Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)

1923-04-11 / 81. szám

2 i jl

i apruiá 11. Utazás Nyíregyházáról a Felvidékre. Egy kis birsig. — Magyar szó az utcákon. — A Panoráma Petőfiről. Nyíregyháza, április 10. A Nyirvidék tudósítójától. Lapunk munkatársának alkalma volt egy otthonától elszakított felvidéki magyar emberrel beszélni, aki dolgainak rendezésére egy kis időt nyert a cseh ügyvivői hivatal jóvoltából s ismét megjelenhetett a görbe hegyek országában- Impresszióit a következőkben adta elő : —. A magyar határ és vámőrség szíves előzékenysége és udvarias modorban végzett vizsgálata után cseh vonatra ültünk. Egv férfi és egy nő vizsgáló száll fel a vonatra s megkezdik a motozást. Nálam a cigaretta mennyiségét a megengedettnél többnek találták, lévén nálam száz darab cigaretta, azonnal megbírságoltak 20 cseh koronára. No ez jól indul, gondoltam magamban, s bosszúságomban a nálam hagyott egy pár cigarettából egyre rágyújtottam. Hamutartó ? ... az nincs. A gyufát, majd a cigarettavéget is magam elé dobtam s ugy bámultam ki a nem oly régen még nagyon is jól ismert, kedves tájra. A kalauz kizökkent gondolataimból s értésemre adja, hogy vagy fizetek bírságol', vagy szedjem fel az eldobott cigaretta véget. Mit tegyek ? Felvettem. Alig-alig akad fülke, amelyben a dohányosok részére hamutartó lenne kifüggesztve, de — meg kell adni, rend az van a sók ócska kocsiban is — a cigaretta véget s más szemetet eldobni szigorúan tilos. Bírságok első izben 2, azután 5 s 35 cseh korona. Ugyanez áll a várótermek tisztaságára nézve is. Az utcán alig hallottam magyarul beszélni. Az idősebb s anyagilag független bennszülött polgárok magyarul beszélnek. De a gyerekek ?. .. Nem mernek, hiszen az iskolában a tanító megfenyegeti őket a magyar beszéden való rajtakapás esetére, a tanítót pedig a cseh kormány fenyiti meg, ha nem tiltja el a legszigorúbban a gyermekeket a magyar beszédtől. Oly idegen volt előttem a kedvesen ismert kis városok képe. Rengeteg erőszakkal betelepített cseh hivatalnok, kik maguk sem tudják, miért, de busás fizetéssel gyakorolják a mindenható cseh imperializmus elnyomó politikáját S ez az, ami megmagyarázza a Felvidéken is uralkodó lakásínséget. Az elüldözött magyar tisztviselők helyére zsebrákok ültek s bárha számszerűleg elegendő lakás állt volna rendelkezésre, a nagyobb igényű cseh hivatalnokok sokkal nagyobb lakásokba telepedtek be, mint amilyet hasonló munkakört betöltő de magasabb intelligenciájú magyar tisztviselő igényelt. Nem útszéli frázis, hogy a csehek légionáriusokat jutalmaztak állásokkal, melyre semmiféle klasszifikációjuk sem volt. Érzik is ennek óriási hátrányát s ma már olyan állásból, melyben csak egy esetben is meghagyhatják a régi ország tradícióiban s rendszerében felnőtt embert, nem zaklatják ki s mindéin törekvésük arra irányul, hogy inkább hűségre szoktassák. Tisztviselőiket megfizetik. Jól. Működésben levő tisztviselő sokkal jobb helyzetben van ott, mint itt. Természetesen ez minden szempontra vonatkozik. Még arra is, hogy cseh koronában kapott fizetéséért sokkal többet tud vásárolni, mint a magyar tisztviselő az itt kapott fizetéséért. Pénzügyi téren ott sem állanak jobban, mint mi. A mesterségesen felhajtott cseh korona átkát éppen ott érzik, ahol természetes piacot kellene találniok. Részvényeik tnem sokat érnek. Osztalékot igen keveset fizetnek. Kisebb bankok sorra csukják be ajtajaikat, vagy ami szintén gyakori, beolvadnak a Tátra bankba, vagy a Narodna bankba. Ezek szippantanak fel minden még meglevő értéket. A pénzügyi katasztrófa épugy ott lebeg Csehország felett is, mint ahogyan azt mi magyarok magunkról gondoljuk. Óriási a mértéke annak a parlagon heverő erőnek, melyet a bezárt, néma csendben álló gyárak kapui, évek óta kihűlt olvasztói, kohói, gyárai tolmácsolnak. Ahol valaha döbbenetesen dübörgött a munka lázától a föld, ott most néma csend honol. Mily csodálatos bátorsággal és biztos kézzel zárták el a Felvidék ipara elöl az éltető levegőt. Csodálatos pedig azért, mert a bátorság mellett gyávább nációt aligha hordofzott valaha ez a vén föld a hátán. Állandó, rémhírekkel izgatják a lakosságot, melyet maguk is szítanak azáltal, hogy egy-egy bolondul elejtett magyar fegyverkezési,' vagy más hasonló hirre menekülésre gondolnak s nem tréfa, hogy két ezred magyar baka ugy verné rajtuk végig, hogy csak Prágában pihennék ki a nagy futást. Egy kávéházban a Panoráma cimü magyar nyelven nyomott képes újság néhány példánya került a kezembe. A szerkesztőség Bécsben és Berlinben székel. Piszkos gyalázkodásai mellett, melyet a jóf ismert emigrá ció bajnokai szórnak a magyarságra, bután A vármegye alispánja Ábrányi Kornél emlékének megünnepléséről. A vármegye területén gyűjtés indul meg a nyirábrányi Ábrányi Kornél szoborra. rosszhiszemű hírekkel táplálja olvasóit. Van egy állandó kérdező rovata s megadja reá a feleletet is. Az egyik ilyen sületlenség például az : »Miért romlik a magyar korona ? — Mert Horthy Miklós háztartása havi 6 milliárd koronába kerül«. A többi szellemeskedés is hasonló koholt híreket tálal fel az olvasók előtt. Közismert dolog, hogy a cseh sajtó lehetőleg minden magyar szellemi kiválóságainkat hozzá akarja lopni az ellopott földhöz. A Panoráma is szentel egy ilyen célzatú cikket a »Böhmische Zirkel« címen ismert szellemi és fizikai kézmozdulat erősítésére. Együgyű szavakkal akarja bemutatni Hruz Mária és Petrovics József szerelmét. S amikor bebizonyítja, hogy ebből »a mi« Hruz Máriánk szerelméből született Petőfi Sándor, csak egy lépést kell tennie a türelmes papíron s már Petőfi Sándor a tót nemzet költője lett. Szegény zsebrákok, akiknek a nagy földdarabhoz emberi nagyságokat is kell lopni. Ez, igen ez mutatja, hogy mi magyarok többek vagyunk a' szellemiekben, habár anyagilag koldusok is vagyunk. Nyíregyháza, április iu. A .\\TI vidék tudósítójától . Egész Szabolcsvármegye a kegyelet megindul tságával készül szombatra, a Bessenyei Kör előkelő színvonalú Ábrányi Kornél emlékünnepére. Az ünnep valóban egész Szabolcsé s ez kifejezésre jutóit a vármegyei közigazgatási bizottság tegnapi közgyűlésén, ahol Mikeez István alispán jelentésében a következőket mou dotta a vármegye nagy zeneköltő fiáról: Köztudomású, liogv Szabolcsvármegye legnagyobb kulturális egyesülete, a Bessenyei Kor, a f. hó 14-én ünnepli meg a vármegye székhelyén a vármegye kiváló szülöttének, a magyar zeneirodalomban és zeneköltészetben hervadhatatlan érdemeket szerzett id. Ábrányi Kornélnak emlékét . Nyirábrány község képviselőtestülete — ahol a nagynevű zeneköltő született, még a mull év október hó 15-én, a költő születésének századik évfordulóján diszRakovszky Iván belügyminiszter Tisza István grófról mondott emlékbeszéde a tanuló ifjúság körében. Nyíregyháza, április 10. A Nyirvidék tudósítójától. Még mindannyiunk élénk emlékezetében van az a retorikai szempontból is olyan klasszikus emlékbeszéd, amellyel Rakovszky Iván belügyminiszter, városunk nemzetgyűlési képviselője a vármegye törvényhatóságának közgyűlésén a nemzet nagy mártírját Tisza István grófot méltatta. Az emlékbeszéd, amely annak idején országosan élénk visszhangot keltett, egész terjedelmében megjelent a »Magyar Elet c .revüben s a folyóiratnak ezt a számát a vármegye több példányban beszerezvén, a legszélesebb körben ismeri lé tette. Mikecz István alispán a belügyminiszter emlékbeszédének U'rj esz léséről a következőket jelentette a közigaz galási bizottság hétfő délelőtt tartolt ülésén. A tekintetes törvényhatósági bizottságnak 1922. évi december lió 28-án tartól! díszközgyűlésünkön Liptay Béla bizottsági tag indítványára hozott határozata folytán beszereztem RakovSzky Iván bbelügy miniszter, törvényhatósági bizottsági tag ur őnagyméllósága által gróf Tisza Istvánról az említett közgyűlésen elmondott 'emlékbeszédet teljes szövegében tartalmazó Magyar Klet . folyóiratnak 000 példányát s "azokat az első fokú hatóságoknak kiadva 7089—923. K. számú rendeletemben intézkedjem az emlékbeszédnek minél szélesebb körben, elsősorban a tanuló ifjúság között terjesztése s ismertté tétele iránt. Az emlékbeszéd bizonyára mély nevelőhatást váll ki ifjúságunk lelkében s közismertté tétele mindenképpen elismerésre méltó elhatározás. I ll'l-Ul

1 IULI IV l l V^ I 1 IV azzal is kifejezést adóit, hogy elhatározta, miszerint a nagy költő mellszobrát j közadakozás utján elkészítteti s annak i idején ünnepies keretek közöli fogja leleplezni. A község ezen kegyeletes elhatározásában megjelölt nemes cél előmozdítása érdekében a szobor előállításához szükséges pénzösszeg előteremtésére a gyűjtést a vármegye ierüUtén engedélyeztem, s az 1. l'oku hatóságokat a gyűjtési mozgalom lelkes támogatására hívtam fel. A vármegye alispánjának Ábrányi Kornél szobrára vonatkozó engedélye példát adó elhatározás, s minden reményünk meg van arra vonatkozólag, liogv a szoborra történendő adakozás eredményessége méltó lesz azokhoz az érdemekhez, amelyek a magyar zenei kultúra fejlődése utján Ábrányi Kornél nevéhez fűződnek-