Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-24 / 293. szám

192? december 24. JSfYÜÜTIDÉK 3 ket adtatok le s átúszó kiáltotta gzét a világnak ,hogy Erdély elveszett, a Tietek tett. Ünnepi banketre mentetek, hol duhaj szilajd kedv között magyargyalázó nótákban telt kedvetek. Parancsoltatok még a harangoknak is, hogy órákhosszat zúgjanak. Áve Mária helyett, hitünk gazságo tok miatt percenként rendült meg, s néha oly csüggedtek voltunk, hogy elfeledtük szivünkre szorítani azt, ki legtöbbet szenvedett és meghalt a kereszten. Szenvedő magyar milliók!! ma karácsony szent estéjén arra kérlek: sokat imádkozzatok. Imádkozzatok hiven és kitartón... hogy nyíljon meg az ég pazarfényü csarnokának fényes csillagokkal kirakott szivárványszínű ajtaja, hogy láthassuk mi is, mint dereng át az angyalok szüztiszta tekintete, a szépséges gyermek Jézus arcán, ki ma egyformán megszületett e legyőzött országban mindenkinek Tegyük a jászol elé minden fájdalmon kat s esdve kérjük őt, llogy hozza el már azt a percet, amikor átvonulhat újból a magyar, a széles vállú hegyek mellett, összetiport, tönkrement ősi fészkébe. Adj ünnepet mindnyájunknak, kik Benned biztunk elejétől fogva!! Légy velünk a Iegszorongatottafob ]>illanatokban s ne engedd, hogy hazánk földje idegeneknek teremje ínég sokáig a kenyeret. Ints!! csak egyet hatalmas kezeddel s én hiszem, hogy az armánykodók kezéből ki fog hullni a nemzetem mellének szegzett fegyver. Légy irgalmas és adj Nagymagyarszágolü s áldd meg Gyermek Jézus örömteljes mosolyoddal, ez apostoli királyságot!!Nyíregyháza, 1922. december hó. Keresztes Erzséft<?t erdélvi menekült THEODORA (Byzáncz császárnője) December 27, 28, szerdán csütörtökön a Diadal Mozgóban. Repülő ördögök a Diadal Mdzgóban. Valódi teveszór Szvettereb, keztyük Upí dívát különlegességek. ttfltrfyhbLi. Zrtryi Vend utca V Megkezdődött a nagy Karácsonyi Occassió férfi, női és gyermekharisnyákban Fodor Ferencz és Társai divatáruházíiban Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 5. Egy elsülyedt régi szabolcsi világ rekonstruálása. Nyíregyháza, december 24. A Nyírvidék tudósítójától. Hu a vármegyeházán járok, gyakran benézek a muzeumba, hoi ha újságba való nincs is mindig, tudom, hogy, hallok valamit az örökösen dolgozó, hangyaszorgalmú Kiss Lajostól, kutatásainak ujabb és ujabb eredményeiről: vármegyénk feledésbe menő és elfelejtett múltjának nagy türelmet és szeretetet igénylő mások által soha észre nem vett értékes régészeti és néprajzi szokásairól, életéről. Kézdezősködésemre, volna-e a Nyirvidék karácsonyi számába való irása, a szokásos »sajnos, semmi sincs« a válasz, majd beszélgetésünk folyamán panaszkodik a helyiség tűrhetetlen kicsiségéről, a muzeum zárvatartásáról, ami akadályozza abban, hogy Jósa András szelleméhez méltóan fejleszthetné a muzeumot, íróasztalán azonban észreveszem az éppen befejezés alatt levő munkáját, melynek cime: Beszterec. El nem dughatván és tagadhatván a kéziratot, engedelmével átlapozom, mit lehet irni erről a kis községről, melyről a szabolcsiak is annyit tudnak, hogy ott a világ vége. Érdeklődésemre a következőket beszélte el Kiss Lajos. Beszterec csak 1890. óta mezőgazdasági község, azelőtt lápközség volt, körülvéve a Tisza és Nyírvíztől, mocsaraktól, nádasoktól, hova szárazl^bbal nem lehetett bemenni. Ezen a körülzárt kis szigeten egészen más élet folyt a vizek levezetése előtt, mint a Nyírség községeibe" Művelhető föld alig néhány, a mocsárbői kiemelkedő domb, az u. n. szigetek voltak. Buzál hírből se ismerték, csak rozs termett, az is öt-hat gazdának. Tengerikenveret ettek, meg amit a rétség szolgáltatott: halat, csikót, viziszárnyasokat és a nem kis számban levő vadakat. A legfőbb jövedelmi forrás a nád volt a halon amelyet egész télen vágtak. Nyíregyházára hozták eladni, az árán kenyeret veitek. Földházban laktak, melynek bútorzata leg gyakrabban a csolnakból készült ágy, dikó, kandalló, meg apró zsámolyszékek voltak. A kerítések nádból és vesszőből fonottak voltak, még a templom is náddal volt kerítve. Ruházatuk a maguk fonta, szőtte vászonból készült, bocskorban jártak, gubát hordtak. De igy volt ez nemcsak Beszterecen, hanem a 25 községből álló Rétközön mindenütt. Erről a letűnt életről egy-két öregen kivül ma már senki se tud, irások nincsenek, mégis a szájhagyományokból és a helynevekből visszaállítható nemcsák a régi életmód, földrajzihelyzel, hanem megállapítható az is, milyen népek éltek itt valamikor. Az eddigi gyűjtés nyelvi szempontból is igen értékes anyagot tartalmaz, melyben sok szláv, magyar, besenyő, török, tatár eredetű van. A Rétköz múltjának kikutatásán már körülbelül egy év óta dolgozik Kiss Lajos a vallás és közoktatásügyi miniszter megbízásából^ melynek elvégzése után sorra jönnek a tiszamenti községek és a Nyírség helyei. A vármegye feldolgoztatásával azon a hiányon lesz segítve, mely a múltban követtetett el azzal, hogy a "perifériákon élő mutatósabb, színesebb nemzetiségek ismeretével törődtünk, foglalkoztunk, a nagy magyar AAlföldet elhanyagoltuk, alig egy-két nagyobb várost ismerünk. Szabolcsról különösen keveset tud akár a földrajz, akár az ethnographiai tudomány. Az Alföld folyamatban tevő tudományos feldolgozásával természetesen meg fog változni elsősorban a földrajz iskolai tanítása. Ezután már nem a vármegye határait és a megye székhelyét f ogják megismerni a tanulók, hanem á föld és rajta élő nép viszonyát, egymásra gyakorolt hatását. Ezen nagyjelentőségű munkájának nirül adásával azt hiszem, nem vonom magamra Kiss Lajos nehezte'ését, lévén az mindnyájuk dicsősége, örömmel fogadja mindenki azt a szorgalmas munkát, állnak eredményét, mely. méltóképen pótolja apáink mulasztását Bessenyei György aratása. Kardos István a három szabolcsi poétáról. A jeges havas Bessenyei-téren, ahol a fiatalsággal a nagy városok útjára lendülő Nyíregyháza egyik forgalmi csomópontja van, merengve néz szabolcsi utódaira a nagy magyar álmok álmodója: Bessenyei György. Tavaszra koszorúk borulnak a nagy magyar feltámadás hajnalát felgyújtó poéta-bölcs-agitátor szobrára, a Bessenyei Kör évről-évre a szivek be vési, ki volt a nagy berceli hős és az unokák hálája virágba szökken a Kallós Ede alkotta gyönyörű szobor. Ezek a virágok azonban csak hírnökei a szivekben pompázó tavasznak, az irodalomban rejlő nemzeti értékek elismerésének. Bessenyei vetésének dus aratása tettekben kell, hogy jelentkezzék. A tettek ideje eljött a titáni küzdelem napjaiban, de mindaz, a mi 1818-ban, mint alkotás létrejött, csak jiéhány keresztje a nagy magyar aratásnak. Á független magyar nemzeti állam megteremtése nem volt elég, uj erőfeszítéseknek kellett volna jönnie, uj héroszoknak Bessenyei terve szerint uj kalászoknak az ő vetése nyomán, uj generációnak, amely biztosítani tudja a területében integer, alkotmányában független és demokratikus Magyarországot. Ellenséges vihar elsöpörte a már keresztekbe ra kott termést is, letarolta Bessenyei vetését. Oláh, cseh, rác kielégülten néznek a nagv magyar ugarra, amelyen »nincs tenyérnyi zöld hely nagy határmezőben«, amely felett a meghasonlás, pártoskodás, a fajok csatájának boszorkányszelei sikoltanak, amelyen apát fiu, testvért testvér elad. A sivár ugar mélyén azonban egy örökéletre hivatott nemzet ősenergiái szuiivadnak, azok az energiák, amelyeknek hatalmas organizmusba szökkenése volt Bessenyei fellépése is. És Bessenyei szobra ugy áll a Csonkamagyarország Nyíregyházáján is, mint a dicsőséges napokban. Tudja, hogy örökélet csiráit vetette el, tudja, hogy a szétcibált keresztek, kalászba szökkent veféifi, fiú és gyermekruha telepe, Vay Ádám-utca 5. Telefonszám 392. Telefonszára 392. Székely, Győri és Morvái A nagyérdemű vásárló közönség rendelkezésére vasárnap délig nyitva lesz. Valódi d&nbőrlxabátoli. 939

3 Valódi dánbőrbabAtofe. Ahol a „világ vége'- volt. — Beszterecen búzát csak hiréből ismerték, földházban laktak. — Kiss Laios a Jósa-muzeum őre a Rétkőz multiáról