Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-21 / 41. szám

J#ÍRVIDÉK 1923. február 21 Bérház és lakóház árak. Ha igaz az. mint ahogyan igaz is, hogy a »gondolat<; »gond«-daj kezdőik, akkor a lakásgondok és a hajléktalanokon való segítés gondjai között felmerülhet az a gondolat is, hogy miért vauinak a lakó" házak között azok a rémitő árkü­lönbségek, amelyek vidékenként és váro­sonként kiütköznek? Nyíregyházi földszintes lakóházért budapesti többemeletes bérház volt vásá­rolgató ugyanazokkal a koronákkal, ame Iveket a nyíregyházi házért fizettek. Hogy lehetséges ez? De emellett kétségte­len volt mindig, hogy az a nyíregyházai vagy más vidéki ház mindig értékén alul volt megvásárolható. Mennyivel értékén alul volt tehát megszerezhető a buda­pesti ház Mily sokat vészitett az á pesti háztulajdonos, aki ilyen üzletet csinált? Amikor ilyen kérdésekkel állunk az olvasó elé, akkor azt a mulasztást igyek­szünk pótolni, amelyet a régen hallgató újságíró kell, hogy pótoljon. Fejtsük ki tehát a mondottakat. F Akik a még nem is olyan 'égi Pestet ismerik és ^akik annak felépítésében ma­guk is bűnösök voltak mert hisz nem illik dicsekedni azok tudják, hogy a Bankspekulánsokv a pesti bérházakat egé­szen 80 százalékig is megterhelteti építet­ték, ha ugyan az építőnek követelése ezen felül szintén nem volt rátáblázva a házra. Az ilyen, mondjuk 80 százalékig megterhelt háznak egyötöd része volt a telekkönyvi tulajdonosé, négyötöd része különféle bankoké. Hogy világosabb legyen a dolog, pél­dával kcil élni. Vegyünk egy olyan házat, amelynek békeértéke kerek százezer ko­rona volt. Ebből a tulajdonosé volt húsz­ezer koronánvi rész, á hitelezőké pedig nyolcvanezer koronányi rész. Elkezdett változni a korona értéke. A hitelezők nyolcvanezer koronája változat­lanul ugyanannyi maradt, ennek az érté­ke nem változott, hála a bankok ez irányú altruizmusának. Azonban az a húszezer korona, amely a tulajdonos befektetése volt, elkezdett mozogni. Kamathozaniban zsugorodott össze, tííe valóságos értékben nőtt. Ez ugyan paradoxonnak látszik, de még is igy van. Annak a liáznak az ér­téke elkezdett emelkedni. Emelkedett ab­ban a mértékben, amelyben a vidéki ház értéke emelkedett. Nem sokkal jobban.— Emeíkedelt mondjuk addig, amíg az, ma­napság például 10 milliót ért el. Igen ám, de az a ház renidles becsértékben, legalább harmincöt, negyven milliót is megér, de harmincat biztosan. Ha a tulajdonos eladja, akkor feltéve, hogy a tartozás még mindig fennáll, há­romszázszoros összérték mellett, a saját befektetett pénzét még a háznak százszo­ros áron való eladása melleit is, meg öt_ százszorozta, mert az eladási ar tízmil­liós összege csak nyolcvanezer korona hijján az övé vagyis a húszezer korona felnőtt kilenc millió ki encszázhuszezer ko­ronára, tehát egv hijján a befektetett öl­százszorosára. A Bankspekuláns azt mondja: Pén­zemnél vagyok!!. Az üzlet nem rossz, pe­dig igaz, hogy a valóságos érték har­madrészéért adtam el. És mit tesz az az özvegyasszony, aki­nek az ura egy ilyen házat hagyott örökül de tehermentesen? Ha megszorul, piaci áron árusít ő is. Ekkor azután elvesz­tette vagyonának harmadrészét. Az eladási áron vehet magának vidéken vagy akár a fővárosban is egy kis földszintes ma­gánházat és talán még marad neki né­liánv. ezer koronácskája, hogy tengesse éle lét. Kétségtelen, hogy ezeket a ház árakat szabályozza a lakásrendelet is, a bérmeg­állapítások és maximálások révén. De az is kétségtelen, hogy budapesti házzal még ma is érdemes kicserélni a vidéki házat, ha az utóbbi nem szolgál egyúttal laká­sul a tulajdonosnak. Mert földszintes vi­déki liázérL még mindig lehet többemele­tes pesti házát cserélni. Kétségtelen vi­szont az is, hogy a pesti Bankspekuláns háztulajdonával á súlyos gazdasági vi­szonyokon is átmentette vagyonát, igy nem nagyon lenne jogosult a béreknek parin való megállapítására. Más a vidéki ház, ha az, mint aho­gyan lakóházaknál lenni szokott, tehermen tes is. Mert ha meg van vagy a békében meg volt terhelve, akkor számi ás dolga, hogy mennyiben volt átmenthető, mint vagyon­érték. A vidéki lakóházak legtöbbje aranyér­tékü koronákkal épült. Ha ilyen kerül el­adásra, akkor az eladó tényleg vészit, ha tehermentes házról van szó. Kevesebb a vesztesége, ha minél inkább meg volt ter­helve, sőt olyan eset is lehet, ahol a tulaj­donos eladáskor pénzénél marad«. Mindebből az az igazság, hogy kész házat mindig olcsóbban lehet ve.mi, mint ujat építeni, de a kész ház jövedelmező­sége mindig alatta marad az uj ház jöve­delmezőségének, mely utóbbival tulajdo­nosa már régen szabadon rendelkezik, azt szabadon értékesítheti. Ha nem volna professióm, azt mon­danám, mindenki építsen, aki teheti. Igy azonban nem szólók semmit!!? Piss'zer János. A demecseri harangszentelési ünnepség. Vasárnap van. Demecserben rég várt nagy ünnep, haraingot szentel a ref. egyház. Demecser állomása nemzeti zászlókkal, zöld gályákból és virágokból kötött koszorú­val van feldíszítve. Az állomáson ezer és ezer ember várakozik. Az állomás mögött kilenc­ven tagu bandérium sorakozva, a sor előtt szép paripáján László Albert főbiró Rákóczi korabeli öltözetben kivont karddal vár. Mö­götte katonásan a kürtös. Arvalányhajas le­gények lesik parancsát. Minden megy, mint a parancsolat, hiszen két hét óta gyakorla­toztak. A jómódú házakon nemzeti zászló leng. A mellék-utca sárjárói rendbe hozva, bőven behomokolva. Egy hét óta dolgozott rajta a faluj. A kis mozdony lassan bevonaglott az állomásra. Nagy nyüzsgés, feszült figyelem a várakozók között. Amidőn dr. Baltazár Dezső a kocsiból kilépett, harsány üdvözlés­sel fogadta a várakozó nép. Kovács Lajos fel­sőszabolcsi esperes üdvözölte legelébb az egyházmegyéje területén időző főpásztort, utána dr. Kausay Ödön főszolgabíró a járás nevében fejezte ki örömét a püspök érkezése felett. Dr. Baltazár Dezső egyszerre válaszolt a két üdvözletre. Szabolcsvármegye terüle­tére többször jött úgymond a szeretet hivta, ő megértette és mindig örömmel jött Olyan súlyos, olyan nehéz megcsonkított ha­zánk sorsa, hogy ha ezt régi nagyságában vissza akarjuk állítani, sók és nagy erőt kell összeadni ! »Ha én egy-egy vidékre való kiutazásommal ehhez hozzájárulok, akkor nagy áldozatot hozok. Éti a nagy munkában felekezeti, társadalmi, foglalkozásbeli kü­lönbséget nélkülözhető embert nem ismerek«. Az üdvözlések után dr. Baltazár Dezső és kísérete kocsiba szállott és lassan megin­dult a menet a községbe. Elől a bandérium, huszárosán szakaszokba osztva. A bandériu­mot hosszít kocsisor követte, melyet két ol­dalt tenger nép kisért. A községháza előtt hatalmas és szépen feldíszített diadaikapu­nál fehér ruhás leányok élén a község 40 év óta szo^áló főjegyzője, Nemes Imre fogadta a püspököt. Köszöntötte őt aj\özség nevében. A demecseri leányok nevében László Bözsi hatásos beszéd kíséretében, Kiss Irénke pe dig a református leányok nevében egy-egy szép csokrot nyújtottak át a püspöknek^ Dr. Baltazár Dezső püspök meghatottan mondott köszönetet a főjegyzőnek és a két szép leány­nak kedves figyelmükért. Amint az egyszerű parókhián kilépett a kocsijából, a református énekkar dallal üdvözölte, Kiss Lajos, az egy­ház fiatal, de rendkívül ágilis lelkésze, eléje sietett és a presbyterium nevében fogadta fői­pásztorát, mig fiatal felesége pedig az egy­háztanács tagjai feleségeinek a nevében és megbízásából egy tucat szép háziszőttes ken­dőt nyújtott át a püspöknek. Felhúzták a harangot[ A kicsi, de csinos, öreg református templom főbejárata előtt egy szép, nagy ha­rang pihent. Elég nagy. Teljesen felszerelve 9 mm. 38 kgr. A harang maga háziszőttes kendővel van bőven köriil aggatva, koroná­ján hatalmas kötél, két nemzeti zászló. Fel­húzásra készen áll. A nép feszült figyelemmel az avatásra vár. Fél 11 órakor felhangzik a szabadtermészetben a közének. Az ifjúsági énekkar énekel egy dalt s Kovács Lajos es­peres szép imával »Békesség«-nek avatja. Aztán a falu leányserege felhúzza lassan a toronyba. Örömtői sugárzó szemek, hála-só­hajok kisérik a harangot magasztos hivatásá­nak méltó helyére. A nép a templomba tódul. Mindenki hallani akarja a püspököt. Az eré­lyes rendezők alig tudják visszatartani a már is tultömött templomból az emberáradatotl Fele künn rekedt a népnek a templomból. Papp Kálmán magasan szárnyaló imája után dr. Baltazár Dezső tartott aktuális részekben gazdag prédikációt. A persbyterium díszközgyűlése. Az istentiszlelet után a presbyterium disz gyűlésén vett részt a püspök. A presbyterium és a hivek áldozatkészségét emelte ki, — mely az ifjú lelkész buzgolkodása mellett a presbyterium érdeme is. A községházán a küldöttségek egész sora járult a püspök elé. Deér Gyula r. kath. esperes a helybeli római katholikus egyház nevében üdvözölte szép beszédben. Dr. Baltazár Dezső püspök Vála­szában kiemelte, hogy a két egyháznak a szeretetet kell egymás közt ápolni. Kiss La­jos a presbyterium, Elek László földbittokos a demecseri képviselőtestület nevében, Ne­mes Imre a községi elöljáróság, Asztalos Pé­ter a tanítók nevében, Valentini Gyula állo­másfőnök a helybeli vasutasok nevében üd­vözölte a püspököt, aki minden küldöttség­nek külön válaszolt. A közebéd. Délben 2 órakor százteritékes közebéd volt, melyet Demecser község református lakossága adott össze, a demecseri asszoi­nyok, élén a lelkész feleségével, készítettek el és a demecseri s£ép leányok szolgáltak fej|. Ebéd közben az első pohárköszöntőt Kiss Lajos lelkész a püspökre mondta,. A püspököt köszöntötték még fel Deér Gyula, Kovács Lajos esperes, Kausay Ödön, Nemes Imre, Keresztessy Sándor, Bodrossy István, Ehren­reich Gy. a vendégekre, dr. Ec;edy István a demecseri földművesekre ürítették poharai­kat. Dr. Baltazár Dezső püspök válaszában kiemelte, hogy a társadalmi erők megosz­tása veszedelmünk. A püspök beszédére a jelenlevők felállva énekelték el a Hymnust. Nagy hatással énekelt néhány szép dalt Abod Imre dombrádi tanítót Este a püspököt kivilágított útvonalon kürtszó mellett kisérte ki a bandériumí A gyönyörű ünnepség rendezése főként László Albert főbiró érdeme. A Frankfurtiak Egy milliárd története. Két részben. I. rész: Út a milliók felé. (4 felvonásban) II. rész: A jó párti. (4 felvonásban.) Egyszerre bemutatva a Diadal Mozgóban.

Next

/
Thumbnails
Contents