Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-13 / 58. szám

!923. március 13 Mint a vándorfecskék, visszatérnek a szabolcsi templomok harangjai. (jregeay, március ii. A Ayirviaek iu­dósiLójától . Fürge szabolcsi paripák futnak ál a homokos ulon az állomásról a virágzó község, Gégény felé. Előttünk, mögöttünk szekerek sora. A nyíregyházi és kisvárdai vonatról vendégek érkeztek ezen az ün­nepi Vasárnapon Gégénybe, ahol a lakos­ság boldogan készül napok óta a szép­séges ünnepre, az uj harang felavatására. A messze láthatáron hegyek kéklenek, a télutói napok szürke tájainak vonásaiból ís tisztán kivehető, hogy ez a község a Nyírség egyik legszebb fekvésű helye. — Amint fogatunk bekanyarog a házak közé, szembetűnik itt is ott is egy-egy uj ház. -Janka János ref. tanitó, aki szíves készség­gel, községének, népének meleg szerete­tével nyújt felvilágosítást kérdéseinkre, el­mondja, hogy Gégéiiyben szorgalmasan építenek és ha ilyen tempóban hal,ad a munka, nemsokára a most meglehetősen távol fekvő állomásig nyúlik a falu. Az uj házak kőalapra épített vályogtégla falnak, de van közöttük tiszta égetett tégla ház is. A -tetejük szép piros cseréptető. Benn a faluban minden arra emlékeztet, hogy itt törekvő, józan, takarékos, módos nép lakik. Termékeny vidék ez, melynek ta­laja gazdagon fizet, jórészt káposztával, amelyet hosszú vagonisor szállít (innen niesszeföldre. A Házak ragyognak a tisz­taságtól, az ut közepén bizony "nagy a sár, fie hisz ez tél utolján, esős napokban minden káposztát termő községben igy van, a gyalogjáró azonban gondosan fel .van szórva hárga homokkal. Ezen a nyír­ségi szőnyegen ma kényes csizmák lép­nek, száruk fénye villan a lépéssel. Csín­nal, móddal öltözött férfiak asszonyok tartanák az Istenháza, az Ízléssel meg­újított ref. templom felé, ahol az ünnepi aktus le fog játszódni, amelyre az egész község napok óta készül, öröm költözik itl ma mindenki szivében. A templom toronyban a háborús évek árvaságra kár­hoztatták az itthagyott kis harangot. — Most nemsokára újra felzendül a gégényi harangok párbeszéde, aminek a faluban, a messze határban olyan mélységesen szép értelme van. Az uj harang beszer­zése érdekében a község nagytisztelelü ura, Vas Mihály esperes indított mozgal­mat. A több mint négy mázsás harang beszerzésére szükséges pénzt a gégényi gazdák nyomban, úgyszólván néhány nap alatt összeadták. Az ezüstfehér liaju arany szivü, jóra inspiráló lelkesedéssel áthatott esperes mindenkitől áldó sza­vakkal emlegetett jóltevője ennek a köz­ségnek, amelynek 'jólétre, virágzása, har- jj monikus életének szépségei, egyháza gya- I rapodása, földi és lelki kincsekben, az ő apostoli, édesatyai szivének az ő példás Energiájának köszönhetők. Hívnak a harangok Délelőtt 10 óra után megcsendül a ki sebbik harang. A község apraja, nagyja a templom előtti térre vonul. A demeeseri és gégényi ácsok által felállított csigaházat nemzetiszínű lobogók díszítik. Az uj ha­rang a torony lábánál pihen. Virágcso­kor van rajta és a falu leányaitól szőtt és hímzett gyolcskendők takarják el. Ezeket a kendőkét a harangot felhúzó ácsok kap­ják ajándékba. A templom bajáraiánál Vas Mihály gégényi ref. esperes lelkész vezetésével ott állanak a környék református lelkészei közül számosan. Egyszerre, mint hatal­masan zengő harsonáé felbúg az 'ősi zsoltár: Te benned bíztunk eleitől fogva... A szemekben könnyek csillannak meg. — Ki tudja mi röppen fel most a tudat mé­lyéből, hogy gyémántos könny lesz belőle? Talán az öröm édessége, talán a régi kedves harangra való emlékezés, a ré­gi harcra, kedvesre, régi bo, dogságra, melyeket eltemetdí f&jsizörnyü vihar... A nép dalárdíja A zsoltár után a gégényi népből alakí­tott dalárda Krutzer K: Vasárnap a pusz­tán c. kompozícióját énekli el a lelkesen fá radó Janka János dirigálása mellett. — Majd poétikus, szivet emelő ima követ­kezik. Megkapóan szép magyarsággal, a harang nyelvének ritmusává] ringató imát mond Somogyi József üombrádi lel­kész. Elhangzik a harang jelentőségéről mély gondolatokat gyújtó imádság s megkezdődik a harang felhúzása. Kedves mozanat, hogy a harangot a falu .leányai emelik a magasba. Mintha a toronyban üresen maradt helyre visszaszálló ha­rang gálambszáriiyakon emelkedne. A leányok karfákat tolva körbe-körbe jár­: nak s az igy forgatott függőleges tengely köré csavarodó csigákon át irányított kö­tél vonja fel a harangot. A nép közben ihletett szivvel énekli a 137. dicséretet. Leányok emelik, zengő himnusz kiséri az uj harangot "a toronyba. Kuruc cíai motívumok A sokaság ezután a templomba tolul, amely színültig megtelik a hivőkkel. Mig a harang felszerelése tart a gégényiek m eileg szavú orgonáján Kun Szabó Gyula beirkeszi ref. lelkész magyar motívumo­kat, kuruc busongással átszőtt művészi orgonajátéka tolmácsolja a szivek megin­dultságát. Fölzendül a 105. zsoltár, majd Sarkad! Nagy Antal tiszaversmarti lel­kész mond gyönyörű imát, aztán a ha­rang hivatását jellemző beszedet, amely a boldog, nagy Magyarország esédsében nyer megindító lenldiültees megható befe­jezést. Az ünnepi beszéd előtt a gégé­nyiek dalárdája Janka János vezetésével Pásztor S. Amá-ját adja elő dicsérendő kidolgozásban. A templomi aktusnak meg­indítóan szép befejező mozzanata Vas Mihály esperes lelkész forró hazafiságban fogant hálaimája. Banket Az avató ünnepséget a ref. iskola nagytermében szervírozott több mint száz terítékes bankét követte, amelyet a köz­ség adott a vendégek s az ünnepen közre­működők tiszteletére s a gégényi uriasz­szonyok Vas Mihályné, Horváth Gy.-né, Ja­ka Jánosné, Szikra Péterné gondossága, figyelme, áldozatkészsége tett kiválóan si­kerültté. A banketten megjelent Mezőssy Gyula földbirtokossal az élén a község tár­sadalmának színe-java, a ref. presbyté­rium képviselete, a környéki ref. lelkészi kar tagjai, Dér Gyula róm. kaith. esperes Demecserből. Szebbnél-szebb felköszöntő hangzott el, amelyek nem csupán a szo­kásos felköszöntők gondolatkörében mo­zogtak, de figyelmet keltő és biztató je­lenség volt a toasztok során annak " a hangsúlyozása, hogy a felekezeti béke apolása Nagymagyarország viszaszerzé­sének feltétele. Ezt a minden kontrover­zián felülemelkedő testvériséget szólal­tatiák meg protestáns és katolikus oldal­ról egyaránt. Mezőssy Gusztáv Horthy Miklós kor­mányzót, Vass Mihály esperes a harang­s zen tel és keresztszülői tisztét viselő Me­zőssy Gyulánét és Mezőssy Gyulát, továb­bá a funkcionáló lelkészeket, Sarkadi Nagy Antal veresmarti lelkész és gégé­nyi ref. egyházat. Vas Mihály esperest, Vas János őri ref. lelkész Szikra Péter fő­jegyzőt, Kiss Lajos demeeseri ref. lelkész Déry Gyula demeeseri r. kath. esperest, Vas Mihály esperes a vendégeket, Vas Já­nos a hölgyeket köszöntötték, Déry Gvu­la r. kath. esperes, Kun Szabó Gyula berk eszi ref. lelkész a magyar egység megteremtése érdekében a felekezeti bé­kél hangoztatták felszólalásában. Még számos felköszöntő hangzott e]. A pres­bitérium Aevében Pázmány István, Hor­vith István köszöntötték a harangavatáson közreműködőket s a bankettel fáradó höl­gyeket. Este kiválóan sikerült táncmu­latság volt Gégényben, ahol most már »a« és »cisz« hangok csendülnek össze lelke­ket áhítatra, jóra hívó harangszóban a község lelkes vezetőinek és lakosságának is dicséretére. Korda Sándor S5SS.t£S magyar filmje Lóíh Ilával hétlőtől a Városi és Diadal mozgókban 5, 7 és 9 órakor. Elég volt, .. Már meguntuk. Már nem érdekel. Sőt egy kis undort, egy kis émelygést is érzünk a lelkünk mélyén, ha azokat a szépen kicir­kalmazott szólamokat halijuk, hogy dolgozni kel, mert csak a munka mentheti meg e szerencsétlen hazát. Nem. Ez a lelki utálat nem azért van, mintha irtóznánk a munkától. A mi életünk elválaszthatatlanul oda van láncolva a mun­kához. Dolgozni akarunk, hogy magunkat és családunkat fentarthassuk. Nekünk szükségünk van a munkára, mert ebből és ezután élünk. Nem élhetünk a felhalmozott tőkénkből, mert ilyen nincs és ha volna is, egynémelyünknek súlyosabb időkre megtakarított garasa, az már rég el­fogyott. Azt már rég felemésztette ez a túl­ságosan hosszura szabott szónokló korszak!. A spekuláció sem nekünk való, mert ehhez nem értünk és ha értenénk is, az ehhez szük­séges tőke nem áll rendelkezésünkre. Kiknek a részére mondatnak el tehát ezek a szép, nemes szónoklatok. Kik azok, akiket biztatni kell, hogy dolgozzanak ? Hisz mi, a termelőmunka tényleges végrehajtói várjuk, óhajtjük a munkát. De hol az a mun­kaalkalom, amely megélhetést nyújthat és amelyet oly kész örömmel ragadnánk meg dolgozniakarók még akkor is, ha csak a mi­nimális megélhetési lehetőséget adja. Ugy hisszük és évek óta hangsúlyozzuk, hogy azokat a szép, de célnélküli szónoklato­kat nemcsak elmondani, hanem mélységesen átérezni is kell. Tettekre volna már szükség. A szép szó ideje elmúlt. Tessék munkaalkalmakról gon­doskodni és mi biztosítunk mindenkit, hogy Lucretia II-ilc (befejező) hétfőn, kedden és szerdán a Városi és Diadal Moz­gókban 5, 7 és 9 órakor. Gégény község lakossága tegnap avatta uj harangját. — Az uj harang első szavára a testvéri szeretet ad visszhangot.

Next

/
Thumbnails
Contents