Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-16 / 61. szám

1983. március 15. a Szabadság: az önmagára ösmert ember öntudatának, méltóságának legnyönyörübb virága I Nyíregyháza, március 15. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város polgársága a szokottnál is impozánsaliban ünnepelte meg a magyar szabadság hajnalának hetvenötéves évfordulóját. A házakon háromszínű lobogó leng, aki csak teheti ott van valamelyik iskola márciusi ünnepén. Ezek ről holnapi számunkban emlékezünk meg. Itt azt a "gyönyörű beszédei közöl-* jük, amelyet dr. Sasi Szabó László a nagy nap ünnepi szónoka, lapunk főszerkesztője mondott óriási hatással a polgárság márciusi ünnepén, a Kossuth téren. Dr. Sasi Szabó a következőket mondotta: i Polgártársak!! Tiszten ünneplő krtzjöiwÉgü Ma huszonöt éve, hogy egy ilyen szép márciusi napon először szólottam hozzátok, kedves polgártársak. Fiatal szívvel, hevülő lélekkel, bizakodó hangon, abban a korban, amikor a sziv még tele van az aranyifjúság gyöngyöző borával, a lélek fényes álomlátásokkal, mindent' Ígérő édes reményekkei és az Élet dala ugy cseng az ajkon, mint hajnali csengettyüszó a falusi templom kicsike tornyában!! Oh, milyen áhítatosan hittem mindazt, amit hirdettem!! Milyen díicsőnek, milyen fényesnek láttam nemzetem sorsát, a szép magyar jövendőt!! Ma, egy emberöltő multán őszbe-borult fejjél, megtépett szívvel, csüggeteg lélekkel állok itt előttetek, hogy ünnepi beszédet mondjak nektek a tavasz ünnepén, a feltámadás, a nemzeti újjászületés emléknapján abban a kJorban, amikor hiába ragyog felettünk a nap, nincsen melege, hiába nyitnak a tavaszi virágok nincsen illatjuk és nem tudunk gyönyörködni színpompájukbanü Hát mit mondjak nektek kedves Polgártársak ilyen szomorú ünnepen!!? Tanácstalanul állok!! Lehunyom szememet és befele-látó tekintettel nézek vissza, a messze mult ködébe! És megnyílnak előttem a távol láthatárok és látom az első márciusi ifjak ragyogó arcát, lelkes tömegét és látom élükön szellemi vezérüknek dicsőült alakját!! Peőtfi Sándort!! Hiszen ez áz ő napja Polgártársaim!! Ez az ő esztendeje! És hangokat hallok a távol messziségből, amint súgnak, bátorítanak, tanácsot adnak és tudom niár, hogy miről beszéljek!! Tudom már, hogy miként szóljak hozzátok Polgártársaim!! Azt zúgják felém a dicső szellemajkak: Szabadság!! Igen, a szabadiságról fogok nektek beszélni, mert ez a nap a szabadságnak, a feltámadásnak, az újjászületésnek a napja!! Szabadság: az önmagára ösmert ember öntudatának, méltóságának leggyönyörűbb virága!! Az Isten képére teremtett embernek igazi habitusa!! Tisztes ruhája, amely becsülést kölcsönöz viselőjének és dicsőségei, fejlődést, haladást jelent a népnek, amely megérett reá!! Egy folyton viruiens örökös törvény, amely a történet folyamán újra meg újra megismétli magát és nem ismer korlátot nem ismer legyőzhetetlen akadályt s a mindenható természet örök szabályai szerint hozza magával a tavaszt, a feltárna dást, az újjászületést miniden tetszhalottnak, minden lenyűgözött, gyuzsba-kötött eleven erőnek I! Mikor a szántóvető földbe veti az ő magvát, meghengereü a barázdákat. A lehengerelt mag a kemény rög alól kitör az ő zsenge hajtásával!! A megcsonkított fatörzs kemény kérge alól kitör a parányi rügyeeske!! És nézzétek a fenyő óriást A kemény sziklából törnek ég felé. Gyökerüket a kősziklába fúrják és alóla szökkennek sudárba, dicsőségére a Nagy Természetnek, amely Szabadságra teremti a maga alkotásait!! Amint az a füszálacska a lehengerelt rög közül, amint az a rügyeeske a kemény fa kéreg alól, amint az a fenyő a kemény kősziklából: aként tör szabadságra minden leigázott, minden gyuzsba kötött eleven erő!! Es ilt nincsen semmi kivétel!! A hatalmas római birodalom, Nagy Sándornak világbirodalma, Dzsingiszkáiinak két világrészre, szóló óriási birodalma... a nagy orosz cárok zsarnoki hatalma hiába hengerelte le a népek, nemzetek sorozatát... a dicső török szultánok Európát ostromló hadserege hiába verte rabigába Budát és egész Keleteurópái: a leigázott népek mind-mind feltámadtak és előbbutóbb lerázták az igát és látjuk, hogy miként állott talpra Lengyelország, miként szabadultak fel a körülöttünk élő Balkánállamok... Es így kell nekünk is szabadulnunk kedves Polgártársaim!! Oh, ne értsetek félre!! Nem akarok én kardot csörtetni ezen a napon!! Sokkal komolyabbnak, sokkal fenségesebbnek tartom én a szenvedés márlirumát, mintsem, hogy annak ünnepén hiu ábrándokkal akarnálak benneteket csalóka utakra csábítani!! [ Tisztában vagyok az adott helyzettel. A lehengerelt földnek a röge alóli a buzaszem csirája nem valami miniatűr csákány segítségével tör magának utat a napfény, a szabad levegő felé és a fakéreg alól nem valami miniatűr metsző ollóval hasit magának kibuvóhelyet a zsenge rügyeeske és a kemény sziklába se dinamit robbantásokkal vág magának utat a fenyőnek a gyökere, "hanem mind, mind lassú, kitartó, szerves munkával és az eredmény niegsem marad el!! Polgártársaim!! Én a Természet Törvényének következetes győzelméről, a szabadság felé törő olthatatlan vágynak föltartóztathatatlan diadaláról annyira meg vagyok győződve, hogy azt hirdetem: Nincsen szükség semmi erőszakra, semmiféle dőre kísérletre: A Mi igazságunk annyira bizonyos, annyira kézenfekvő, a mi leigáztatásunk annyira természetellenes, hogy itt a kiegyenlítő szabadulásnak előbb-utóbb múlhatatlanul be kell következnie!! Csak kitartás!! Türelem és munka! Minden erőfeszítésünket latba kell vetni a nemzetépítő, a termelő munkára! A mi szellemi fölényünk, a mi haladottabb kulturánk, a mi ezeresztendős multunk drága iradiciói... olyan eleven erőket képviselnek, hogy hiába minden kötél, minden henger, minden kőszikla, ez az eleven erő előbb-utóbb ki fog törni és érvényesülni fog!! Ezt tanítja nekem a Szabadság márciusi tana!! Nem lángba-borult tengert, nem véres márciust hirdetek én néktek ! Az első március se volt vörös március ! Hanem az Igazságnak a márciusa ! És még egyet : a nemzeti érzések, a honi erények szentségét, örök jelentőségét ! Világszabadság ! Amiről Petőfi álmodott a szabad nemzetek boldog testvéri ölelkezésébol fog megszületni ! Mikor nem lesznek többé se zsarnok emberek, se zsarnok nemzetek, hanem az összes kulturnépek szabadon, nemes versenyben egymást támogatva és egymást megértve, világszabadságban fogják művelni a közös emberi nagy eszményeket, a közös emberi boldogságot!! Minden nemzet a maga egyéni képességeinek, hivatottságának, faji sajátosságainak fejlesztésével, nemzeti alapon kiépített kultúrájával fog hozhozzájárulni annak a gyönyörű virágos kertnek ékitéséhez, amely az ember-paradicsomot fogja jelenteni !! Ez volt a Petőfi Sándor látnoki szeme előtt, mikor világszabadságról álmodozott és én sajnálattal gondolok azokra, akik az ő forradalmi tanait félremagyarázva, őt most a nemzetköziség világapostolának akarják kisajátítani ! Petőfi és nemzetköziség ! Még gondolatnak is bizarr ! ! Az a Petőfi, aki azt dalolta: Tied vagyok ! Tied, Hazám ! E sziv, e lélek ! Kit szeretnék, ha téged, Nem szeretnélek!? Szentegyház keblem belseje, oltára képed! Te állj s ha kell, e templomot ledöntöm érted!! Az a Petőfi és nemzetközi ! ! ?? Hát én nem bánom ! ! Legyen Petőfi a proletárok lánglelkü dalnoka ! De akkor sírják, dalolják, énekeljék minden dalát, összes költeményeit!! Akkor nem bánom ! ! Ha a magyar munkásságnak Petőfi lesz a mestere, az a Petőfi, aki a nemzet gondolatáért élt és hazájáért vérzett el a segesvári sikon, aki az elébb idézett gyönyörű versét még száz és száz más hasonló nemzeti érzéstől lüktető versével szerezte meg, — akkor nem bánom ! Legyen az ő mesterük, az ő diadalmas költőjük és nem fogok versenyre kelni velük !!! Ha minden proletár ugy fogja szeretni magyar hazáját, mint Petőfi Sándor szerette, imádta, akkor talán még magam is közéjük állok ! ! Tisztelt Polgártársak ! Azt szokták mostanában szemére vetni a magyarnak, hogy sokat ünnepelünk, mindég ünnepelünk ! Hát okunk van rá, hogy sokat ünnepeljünk ! Mi nem győzünk eleget ünnepelni! Pár évvel ezelőtt sokat, nagyon sokat vétkeztünk. Sok a levezekelni, leimádkozni valónk ! Azonkívül mi nemcsak magunkért ünnepelünk, hanem azokért a szegény, szerencsétlen testvérekért is, akiknek nem szabad, nem lehet iinnepelniök ! Ezek helyett a szegény testvérek helyett is nekünk kell imádkoznunk, nekünk kell ünnepelnünk és nekünk kell meggyújtani az áldozati tüzeket a hazafias érzések szentelt oltárainál ! A mi egész életünknek ünnepi hangulatban kellene folyni. Kezünkben a szerszámmal az ásóval, a kapával, a kalapáccsal, az irótollal, szivünkben, lelkünkben a .nemzeti érzések túláradó folyamatával és ajkunkon egy örök imádsággal, mintha mindég templomban volnánk és áldozást végeznénk ! !. Dolgozni, serénykedni a nemzeti munka szünetlen feladatai körül, hogy téttel, szóval gondolattal egész életünk egy hazánkért mondott szent imádság legyen. Nekünk ihletett lélekkel, Istenbe vetett rendithetetlen hittel kell ostromolni az egeket, hogy a fanatikus imádság egeket vivó ereje megnyissa nekünk a szabadulás, a feltámadás napját, hogy leimádkozhassuk a csillagokat, megnyíljanak az egek és csodák történjenek !! Csodák történjenek ! Ámen. — Sikertelen »önrohbanlási« kísérlet Nagyváradon. Nagyváradról jelentik: Csóra Mária tizenkilenc éves parasztlány egv pohárban marószódát, puskaport és keményítőt kevert össze és az egészet megitta. A leány fehérruhába öltözve lefeküdt, de hamarosan sikoltozni kezdett, mire kórházba szállították. Kihallgatásakor elmondotta, hogy azt hitte, a puskapor, a marólúggal érintkezve gyomra elegségélől fel fog robbanni és igy gyorsan halht majd meg. A különös öngyilkosjelölt rövidesen felgyógyul. . . Dr. Sa»i Szabó László ünnepi beszéde a polgárság március 15-iki ünnepén