Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)

1923-04-08 / 79. szám

NyfHFTOÉfC 19t3 ápr'.lí- 8. Honvédtábor Szabolcsban . a világosi fegyverletétel előtt. Mikor íbniiiyi Kornél utoljára találkozott atyjával Nyirábrányban. A nagy magyar zeneköltő a honvédek szabolcsi táboraban. Ábrányi Kornél emlékirataiból. Nyíregyháza, április 7. A Nyirvidék tudósítójától. Szabolcsvármegye kultúregyesülete, a Bessenyei Kör a jövő szombaton, április hó 14-én este 8 órakor a Korona dísztermében i Nyirábrányban ezelőtt száz esztendővel született idősb Ábrányi Kornél zeneköltő emlékezetének tiszteletére ünnepet rendez. Erre a gyönyörű ünnepre lelkes odaadással készül :-! Köf > az egész vármegye intelligenciája. A közeledő ünnepi est alkalmából kegyelettet lapozgatunk Ábrányi Kornél emlékirataiban s az ő szellemének ébresztéséhez járulunk hozzá, mikor e helyen megszólaltatjuk a mi büszkeségünket, a nagy zeneköltőt és írót. id. Ábrányi Kornél emlékiratainak egyik fejezete Augusztusi napok címen az 1849-i események egyik szabolcsvártnegyei mozzanatát örökiti meg. Hallgassuk a nagy idők tanuját szabadságharc vérzivataraiban részt vett költőt Ábrányi az 1849-ik évi augusztus hó; >1 a következőket mondja el: Vámospércsen. Vámospércs hajduváros, Szabolcsvármegye legutolsó keleti kiszögellése Biharmegye határánál. A negyvennyolc év előtti s a mai Vámospércs között csak az a különbség, hogy • ráta vasúttal közelebb jutott a világhoz, máskülönben ma is csak ott áll, mint a hajduíciráLy : Bocskai korában. Dombon épült sugár kálvinista tornya ma is. csak ugy tekint l - végig a' nyíri homokbuckák hullámzó tengerére, mint 1849. aug. 2-án. Úgynevezett városit í/.i és paplakjának a tájéka is a régi. Nyári'esténkint, a kapufélfa melletti padokon ma is csak ugy pihenőt tartanak tele korsókkal a tereferélő komámasszonyok s a piros pántlikás hajadonok s a botos hajdúk, kisbirók és bakterek, ma is csak ugy hányják vetik .T" ország dolgát, vagy bóbiskálnak, rnint akkoron. De minő más képet nyújtott aug. 1-én 1849., mikor oda az napon délután — Nytradonyból jövet — Görgei Arad felé vonuló seregének két hadteste egy napi pihenőre megérkezett és tábort ütött ! Harmadik hadteste (a Nagy Sándoré) párhuzamosan haladt vele Debrecennek tartva, hol színién pihenő táborba volt szállandó. De minő pihenő lett abból! Olyan, melynek nyomában a halál kaszája járt, ásóval, kapával, hogy kitöltse sirhalmokkal az Alföld homokkal ölelkező fekete Kánaán-sikját. Vájjon fog-e még Vámospércs valaha annyi edzett magyar vitézt, szabadsághőst látni, mint azon a két napon ? Azt hiszem, még ina is azokról bebélnek a hajdú nagyapák az unokáknak. Ultogatás Ábrányban. Nyiradonyban, augusztus 1-én reggel, egy napi szabadságot kaptam főnököm, Bonis Sámuel tábori kormánybiztostól, hogy a cromszédos Szent-Gy.-Ábrányban lakott szülőimnél látogatást tehessek, kik akkoriban ott éltek félreesőleg s elvonultan a zajló világtólj, Régi hü lengyel szolgám volt egyedüli kisér>m, ki mint katona, még az 1831-iki lengyel szabadságharc után szakadt Magyarországba. Váratlanul, este felé érkeztem meg. Atyámat ki nagy vagyonának javarészét fényes kesté1 ya és angol parkjára (most gr. Szapáry Gyula volt miniszterelnök tulajdona) költötte, a ] park völgyére néző verandán találtam, gom- ; dolatokba mélyedve, mint Máriust Carthago | romjain Eseményszámba ment már akkor az I y.irrányt-kasfély előtt a kocsizörgés ; anyám kíváncsian is szaladt le emeleti lakásából s aztán elhalmozván öleléseivel, vége-hossza nem lett a kérdezősködéseknek a család szétszórt tagjai, az ország ügyei, a háború esélyei, a magyar tábor, a muszka invázió s még számtalan másról. Hát bizony egyikre nézve sem szolgálhattam valami örvendetes, megnyugtató válasszal. Végre is meg kellett ígérni anyámnak, hogy másnap visszatérőleg elviszem magammal a táborba, hogy lássa a Sisiphus-i köveket hengergető névtelen hősöket s hogy személyesen is üdvözölhesse Görgei tábornokot, kinek édesanyja legjobb ifjúkori barátnője volt a kassai növeldében. A vámospércsi honvédtábor. Másnap, augusztus 2-án, délután ugy két órakor, könnyű bricskán elindultunk az alig egy órai távolságra eső Vámospércs felé. A hőség rekkenő volt, a nyári levegő meg nyomott, mint a kedélyünk. De alig értünk ki a falu határából, mikor egyszerre erős, egymást sűrűn követő ágyudörgések reszkettették meg a levegőt. Oly közeinek tetszettek, mintha csak a Vámospércs alatt kezdődő másfél mértföld széles debreceni erdő alján dörögnének. Későbben belevegyültek az ágyuk bömbölésébe a gyorsan egymást követő gyalogsági sortüzek is. Egy nagy dimenziójú csata képe tárult fel képzeletünk előtt. Anyám bizonytalanságtól gyötörtetve, visszafordulásra kért; én kötelességemre hivatkozva, még gyorsabb hajtásra ösztönzém a lengyel hőst, ki hangjáról azonnal fölismerte a muszka battériák intenzivitását. Már-már ugy tetszett mintha ép a csata derekára érkeznénk Vámospércsre. Mintegy fél négy óra lehetett, mire a helyszínére érkeztünk ; azt hittük, egy lelket sem találunk a táborban, de mily nagy volt a csodálkozásunk, mikor a honvédséget szuronygulák mellett sütni, főzni, a huszárságót lovat abrakolni, itatni, szénát hordani, a tüzérséget pedig az ágyuk mellett ülni, pipázgatni, a tiszteket sétálni, szivarozni, a vezért pedig törzskarával együtt a paplak udvarán kiterített gyékényen heverészve, cigarettázva az ágyudörgést, sortüzeket hallgatva s mindenféle megjegyzéseket téve találtuk. Megmagyarázhatatlan katonai stratégiai rejtély előtt állottam. Fölkerestem a kormánybiztost, tőle felvilágosítást, utasítást kérve. Paskievics támad Debrecennét. A muszka sereg zöme Paskievics herceg személyes vezetése alatt — mondá izgatottan — egész erejével támadta meg Nagy Sándor hadtestét Debrecennél, ki, mint a lövésekből is kivehető, bizonyára kétségbeesett harcot folytat ellene maroknyi seregével, Ha az itt veszteglő két hadtest oldalba támadná amig nem késő, támaszkodva Debrecen fölkelő lakosságára, nem tudom hová dőlne a harci szerencse. Interpelláltam is a tábornokot — mondá — de csak azt feleli, hogy a hadi taktika s a sereg biztonsága a passzivitást parancsolja. E közben az ágyú- és puskatüz mind intenzivebbé lett, hol közeledett az erdő túlsó vége felé, hol meg eltávolodott, míg végre ugy este nyolc óra felé egészen elcsendesült minden. Kossuth küldöttei. Ezalatt érkeztek a táborba gróf Batthyány Kázmér külügyminiszter és Szemere Bertalan, miniszterelnök, mint Kossuth küldöttei, kiket még a rimaszombati muszka békeajánlatok tárgyalása végett menesztett a tábornokhoz, akivel azonban már csak itt találkozhattak meglehetősen elkésve. Mozdulatlansági interpellációjukra ők is csak a fentebbi választ kapták. A két miniszter és Bónis kormánybiztos azután tanácskozásra vonultak vissza, melynek eredménye az lett, hogy

r a kormányzó követei azonnal visszafordultak Nagyvárad felé, hol a kormányzó vára kozott rájuk ; mi pedig visszamaradtunk, bevárandó a kritikus helyzet fejleményét. Mert a legegyszerűbb észjárású vámospércsi hajdú is csak ugy okoskodhatott, hogy vagy győzött Nagy Sándor, s akkor a hadsereg vámospércsi zömének ki kell annak előnyét zsákmányolni, vagy pedig tökreveretett: s ez esetben volt annyi esze a muszkának, hogy győzelmét ő zsákmányolja ki s még az éj folytán végezni fog az amúgy is meggyenült, elcsigázott s tőle másfél órányi távolságban sziesz tázó két hadtesttel. A harci készenlét s a küzdelmi elszántság tehát mindenki arcáról le volt olvasható. De a következés megmutatta hogy a muszkának, dacára fényes debreceni győzelmének, — részéről tiz állván egy ellen, — bizony nem volt annyi esze, hogy 20 —30 ezer embert küldjön Vámospércs bekerítésére, mi által vagy tizenkét nappal megelőzhette volna a világosi fegyverletételt. — Vagy talán maga sem akarta ? Vagy nem volt ideje Debrecen felprédálása folytán ? Vagy akkor már úgyis tudta, hogy ami késik, nem marad el ? De a dologban mégis az volt a legmegfoghatatlanabb, hogy augusztus hó 2-ától fogva, Aradig még tiz napig masíroztunk egész kényelemmel. Nagyváradon még három-négy napot is rostokolva, anélkül, iiogy a muszka és a magyar sereg csak egy puskalövést is váltott volna többé egymással. Azóta is sokat töröm e taktikai talányon a fejemet, de még nem sikerült olyan katonai zsenire találnom, aki megmagyarázta volna, azaz : hogy közel állván akkor a kulisszák tolós-mozgós falaihoz, én bizony meg is tudnám rövid szóval magyarázni, de hát inkább U t. olvasóra bizom, ha e visszaemlékezésemet figyelmére méltatja. Bucsut vettem atyámtól... Midőn augusztus 2-án 1849-ben az est homálya borult Vámospércsre s midőn láttam hogy az egész tábor nyugalomra hajtja fejét fővezérestől együtt: visszakísértem anyámat az elhagyatott kastélyba s érzékeny bucsut vettem atyámtól, kit nem is láttam többé. Mély csend terült el a kis hajduvároson és a táboron, mire visszatértem. Bárkit kérdeztem, senki biztosat nem tudott mondani a debreceni eseményekről. Bónissal csak ugy ruhástól ledőlve vártuk a virradatot, mikor ugy három óra felé éjfél után heves kardcsörgés ébresztett fel szundikálásunkból. A tábornok egyik hadsegéde : Fráter Pál, Nógrádmegye egykori alispánja és országgyűlési követe rontott be hozzánk azzal a hírrel, hogy staféta jött, tudatván Debrecen katasztrófáját. E hirre mindenki várta a tábori alármot s a rögtöni indulást. De bizony ismét csak szép csendesen maradt minden s Phoebus szekere már jó magasra hágott, mikor az első katonai sorok megindultak Nagy-Létán át Nagyvárad fel. A sefeg aztán tnent-mendegélt rendes lépésben és menetekbein, mig csak augusztus 13-án a Világos előtti sikon sorsához nem ért. Jön Fiacskám tígy kis legényke története 6 felvonásban. Főszerepben a világhirü JACKIE COOQAN, a ..Kis Csibísz" főszereplője. főszereplői: Putty Lia, Lenkeffy Ica és Emik Jannings. Bemutatja közkívánatra vasárnap is a Városi Színház Mozgó 3, 5, 7 és 9 órakor.