk, hogy mit nyerne a husiparosü Rendes áron tudná értékesíte­ni a levágott állatok összes beleit. Rendes tiszta és hűtővel ellátott vágóhídja volna s ezáltal ment volna attól, hogy a néhány napig tartogatott és ef nem keft bust, 'mely időközben olykor légváleás is lesz, mint romlott és egész­ségre ártalmas hust eldobja. Mert ne fe­ledjük, hogy faluhelyen évente sok ilyen hus megy tönkre. A nagy drágaság és ne­héz megélhetési viszonyok miatt xöbb községi mészáros állana össze s közösen vennének vágóállatot és igy gyakrabban vághatnának. Egyedül csak igy tudna a vidéki húsipar zülöttségéből kilábalni. — Exportárura is dolgozhatnának. A falusi fogyasztóközönség friss bust kapna állandóan és emellett a bus minő­sége is más volna. A nyers bél ára ma Nyíregyházán szar vasmarhanái 800 K, borjúnál 100 K, juh­nál 150 K. A lóbél 1500 K-t, kikészíteti* bél pedig száraz, vagy sózott állapotban; körülbelül a nyersbét értékének a három­szorosa. De mit nyerne a köz? Amellett, hogy körzeti vágóhidak valóban köz -és állat­egészségügyi intézmények lennének, vár, megyeszerte nehéz milliókat érő nyers­anyagok mentetnének meg, amelyek ma elkalódnak, kárbavesznek. A körzeti vágó­hidak a községek villamosításának is ké­pezhetnék a magvát és kiindulópontját. — Az építőipai* pedig munkához jutna. Mi le hetne igy megcsonkított hazánkban csu­pán a vágóhídi melléktermékekből a köz javára, nemzetünk boldogulására meg­menteni. Mint ahogy dr. Sigmond Elek a Gaea közgyűlésén elnöki megnyitóbeszédében mondta: — Az ország és nemzet erősítjéséf. nek kétféle vonatkozásban kell történni: a már aktiv energiáknak jobb kihasználás sában, vagyis a többtermelésben is a a még passzív, a szunnyadó energiáknak életre keltésében, vagyis uj termelési ágak nak bevezetésében és mindkét vonatho­zásban fel kell használni az iparnak, a kereskedelemnek, a technikának azokat a segítő eszközeit, amelyeket ezek a mai ma­gas fejlettségi fokukon rendelkezésre bo­csáthatnak. A mai gazdasági politikával szemben mely az élőállat kivitelét szorgalmazza, Rejtő Sándor és Ivopeczek Györgynek a nézetét vallom, akik azt taondják, hogy. ne az élő állatokat szállítsuk ki, hanem a hust és húskészítményeket, a mellékter­mékeket pedig idehaza dojgozzuk fel. — Hiszem, hogy hosszabb-rövidebb idő múl­va ez be is fog következni, mert a ránk szakadt és szakadó adóterheket csak ugy bírjuk ef, ha mennél több Ids egzisztenciád nevelünk és nem azok fognak a jólétben dúskálni, akik valutáznak és hangosak, hanem a munka embereit juttatjuk em­beri, azaz tisztességes megélhetéshez. II v. NYILT-TÉR. ___ i Felhívás. Kmeiz Sándor és Kmelz M»Klós ne­vében felkérem nevezettek hitelezőit, hogy, követeléseiket irodámban sürgősen beje­lenteni és bizonyítékait bemutatni szíves­kedjenek. Dr. Xagymáté András, ügyvéd. i Amerikai újdonság: kalandor-fiSm a Diadalban I WAD FARKASOK I

Next

/
Thumbnails
Contents