Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-22 / 42. szám

Nyíregyháza, 1923. február 114 * Csütörtök XL1V. évfolyam. * 42. szám Községi üzemek. Az uj i partörvény végrehajtási utasításának ankétje alkalmával élénk megtárgyalás tárgyát tette, a községi és a különféle közüzemek ipari működése. Kifogásolták azt a konkurrenciát, amelyet ezek az üzemek a kézműiparral szemben játszva kifejthetnek, mert hiszen sem adót nem fizetnek, sem pedig nem kell nekik megküzdeniek azokkal a nehézségek" kel, amelyekkel a kézműipar alaposan küz deni kénytelen. Nem érdektelen, ha e tárgyban néhány szól szólunk, mert nekünk is vannak üzemeink. A legteljesebb mórtékben jogosultnak találhatjuk az! a kívánságot, hogy a különféle közüzemiek csak abban a müködéskörben dolgozhassanak, amelyek a szociális érdekeknek kielégítésére valók. Ilyeneknek minősíthetjük a fürdőket, a vágóhidakat, a jéggyárakat, a közvilágítás telepeit, a városi vízellátást, a köziekedé sí vállalatokat, az olyan ipari telepeket, a melyek közszükségleti cikkeknek előállításával foglalkoznak, de ez utóbbiakat csak akkor, ha a magánvállalat ilyenekkel] nem foglalkozik, vagy ha foglalkozik, karttlszerü, a közönség kiűz,sorázására alkalmas módon megállapított árakon áriisit. Az olyan üzemeket azonban, amelyek mások által, a közület polgárai által keresetszerüleg űzött foglalkozásokba vágnak és a szükséghez mérten amúgy is kielégítő ipari telepek működését bénítják, létfenntartásukban gátolják, a leghatározottabban feleslegeseknek, sől károsaknak kell minősítenünk. A közüzemek rendszerint nem versenyeznek egyenlő fegyverekkel, a kézműipari üzemekkel szemben. Mert ha az adómentességet és a beszerzések könnyebb voltát nem is tekintjük, rendszerint előnyös helyzetben vállunk a közüzemek az által, hogy forgó tőké jüket kedvezőbb feltételek mellett szerezhetik meg, mint magán telepek, ipartelepeiknek épületei már rendszerint készen állanak, azokat használják legtöbbször ugy, hogy azokért használati dijat, vagy bért nem fizetnek, azok fenntartásáról főként maga a közület gondoskodik, az avulásra mm kell gondolniok, vagy ilyent számításba nem vesznek, nem tartalékolnak. A közüzemek költségei rendszerint odaszükülmek, hogy az anyagok beszerzése, a gépek és szerszámok beszerzése fs fenntartása valamint a munkadijak kifizetése az összes terhük. Csak ott, ahol az üzemek administrációja, a közigazgatástól függetlenítve van, terheli még ezeknek az üzemeknek termelését, az igazagtás és vezetés költsége, de még ilyen helyeken is igénybe vétetnek a közigazgatási Iisztviselői munkák. Ilyen körülmények közölt a konkurrálás igen könnyű. Az adófizető kézmüiparosság szempontjából ez az állapot természetesen nem kívánatos és az visszafejlesztendő lenne. A községi üzemek fejlődését a háborús állapot segítette elő. Ekkor érthető volt, hogv ily üzemek működésbe helyeztessenek. A kézmüiparosság a harctereken és hadi ipartelepeken volt elfoglalva, itthon munkáját nem végezhette. Amióta azonban a háborúból visszatértek a kézniüiparo'sok, munkálkodásukat ugy, ahogy és amennyire a nyomorúságos viszonyok között felvehették, semmi szükség sincs arra, hogy az amúgy is nehéz viszonyok közölt tengődő kézműiparnak konkurren seí 'tegyenek a közüzemek, mert hiszen az adófizető polgárság adózó képességé nek csökkentését idézik elő, mig ezze szemben a közköltségek csökkentésére ; közüzemek aligha, vagy csak minimális mértékben hathatnák, ha ugyan nem dolgoznak ezek az üzemek, egyenes vesztességgel is. Azt a törekvést, amely a kézműiparnak konkurrenciát okozó közüzemek megszüntetéséi kívánja, helyesnek kell elismerni . Nem megnyugtató az ankéten elnökölt államtitkár urnák az a kijelentése hogy hiszen a közüzemeket senki sem kívánja és azok önként is megszűnnek, mint a gazdasági élet terén a normális viszonyok helyreállanak. Ezeknek az üzemeknek időszerű fenntartása gátolja a normális viszonyok mielőbbi helyreálltát és kitolja azt az időt, amelyen u kézműipari adózó polgárság megfelelő adóalanya kifejlődhetik. Épen ezért minden vonalon köve lendő elvként volna feláll itand'ó, a szociális szempontokból nem szükséges ilyen közüzemeknek megszüntetésé, még pedig a legrövidebb idő aIa11. Ha másként nem lenne erre mód, ugy törvényhozási úttól sem volna szabad visszariadni, hogy kisexisteueiák létfeltételei minél inkább biztosíttassanak és a magánipari üzemek konkurrenciája folytán, a normális gazdasági viszonyok hely reál Íjának. Kétségtelen, hogy ha a meglevő magán ipartelepek munkáját elvonják a közüzemek, akkor a magán üzemek tulajdonosainak megélhetéséhez magasabb haszonráta számítása szükséges és igy á köz és magánüzemek versenyképessége, egymástól mindinkább eltolódik, a közüzemek javára. Ez pedig egyenlőtlen verseny!! Pisszer János. A vitézi rend díszelőadása a m. kir. Operában. Nyíregyháza, február 21. Saját tudósítónktól. Lapunk egyik legutóbbi számában már jeleztük, hogy a vitézi rend narcius 19-én az Operában díszelőadást rendez. Korábbi tudósításunk kiegészítéseként köközüljűk az ünnepély teljes műsorát. 1. Hymnus. Játsza a budapesti helyőrségi zenekar Fricsay Richárd vezénvtette mellett. 2. Prológ. Irta Herczegh Ferenc. 3. Balatoni rege. Herczegh Ferenc regényes vígjátéka. Előadják a Nemzeti Szili ház művészei. A III. felvonásban levő táncot az Operaház balettkara s székely egyetem Ihatlgatók lejtik. 4. Rákóczy induló. Liszt Ferenc hangszerelése. Előadja a budiaesü helyőrségi zenekar. A díszelőadás iránt országszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Amennyiben vármegyénk területéről is valaki részt óhajtana venn iegy nagy művészi eseményen, jegyének biztosítása céljából szándékát már most jelentse be a vármegyei vitézi rend széktartóságánál. (Vármegyeháza) — Előjegyzés március 5-ig eszközölhető. A díszelőadáson megjelenik a kormányzó is családjával, nemkülönben jelen lesz a társadalmi és politikai élet számos kiválósága. Az előadást mely este 7 órakor kezdődik, fáklyás felvonulás előzi meg. Lakásharc házi plakátokkal. Nyíregyháza, február 21. A Nyirvidék tudósítójától,. A lakásokkal sehogysem rendelkezhető háztulajdonosok' és a lakásukból ki nem telepíthető lakók között életre-halálra folyik a küzdelem. A lakásbiróság aktái mondhatják meg, milyen elkeseredett ez a küzdelem, a melynek hevében itt-ott a komikum színezetébe csap át az a mód, azok az eszközök, amelyeket a megszorított házigazdák ürgék módjára ki nem önthető lakók ellen felhasználnak. Minthogy egyelőre semmi kilátás sincs arra, hogy a kisebb lakások bérlői kitelepittessenek, a házigazdák a legraffináltabb majd a legnaivabb uton igyekeznek a rettenetesen flegmatikus lakóknak kellemetlenkedni. A napokban a Vay Ádám-utcán járókegy csinos külsejű ház ablakában cédulát pillantottak meg. Ma ritkaság számba megy a valamikor megszokott lakáscédula s minden járó-kelő elolvassa, vájjon mit tud hírül adni, mi van eladó. Eladó még csak akad a cédulákon, de kiadó soha sem. A Vay Ádám utcai ház ablakában mosolygó csodálkozással olvasták a járó-kelők a következőket: Bútoromat, ha látni akarod, az udvaron kidobva megnézheted. Müveit embert ma ne keress. Menekült, ha lakást kér, kérésének ellent állhalsz-e ? Így adtam el lakásomat és boldog i gomat.'i ' A Védákból vett idézethez hasonló titokzatos mondatok kulcsát a szomszédok adták a kezünkbe. A ház gazdája egy poétaságra hajló apró termetű kereskedő plakátharca a lakója egy menekült tisztviselő ellen, akinek kezdetben jó szivének sugallatára adott elég magas áron bérbe egy bútorozott szobát, de akit most minden erővel ki szeretne manni a lakásból. A lakónak a szobán kivül a verandát is odaítélte a lakásbiróság s ezt a ház költői lelkű tulajdonosa nem tudja . megbocsátani. A verandáról a padlásra vitette a tisztviselő bútorait, amelyeket egyszerűen elzárt. Azután nagy asztalt és ládákat helyezett a verandára, hogy ne lehessen használni a kis férőhelyet. A tisztviselő, akinek joga van a veranda bérletéhez, kivitette a torlaszokat az udvarra, s erre megjelent az utcai lakás ablakában a fent idézett titokzatos plakát A veranda ajtajára is rigmusos sorokat aggatott a házigazda. Ezek már időmértékes sorok: Zárt ajtók ezek itt, Várfaiként védik az otthonit. A költői lelkű háziúr azonban rémes haragra is tud gyulladni. Mikor plakátai és torlaszai ellenére is használta a menekült tisztviselő a verandát, egy szép napon reggel testével állta el a kis ember a verandán át vezető utat, ugy, hogy amikor a meggyötört lakó minden áron át akart haladni, inzulálta és inkább elpáholásnak tette ki magát, de elvéből nem engedett. Ez a sorsa ma a menekült magyar tisztviselőnek. Vagv vaggonban lakik, vagy vérig sértő szekatúrának van kitéve. Vájjon honnan veszi az ercölcsi idealizmust a kiűzött szegény sorsú magyar tisztviselő, ha azok részéről, akiknek érdekében csekély fizetésért fáradozik, ilyen bánásmódban részesül ? A Vay Ádám-utcai incidens szomorú tünete korunk szivtelenségének. — A kereoíi adótörvény és végrehajtási utasítása könyvalakban megjelent és kapható az Ujságboltban. Essex grófja a szezon legnagyobb történelmi filmje szerdán és csütörtökön a Városi Szinház Mozgóben