Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-06 / 28. szám

1 JfófiiOTBÉK V923. fsbraár 6. Gazdasági Maffia. Figyelmeztetjük* a gazdálkodó ma­gyar közönséget, hogy a vidéken a latlom ban egy bűnös szövetkezel, valóságos gazdasági Maffia működik hetek óta s országszerte szétágaz ólag. E banda min <henféle nyugtatón i tó híreket kohol, hir­det és terjeszt kéz alatt, hogy á forgalmat megakassza és az árak alakulását káro­san, befolyásolva, magának jogtalan hasznot harácsolhasson a közügy rová­sára. Lappangó ügynökei ujabban azzal a hazug hireszteléssel hálózzák be a gaz­dák híszékenységét, hogy pénzűnk értéke a közeljövőben ismét nagyol, fog zuhan­ni, a tennél ők tehát rosszul járhatnak, lia búzájuk, vagy egvéh szemes termé­nyeik értékesítésében nem járják be az uj konjunktúra kialakulását. E gonosz és veszedelmes propagan­dának máris mutatkoznak ártalmas eredményéi. Az élelmiszerek és egyéb köz­szükségleti cikkek ára rohamosan és ter­mészetellenesen növekedik az egész vo­nalon. A kecskeméti piacon legutóbb a mélermázsája 14000 koronáig szökkent fel, ami az árpiac-többi realicióibau is drá gufó eltolódásokat, vont maga után. Nem szükség bőven tárgyalnunk, mily vészes következményeket vonhatnak ily gonosz üzelmek maguk után. Ha a gazdák vesztege Itetik eladandó cikkeiket s az élelmiszereket visszatartják a köz­forgalom löt, vagy lehetetlen árakat kíván­nak értük, ugy az ipari termelés is drágí­tással felel nekik. Ily ujabb drágasági hullám pedig nagy bajokat vonhat maga után: megnehezíti a közélelmezést, le­nyomja közegészségügyünk szintjét, fel­borítja a létlehetőség minimumát és ve­le a lakosság szociális nyugalmának fenn­maradását veti kockára. A kormány s a hatósági apparátus résen állanak, hogy e maffia üzelmeinek káros hatását ellensúlyozzák s a gaz üzé­rekel lefülelve, -a büntető igazságszolgál­tatás utján ártalmatlanokká tegyék őket. De még a gazdaközönség is sokat tehet az ily veszedelmes propaganda elfoj­tására. Ne adjanak hitelt földmíves gazdá­ink a gyanús alakoknak, akik az őster­melőket hazug híreikkel megkörnyékezik, hogy a bizalmába befurakodva, őt zavar­ba ejtsék, maguk pedig az i!\' zavaros­ban halászhassanak. Hazudik az ilyen al­kuszügynök, mikor a korona zuhanásának közel kilátásával rémítgeti a vidéki ter­melőgazdákat. Koronánk értéke félév óta szilárdul megtartotta árfolyamát s nem zuhant sem az osztrák korona, sem a márka után alá. E stabilitás annak a biz­tos jele, hogy a külföld bízik bénzünk bel­ső értékét, biztosi ló áilaméietünk szilárd­ságában. Bízzék a saját gazdaközönségünk is, bizzék ne csak hónpolgári hazafias ér­zésből. hanem a saját reális érdekében is. Az üzérkedő maffia és ügynökei a mi belső ellenségeink, a nép eln érni tói s a nemzet kárositói. Né üljön föl nekik a magyar gazdatársadalom ne adijon hi­teit ámitó szavaknak,, hanem inkább tá­mogassa a hatóságokat e veszedelem el­hárításában: segítsen kinyomozni és hű­vösre tétetni a gazdasági Maffia vala­mennyi lator gazemberét. rGLŰCK JENŐÉI bútoráruházában 1 ! Nyíregyháza, Vay A,-u.; 8. az. a. L mélyen leszállított áron vásárolhat: L modern hálő, ebédlő stb. bérén­ek dezést és különféle bútorokat. :-t Király Imre Amerikából válaszol a Szabolcsi Tanitó egyik cikkére. ii. Mindig felkínáltam véremet a terü­leti integritásért, a forradalom kezdetén is. Vannak még, kik tudják, hogv ezu­tán is készséggel. köteleztem ef magam. Miután erre sor nem került, a küzdés viharában nyomorékká lett édes anya ál­tal nyújtott darab kenyeret visszaadtam mert alkalom- adatott nekem addig ide­gen,ben keresni kenyerem. mig az én Imá­dott hazám sebeiből felgyógyul. Reményt adtak arra is, hogy innen többet használ­hatok a honn maradt küzdőknek. Helyem­ben azt hiszem minden magyar tanitó ezt tette volna!! Ezt nem hívalkodásból, de kényszerítve vagyok felsorolni igazo­lásul a hamis útra tévedés vádja ellen. Ál ösvény-e, hamis lil-e, bűn e az ma a hazával szemben, há valaki lelkében ezek­kel a gondolatokkal neki mer vágni a vad idegenítek? Hogy visszavágyom, visz­szakivánkozom? ; Igen. Isten segítségével célom elérése után vissza is térek. Ne­kem sem egyesekkel, sem hazámmal szemben nincs semmi okom arra, hogy emelt fővel, nyitt tekintettel ne léphetnék árra a földre, melyhez apáim porladó csontjain kívül a magam küzdése, vérem hullása régén is van annyi igaz jussom, miiit másnak. Szabolcsi Tanitótestvémm!! Ezek­után felétek intek bucsul, miulán befeje­zett tény az itt maradásom. Hosszú évek sorát töltöttem köztettek. Kezdettől fog­va Szeretettel öleltetek keblelekre. Meg­ajándékoztatok bizalmatokkal. Körül vetet lek becsiUéstekkel. Köszönöm. Jgyekszem arra méltó lenni eztitán is!! — Annak a néháiy közvetlen tanitóbarálomnak^ kik­kel a nagy Vihar előtti ifjú éveinkben együtt álmodtűk meg Szabolcsban a fa­junk jobb sorsának munkáfását célzó íTanitók Otthonát®, kik annak megvaló­sítására ma ujr'á munkába álltak, azt ígé­rem. hogy ínnen is velők dolgozom. Részt kérek a munkából. Továbbra ís tagja ma­radok az Otthonnak A nekem mindig kedvesnek maradió szabolcsi tauitótestvéreimtől szereteltei köszönök ef s' intek üdvözletet. A Szabolcsi Tanitó sajtóbizottsága fenti soraimnak helyt nem adott, ugy találta, hogy cikkemből kifolyólag a neki lendült tanítói közszellem megbomlik. Pedig én is, cikkem célja, — és hangjai is, van oly távol a tanítói közszellem megbontásától, mint ma én Sza­bolcstól. — Ez tisztán (ys).és az én ügyem, a nyilvánosság előtt (ys) által kezdeméhye­zetten. Ellenbén az én elhallgattatásomra le­adta a Sz. T. 4-ik számában (ys)-nek a kö­vetkező mosakodó cikkét : »Hamis utakon. Lapunk f. évi szeptem­ber havi (első) számában a fenti cim alatt egy rövidke kis cikk került „apvilágra, amely Amerikába távozott kartársainkkal foglalkozott. Félreértések elkerülése végett megemlítjük, hogy e cikkat bántani és azzal célozni senkire nem akartunk és csak azt kívántuk megállapítani, hogy ^pusztulunk, veszünk«, ha ez így tart — »mint oldott kéve (széthull nemzeíünk«, mert mi minden igaz magyar tanitó eltávozását veszteségnek tartjuk és őszintén fájlaljuk s különösen an­nak tártjuk székely-magyar testvérünk — Király Imre — eltávozását, aki Otthonunk­nak is igen tevékeny tagja, agilis eLnöke volt. Ha nem tekintettük volna értékesnek, mun­kásságukat s nem tartottuk volna veszteség­nek eltávozásukat, — bizonyára meg sem emlékeztünk volna róluk, miért is szeretettel kérjük őket, hogy a mi fájó, őszinte, igaz magyar szívből jövő panaszos sóhajunkat és feljajdulásunkat ne vegyék zokon tőlünk, mert »szegény ember sorsát boldog Isten birja« s a magunk terhét itthon mi magyar tanitók érezzük a legjobban«. (ys)-nek az első cikkét összevetve a má­sodikkal, kérdezem : Lehet-e jóizlésü ^ em­bernek minden ok nélkül a sajtóban ma a védekezés lehetőségét is nélkülözés remé­nyében távol levőket hátba támadni ily rikitó címen, így? Hamis utakon... nem kutat­juk elmenetelük okát... hogy mit hagytak itt, mit vesztettek el itthon,... de ugy hisz­szük, ugy érezzük, hogy álösvényen, hamis utakon járnak« stb. Holnap pedig szembe kerülvén a hátba­támadottak egyikével, a nyilvánosság előtt való megkérdezése elhallgattatására lehet-e következetes embernek igy nyilatkozni ? — »... kis cikk került napvilágra, mely Ame­rikába távozott kartársainkkal foglalkozott. Félreértések elkerülése végett megemlítjük, hogy e cikket bántani és azzal célozni senkire sem akartunk« stb. — Velünk foglalkozik s nem ránk céioz ? ízléstelen a személyeskedés, de miután (ys)-nek ugy látszik nincs a környezetében ki őszintén figyelmeztesse 'a következőkre, kénytelen vagyok vele én . Szálljon le arról, a közvélemény nemes paripájának képzelt vesszőről, melyet most lovagol, mert nem a paripának, de a vessző­nek lovaglására sincs rátermettsége. E véleményem igazolására közöltem le szószerint mind a két cikkét. Állítsa szembe (ys) azokat még egyszer egymással. Ha ké­pes önitélet tartására, be kell látnia, hogy én nem irigy ellenségként, csak tárgyilagos őszinteséggel a tanítói köz- és az ő javát tartva szem előtt mondtam ezeket (ys)-nek. Nem magamat féltve, de (ys)-t kiméivé nem válaszoltam már az I. cikkére az övéhez méltó szellemben. — Amennyire nem vágyok érdemes az I. cikkének gyanúsító soraira, ép annyira nincs szükségem II. cikkének úgynevezett »igaz magyar szívből jövő«, di­csérő szóvirágaira. Minden értelmi vonatkozás inélkül a nóta sorával »szegény ember sorsát boldog Isten birja« befejezett II. cikkére, abból a nótából idézve válaszom ennyi neki : »Hiába dalosz már mezei pacsirta !« Ezzel befejezettnek tekintem részem­rőől az (yá) által kezdett vitézi tornát.' Király Imre, magyar ref. tanitó. Háziezredünk hazafias ünnepélye. Varosunkban szerte nagy nemzeti­szinü plakátok hirdetik, hogy háziezre­dünk, a m. kir. 12. honvéd gyalogezred! legénysége hazafias ünnepélyt rendez feb­ruár 8-án délután 4 órai kezdettel a Vá­rosi Színház Mozgó helyiségében. Kömény legények, harcra készülő hon védek jelennek meg előttünk a színpa­don, hogv tanuljunk tőlük házátszeretni, kötelességet teljesíteni. Mintha a mull élénkülne meg előttünk, amikor harcos magyar nemzetünk a fegyvert és lantol olyan csodás szépen tudta egyesíteni. -— Igazi magyar szellem ez, mely a múltból táplálkozik. Nemes célt szolgál az ünnepély. Jö­vedelmét a Horthy akció javára fordítják, hogy az összeg, amely ezúton növeli a sok nyomorgó magyar testvéreknek szánt segélyt, letörölhessen néhány könnycsep­pet s kenyerei adjon néhány apátlan ár­vának éhsége csillapítására. Ezúton is felhívjuk városunk közön­ségének figyelmét a hazafias ünnepélyre és annak nemes céljára. Menjünk el na­gyon sokan, legyünk oll mindnyájan és gyúljon fel szivünkben katona fiainkkal szemben az együttérzés tüze!! Fogjuk meg egymás kezét, hogy erősebbek legyünk és annál többet segíthessünk nyomorgó, pusztuló testvéreinken.

Next

/
Thumbnails
Contents