Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)
1923-03-30 / 72. szám
2 192S. máreius SO Nem érdemes sok szót vesztegetni gazdasági életünk bajainak feltárására és e bajok orvoslásának mikéntjére nézve. Ugy sincs, aki meghallgassa, vagy ha van is, nincs aki mégis szívlelje azokat. Mégis lehetetlen hallgatnia a gondolkodónak, ha bajok felsorolásáról, azok gyógyításáról olvasva, a különféle cikkéket olyanoknak találja, amelyek nem mindenre mutatnak rá. Ilyen a kosztpénznek nevezett bankbetét, ez a spekulációra adott pénzanyag. Már kifejtették sokan, hogy nem uzsora, kosztra adni pénzt. Tudjuk, hogy nem büntetendő cselekmény. Tudjuk, hogy előhív rejtve volt tőkéket és azokat, nem ugyan a termelő munka, hanem csak a spekuláció karmai közé löki. Tudjuk, hogy értékpapírok tőzsdei értekfelhajszolására való és ezt a funkcióját végzi. Tudjuk, hogy sokan akik kosztra adhatnak, szeretik ezt a pénzsza poritó módot. Tudjuk, hogy az, aki kosztra adja pénzét, dehogy nyer, vészit az is. Veszíthet az is, aki kosztpénzzel spekulál. Tudunk sok mindent már, de még azt nem magyarázgatják, hogy miért lehetséges a kosztpénzért egészen husz százalékig menő kamatot is fizetni hetenkint ? Azért, mert különféle vállalatok értékei ma még mélyen alatta vannak azok valóságos és mai pénzben kifejezett számszerű értékének. A spekuláció felkap egy bizonyos mennyi, ségü és bizonyos értékű értékpapírt, amellyel lehet spekulálni. Löki a játékösok kezébe emelt áron és veszi vissza csökkent értékben Ezen a játékon, ha jól szervezett, lehet »keresni.« Ha kitombolta magát az az anyag, mely a játék tárgyát tette, ha már nem lehet rajta »keresni«, akkor átcsap a spekuláció más ányagra. Évekig »bor«-nak hitták ezt az anyagot, ma értékpapír és ez marad addig, amig ezzel lehet spekulálni. Ha majd a »bor« elég elhanyagolt lesz, a termelő, vagy a birtokos mindenáron szabadulni akar tőle és ha piacot lehet neki teremteni, de még enélkül is, akkor a bor, felrukkol ismét és »kereset« lesz, lehet vele spekulálni. A vidéki pénzintézetek részvényei, ma még nem igen tárgyai a spekulációnak. De hol van az megírva, hogy ezeket is, nem lehetne feltornáztatni »pariig« ? Azokat, amelyeknek van »belső értékük« ! A budapesti bérházak ma nagyon elhanyagoltak. Az irányzat ezekben »lanyha«. Dfc hol van az megírva, hogy ezek is nem volnának kitömboltathatók »parihoz« közel ? — Ugyanígy a "háztelkek. Ezek irányzata is ma még lanyha, mert kevés építő szándékú ember akad. Mondhatnánk még sok egyebet és mást, ami mind jó spekulációs objektum, csak legyen, aki kikezdi ezt a spekulációt, aki felhajtja az árakat, aki olcsón vesz és drágán elad. Mert minden vásár kettőn áll. A vevőn és az eladón. Meg a yételkedv felidézésén. Nos, hát volt, van és lesz is kosztpénz, addig, amig az értékek nincsenek a mai pénzérték nevével felruházva. Ha nincs más, aki felruházza ezzel az értékjelző számmal, akkor teszi ezt a spekuláció, amely a békében is volt ma is van és lesz is addig, amíg van min spekulálni, amig i an mivel üzletet kötni, amig érdemes a fejet törni azon, hogy miként lehet a pénzzel ugy »dolgozni«, hogy az busás hasznot hajtson. A vakok és »tehetség nélküliek« nem látják és nem tehetik, a látók látják és ha van »módjuk« hozzá, meg is teszik, hogy spekulálnak, üzletet kötnek, csereberélnek, amig a csere tárgyában lehet »keresni«. Vájjon volna olyan bolond, aki a »pariin« álló értéktárggyal kezdene spekulálni ? Ha nem tudná drágábban eladni, miint ahogyan vette ? Nem ugyan romló papirkoronák számainak növekedése mellett, mert hiszen ilyen bolondot lehet találni akárhányat, — hanem az értéktárgy valóságos belső értékét, hogy ugy mondjuk »belértékét« számba véve. Tlyen javakkal lehet spekulálni, ilyenekre lehet »kosztot« felvenni, velük üzletet kötögetni, bogozgatni, és oldogatni. Addig, mig a való di érték el nincs érve. Azután már »lanyha irányzat« következik. Közben romlik a korona, az üzlet tovább folytatható, az értéken alul való vásárlás ismét megindulhat. Ha mondod, hogy értékeljék át a javakat ; ha másként nem érhető el a cél, akkor kötelező erővel, az értéktárgynak elidegeníthetetlensége kimondásával, vagy bármi gátló módon, hogy az értéken aluli vétel és eladás lehetetlen legyen ? ! Akkor a bölcsek tagadólag rázzák a fejüket. Nekik ez magas !... Igazán kár sok szót vesztegetni... Pisszer János. A cseh megszállás alatt raboskodó magyarok a bukaresti eseményekről. „Románia fővárosát meghóditott&k a magyarok". — Hiiba demokrata valaki saját nemzetével szemben, ha a többi népeket ebből a szellemi világból kizárja. Nyíregyháza, március 29. A Nyirvidék tudósítójától. A Kassai Újság a következő érdekes cikk ben fedi fel a szenzációs bukaresti események mélységét : Románia fővárosát meghódították a magyarok. Nem lojalitásukkal, szeretetreméltó^ ságukkal, nem tudásukkal, hanem fegyverrel. Vasárnap Bukarest utcáit magyar csapatok tartották megszállva. S ezeknek a csapatoknak vezére nein valami irredenta hős, nem valami magyarországi hódító, hanem Bratianu miniszterelnök. A román főváros népe hatalmas népgyűlésen tüntetett a készülő alkotmányreform ellen. Ez a tüntetés volt annyira kellemetlen a kormánynak, hogy elővigyázatosság okából katonákkal szállatta meg a fővárost. Ugylátszik azonban, nagyobb eseményekre volt elkészülve, mint amilyenek bekövetkeztek'. Ezért a hivatalos román Rador-ügynökség jelentése szerint, magyar csapatokat vezényeltek ki a főváros közönségének fékentattására s a katonák, derék székelyfiuk, nem tudtak érintkezni a közönséggel és az egészből egy szót sem értettek. Ki volt zárva tehát, hogy a kormány szándékaival ellentétes befolyások érvényesüljenek közöttük. Igy történt, hogy — anno 1923. - a magyarok megszállták Bukarestet. Kétes értékű dicsőség, amelyből a romániai magyarok nem kérnek. A recipe régi : egymással ellensúlyozni az ország nemzetiségeit és társadalmi osztályait, hogy aztán annál biztosabban épülhessen föl az abszolút hatalom. A reakció sohase saját erejével, hanem mindig ellenfelei viszályával vakolta össze várának falait. Ez az eljárás és a legújabb bukaresti események azon ban oly jellemzőek, annyira jövővel és jóslatokkal viselősek, hogy a magyaroknak komoly szavuk van ebben az ügyben a román közönséghez. A román közönség eddig egyetlen tábor fvolt a magyarsággal szemben. Nem mondhatnók, hogy az ellenzéki román pártokat a kisebbségi kérdés gyakorlati kezelésében lényeges különbség választotta volna el a liberálisoktól. Egymás között lehettek reakciósok vagy demokraták, a magyarsággal szemben mind egyek voltak az elzárkózásban és meg nem értésben. A kisebbségi kérdés teljesen egy sikba volt beállítva ; én magyar vagyok, te román, ami az én nemzetemnek haszjnál, az a tiédnek árt, és viszont. Hogy azonban ez a szimplicisztaság mélyebb belátást jelentett! volna s igazán lehatolt volna a helyzet lényegéig, azt alaposan kétségessé teszik a legújabb bukaresti események. A kisebbségi kérdés lényegére régóta nem vetettek események élénkebb színt, mint a legújabb bukaresti história. A demokrataság lelki kultura kérdése. Egy és elválaszthatatlan, mint a lényeg mindenütt. Nem lehet valaki bizonyos kategóriák kai szemben demokrata, a többiek emberi törekvéseivel szemben pedig elzárkózó. Nem hiába mondták hogy az igazán demokrata népeket elsősorban a más népekkel szemben elfoglalt álláspontjukból lehet megismerni). Hiába demokrata, valaki saját nemzetével szemben, ha a többi népeket ebből a szellemi világból kizárja. De nem is lehet ebben az esetben demokrata a saját népével szemben sem. Nem lehet lényegileg, nem lehet kulturai lag és nem lehet gyakorlatilag sem. Bizonyítják ezt Bukarest eseményei, melyek a kisebbségi kérdés hasonló kezelése esetén még sokszor meg fognak a jövőben ismétlődni. Ami Bukarestben történt, az mindemnél jobban bizonyítja, hogy mennyire fontos a magyar kérdés demokratikus megoldása a román nép belső rétegeződésére is, ugy, hogy fölállíthatjuk a tételt : A román demokráciának alfája és ómegája a kisebbségi kérdés, épp ugy, mint Csehszlovákiában is az ! A vármegye Gazdasági Egyesülete ünnepli gazdasági főtanácsossá kinevezett elnökét, Szalánczy Bertalant és tagját, Lipthay Bélát. A kitüntetésekről szóló okmányt Dr. Kállay Miklós főispán adta át Szalánczy Bertalannak. Nyíregyháza, március 29. A Nyirvidék tudósítójától . A magyar alkotóerőt, szorgalmat, puritán közéleti tevékenységet jutalmazó ünnepség színhelye volt tegnap a vármegye, ház kisterme, ahol a Vármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése keretében dr. Kállay Miklós főispán, mély figyelmet keltő beszéd kíséretében átadta a gazdasági főtanácsosi kitüntetésről szóló okmányt az egyesület elnökének, Szalánczy Bertala 1 1nak s őt, továbbá az ugyancsak gazdasági főtanácsossá kinevezett Lipthay Béla föld birtokost melegen méltató szavakkal üdvözölte. A közgyűlést megelőzően választmányi ülés volt, amelyen Szalánczy Bertalan elnökölt. Ezen az ülésen aktuális problémákat tárgyaltak s ezek közül különösen a felhalmozódolt szabolcsi burgonya értékesítésének kérdése foglalkoztatta behatóan az egyesület választmányi tagjait. A választmányi ülés után, amelyről lapunk külön tudósítása számol be, a közgyűlés kezdődött meg, amelyen dr. Kállay Miklós főispán elnökölt. A közgyűlésen nagy számban jelentek meg a vármegye földbirtokosai, a főszolgabírói kar s várme gyei és városi társadalmunk előkelőségei. Megjelentek Mikecz István alispán, Virányi Sándor vármegyei 'főjegyző, dr. Bencs Kálmán polgármester, dr. Zelenku
