Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-24 / 293. szám

6 JÍYÍRSnDÉK 19??. december 24 nyíre túlbecsülted emberi tudásoldat, ezt a pislogó mécset a nap örök ég iragyogásával szemben s mily ártatlannak és veszélytelennek látod gyarló szemeiddel ős ellenségedet, mely majdnem minden földi nyomorúságod és szenvedésednek az Okozója s földöntúli boldogságodnak is megmérgezője. Te csak az Isten tagadó tudós gőgjében s a féktelen vagyongyüjtési szenvedélyedben látod a materialismust, de nem látod meg ugyanezt a földi mételyt a földi zsarnok szemében, kik milliókat küldenek a halálba és szenvedésbe földi hatalmi érdekekért, nem látod meg az iro tollán, a szinpadok festet világában s — a festő ecsetjén, a mint érzékeidet tüzeli állatias vágyakra, vagy megingatni igyekszik Istenben s az ő igazságosságaba vetett gyermeki hitedet, nem veszed észre a sajtó hasábjain, melyek észrevétlenül ölik ki belőled az eszményeket s tesznek a karntalismus és demagógia örök rabszolgájává, nem veszed észre a fényűzők dus asztalán s fényes ruháin, kik igy magasztalják fel testüket lelkük rovására s kábultan dőzsölnek addig, mig másutt siró la nyomor. A lelkek bukása s az emberi gőg és anyagiasság győzedelme öszszefügg a főid és a föld népe katasztrófáival!, éppön ugy, mint az egyesek s az egyes népek bukása val. Ezután az előadó bibblikus és világtörténeti eseményekkel igazolta tételét, majd a jelenben s a közelmultak történéseiben tarta fel a lélek romlásba bukását a következőkben: Látunk egy szörnyű véres háborút sok millió halottal s ugyananyi testi, lelki nyomorék áldozattal, egy szörnyű véres háborút, mely, nem az emberi jogokért, nem esz menyekért, nem a haza féltéséért folyik, hanem millióknak keli meghalni, mert ugy kivánja a hatalmi érdek, milliárdos kereskedelmi és hajózasi versengések késhegyig menő küzdelme s a a busás hadinyeéreségekre váró s így háborúra uszitövádalkozók érdeke. Azután látunk egy békét, mely az igazság és emberszeretet hazug jelszavaival ajkán embertestvérek millióit igáz le s tesz nyomorult földönfutóvá, kiszámított gyilkos kegyetlenséggel csak azért, hogy megtarthassa a rabLott zsákmányt s latolhassa a könyörtelenül közeledő bosszú eíkövetkezését. És hogy még jobban elteljen a szivünk keserűséggel és borzalommal vessünk egy pillantást szegény hazánkra és a nemrég még félelmes orosz kolosszusra, hová tett, hová sülyesztett benünket a bolsevizmus bűnös őrülete. A mi hazánkat darabokra tépte s erkölcsileg megmételyezte a nagy orosz birodalom jobbjait legyilkolta, a megmaradtakat éhhalálra kárhoztatta s teremtett egy oly, absolut állati uralmat, mely a rendszeres rablás és gyilkosságra épiti az államhatalmát s már-már emberevésre kényszeríti páriákká züllött polgárait. Itt érte el tetőfokát s itt égi lei magát az igaz£ a «hámisitatlian materialismus, mely rabolni s gyilkolni kész a testi jólétért, megtagadja és meggyalázza az Istent és templomait, ágyasságá aljasitja a házasságot s naponta veri arcul a hit, erkölcs és magasabb leik iélet összes szent törvényeit. íme elég volt a borzalomból. Untig elég ahhoz, hogy meglássuk hovia vezei a durva materializmus s hova sülyedh etünk még, ha tovább haladunk ezen a rettenetes utón. Önkéntelenül tolul fel a kérdés, .vájjon főbb bűnt és szennyet mosott-e le a mainál valamikor az özönvíz rettenetes tiszti tó áradata s ha ma elkövetkezne reánk az itélet eme napja, sokan kapnánk e helyet a Noé bárkájában?!! Készítsünk lelki értelemben magunknak bárkát, mely sértetlenül szállíthat majd partra minket, mert nem tudni, mely órában jön el az Ur Ítélni a földi romlottság felett. — Eszméljünk fel az anyagi életből a tisztább szellemi életre. Térjünk vissza az egyszerűséghez, vessük le á külső cifraságot magunkról s vegyük fel helyette az isteni törvény hófehér ruháját, a szeretetet. Teljen meg és melegedjen át tőle a mi szivünk, hogy szétoszthassuk előbb a szivünkhöz legközelebb állók, azután mindegyre többek és többek között Igy kikelnek majd a szivekben a szeretet apró magvacskái s megtermik először a földi, azután a mennyei boldogság virágait számunkra."— Ne féljünk annyira a holnap gondjaitól s vegyük számításba a kenyér utáni küzdelemben Isten segitő kezét is; hisz igy ma alig van időnk elmélyedésre, a lelkek legbensőbb dolgaival való foglalkozásra. Úgyszólván elfelejtünk emberek lenni. Nem találjuk meg többé önmagunkban azt, ami bennünk örök időre a legdrágább a mi egyszerű romlatlan emberi lelkünket, azt az annyiszor elfelejtett és elhagyott isteni szikrát, mely egyedül jótanácsadónk s igazi kincsünk s mely minket — a mai kor fáradt kiégett szívű koravén embereit — visszatud varázsolni ismét öröktiszta gyermekekké, kik bizakodóan néznek: rtjövőbe. Tele vannak áhitatfcal és szeretettel az Isten, a természet és a világ ezernyi csodája iránt, tudnak még öntudatlanul örülni s önfeledten nevetni s boldogságot érezni még egy virágba borult fa, vagy napfényben ragyogó táj látásán is. íme könnyű a választás s közel a segítség hittestvéreim, csak ragadjuk meg bűnbánó, hivó és bizakodó lélekkel azt 3 kezet, mely állandóan utána nyui szegény megtévedt gyermekeinek, hogy őket a megtérés ösvényén keresztül az örök boldogság tiszta hazájába vezesse. Repülő ördögök Repülő ördögök Repülő ördögök a Diadal Mozgóban. W V Ka L Kis JÉZUSKA kérlek szépen, Képeskönyvet hozzál nékem Karácsonykor. UJSAGBOITBOL Azt az olcsót, azt a szépet. Benne sok-sok drága képet, Hozd el nékem Kérlek szépen. m m Jön. Jön. Arábiai éjszakák mesejáték 6 felvonásban. I, rész Rege a megköYüsült városból főszerepben Natália Korrankó Bemutatja december 29, 30, 31, péntek, szombat és vasárnap a Diadal Mozgó. Apró levelek anyámhoz. Oroszország 1917. • > I. I; — !'Anyám, az anyák itten sírnak. Ma este künn a kapuban álltam. :. Öreg asszony jött, öszhaju, gyászban; 'Az arca ráncos, könnymosta árkas. Ugy hasonlított a te orcádhoz ! IMegy állt és nézett, csak nézett hosszan, I Könnye megindult dus patakokban-, Reszkető kézzel kezem után nyűtt, }A könnye ráhuílt... a csókja ráhullt... Belecsusztatott ötven kopeket... 'Az őr elfordult ...a földre nézett.., — 'Anyám, az anyák itten is sírnak. II. <— rAnyám, sok itt is az özvegyi gyási. j 'Ma délben künn a kapuban álltam: Úriasszony jött csínos ruhában, 'Dus aranyszőke ^s szomorú szép ; Szőke kis lányka fogta a kezét, \Aranyos, édes, angyali bájos, Fehér cipellős, piros kabátos. \Ahogy előttem a mama halad, J ' rA kis babuka csak visszamarad, Megcirógatja roncsolt kezemet, Valami apafélét emleget... Mire <a mamája is visszafordul, !Ajkáról bánat mosolya csordul... Ölbe kapja a babust a karja, i Beszalad gyorsan egy kapualjba Karján ű gyermek, árva kis gyermekKi tudja, talán könnyet is ejtett... — 'Anyám, sok itt is az özvegyi gyász. " , III. — rAnyánt, szomorú itt is a párta. > Este kitárja keblét a korzó, Leánysereg jön, üde, mosolygó, Örömre termett, gyönyörre termett '• S nincsen udvarló oldaluk mellett... Mosoly-rózsákkal felém dobálnak, •Arcul cirógat széle a sálnak. De ez a mosoly nem nekem szól ám! — Korzó-utáni magányos órán Felsír a csöndje leányszobáknak, Csatamezőre sóhajok szállnak És éjszaka oly nyugtalan az ágy... Szivböles őjében fel-felsir a vágy, Vágycsecsemő sir, sikolt, követel És a vőlegény sose jöhet el: Fekszik a sárban, fekszik a vérben Valahol messze, bus csatatéren. S reggelre mindég könnyes a párna... — Anyám, szomOru itt is a párta. IV. — "Anyám, az árva itt is szomorú. ! Jön egy kis fiu, iskolás, barna. Mintha valamit szólni akarna, Ugy vet; rám a nagy, okos szemét. Szivembe fájul e néma beszéd; yJól feleltem. 'A tanítónéni Gyakorlatomat igen dicséri. 'Azt mondta, hogy én leszek az első, Mikor a vizsga ideje el jő. De nincsen kinek... de nincsen kinek, Rámnéz és köszön s

zépen : rJónapot/« Megemeli a kis zöld kalapot, Szeme szögletén megcsillan a könny... Ez a kis fiu mindég erre jön... — Anyám, az árva itt is szomorú. V. — 'Anyám, a nyomor itten is dúskál. Szomszédunk egy kis beteges asszony. Csak azért él, hogy könnyet fakasszon Résztvevő ember gyenge szivébe, Meg azután van két kicsikéje, Két aranyszőke gyönyörű gyermek... Mindakettö szép jövőre termett. Most ülnek a nyomor asztalánál. \Apjuk elesett régen a Szánnál. Zongora tanár volt a jó ember. \Azóta hallgat, gyászol a hangszer. ' [ Sarokban árván, pókháló szőtte. Nincs, ki kalácsot csaljon belőle. I I I .í