Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-01 / 48. szám

J^ÍYIfiSSiiDÉK. 1923. március 1, A javítani akarás. Valahol a Ili lel -ben irl gróf Széchenyi István olyasfélét, hogy a sok panaszkodás. nagyon- különbözik a »javítani akaróstul.<<

! Hája Istennek, amióta gazdasági életünknek ege zord felhőkkel borított, a sok-sok panasz között, igen sok a javítani akaró, aki mind keresi útját, keresi módját annak, hogy ezt a gazdasági életet miképen lehetne meggyógyítani, újból taipraállitani. Valóban ugy van, hogy a ma életét legnagyobbrészt betöltő gondok és gondolatok között, a |egtöbbet a materiális erdekek kötik le, a megélhetésnek a gondjai. A lelki élet, a lelkiek ápolása, nem olyan intenzív, mint a boldog béke korában volt. Pedig talán sokkal könnyebb lenne elviselni az anyagi gondokat, ha a lélek intenzivebb életet folytatna. De mert a lelki élet ápolása hivaítottabb tollak mélyen szántó munkája, engedtessék meg nekem, hogy az anyagi gondok mezején szántsak, hátha az együttmunkálás meghozhatja a szükséges jókat. Javítani kíván mindenki, a mai gondok közepette. A gazidíaságí élet zülöttségét sokan igyekszenek reparálni. Javaslat bukkan fel itt, majd amott. Es mondhatjuk,' hogy nía sokkal többen vannak azok akik azon törik a fejüket, hogy miként lehetne segiteni az emberiségen, mint akkortájban, amikor Széchenyi István gróf a »Hitel«-t megírta. Panasz van túlontúl, sok. de mentő gondolat is terem bőven. Egyik barátommal beszélgetvén, mondotta, hogy a világháború el nyúlásának és hosszadalmas 'küzdelmeinek az tolt az oka főként, hogy nem volt a hadat viselő felek egyik oldalán sem olyan nagyeszű ember, aki a háború sorsát el tudta volna billenteni, már az 1914-es esztendőben. — Nem volt ilyen genie egy sem. Abban a rettenetes gazdasági háborúban, amely a fegyverek harcát követte, sőt nyomon követtef és amelynek ádáz volta nem kiméi sem győzőt, sem legyőző ttet és amely a maga áldozatait mindkét oldalon bőven szedi, szintén azt találjuk, hogy nincsen senki a harcos felek között, aki a káoszt el tudná oszlatni, a ki becsületes emberi ésszel, Telebaráti szeretettel, de mindének felett genialitással ketté tudná vágni a csomót, amelybe belé gomolyódottan küzdenek a nemzetek, fajok, foglalkozási ágak, emberek testvérek, apák, fiuk egymás ellen, mint Laokon a kigyóval. •Pedig mindjenki ég a vágytól, hogy szabaduljon a küzdelmektől. Mindenki szomjúhozza a tisztességes és becsületes munkálkodás lehetőségét- Alig lehet olyan aki ne vágynék vissza a béke nyugodt napjai közé, amikor együtt élhetett az övéivel, amikor mesterségesen felállított elhatárolások nem állítottak akadályt a gazdasági és a lelki élet zavartalan folytatása elé. És e vágyak elérésénél sokan ugy gondolják, hogy a gazdasági életnek rendes mederbe tereléséhez, .az értékmérőnek, a fizetőeszközöknek helyes alkalmazása volna az első teendő és ennek kapcsán a helyes hitélet felállítása. Mert jó pénz és becsületes hitel nélkül nem lehet gazdasági életet élni, ezek nélkül pusztulás jelzi csali a haladás útját. Ezeken a hasábokon is sokat hangoz p* tattunk ilyeneket. Meg kell állítani a bankóprést, mert ez pusztít talán a legtöbbet, gazdasági javakban is, de a lelkiekben még inkább. — Helyre kell állítani az államháztartás egyensúlyát, hogy megállhasson a bankóprés. Az állami költségvetésnek a benyújtáskor busz százalékos deficitje, az államháztartás életévének első felében is ötven sőt több százalékossá nőheti ki magát, hogy újból megindulásra késztesse a pokolgépet, a bankóprést. Mert pokoli masina az a bankóprés'! Ha stabil lesz a korona, akkor indulhat utjának Széchenyi szelleme és csak így lehet »Hitel«. A hitel a gazdasági életnek iránytűje, egyensulyozója, összefoglaló kovásza, sőt páncélja. Aki ennék rontására törekszik, helyreállítása helyett, az bunkózni való. Vissza az aranyértékhez!! Süvit a kiáltás. Nincs aki meghallja. — Innen is, ezekről a hasábokról is halottuk ezeket. Megoldás lenne ez is, ha volna, aki meg akarná oldani. A mód meglenne reá. Épen nemrégiben emiitettük a kúria valorizációs határozatát. Merjük állítani, hog}- senki niás, csak az igazságosan Ítélő bíróság tudja megoldani a gazdasági züllés beteges' folyamatát. Ha a kúria határozata nemcsak az ezután megkötendő szerződésekben kifejezendő módon, hanem minden ezután' kötendő ügyletre kivétel nélkül alkalmaztatnék és ezt a bíróságok »urbi et orbi« ítéleteikben és végzéseikben is kimondanák és ez itéletek és végzések kíméletlenül végre is hajtatnának, volna megtalálva a gazdasági élet be t eg s égének o rvo ss zere. Németországban is akként gondolkodik a bíróság, mint nálunk a kúria. Az ut uj. Még járatlan. Szokatlan is. Sokaknak érthetetlen is. De a »javítani akarásnak« ez az egyetlen utjai! Gondolkodjatok rajta! Pisszer János. A nyíregyházi Madách-ünnepen a Nemzeti Színház Évája és Ádámja szólaltatják meg Madách Imrét* Paulay Erzsi és Odry Árpád Nyíregyházán. Nyíregyháza, február 28. A Nyirvidék tudósítójától, A balassagyarmati Madách-ünnepről Budapestre jövet, Kardoss Istvánnal, a Bessenyei Kör főtitkárával legsürgősebb teendőnknek a nyíregyházi Madách-ünwep előkelő irodalmi nívójának biztosítását tartottuk s felkerestük Paulay Erzsit és Odry Árpádot. Paulay Erzsi akkortájban a párisi Petőfi-ünnep élőkészületeivel volt elfoglalva ; látogatásunk napján pedig éppen a inagy centennáriumi díszelőadásnak, Az ember tragédiája uj szereposztásban való bemutatásának utolsó próbájára készült. A beküldött névjegyre elénk sietett s bár kijelentette, hogy csak egyetlen percet szentelhet neküink, a szabolcsi látogatókat aranyos szívességgel fogadta. Megígérte, hogy okvetlen lejön Nyíregyházára a Bessenyei Kör Madách-ünnepére Nyíregyházára, ahová kedves rokoni kötelékek is fűzik. Az ünnep dátumát márciusra kérte kitűzni, amikorra lezajlik a párisi sorbonne-i ünnep, Az ember tragédiájának nagy bemutatója. Az egy perc letelt a drága időből s mi a Nyíregyházán leendő viszontlátás reményével* búcsúztunk el a Nemzeti Színház nagynevű igazgatójának leányától. Odry Árpádot a nagy díszelőadás utáni reggelen kerestük fel dunaparti legénylakásában. A siker fényében fürdő gyönyörű színházi est után frissen, pompás hangulatban találtuk Madách Ádámjának hatalmas erejű ábrázolóját, Odryt. Dolgozó szobájában az íróasztalán az Árnyék szerepkönyve feküdt az azóta nagy hatással bemutatott drámára akkor javában folytak az előkészületek. A művész a legnagyobb örömmel kész arra, hogy Nyíregyházára jöjjön s itt Paulay Erzsivel párjeleneteket adjon elő Az ember tragédiájából. A Madách-ünnep dátumát márciusra kívánta ő is s a pontos dátumot akkor azonban még nem jelölhette meg, ebbe a Nemzeti Szin ház direktorának, Hevesi Sándornak is beleszólása van. A művésztől elbúcsúzva azzal az impresszióval jöttünk haza, hogy a nyíregyházi Madách-ünnep egyik feledhetetlen fénypontja lesz a Nemzeti Szinház Évájának és Ádámjának fellépése. A nagyszerű irodalmi ünnepnek azóta közismert a dátuma. ; március 7-ike, szerda este, amikor újra áhítatos érzésben találkozik városunk egész közönsége. Az ünnepség a Koronában: lesz s az egyes széksorokra érkezett eddigi előjegyzések száma érezteti, hogy városunk és vármegyénk kö zönsége presztizs-kérdésnek tartja a Madáches't teljes sikerét. Biztosítani fogják a Miskolcra menekült eperjesi jogakadémia fennmaradását. Geduly Henrik pfispök és Zelenka Lajos felügyelő Miskolcon. Miskolcról jelentik : A kultuszkormánynak az a rendelete, amely az 1922—23. tanév végével megszünteti a felekezeti jogakadémiá kat, az egyházakat, mint a főiskolákat fenntar tó hatóságokat megmozdulásra késztette. A református egyház már kifejezést adott tiltakozásának, a jogakadémiai tanárok egyesülete nevében pedig nemrégen intézett Mikler Károly dr. jogakadémiai dékán memorandu1 mot a kultuszminiszterhez a felekezeti jogi I főiskolák államsegélyezése érdekében. Pénteken pedig a tiszai evangelikus egyházkerület vezetősége tanácskozott arról, mikép lehetne fenntartani egyetlen jogi főiskoláját, az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémiát. Pénteken délelőtt Miskolcra érkeztek Geduly Henrik a tiszai egyházkerület püspöf ke és Zelenka Lajos kerületi felügyelő. Megérkezésük után a jogakadémiára mentek, ahol Mikler Károiy dr. dékánnal és a tanári karral tanácskozásra ültek össze. A tanácskozás félegy órakor ért véget és annak eredménye a következő : J Az aranyszívű Lilian D. W. Griffith rendezése. — „Ut a boldogság felé" testvérfilmje. Bemutatja: szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden a „Városi" és „Diadal" színházak.