Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-06 / 278. szám

2 1921. decembe? 6. A vármegyei Horthy bizottság ülése. Szombaton délután 3 órakor a vármegyeháza kistermében tartotta első ülését a Szabolcsvármegyei Horthy Bizottság amelyre az egész vármegyéből összegyűltek közéletünk számottevő tényezői, liogy megvalósítsák azt a nemes gondolatot, a melyet a Kormányzó Ur őfőméltósága •— bizonyságát szolgáltatva a magyar nép jövendőjébe és nagylelkű áldozatkészségébe vetett sziklaszilárd hitének — kinyilatkoztatott. . Dr. Kállay Miklós főispán, a bizottság elnöke üdvözölvén a szép számmal összesereglett bizottsági tagokat, megnyitja az ülést. Kimerítően ismerteti az Országos inségenyhitő mozgalom rendeltetését és a vármegye közönségének e tárgyban hozott véghatározatát, ameíylyei 70 millió koronát ajánlott fet az akció céljaira. Ezen összegnek 10 százaléka azaz 7 millió korona az országos inségenyhitő mozgalom céljainak megvalósithatására a belügyminiszter urnák lesz rendelkezésére bocsátva, 43 mííliő korona a vármegyei bizottság rendelkezése szerint a vármegyei egységes inségenyhitő mozgalom megvalósítására használandó fel akként, hogy ebből 10 millió koronát a vármegye területén működő, arra utalt állami közalkalmazottak segélyezésére a vármegyei »Kansz részére utalandó át, 9 millió korona a vármegyei alkalmazottak segélyezésére fordítandó, 1 millió korona a vármegyei szegénysorsu főiskolai hallgatók támogatását szolgálja. Végül 20 millió korona a községi bizottságoknak áll rendelkezésére az egyes községekben nyomorban sínylődök támogatására. Elnöklő főispán indítványozza, hogy a vármegye területén levő állami alkalmazottak segélyezésére felajánlott 10 millió korona a »Kansz«-nak bocsáttassák rendelkezésére, amely a hivatalfőnökök Utján szétosztja a támogatásra szoruló állami közalkalmazottak között, épségben ímaradván a vármegyei inségenyhitő bizottság felügyeleti joga panaszok esetén. A bizottság ezen javaslatot egyhangúlag elfogadja. Zelenka Lajos kir. törvényszéki elnök a bírósági és ügyészségi hivatalnokok és alkalmazottak hálás köszönetét tolmácsolja a részükre juttatandó nagylelkű adományért. Mikecz István alispán javasolja, hogy a vármegyei alkalmazottak javára megszavazott 9 milliót kitevő összegből a vármegyei nyugdijasok is segélyeztessenek; amihez a bizottság egyhangúlag hozzájárul. Dr. Szesztay Zoltán indítványt terjeszt a bizottság elé, hogy a mozgalom keretében természetbeli, élelmiszer és ruházati cikkek adassanak ki elsősorban. Elnöklő főispán tájékoztató szavai után a bizottság tudomásul veszi azt az intézkedést, hogy a készpénzsegélyek nyújtása a lehetőség szerint kerülendő. Virányi Sándor előterjeszti azon egyének kérelmeit, kik a vármegyei bizottsághoz segélyért folyamodtak. Enekfcs János és Kállay András.hozzászólása és elnöklő főispán tájékoztató jelentése után a bizottság haLározati'ag kimondja, hogy minden segély iránti skérelem felett a községi bizottságok hivatottak határozni, a községi bizottságok a rendelkező pénzösszeg terhére és csak ha ez kevésnek bizonyulna, utal ki a vármegyei bizottság kiegészítésül. A nyíregyházi felső kereskedelmi iskola segély iránti kérelmét a bizottság a városi bizottság elé utalja. A Nyirvizszabályozó és a Felsőszabot esi Tiszai "Ármentesitő társulat a mozgalom keretében kamatmentes kölcsön nyújtását kérelmezi. Korniss Ferenc Mikecz István, Klár Gusztáv, Énekes János,, Illés Andor, dr. Klekner Károly és Imre János bizottsági tagok hozzászólása után dr. Kovách Elek indítványozza, hogy miután nézete szerint egy ilyen soktagu testület nehezen tud ebben a kérdésben egyet értő elhatározásra jutni, mondja ki a bizottság, hogy a munkanélküliek foglalkoztatására alakult vállalatok kölcsön iránti kérelmei felett a vármegye főispánja az alispánnal egyetértőleg határoz, mert ők jobban áttekinthetik a vállalkozások fontosságát és a helyi nyomor enyhítésének szükséget. A bizottság magáévá teszi a dr. Kovách Elek indítványát. Elnöklő főispán a községi bizottságok kivetései elleni felebbezések elbírálására egy szükebbkörii bizottság delegálá- j sát javasolja. A bizottság kimondja, hogy a beérkezett és jövőben beérkezendő felebbezések elbírálására egy nyolctagú bizottságot küld ki, amelynek tagjaiul a vármegye alispánja, tiszti főügyésze, "Nyíregyháza város polgármestere, a pénzügyigazgató, Oko licsányi Lajos, Szalánczy Bertalan, Liptay Jenő, Klár Gusztáv, előadójául pedig Virányi Sándor vármegyei főjegyző lellek kijelölve. Egyben felhatalmazta a bizottság elnöklő főispánt, hogy a felmerülő szükséghez képest az albizottságot belátása szerint kibővitse. Szabó Sándor ismerteti a háziipari foglalkoztatások nagy jelentőségét a nyomor enyhítésének kérdésében. Elnöklő főispán a vármegye fáradhatatlan alispánjának megköszöni a mozgalom kifogástalan lebonyolítása érdekében kifejtett buzgó munkásságát. Végül Bencs Kálmán polgármester ismerteti Nyíregyháza r .t. város képviselőtestül elének a nyomor enyhítése tárgyában hozott határozatát, amelyet Rimaszombathy Géza hozzászólása és a polgármester zárószavai után a bizottság tudomásul veszi. Ezután elnöklő főispán meg köszönve a megjelent bizottsági tagiak megjelenését és ügybuzgalmát, az ülést bezárja . Nyíregyházi fiatalember a marokkói francia idegenlégióban. Levél az afrikai sivatagról a Nyirvidék szerkesztőségéhez. — Harc az arab törzsekkel. Nyiregyháza, december 5. A Nyírvidék tudósítójától. A Nyirvidék szerkesztőségébe érdekes levelet hozott a posta. Ötven fokos hőségben izzó afrikai sivatag homokján élethalálharcot vivó szabolcsi fiu, Klein György irta. A fiatalember a francia idegen légióban küzd a vad arab törzsek elten. Édesanyjáról, a Viz utcában lakó Baj-csík Pálnétól már régóta nem kapott levelet s most egyet gondolt, irt régi ismerősének, a Nyirvidéknek, mert igy biztosan hírt vesz róla családja. Kérésére közreadjuk a levelet, hadd lássák barátai, ismerősei, mit jelent az, ha valaki hazájától messze idegenben, a francia légiónak adja oda Hatol életét. Klein levele a következő: örökösen harcolunic Tisztelt Szerkesztő TJrü Tudatom önnel, liogy 10 hónapja nem kaptam levelet édesanyámtól, nem tudom ott van-e (Nyíregyházán, vagy elköltözött. Hét hónapig nem tudtam levelet írni, mert olyan helyen voltam, ahol nem közlekedett a posta. Hét hónappal ezelőtt írtam levetet, de nem kaptam választ. Ezelőtt a Viz-utca 10. szám alatt lakott az édesanyám, de most fogalmam sincs, hol van. Én itt vagyok Marokkóban, Afrikában, a francia idegen légióban szolgálok. Nagyon nehéz a szolgálat, örökösen harcolunk a vad marokkóiak ellen. Sokat dolgozunk. Sokat marsolunk az iszonyú melegben, viz nélkül, ennivaló nélkül. Mert itt, Marokkóban nagyon ritkán találunk vi zet. Kivesznek egész zaszlóaljak... Elvesznek egész századok és egész zászlóaljak, mikor koIonba indul két-három zászlóalj. Szóval dőre, Marokkó belseje felé!! Csakhogy ez nem ugy megy, mint az európai háború, hanem elől, hátul., jobbról és balról védőrség vonui és igy halad a kolon előre a végbelen sivatagba. Egész nap éhen és szomjasan marsol, amig bírja s aki kidől az uton, az a a többit elhagyva lefekszik. Oda megy a .sarzsj, rákiált, hogy előre s amikór látja hogy semmiképpen nem akar mozdulni, akkor elveszi fegyverét, darabokra töri, nehogy az arabok kezébe jusson, mert ezek nagyon pályáznak a fegyverre. Levágják a légiósok lejét. • A marokkóiak ha elfogják a légionáriust, darabokra szabdalják, levágják a fejét, hogy a [lelke ne jusson az Istenhez, nekik ped^g még nagyobb dicsőségük legyen az Isten előtt. Sokszor megtörténik, hogy 2—3 zászlóaljból még hírmondó sem jön vissza, mint Kenifrán ezelőtt két évvel, ahol levágtak egy egész zászlóaljai. Egész temetőt betölt a sok katonasir, amelyekben 55 tiszt és 1000 légiós van eltemetve. A légionárius soha le nem teszi a fegyvert, azzal fekszik le, azzal két azzal dolgozik és éjjel is kezéhez szijjazza, hogy el ne lopj ák. parancs az elönyoinulásra. Május 15-én parancs jött, hogy előre kell menni. Beggel korán felkeltünk, még sötét volt. Az én századom a legelejére került a menetnek, a fegyver kézben volt, benne 8 töltény, a bajonelt a csövön. Na, gondoltam, ma lesz valami. Hazagondoltam szép magyar hazámra, vájjon viszont foglak-e látni még egyszer? Eszembe jutott otthon hagyott anyám, aki talán még gondol mess,ze idegenben szenvedő fiára.

1 Közben egészen kivirradt. S meg egy puskalövés sem dördült el. Jobbról mellettem egy spanyol, balról egy hollandus bajtárs van és igy megyünk előre. — Közben egy kis oázishoz érünk, amelynek sűrű pálmafái felvillanyozzák a kedélyeket. Nyugodtan, gyors léptekkel haladunk az oázis felé, amikor egyszerre { iszonyú sortűz fogad bennünket. A spanyol szomszédom holltan esett ö^sze. Engem semmi baj nem ért levágtam magam a földre és tüzelni kezdtem. Nem láttam semmit, csak zűrzavaros kiabálást hallottam minden olSzécsi Ferbó csütörtökön személyesen lép fel a Városi Színház Mozgóban.