Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)

1923-04-15 / 85. szám

1H3. április 15. JtfYilUnDÉK. t volt reá, még a tani!óva! szemben sem a magyaros kiszólássaj. Páratlanul buz­gó, önzetlen egyházi szolgálatának egyik méltó koronázása voll, hogy a dr. Zejenka Lajos kerületi léi ügyelővé történt meg­választásával lemondás folytán megüre­sedett felügyelői állásba a sok ezer lel­ket számláló nyíregyházi evang. egyház közbizalma öl áhította oda. Másik koro náztatásál, amely most várt volna reá, amikor a íisza\idéki egyházmegye meg­üresedett világi lisztének betörése kér­dését wn szintén feléje fordult a közbiza­lom — már nem érhette meg. Nehéz kér­tlésekben, kényes problémák megoldása körül az ő erélyes, határozott, világos ok­fejtései döntő sulival eslek a mérlegbe. Egyháza közönsége liszlában \o]t köz­mondásosán nehéznek mondoit termé­szetével, sokszor szenvedélyes harcmodo­rával, kíméletlennek "látszó kifejizésmód­jával, de tudta azt is s ez az, ami a lényeg­re tartozó alapozásokat szolgálta'ja jel­lemrajzához, hogy a látszólag érdes külső aranyszivei, páratlan buzgóságot, komoly eszméin i célkitűzést és szinte szók-t|a*iul ritka önzetlenséget és áldozatkész é.e. a­kart s hiki világának ezek ma oly rilka alapvető vonásai tették ől az egyház lár­sadaJmában kiválóan mcgbecsüíl ve­zéregyéniséggé. Politikai téren a icgha.'ározotlabb kö­vetkezetességgel állott a Tisza Isíván ve­zéri lobogója alá s amikor a nemzet széles rétegei elfordultak a vezérlői, szinte prólétai ihlettel tctl róla lanuságót, ami­kor megjövendölte, hogy meg fogja még bánni a magyarság, hogy Tisza Istvánt elhagyja. Az októberi és márciusi forra­dalmakat senki nálánál kérlelhetetlenebb haraggal nem ostorozta. A proletárt!ik­lalura idején uton-utfélen, mit-se félve az ellen forradalmárokat fenyegető i agy veszélytől, hangos szóval szórt átkot Ká­rolyi Mihályra, Kunfira, Kun Bélára és a Szamuelyekre. Mint nehéz kő szakadt fel szivéről a dikiatura bukásának hírére az eddig nemzele sorsán érzett esüugedés s ettől kezdve soha nem szűnt meg hir­detni Magyarország bekövetkezendő fel­támadásai. Ezt a hiíét páratlanul gazdag történél i és jogi ismereteinek tárházába? vett érvek egész arzenáljával támo­gatta. A városi és a vármegyei közélet nagy kérdéseihez mindig a közjó eszményi cél­jait szem előtt tartó komolysággá!, hévvel lelkesedéssel szólott hozzá. Beszédeit tö­mörség, mélység," vaskövelkezetcsségü lo­gikai felépítés, tárgya igazságáért hevülő szenvedelem, fordulatos slil, nem egy­szer szikrázó ötletesség, sőt megkapó humoro' él jellemezték. Ugyanezek a vo­nások uralkodtak hírlapírói dolgozatain is. A szerkesztésében állott Nyíregyhá­zi Déli Ejság: egyik-másik kimé étien ban gunak mondott vezércikke mellet', ame­lyeknek megírására ideálokért lelkesülő egyéniségének a helyzet veszélyéi túlme­nőiig magyarázó szenvedelme sarkalta, cikkeiben, tanulmányaiban, okfejtéseiben a szellem és a kifejezésmód bámulatos gyöngyszemeire bukkanunk, sőt cgvik-má­sik irása a modern hirlapirás klasszikus magasságáig emelkedik. Ha U h a valakit, megsebzett, utólag maga bánta meg a legjobban s későbbi írásaiban láthatólag mérsékelte kifejezéss it. Ügyvédi működé-ében az ügyfeleinek érdekével való becsületes azonosuítság, lelkiismeretes szorgalom, széleskörű jo­gászi tájékozottság s rendkívül éles eszű jogvédő munka jellemezték. Ha idejének s erejének javát'nem a közélet önzetlen szolgálatával foglaltatja ír, irodája bizo­nyára a legelsők legelsőjévé fejlődik vala. De mert anyagi előnyök kivivására soha, hanem csak mindig eszményi célok szol­gálatára összpontosította ereje", nem­csak arra nem igyekezet 1, hogy kis va­gyont szerezeti, ami neki szinte gyer­mekjáték lett \olm , hanem még a saját egészségi állapotának hanyatlásával sem sokat törődött; bizalmas barátainak in­telmei, aggodalmai, orvosának komoly tilalma dacára testiekkel, anyagiakkal nem törődw, élt az ö eszményeinek, köz­szolgálatának, forrón szeretett csalódja­nak s még azt a pihenést is megvonta magától, amelyre a háborús évek alatt fontos őrhelyen teljesített huzamos ka­tonai szolgálata ulán kimerült szerveze­tének oly égetően nagy szüksége lett volna. Másfélhónapig lartó súlyos, de hő­siesen viselt szenvedés dán, megárvult gyermekeinek, a eszleség' súlyát ie|e:te erősen megérző egyházának, rokonságá­nak, barátainak s a város egész társadal­mának nagy fájdalmára elköltözött atyái­hoz Vki e súlyosan válságos időben is a nemzet és egyházépilő eszmények pél­daadóan lelkes barálja voP,.... dr. Prok Gyula megérdemli ez eszmények minden hü követőjétől, hogy korai s: jál a kegye­letes emlékezés Inrvadhaia 4an viágszálá­val díszítse.... Helye közéletünkben so­káig pótolallan marad, emléke mindig élni log hálás szivünkben. Nyíregyháza, 1923. április 14. Geduty Henrik. Hétfőn a színházban JBtatslay par első fel­léptével Csábító szenzációs amerikai dráma. Nyíregyháza közönsége ma ünnepli Szabolcs zeneköltő fiának Ábrányi Kornélnak emlékét. Idősb Ábrányi Kornél né férjéről. — Ábrányi cnn/ád eredete. — Érdekes adatuk h nagy úttörő magyar xentkőltör . — Hollo Lilinek Ábrányi fCr.rmth'A*' 1 kfn-r* in e-rirti* a* Ui időkben. Nyíregyháza, április 14. A Nyirvidék tu­dósítójától. j Szabó lesvárni egye közönsége ma este ü.i- i nepi percek áhítatával áldoz nagy fia, a zene- i költő Id. Ábrányi Kornél emlékének. A Bes- I j senvei Kör Alt:-1 rendezendő impozáns errilék­: ünnep szereplői Nyíregyházára érkeztek s ! j megjött az ünnepelt zeneköltő özvegye, gc lei ! j Katona Klementin írónő is, aki a centenná-! \ rium alkalmából több rendkívül értékes in- I j terjuban adott felvilágosítást ünnepelt férje ; | életéről és működéséről. Ezek közül bennün­| ket, szabolcsiakat különösen Holló Lili iró­j nőnek az Uj Idők számára irt interjúja ér­| cíekel, amelyben sok tanulságos vonatkozás ' van Szabolcsvármegyére, e vármegyében ma ' is élő, előkelő családokra. Holló Lilinek Id. ; Ábrányi Kornélné a következőket mondotta j halhatatlan emlékű férjéről : Ábrányi kornélné, gellei Ka­tona /(lement n. Hajlott háttal, botra támaszkodva, mint ' a kedves mesebeli anyóka, tipegi végig éveit ; idősb Ábrányi Kornélné, gellei Katona Kle- I rneutin. Férjének cenlennáriuma alkalmával első pillanatban szinte anakronizmusnak érez­tük, hogy özvegyp még a valóságban élve ta­lálható. Csak mikor az óra már éjfél felé köze j iedik látogatásunk közben, akkor tudjuk csak | meg igazán, hogy a Császárfürdő dependence ': j épületének egyik keskeny, igen egyszerű szo- ' I bájában éldegélő nénike szellemileg még itt jár mindkét lábával, ha ezek fizikailag fájó­sak is nagyon. Gellei Katona Klementin nemcsak fiatal korában volt elismerten nagyműveltségű, szel iemes és mélv gondolkozású irónő, hanem most is még tervei vannak, irodalmi tervei. Minden uj benyomással szemben friss és fo­gékony. Pedig neveltetését még szigorúan Kölcsey Ferenc szellemében és módszerével vezették,, akinek unokahugát tisztelhette édesanyjában, a Kölcsey nevelte Kölcsey An- l tóniában Ábrányiné. És regénye, A próféta c. í regénye, amelv már kéziratban készen is van j és a kiadást várja, már a nagy világháború j motívumait dolgozza fel. i Mialatt ilyen mérföldkövek között több- i. ször is ide-oda sétálgat efnlekezetében idősb ' Ábrányi Kornélné, miközben már ágyban pi- ( hen, lévén este 8 óra, lassankint összeszede­geti az apró intimitásokat, amelyek valóban nem érdektelenek férje centennáriumával kap­csolatban. Néha el-elhal a szava, mert hiszen gyen­ge a szive, de mindannyiszor irigylésreméltó energiával kényszeríti magát kimerítő tájé­koztatásunkra. A család kettészakadd a. Talán érdekes lesz, ha elmondom, szellemes csevegését, hogy tulajdonképpen az Ábrányiak eredeti neve Úrdungh volt. Az Urüutighok még Árpáddal együtt jöttek Ma­gyarországba. Ugy látszik, a nép logikája nem talált elég értelmet az Urdungh elneve­zésben és igy érthető az az ethimológiai vál­toztatás, amelyen keresztül jutva, az Ur­dunghok szépen Eördöghökké alakultak át. Ilyen néven éltek, mint várurak a középkor­ban. Egy ilyen generációnak szinte természe­tes fejlődését jelentette az, hogy a/, egyik utód, az én Kornélom apja : Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh Alajos annyira gőgös ter­mészet tudott lenni, hogy valamilyen, ugy tudom, nem is igen érdekes ok miatt, ös­szekülönbözvén testvérével, Eördögh Dániel­lel, fejébe vette, hogy nem visel vele egy családnevet. Birtokuk Szentgyörgy-Ábrány­ban volt. Ata már Nyir-Ábrány a neve ennek a községnek. Szent-György volt a család véd­szentje, de azért a modern idők nem tűrték meg, hogy a község nevében Szent-György is szerepeljen. Tudja, nevetett huncutan Ábrányi­né, én azt hiszem, hogy azért változott át Szentgyörgy-Ábráay Nyir-Ábránnyá, mert a vonat csak egy percig áll meg állomásán és a kalauznak nincs ideje többet kiáltani, mint Nyir-Ábrány. — A lényeg azonban az Ábrány elneve­zés. Eördögh Alajos tehát ezt a nevet válasz­tolta. Nagykállói Ká'lay Te-'czLi ékszerei. Eördögh Alajos mindenben ilyen ma­kacs magatartást tanúsított. Amíg Kornél fia csak mint dilettáns Zenekedvelőinek tütv: fel előtte, addig nem bánta, hogy zongorázik és érdeklődik a muzsika iránt. Kiküidle kül­földre, hogy világot lásson. Mikor azonban rájött arra, hogy a fiit minden idejét a komoly muzsikának szenteli, mert már itthon, Erke! hatása alatt a zenei pályát választotta, akkor megvonta tőle a támogatást. Kornélom csak azért folytathatta külföldi zenei tanulmányait mert édesanyja, Nagykállói Kállay Terézia aki Kállay Béni pénzügyminiszternek volt a nagynénje, ékszereit lassan-lassan eladogat­ta és az értük kapott összegekkel segítette fiát.

Next

/
Thumbnails
Contents