Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)

1923-04-01 / 73. szám

4 JúűmwéK. április 1. Egy volt testőr sirja a paszabi határban. Bessenyei Sándor sirját gondozni kellene. Nyíregyháza, március 31. A Nyirvi­dék tudósítójától. A tiszaberceli parton sétálunk és ősi szabolcsi emlékek muzsikálnak fel a messzeségből, a füzes tiszaparti lankáiról. Emlékezünk a nagy tárogatósra, a riasztó, szellemi háborúságot, áldott eszmefőrge­teget jelentő nagy planétára: Bessenyei Györgyre és az immár a régmúlt ködébe foszlott családra, a Bessenyeiekre. Még egy-két századdal ezelőtt mindaz, amit innen a berceli tiszapartról révedező te­kintetünk befog, a Bessenyeieké volt. — Erős törzsökü, daliákat sarjasztó család volt s mégis elsodorta az évtizedek fer­getege vagy lassan ölése. A nép még itt­ott tud egy mesetöredéket róluk s beszél a »Vas Bes^enyeiekről«. Ezek a vas Besse­nyeinek, a Bessenyei Zsigmondnak, e jié­ven a második Bessenyeinek a fiai voltak. Bessenyei Zsigmondnak, aki 1698-tól 1786-ig élt és szabolcsi szolgabiró, tábla­bíró volt, Ilosvay Mária volt a felesége. — Tizenegy gyermekük volt, közöttük hét fiu, egyik daliásabb, mint a másik. Tisza­bercelen még ma is jó sülyesztő sár akad. Hát még a Bessenyei fiuk korában!! Nos ezekről a fiukról azt mondogatták, hogy vas az erejök. Egy-egy Herkules vöít mindegyik s a mély sárba rekedt nyiri vagy zempléni kocsikat egy rántással ki­huzták. Ettől eredt a csodiahirük. A re­gék átformálódására jellemző, hogy a most is eleven »Vas Bessenyei« elnevezés­nek a berceliek és környékiek azt az értelmezést adják, hogy Vas Bessenyei, mert ott áll, vasból, (1. i. ott a szobra) Nyíregyháza piacán. A Vas Bessenyeiek egyike volL Besse­nyei Sándor, a nagy iróagitálor bátyja is, aki az ötödik fiu volt. (A hetedik György, a hetedik Pál volt) Bessenyei Sándor test­őrtiszt volt Mária Therézia testőrségében. Itthon halt meg a Tisza parti otthonban s itt is temették el. A sirja a paszabi határban a Tiszához nem messzire van azon a helyen, 'amelyet Kelincznek ne­veznek. Itt ugyanis, ahol most a paszabi ref. egyházközség földjei terülnek el, va­laha gyönyörű gyümölcsös és fácánO c volt. Széli Farkas, Bessenyei György élet­rajzirója ezeket irja erről a helyről: Ke­lnie, e bájos kis sziget a paszabi határ­ban közvetlen a Tisza mellett, nevet min den valószínűség szerint attól a méhke­linctől (kelincz = zár) méhestől nyerte, amelyet 1628. évi tanúvallomások sze­rint régebben készítettek a Bessenyeiek. Szép gyümölcsös volt, egykor fácános is. Most a paszabi ref. egyház tulajdona. — Itt a poétikus csöndes szigeten pihen :i testőr Bessenyei Sándor. Sirja gondozat­lan. vadvirág nő rajta. 'Emelkedett he­lyen van, korlátok kerítik körül. Tiszti" menti sétáinkban láttuk, hogy az egy­szerű sir romladozni kezd. A korlátok összeomlottak. Hisszük, hogy a paszabi re formátus egyházközség, mély a vagyonát a Bessenyei családtól nyerte a tavaszi tisza­pqrti Bessenyei ünnepre tataroztatja Bes­senyei Sándor elhanyagolt sírját, amelyet valószínűleg többen fel is fognak ke­resni . I I I Leány- és női kalapok nagy választék­ban a legolcsóbb árak mellett szerezhetők be: Tóth Mária Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 7. "I 9 Allitsák helyre a záhonyi hidat I A cseh megszállott területről érke­zett kereskedő beszélte el, hogy a felvidéki magyar gyárosok és iparosok, mint a ke­reskedők legutóbbi ülésén szóba is került, fájdalmasan konstatálják, hogy Felsőma­gyarországot a Csonkaországgal összekötő egyedüli természetes vasút; közlekedési úttól a Debrecen—Nyíregyházi—Záhony­csapi vasutvonalakon való közlekedési út­tól még mindig mesterségesen ej zárva tart­ják akkor, midőn mindkét szomszédos or szagrósz kereskedő és iparos világa és en­nek folytán a fogyasztó osztály is, a gaz­dasági és pénzügyi válság ,súlyos terheit nyögi. Tulaj donképen i akadály az oláhok által felrobbantott záhonyi vasúti hid. melynek utolsó, harmadik része, mely az ideiglenes határ magyar részén fekszik — megrongálódott. A liid kétharmad része Seriellen. A felrobbantott harmadik rész szintén rövid idő alatt helyreállítható len­ne, mert a hidhoz szükséges mindennemű anyag pótoltatván, csaknem két éve he­ver ott a beállításhoz szükséges faanyaggal együtt. A faanyag korhadó félben van és önmagától pusztul s ez meggátlandó, a máv. igazgatósága a faanyagnak elszállí­tását rendelte el s az folyamaiban is van. Ugy látszik a hid helyreállítására vo­natkozó, a magyar és cseh kormány kö­zötL megindult tárgyalások megakadtak, pedig a hid helyreállítása elsőrangúan fontos érdek. A szomszédos elszakított te­rületekkel való közvetlen érintkezés ugy nemzeti szempontból, mint az ipar és kereskedelem szempontjából szükséges és fontos. Nem kevésbbé fontos, hogy az elsza­kított terület magyar lakosságál az anya­országgal való forgalom folytán idevonz hassuk, ami annál hatékonyabb lesz, ha a Felvidék magyarjait hozzánk egyenes ut ásóval vállán. Rámordulok ; mit keres itt ? Mit akar? — s önként nyúlok be zsebembe lévő revolverem után. »Hozom az ásót a falu­ból« mondja rekedten ő. S csak akkor ébred­tem fel a sivár valóra. De nem tűnődhettem sokáig, mert meg­jött a hadnagy a pap földjéről a csősz tudtá­val végzett rekvirálásból egy nagy görög dinnyével s megjött a deák is, aki sok futko­sás után mégis csak kerített egy ásót a falu­ból. Összeültünk ebédelni; vidáman s jó­kedvvel falatoztunk. Jobban esett az ebéd', mint otthon. Csak a hadnagy sóhajtozott né­s mordul nézett a deákra ; bizonyosan a sóhaj az otthonmaradt négy fiaskó bort il­lette telepátiái uton. Ebéd után rekkenő hőségben a napszú­rás veszélyének téve ki magunkat, megkezd­tük a deákkal a partszakadék bóntását ásóval. Sok métermázsás tömeget döntöttünk le a mélybe — eközben a föld általi eltemsjtés ve­szélyének téve ki magunkat — s a leomló szétesett földből szedtük elő a szebbnél-szebb bronzkori díszítésű agyag edény töredékeket. Időnkint a nap heve ellen be-be menekültünk a rekettyésbe s homlokunkat a hűvös vad bükkönybe temettük. Csak a hadnagy nem volt látható sehol sem. A dombon, egy hűvös bokor alján pihent, de nem aludt s hogy rossz ba törte a fejét, bizonyítja, hogy kis idő múl­va — névjegyem ellenében — egy második dinnyét requirált a pap csőszétől. Közbe a deák régész hévvel annyira kezdte bolygatni s döngetni a partszakadást, hogy a felszálló porfelleg toronymagasságnyira emelkedve oda csalta R.-ról, három kilométerről a föld gazdáját s az egyszerűen betiltotta a további ré gészkedésünket. De nem is kellett azt már letiltani. A hőségtől már teljesen-ki voltunk merülve. Szomjaztunk, a dinnye nem oltotta a szom­junkat ; a deák már a Morotva vizéből is ivott. Végre is haditanácsot ültünk s a had­nagy indítványát elfogadtuk, hogy bár iszo­nyúan tűz le reánk a nap a hűs rekettyésbő! kitörünk s bevonulunk R. község vendéglő­jébe, hol a szomj-haláltól talán megmenekül­hetünk. R.-ra való bevonulásunkat a T.-i uton egy vándor színész feltartóztatta, ki ugylátszott, edzett ember lehetett ; kalapja nem lévén, cipője orrán szellőztette lábujjait. T.-ra igyekezvén tiszteletünkre az árok part­ján egy magában egy nagyobb színi előadást akart rögtönözni. De ez már sok volt egy gyengén érző kebelnek. A hadnagy a vándor­színész zsebeit megtömvén cigarettával, roha­mot vezényelt R.-ra. Porosan, piszkosan vo­nultunk be a vendéglő egyik külön szobájá­ba. Megmozsdóztunk, megfésülködtünk, Ie­kefélkőztünk s ugy ültünk neki az uzsonná­nak. Két órai uzsonnázás után szomjunk mint­ha némiképpen csillapulni kezdett volna, de közben fülünk annyira érzékeny lett a zene hangja iránt, hogy még cigánnyal is elhu­zattuk az akkori uj nótákat, amelyeket a had­nagy gyönyörű bariton hangján kisért s azt dalolta : Nem igaz, hogy szerettelek, nem igaz hogy sírtam. Nem igaz, hogy én Te értsd \kö,nnyet hullajtottam. Nem igaz, hogy vissza­várlak szárnyain a sóhajtásnak. Hanem azért majd megérzed, hogy mi voltam én tenéked. Én még kevésbbé jó hanggal, de annál na­gyobb érzéssel daloltam : Te voltál a z életem­nek derűs f[ényes napja. Te voltál az álomvi­lág legszebbik csillaga. Csupa derű volt a lelked, mosolygás a tekinteted : Jöjj vissza hát édes álom, hozd vissza a boldogságonj. A deák is elbusult s életunt lett s azt húzatta a cigánnyal : Megesküdtem az Istennek, nem­igaz, hogy láttalak. Nem Igaz, hogy csókos ajkkal minden este vártalak. Nem igaz a úönny, s a b yán\at» melyben érted élek. Hazudik a muzsika szó, bolondság az élet. ... A vonat berobogott s indulnunk kel­lett haza. ... Téged pedig szépséges olasz leány hogy hívjalak Szabolcsmegyébe régészkedni, amikor még a benszülötteket is elzavarja a föld tulajdonosa a régészeti kutatásoktól. Inkább elmegyek én Veled Olaszország kék ege alá... ott, ahol minden oly szép s minden csak Tereád emlékeztet s látni fogom Veled együtt vágyaim netovábbját: Nápolyt, Pom­pejit és Herculánumot. 5 5UHANESZ LAJOS • ZSttí bútorcsarnoka J;^. • B6 p- kat h- ptt»pöki palota. m " "«'••«•I HM——• Ajánlja saját késsitményü műbutorait él kárpitosmunkáit. Háló, ebédlő, úriszoba, KS szalon, leányszoba, bőrbutorokban és egyéb bútorokban legnagyobb választék. HMMMHMHUHH @ Gólem megszületése és pusztulása, 6 felvonásban. Főszererepben Paul Wegener. — A Diadal Mozgóban április 3-án, 4-én és 5-én, kedden, szerdán és csütörtökön:

Next

/
Thumbnails
Contents