Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-27 / 21. szám

1923. január 27. j&immtBí Hasonlóképen cselekszenek a kereske­dők is. Marosvásárhelyről jelentik, hogy az ottani ofáh rendőrség több magyar egyesület gyűlését nem engedélyezte. t'gyanesak Marosvásárhelyen történt meg, hogy a rendőrség feísőbh helyről jött utasításra a Munkás-Otthont « bezáratta év az ajtófl lepecsételte. Kolozsvárról jelentik, hogy a katonai készülődés tovább folyik. Legutóbb hir­detmény jelent ineg a kolozsvári hadki­egészítő parancsnok aláírásával és abban már a legfiatalabb kor­mány az 1923. évfolyam sürgős összeírásával rendelkezik Az összeírást annak a korosztálynak behívása fogja követni. Amerikában 57 embert lincseltek meg 1922-ben. Egy statisztikai kimutatás jelent meg, amely beszámol arról, hogy az Északainerikai Egyesült Államokban az elmúlt évben 57 embert lincseltek meg, míg 58 esetben a hatóság akadályozta meg a tömegitéletet. Az 57 esetből 51-ben négert sújtott a nép büntető ítélete. Ebből 13 megégetés nő ellen elkövetett merénylet miatt történt, a többit verekedés, sztrájk, lólopás és káromkodás idézte elő. Ez a statisztika nagyon meg­okolttá teszi a fehér faj védekezését a né­gerekkel szemben és megértjük, hogy a Dyer féle törvényjavaslatot, mely a lincselés el­len irányult, a felvilágosodott amerikai sze­nátus miért szavazta le oly nagy szó­többséggel. Az amerikai négerek azonban nem nyu­godtak ebbe bele és mint annak idején pénzzel, propagandával és mindenféle meg­engedett és jogtalan eszközzel támogatták Dyert, most újra sorompóba léptek. Észak­amerikába az utóbbi időben igen sok ide­gen, külföldi érkezett. Ezt az alkalmat fel­használva a Néger-Szövetség plakátokat ho­zott forgalomba, amelyek igen alkalmasak i arra, hogy az Egyesült Államok erkölcsi te­kintélyét a külföld előtt aláássák. Különö­sen a plakátok felirása jellegzetes : »Tudod-e, hogy ez az ország az egyetlen hely, hol ele­venen égeti el az embert.:< Természetesen a plakátok nem beszélnek azokról az undok bűnökről, amelyek áz ítélkező nép jogos ha­ragját kiváltják. Igy akarnak nyomást gyakorolni a felvilágosodott szenátusra és a Dyer-félé javaslatot törvényerőre emeltetni igy próbálják, mely azután az amerikai nép több évszázados szokásjogának az eltörlése lenne s bűneik enyhébb elbírálás alá kerül­nének. Azonban a plakátok egészen más ha­tást váltottak ki. Olyan felháborodás tá­madt a megjelenésük után, hogy teljesen kétségessé vált a lincselés eltörlése. Ha ed­dig nem is, de ezután már mindenki meg­értheti, mily jogos az amerikai fehér faj vé­dekezése és a lincselés. Kettős sláger ma 7 és 9 órakor a Városi Szinház Moz­góban. Szabolcsiak az Ipoly partján. Nyíregyházáról Balassagyarmatra. A Duna-t-Tisza mentén pusztító szél­vihar dühöng, a vonatok nagy késéssel -ér­keznek, az utazást intenkisértésnek mondják amikor pénteken este a budapesti személy­vonatra ülünk. ^Valaki megölte magát, a z hozta ezt a rut időt« — Petőfi viharokat festő költeményei jutnak eszünkbe, ' de nem tudjuk elhinni, hogy a fagyos, hófuvá­sos útját szegje szándékunknak. Szivünk emelkedett érzésekkel telik meg,, hiszen nagy áldozatbemutatásra indulunk, Nógrád földére a balassagyarmati Madách-ünnepre, ahová a karddal hazát szerző Szabolcs vezér és az irótollal újra hont foglaló Bessenyei földé­ről visszük a "hódolat virágait. Vonatunk a ciklon dühöngése ellenére is tele van utassal s a fülkékben barátságos meleg van. Debre­cenben nagyon sokáig áll a vonat. Mozdo­nyunk kifaradt a Tisza felé mindjobban tá­madó széllel szemben. Kardos István, a Bes­senyei Kör főtitkára a menetrendet és a zsebórát tartja kezében. Reggeli öt órára Pesten kellene lennünk, hogy a váci személy­vonatot utolérjük és még szombaton Balassa­gyarmatra jussunk. A progranunok nagy­szerű szervezője és végrehajtója elégedet­lenkedik a nehezen szuszogó személyvonat­tal. Lekésünk, lekésünk, mondogatja meg­adással. Cegléden átszállunk egy előttünk guruló hajnali vonatra, de nem segit rajtunk. Mire a Nyugatira érünk, a váci vonat Dré­gely vára körül fut. Táviratozunk a gyar­mati Madách társaságnak, hogy csak az aszódi vonattal jövünk este 7 órakor. Erre az időre valóban ott vagyunk Nóg­rád székvárosában. Az állomáson kocsik, autók várják az ünnep vendégeit. Balassa­gyarmat egész polgársága megmozdult, hogy az országos Madách-iinnepen résztvevőket nobilis vendégszeretettel fogadhassák. Mi, szabolcsiak, kedves, joviális úrhoz, Kelemen Gyulához, a Hangya kirendeltség vezetőjé­hez kerültünk. Szombat délután az ünnepre érkezők Je­szenszky Kálmán apátplébános- előkelő íz­léssel berendezett otthonában vannak együtt, ahol a vendégszerető házigazda gazdag uzsonnával látja el az érkezett vendégeket. Itt találkozunk az ünnepre érkezett notabilitá­sokkal és Nógrádmegye, továbbá Balassa­gyarmat kiválóságaival és kedves nyíregyházi barátunkkal, Margócsy Emil igazgató úrral, akit a fiúi sziv hozott a nagy .nógrádi ünnep­re. Hárman vagyunk szabolcsiak s hálával állapítják meg rólunk, hogy a vidéki iro­dalmi társulatok közül csak mi törtük át magunkat a hófuvásos utazás nehézségein. A pestiek közül megismerkedünk Dr. Né­gyessy Lászlóval, Dr. Kupcsay Felicián min. tanácsossal, köszöntjük a Nyíregyházán is szeretettel fogadott Sajó Sándort, találko­zunk a hatalmas szavú, irredenta poétával: Szathmáry Istvánnal, Dr.. Varga Damjánnal, a gyarmatiak közül a Madách-Társaság elnö­kével, Dr. Huszár Aladár volt főispánnal, Dr. Kossaczky Lajos titkárral, a nógrádi kul turális mozgalmak páratlan agilitásu vezetői­vel s számos nógrádi és gyarmati kiváló­sággal. A minden művelődési kérdést lelkes ügy­szeretettel felkaroló Jeszenszky Kálmán apát otthonából a vármegyeházára megyünk, amelynek pompás nagytermében ma van a Madách-ünnep előestélye. A Madách-ünnep két részből állt, a szombati műsoros estből és a vasárnap dél­előtti díszközgyűlésből. A fővárosi lapok krónikásai megemlékeztek az ünnepségekről s én itt most azokra az impressziókra szo­rítkozom, amelyek bennünket, szabolcsiakat áthatottak. A lankás .Nógrád megkapó táj­hatásával, finoman kulturált intellektuelljei­vel, testben, lélekben ép, nemes vonalú palóc­tipusaival s az ottani uri közösségen átszántó kulturérzékkel rendkívül mélyen hatott ránk. Szent hagyományok, regék aranya szövi át ezt a földet. Balassa Bálint, Werbőczy, Kár­mán, Madách, Benczúr, Mikszáth Kálmán em­lékezete ragyog itt fel a kultura iránt fogé­kony lelkekben s az a színes, virágos élet, amelyet Mikszáth glorifikált, itt szívre áradó dalokba és hőskölteményekbe formálható gyönyörű valóság. A trianoni kés mély sebet vágott Nógrád tes­tén is. A véres vonal a szelíd Ipoly mentén halad s az eddigi kulturális centrumot, Lo;­soncot, Madách sírját, Sztregovát, Mikszáth szülőföldjét, Benczúr sírját, s a ragyogó mult sok ékköves emlékét elszakította a magyar­ságtól. Azóta a magyar élet lüktetése az ipolymenti Balassagyarmaton indult meg. Ott jártunk az Ipolyra vezető utcákon, ame­lyeknek utolsó házaiból cseh mezőre esik a kilátás. Ennek fájdalma, mint sötét motívum, átzendült a gyarmati Madách-ünnepen Is. A palóc magyarság lelkében s a gyarmati pol­gárság egészében hatalmas nemzeti öntudat lobog. Elszánt magyarok tekintete villan át az Ipoly túlsó partjára, ahol a balassagyar­matiak közül nem egynek birtoka, szőlője van. A városháza falán ékes bronzdiszitésü márványtábla hirdeti azt az egész országban egyedül álló önvédelmi harcot, amelyben 1919. februárjában a gyarmati vasutasok "é s a polgárság egyéb rétegeinek fiai fegyver­rel, életük feláldozásával verték ki a megr szálló cseh katonaságot. A harcban elesettek nevét aranyos betűk hirdetik s a balassagyar­matiak évről-évre megünneplik a dicsőséges harc emlékezetét. Amint szombat este a vármegyeház dísz­termébe lépünk, meglepett az érdeklődésnek az a hatalmas ereje, amely a termet Zsúfolá­sig megtöltő közönség soraiban megnyilvá­nult. Megtudtuk, hogy ez igy van, valahány­szor a Madách Társaság ünnepet, felolvasást tart. Az 'összejövetelek díjtalanok, s ott ez A Diadal Miagébai Szodoma Gomorra Jau. í«, 27, 28, osütörtök, péntek, szambat, vasárnap 3, 6, 7 és 9 órai kezdettel kerül bemutatásra, Az erdélyi magyarság sorsa. Bezárják az egyesületeket, betiltják a gyűléseket. - Statárium az élel­miszer elrejtők ellen. Kolozsvár, január 25. Az alábbi eset is jellemző arra, hogy milyen nagy a ria­dalom az oláhok között és mennyire fél­nek ninden legesekéivébb megmozdulás­tól. Kolozsváron Metes prefektus nyilat­kozatát közlik az erdélyi újságok. A pre­fektus nyilatkozatában kijelenti, hogy az ((stromá-lapot elrendelését** 1 sem ríatl vissza abban az esetben, ha az élelmiszerrel való spekulálást, vagy az élelmiszerek ' elrej­tését, eseti eg az áru uzsorának veszedelmes fellépését venné észre. A prefektus nyi­latkozata nagy nyugtalanságot idézett élő még a román ajkú lakosság körében is. A háborús hireket ugyanis még mindig széítében-hosszában ko(portálják ás ennek nyomán a lakosság' ös^zevásáro'ja ax élelmiszerekéi és elrejti.

Next

/
Thumbnails
Contents