Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-20 / 64. szám

< taj . 1928. Március 20. r

Martin^ — 1844 — 1923. — § Ejy a régiek köifll . .. Nigyobb a töbkinél . . . Méltó az ealékezete . . . Ezek a gondolatok jutnak eszembe, mikor öreg Martinyi József professzorom halálhírét olvasom. A mai nemzedék alig tudja, vagy talán nem is tudja, ki volt ez a férfiú, akinek nevét az emlékezés fáklyájával megvilágítani, az elismerés koszorújával megdicsőitni s a hálás kegyelet áldozásával megörökíteni kívánom. Előttem azonban, aki körülbelül ötven év távlatából szemlélhetem nemes alakját, férfias küzdelmeit, megérdemelt síkereit, ez a távolság mindent megnagyít megvilágít, megmagyaráz s ha őszintén bevallom, hogy ezrekre menő tanítványai sorában én is sokat köszönhetek az ő tanításának, útmutatásának és példaadlásának: talán megérthető lesz az a meleg könnycsepp is, amellyel legrégibb, legértékesebb és legbecsületesebb tanárom emlékének áldozom. Egy a régiek közül... Ezzel a jelzővel magyar nevelésügyünk terén nem a fogyatékos ismeretü uttőrő munkásokra mutatok, hanem azokra az igazán tiszteletreméltó pedagógusokra. akik feladatukat inkább a hivatás szeretetevei, mint a 'hivatal köznapiságával tudták megoldani. Alkotmányos életünk megindulásával nagyobb lendületet vett középiskoláink tanárainak igen nagy része a theológia szószékét cserélte fel az iskola tanszékével talán ez az oka annak, hogy a régi gárda sok tagját bizonyos emelkedettebb felfogás, eszményibb törekvés, önzetlenebb munkásság jellemzi a mai nemzedék nagy átlagánál. Ily tulajdonságok birtokában joggal elvárhatta, meg is kapta az érdemes tanár azt a tiszteletet, mely csak az igazi tekintélynek juthat osztályrészül. Ezek sorába tartozott a hatvanas évek végén gimnáziumunkhoz került Martinyi József is, aki gyermekkorát élő iskolánk naggyánevelésére s benne a szükségletnek megfelelő mennyiségű és minőségi értelmiség termelésére volt hivatva. Irodalmi, történelmi szakképzettsége, biztos fellépése és sokoldalú munkaköre mindjárt igen nagy figyelmet keltett, viszont az ő figyelmét iskolánk hiányai s az ezzel szorosan összefüggő kérdések vonták magukra. Alig telt el egy pár esztendő s kiderült hogy igazán nagyobb a többinél... Egyéniségében a szigorúság és igazságosság, erély és gyöngédség, előkelőség és előzékenység szerencsés összhangban egyesült. A tanártestület kiegészítése, az intézet kifejlesztése s általában az iskola ügynek közüggyé tétele túlnyomó részben az ő érdeme. Soha tanári karban olyan testületi érzésről nem hallottam, mint amilyet a hatvanas évek gárdájában két évtized múlva is tapasztaltam. Igazgatói munkássága ugy a befelé való megerősítésben, mint a kifelé való érvényesülésben rányomta intézetünkre az ő személyes közreműködésének pólói hatatlan bélyegét. A szó szoros értelmében minden követ megmozdított, hogy csonka itézelünket teljes középiskolává fejlessze. Az írás művészetével, a rábeszélés hatalmával s a meggyőzés erejével agitált, persva. deáll, kapacitált, mig össze nem hozta az uj épület köveit s be nem rendezte az intézet helyiségeit. Az iskolában elhelyezett, márványlapon olvasható neve valóban méltó az emlékezetre... Munkánkat jól, megfeielőleg, vagy ugy, ahogy végezhetjük; de a legjobb esetben ts csak kötelességteljesitésről lehet szó s a legrosszabb!) esetben sem dől öszsze a világ . Elismerésre azonban csak az tarthaf számot, aki akár jellembeli kiválóságiával

1 akár a közérdek szolgálatában kifejtett tevékenységével, akár sikeres alkotásával állit magának örök emléket. Martinyi Józsefnek önérzetes jelleme és öntudatos köztevékenysége biztosította a legnagyobb önbizalmat és kielégíthető sikert. Nem volt népszerű ember, mégis sokan melegedtek szelleme lángjánál; nem volt nagy hatalom birtokosa, mégis meszszeható munkásságot fejlett ki a tanügy terén kivül is; nem volt messzehirü alkotó erő, mégis maradandó érdemet szerzett hivatása körében. Tiszteletet parancsol ó erkölcsi bátorsága elveinek hirdetésében; szeretetreméltó jósága tanítványai iránt odakünn az életben is; dicséretre érdemes közreműködése minden téren, ahol közhasznú munkát kellett kifejteni: hosszú időkre felejthetetlenné teszik áldott nevét főleg azok előtt, akiket igaz hálára kötelezett maga iránt. Kivételesen hosszú élettel áldotta meg az Ur, boldog család atyjává tette őt, gondos kezek ápolták tehetetlenné vált aggságában. És mégis szomorú volt az ő lelke is mindhalálig... De kié nem szomorú ma, ha egyszer magyarnak teremtette a jó Isten!!! Mély megilletődéssel, a nagy veszteség tudatával és őszinte fájdalommal veszek bucsut tőled, drága emlékű mesterem!! És mikor személyedben a méltón megsiratott és százszor visszakívánt régi gárda utolsó képviselőjének kidőltét gyászolom, egyszersmind nem kevésbbé jogos aggodalommal kérdezem: támad-e valaha uj tanárnemzedék, amely csak megközelíteni is képes lenne téged, aki egy voltál a régiek közül, nagyobb a többinél és méltó az emlékezetre?!!... V. J Az elhunyt haláláról a következő gyászjelentéseket adták ki : Dr. Martinyi László, Irén férj. Szabó Lás/Jóné, Margit férj. dr. Eötvösi Dezsőné szomorú szívvel jelentik, hogy a páratlan szerető jó apa, nagyapa és após Martinyi József nyug. főgymnasiumi igazgató, a Ferenc József rend lovagja, Szabolcsvár megye törvényhatóságának bizottsági tagja e hó 18-án hajnalban életének 79-ik évében csendesen elszenderült. A megbol dogult hűlt tetemet e hó 19-én délután 3 órakor fognak az ág. ev. hitvallás szertartásai szerint a Morgó temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nyíregyháza, 1923. március 19. — Amilyen áldott jóságú volt szeretteihez, olyan szeretettel i'ogadja az Ur is kebelébe. Szaj ó László, dr. Eötvös Dezső, dr. Gergelyify Endre vejei, illetve unoka veje. Dr! Gergelyffy Endréné szül. Szabó Erzsébet, Szabó László, Szabó Nóra unokái. A nyíregyházi ág. íi. ev. Kossuth Lajos főgimnázium kormányzó tanácsa és tanártestülete mély megilletődéssel és fájdalommal jelenti, hogy Martinyi József nyugalmazott igazgató, főgimnáziumi tanácsos 1923. március 18-án hajnalban áldásos életének 79. évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése az ág. h. ev. egyház szertartása szerint március 19-én, délután 3 órakor lesz a Kállói utcai l'9. sz. gyászházból. A megboldogult 36 évre terjedő buzgó működése idején • lelkes tanára, szerencséskezü igazgatója volt az intézetnek, akinek bölcs vezetése mellett a főgimnázium a fejlődésnek ós virágzásnak magas fokára emelkedett. — Nyíregyházán, 1923. március 19. Az igaznak emlékezete áldott!! A Magyar-Olasz bank r.-t. nyíregyházi fiókja igazgatósági választmánya És tisztikara szomorúan jelenti, hogy a választmány régi "ügybuzgó tagja Martinyi József nyug. főgymn. igazgató, a Ferenc József rend lovagja folyó hó 18-án elhunyt. Intézetünk érdekeit mindig híven és odaadással szolgálta, emlékét szeretettel őrizzük meg. Nyíregyháza, 1923. évi március hó 19. Jön! Jön! Drahula halála Városi Sz*nhás Morgóba. Az evang. egyház közgyűlése. Martinyi József emléke. — Tanitóválasztás. — Szegény tanulók felruházása. Nyíregyháza, március 19. A Nyirvidék tudósítójától. Vasárnap délelőtt 11 órakor közgyűlést tartott a nyíregyházi evang. egyház képviselőtestülete Geduly Henrik püspök és Kovács András jánosbokori II. felügyelő elnöklete mellett. A közgyűlésről felvett tudósításunk ban a kővetkezőkről számolunk be : Elnöki előterjesztések során megilletődött szívvel hozza Geduly Henrik püspök az egyház képviselőtestülete tudomására, hogy az egyháznak volt II. felügyelője, az evangelikus egyházi életnek hosszú időn át buzgó és érdemes tagja, a nyíregyházi ev. Kossuth Lajos főgimnázium nyugalmazott igazgatója : Martinyi József vasárnap reggel elhunyt. Ugy gondolja, hogy a 'jelenvoltak előtt felesleges cselekedet lenne Martinyi József egyéniségét különösképpen méltatni, mert nem hiszi, hogy lenne olyan ember közöttük, aki ne ismerte volna az elhunyt érdemes egyházi és nevelő hűségét, munkásságát Martinyi József nemcsak az evangelikus egyház kebelében szerzett magának becsült nevet s nemcsak ennek az egyháznak és középiskolájának szerzett diszt, de összeforrott neve a jelenlegi Szabolcsvármegye történetével is, mert az ő tanári munkássága s vezetése mellett nevelt a főgimnázium egy ujabb generációt s ennek az ujabb nemzedéknek hazafias és vallásos "érzése Martinyi József lelkéből nyert tápot, utmutatást. Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város vezető emberei jóformán kivétel nélkül Martinyi József oktató és nevelő munkásságából merítették az élethez való tudást, szorgalmat, egyházias és hazafias erényeket. Az evan^. egyház megilletődött szivvel vette tudomásul Martinyi József elhunytát, emlékét jegyzőkönyvében megörökítette s Hindu síremlék március 22-, és 23-án csütörtökön és pénteken a Diadal Mozgóban.