Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-04 / 27. szám

i J^föormÉK 1923. fabrsár 4. Ki-ki maga mesterségét Közgazdasági életünknek és közéletünknek igen nagy baja a sok kontárkodás. Most mindenki mással foglalkozik, vagy legalább mással is foglalkozik, mint az ő tulaj donképen i hivatása. Kellő szakismeret és előképzettség nélkül veti bele magát mindenki mindenféle üzletbe, spekulációba, ha egyébbe nem, hát értékpapír és deviza manipulációba. Azelőtt, míg a devizaközpont meg nem fékezte, a valuta üzérkedés ülte orgiáit. És szinte kivétel-számba megy, aki burgonyával nem seftel. A bankok termény és áruosztályokat állítanak fel, magán és köztisztviselők sereg-szára tódulnak az üzleti piacra és folyik a vásár titkon és nyiltan, csendben és lármásan, több és kevesebb szerencsével, olykor szerencsétlenül, tisztán és bűnösen, már mindenkinek ugy, ahogy ügyeskedik és ahogy a lelkiismerete megengedi. Dehát ez egyéni dolog. Sokkal komolyabb megítélés alá esik, mikor erkölcsi testületek vetik bele magukat az áradatba és üzléteznék. — Itt még az egyént jellemző alkalmazkodó képesség, az üzleti élethez megkívántató mozgékonyság, gyors határozás is hiányoznak, mert egy erkölcsi testület legtöbbnyíre bürokratikus szervezettel, nehézkesebben mozog és a kellő pillanatot íegtöbbhyire elmulasztja, ami pedig egy üzleti vállalatnál kárpótothatatlan veszészeket rejt . Nyíregyháza város épen ezekben a nehéz időkben érzi egy ilyen elhibázott üzletnek a szédületes kárát. A város vezetősége — tagadhatatlanul jó szándékkal és a polgárság

1 szükségletének biztosítására — egy nagyobb favásárlásba bocsátkozott. Hiíelügylettel kap cso latban. Az üzlet rosszul ütött ki. Nagyon is rosszul. Most súlyos milliókra rugó kár szakadt a város nyakába a dilettáns üzérkedésből és a város régi törzsvagyonából kénytelen egy részt elidegeníteni, hogy a fojtogató adósságtól meneküljön. Nem a szándéknak a tisztessége, nem a polgárság érdekeinek istápolására irányuló tendencia, szóval nem az üzleti vállalkozás célja esik itt megrovás alá, hanem az elv maga kiált, hogy aki valamihez nem ért, akinek valami nem a "hivatása, azzal, ne foglalkozzék. Hagyjuk a favásárlást a fakereskedőkre. Hagyjuk a burgonya-üzletet a bur;gonyakereskedőkre. Hagyjuk a virágkereskedést és kertészkedést a kertészekre. Stb... stb. Azok jobban értenek hozzá, fürgébbek, odaadóbbak, a konjunktúrák iránt érzékenyebbek, a közelgő veszedelmet 'hamarabb megérzik, jobban kiparirozzák s ha egyik üzletnél veszteséget szenvednek; egy másik jobb üzlettel rögtön fedezik magukat és ha mégis... ha mégis elbuknak, • akkor senki, de senki nem tehet nekik szemrehányást. Csak saját maguknak felelősek. Egy városnak, egy erkölcsi testületnek ilyen hivatottsága és képessége nincs. Üzleti dolgokban nagyon Is nehézkes. — Bürokratikus mozgása teljesen alkalmatlan az üzleti élet mogékonyságára. A .szőnyegen forgó eset nagyon is drága tandij ennek a felismerésére. — Csak legalább igazi tandij lenne és a belőle folyó tanulságot csakugyan levonnák az illetékesek. Ki-ki a maga mesterségét folytassa. SzólóKirály Imre Amerikából válaszol a Szabolcsi Tanitó egyik cikkére. Nyíregyháza, február 3. A Nyirvidék tudósi tójától. Király Imre, a nyíregyházi tanítói kar egyik legkiválóbb tagja Amerikában van, ahol a Szabolcsi Tanitó« című Nyíregyházán megjelenő lapot olvasva, annak egyik közleményére válaszolni óhajt s ja következő cikket küldte Clevelandból a Nyírvidéknek . Váfasz (ys')-iiek » Hamis kon cimü cikkeire, A Szabolcsi Tanitó I. számában (ys) jegyzésével a következő cikk jelent meg. Hamis utakon- Az elmúlt iskolaév folyamán és a közelmúlt hetekben a következő kartársaink távoztak eí vármegyénkből Amerikába. Király Imre nyíregyházi ref. tanitó, H. Sebők Károly pirícséi ref. tanitó, Pápai András és Bradács Mihály áll. tanítók és Pápainé, Cipszer Anna ujfehértói izr. tanítónő. Nem tudjuk mi vezette ki kartársainkat, nem keressük, nem kutatjuk elmenetelük okát, nem kérdezzük, hogy mit hagytak itt, mit vesztettek eí itthon és mit nyertek ezek helyett cserébe ottan — a vad idegenben — die ugy hisszük, ugy érezzük, hogy ál ösvényen, hamis utakon járnak — nem irigyeljük őket és biztosak vagyunk benne, hogy ismét visszavágynak és visszakívánkoznak hozzánk, mert hazája minden igaz magyar embernek csak egv és csak a mostan Csonka-, de majdan ismét régi dicsőségében feltámadó Nagyin agyar ország lehet. (ys). Az írói többes köpenyébe burkolózott (ys)-nek közvéleményként a sajtóban leadott soraiban a társadalomban elkövetett legkisebb bűncselekménytől a hazaárulásig elgondolható gyanú leselkedik a névszer int említettekre. Az újságolvasó közönség az Amerikába kivándorolt hivatalnokféle (a forradalmi idők után épen a tanítókról) emberről már a béke idején kialakult, a köztudatba átment ;> Biztosan valami elől lépett meg'!« ösztönszerű kiszólással szokta az ilyen cikkecske olvasását befejezni. — Hogy he száradjon rajtam ez, hogy a becsületem minden gyanútól menteni magam és gyermekeim számára itt és otthon megtarthassam; kértem a Szabolcsi Tanitó panaszos levelek rovatának a vezetőjét, adjon helyet pusztán a magam védelmére irt alábbi soraim közlésére. Üzenet a »Hamis utakon« cimü hírre. A Szabolcsi Tanitó I. számában a Hirek rovatában »Hamis utakon «'«ys» az Amerikába eltávozott szabolcsi tanítók kö| zött az én nevemet is megemlíti. Böviden az ő hite és érzése szerint való véleményét is leada rólunk a. nyilvánosság előtt. Ez a különös izü vélemény kényszerit arra, hogy a magam nevében, az én hitem és érzésem szerint a nyilvánosság előtt elmenetelem »nem kutatjuk«-ba bunq kolt okáról a »vad idegenben — álösvényen, hamis utakon« való járásomról számot adjak. Ez nemcsak az én érdekem, kit nem kérdez »ys», hanem amolyan férges gyümölcs * módjára kidobottként balkéz legyintéssel intéz el. Ez érdeke a szabolcsi tanítóknak is, ha más egyébért nem, csak azért, hogy ne szaporodjék sem mi vonatkozásban ínég éggyeí se Szabolcsban a kétes hírű tanítók száma a nyilvánosság előtt. Legkevésbbé velem, ki tiszta, a magyar tanítói jellegre méltó, becsületes multat hagytam magam után. Ehhez a gyanúnak árnyékával ne közeledjék sem »ys«, sem más! Ezért lelkiismeretem belső tiszta meggyőződéséből meritve az eljövetelem okát a következőkben szegezem le. Hazám szerencsétlen sorsának, pusztulásának látása miatt átérzett, egész valómon átütött fájdalom s azon remény, hogy a »vad idegenben* többet tehetek a hazai nyomorúság enyhítésére, mint otthon, valamiül a családom létfenntartásához szükségeseknek becsületes munkával való megkeresésért távoztam el. Ennek, á minden magyar tanítónak ma lelke egészében élő önzetlen »én« és önző »én« elválaszthatatlan, kinzó volátnak belső ösztönzésére léptem az önkéntes száműzetés ösvényére. Immár egy esztendő óta járva ezen, beismerem, hogy nehezebb, gyötrelmesebb nekem, mint ahogy elindulásomkor számitottani; de bárki végig kísérheti, figyelheti ezen az ösvényen lépteim. Az ösvényt mögöttem a becsületes munka verejtékével vertem, melyen a magam kicsinységéből telhető erővel ugy a hazámért, mint családomért kötelességemet telj esitettem. Az én lelki világom épen ugy, mint minden magyar tanítóé, ha láthatóan viselhető volna, az önismeret vásznán csak ezt adhatná vissza: először a hazáét, azután a családért élni. Az étetem eddigi része ebben symbolizálódva folyt le. Ezt igazolja csaknem 2 évtizedes szabolcsi tanítóskodásom. Még ha ellenségeim lettek volna is, azok sem mondhatják, hogy á közélet terén végzett munkámban hazám, l'ajom iránt irajongó szeretetből folyó kötelesség teljesítésnél más egyéb cél vezetett. Ezt annyi mással együtt a vérem hullásával is megpecsételtem, nem kényszerből, hanem öntudatosan. (Folytatjuk.) Böjtöl a farsangban Nyíregyháza lakossága. A liusiparosok három napon át nem vágtak — Nem lehetett hust kapni Fel szökött a tojás ára. Nyíregyháza, február 3. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város lakossága napok óta böjtöl. A gazdasszonyok nem kapnak semmiféle hust. A hentesek és mészárosok azzal indokolják meg ezt a sajnálatos incidenset, amelynek közélelmezési szempentból igen kellemetlen következményei jelentkeztek, hogy az Árvizsgáló Bizottság által kontemplált áron nem képesek vásárolni és vágni. A husiparosok ugyanis az eddigi húsárak felemelését kérték a törvényhatósági Árvizsgáló Bizottságtól. A borjúhús árát 520, a marháét 440, a sertését 500, a szalonna kilóját 760, a zsirét 880 koronában kérték megmegállapitani. Az Árvizsgáló Bizottság ezt a kérelmet nem teljesítette s a borjú hus és sertés hus kilóját 380, a marhahúsét 350 koronában kívánta megállapitalni. Az Árvizsgáló Bizottság álláspontjára a husiparosoftegyönLYON LEA Bródy Sándor színmüve szombaton és vasárnap a Városi Színház Mozgóban. Azonkívül „Egy kis pfÓba házasság" szkeccs.