Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-11 / 57. szám

& 1923. iiiávei us 11 A nagymicskei pusztafalu Ujfehértó, március 9. Nincs Nyíregyháza, nincs Ujfehértó, még a legrégibb Nagykálló sincs meg amaz idő­ben. Sárgásbarna hullámok rohannak észak­keletről délnyugatra a tájon taszitva a szél által szennyes hordalékukat; s dühösen ostro molják az útba álló nagyobb partokat, me­lyek közt legnagyobb a később Bőrhalomnak nevezett fekete földtaraj. Itt ver sátrat legelébb a környék jövő-menő halász-pákász népe ; itt üti fel cserényét az ártéren nőtt se­lyemfüvet legeltető pásztorság, meggyara­podva a nyugatnak özönlő különféle népv ségek maradozóival. — Sátor és csöTény majd tanyának ád helyet ; az összeverődött nép lejjebb jön a megapadt víz mellé; s körül vízzel övezve megszületik a falu. És felcsendül egy ismerős kedves hang: felzeng a magyar szó. — A keskenyre vert agyagból szárított majd pirosra égetett tégj­lából megépül az első templom, előbb Hadúr,­nak, majd a béke és szeretet istenének tisz­teletére. — Felragyog a kereszt, melynek uralma alatt a nagy, boldog község békésen műveli gazdag földjét... Jön a tatár ! Köröskörül piroslik az ég ; távoli tüzek fénye világit ; egy pár szerencsés,... nem, szerencsétlen menekült hozza a rémhírt: ren­getegen vannak, mindenkit megölnek, min­dent lerombolnak, mindenünnen jönnek ; nincsen menekülés sehová semerre. Fegyverre kelnek a keménykaru szittyák nők, gyermekek, aggok be a szentegyházba ; az Urnák szolgája egy kézben kereszttel, a másikban karddal kész védeni népét; s mig áhítatosan felzeng a zsolozsma, a honvédő népség súlyos buzogánya veri a betörő ellen­ség fejeit ! Hasztalan !... Beállt a magyar sors. — A rohanó ellen barom sokasága megtörte a hazaszeretet csodáit elkövető honvédsereget; egymásután feküsznek le a megdicsőült hő<­sök ; egy-egy félisten mind, de száz egész ördög rohan rá. — Már csak a szent kereszt emelkedik, már csak a vitéz pap kardja vil­log. Lehull az is, lefekszik a pásztor kihalt népe közé ; sötét fátyol száll le jóságos sze­mére ! Sötét fátyolt ide, ne lássuk a borzalmat, mint pusztul el a nép, s mint temeti el halott j híveit a leomlott egyház !... Feltámadunk!! j Az igazi hős nép, a hazaszerető, szent j eszményeiért, hazáért, valláséit, királyért • életet áldozó nemzet nem pusztulhat ki ege- j szen, hanem mindig újra születik. A környél­hadnagya, a »Nyalka Zoárd« leszármazottja, a Somos nembeli Myska diák válogatott legá­nveivel a királyt védve másutt került szembe a bősz ellenséggel. — Ezek, néhányan meg­menekültek. Haza jöttek. — Haza ? ... hát hol volt akkor a haza, mely jobban elpusz­tult akkor, mint később bármikor ; jobban, mint most!... De élt azért, mert megvolt, — sziveikben — s hazajővén, mondom, találtak még némely bujdokló menekültet ; akikkel együtt védettebb helyet kerestek; s találtak is, két nagy fehér viz közt egy széles föld­halmot. Itt felemelték újra az elbukott keresz­tet, uj nagyobb hazát építettek ; igy alapult a három elpusztult község, Nagymicske, — Szegegyháza és Bóth községekből Uj-Fejér­Tó. — De Nagymicske puszta maradt. — Kalá­szos határát tán a bőven omlott hős vér tette oly gazdaggá, hogy annak minden utolsó röge mindig dúsan terem ! — Oh, szeretem, ápolom és gonddal müvelem mindig e hantá­kat, melyek őseimet oly sok századon át el­tartották, s Isten segítségével unokáimat is eltartják Nem szabad ezt semmi ajánlatért kezére juttatni semmi vevőnek, bérlőnek vagy bármilyen igénylőnek ; mert áll a közmondás hogy »aki a földön ül, soha le nem esik«. — Láttam már címekkel, magas hivatalokkal ékeskedő büszke nagy urakat busán távozni örökükből, mely hűtlenné vált tulajdonosuk lába alól kicsúszott ; mi nem voltunk soha nagy urak ; rni címerek és nemes levele dacá­ra is megmaradunk földmivelő parasztoknak; akiknél az ellenséges fejek beverése csak ka­tonai kötelesség, vagy olykor mükedvelés ; de büszkén viseljük a buzakalászt, mely min­ket ezer ' év óta megillet. Földrnivelés közben gyakran találkozunk a mult emlékeivel. — 1868-ban a templom­dombon nyáját legeltető kanász előtt meg?­csillant valami. Verte baltával, nem tört, áz­tatta vizben, forró ecetben, tüzet rakott rá, el nem pusztult, csak kissé megbarnult ez az »ördög gombja«. — Ugyané helyen gyakran találnak régi pénzeket ; igy IV. Béla magyar és III. Zsigmond lengyel király pénzeit már többször találták. 1872-ben szántás köz­ben egy nagy feliratos követ találtak, mely alatti üregbe az ökör egész beleesett. Az üre­ge! betömték, a követ káposztás köveknek szétszedték. — 1896-ban szőllőiiltetés köz­ben sok urnát és fibulát leltek, melyekből a legnagyobbat Gaal András bevitte Jósa András bácsinak. — A »Bőrhalom« parton egy régi megszenesedett fatő — valaha tán akasztófa — alatt egy régi hullára akadtak, melynek csontja már az ásónak semmi ellen­állást nem tett, s legjobban csak a metszés­lapon látszott. Nagy ur, vagy nagy zsivány lehetett. — 1920-ban ismét több'urnát lel­tek, egy része megvan. Mult évben ráakadtak a régi templom alapfalára. Sajátságos vékony téglák és sok­sok csont. — Betiltottam a kutatást, ellenezve hogy duhaj kölykök az ősök csontjaival haji­gáljanak. Talán ha komoly tudósok szakava­tottan és tisztelettel nyúlnának a mult bezárt könyvéhez, nem volna oly visszatetsző. — Ismert helybeli régészeink : Dr. Saáry Sándor Kiss Lajos, Dr. Dohnál Jenő urak figyelmét hivom fel ezen alkalommal ; s vizsgálat után végleg nyugodni hagyjuk az elmultakat; hadd zengje felettük altató dalát a pacsirta. Erdödy. A polgármester az árammérő órák sietéséről szóló interpellációra a legközelebbi közgyűlésen ad választ. A villamos társulat nem vizsgálhatja felül az órákat, míg a város a vizsgálatot meg nem ejti. K. i Nyíregyháza, március 9. A Xyirvidék tudósítójától. A villamos árammérő órák kínos ügye, amellyel Az Esi pénteki száma is foglalkozott; a város képviselőtestületé­nek tegnapi rendkívüli közgyűlésén újra szőnyegre kerüli. A közgyűlés megnyitása után dr. Bencs Kálmán polgármester felkéri a jegyzőkönyv hitelesítésével megbízott képviSiClőtestűi eti tagokat, hogy hívására a jövőben pontosan jelenjenek meg. — Majd bejelenti, hogy Bari a Sándornak a villamos árammérő órák síelése tárgyában a mull közgyűlésen hozzáintézett inter­pellációjára a l egközelebbi rendes közgyű­lésen i'og válaszolni, mert az idő rövid­sége miatt mára lehetetlen volt szakvéle­ményt kapnia s enélkül nem adhat elfogu­latlan és kimerítő választ. Bejelenti, h igv Barla interpelláció­jának elhangzása után a Villamos Rész­vénytársaság' képviselője kijelentette, hogy a társulat a maga részéről is elkövet mindent, hogy tisztázza a kérdést. A város voll szakértője egy hírlapi cikkbe olyan értelmezést magyarázott be­le 1, amelyet — kijelenti — a múlt közgyű­lésen elhangzott beszédek nem tartal­maztak. Di-, Fuhrmann Lajosra vonatkozó múltkori kijelkentésében, hogy a villamos­társulatra vonatkozó iratokat visszaküldte, mert nem volt ideje feldolgozni, köteles­ségszerűen megállapítja, hogy tévedett, inert Fuhrmann valóban visszaküldte az iratokat, de jelentéseiben kérle az eredeti szerződés kiadását s azt nem kapta meg. Vizsgálják az órákat Barla Sándor szomorúan veszi tudo­másul, hogy a polgármester csak a jövő közgyűlésen válaszol interpellációjára, mert az idő halad és a villamossági rész­vénytársaság közben siet az órákal felül­vizsgálni. Mit ér, ha majd a szakértő le­jön Nyíregyházára s akkorára az órákon nem állapítható meg, mennyit sietnek s­a többletet a villamos társaság nem fizet­heti vissza, ö nem ezt az eljárást várta, hanem gyors megállapítását annak, hogy történt e hiba és ha igen, orvosolni kel­lett volna a közönség sérelmét. Így hiá­ba tette meg interpellációját, a baj so­hasem lesz orvosolva. Lihet eljárást indiUalni Bencs Kálmán polgármester Barla ; szavaira reflektálva kijelenti, bogy aki (u­pasztalja. hogy siet az órája, módjában i van azt megállapítani és az eljárást meg­| indíttathatja. ö műszakilag nem olyan tá­{ jékozolt e kérdésben, hogy már most j végleges választ adjon az interpellációra A villanioSíársMlat szerződése Dr. Fuhrmann Lajos megköszöni, | hogy a polgármester recti fikálta a multko­| rí közgyűlésen rá vonatkozó lag tett kije­: lentését, ez azonban nem a tényeknek : megfelelően lörtént. Részletesen ismer­| téti, hogy miként járt annak idején a képviselőtestület megbízásából a villamos­sági részvénytársasággal kötött írásbéli megállapodások áttanulmányozása érde­kéljen. A láda iratot rendelkezésére bo­csátották s hosszú időbe került az átnézé­se, mig megállapította, hogy a szerződés nincs az iratok között. Ezt négy ízben je­I len lel le a polgármesternek, mert vélemé­i Hyps javaslatot nem tehetett a szerződés nélkül. Kutatott a városházán és megál­laptolta,! hogy a Szerződés egy példá­nyának a kisvasúti iratok közt keli lenni. Kérte a polgármestert, hogy adja ki eze­ket az iratokat rendezés céljából. Polgár­mesteri határozatot kapott, amely sze­rint az iratokat a kiadóban a hivatalos órák alatt ki vinél heti s a kiadóhivatalt pe­dig felhívja a polgármester, hogy nyolc nap alatt jelentbe az átvétel elmulasztását. Ö e. határozatnak nem tehetett elegei & hivatalos órák alatt a szűk kiadóhivatali helyiségben. Visszaadta a mandátumot a képviselőiestületnek, jnerl a határozatból : a bizalom hiányát érezte ki. Ismétli, hogy egy éven át hiába sürgette a szerződést, ; nem kapta meg. Nem szabad az érákat vizsgáim Ezután Szalay Béia szólalt fel és a kö­zönség érdekében köszönetet mondott Barla Sándornak és a polgármester fel­fogását is megnyugtatónak tartja, mert prcciz válaszadással kíván megnyugvást teremteni. Ami Barla aggodalmát illeti leghelyesebb, hogyha az órák vizsgálatát a szakértői szemle előtt nem engedi meg a közönség. Pisszcr János indítványozza, hatá­rozza el a képviselőtestület, hogy az áram­mérő órákhoz ne legyen szabad addig hozzányúlni, mig a felülvizsgálat meg nem történik. A javaslathoz a képvise­lőtestület egyhangúlag hozzájárult.

Next

/
Thumbnails
Contents