Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-03 / 276. szám

2 WtxnxxÉM 19í5. december 3. Önfeláldozó kulturtestület. A »Nyirvidék« folyó évi nov. 26-iki számában Kőrösy Henrik miniszteri tanácsos látogatása aklalmából egy közlemény jelent meg, mely feltárja az itteni kir. tanfelügyelői hivatal kedvezőtlen helyzetét, mely hivatal »elszómoritó viszonyok között felek-het meg hivatásának. A háromszobás helyiségért »uzsorabért« fizet az állam, a hivatalnak nincs bútora; öt kölcsönkért korcsmai asztalon dolgoznak a segédtanfelügyelők és a hivatal többi személyzete; a hivatalnak nincs Írógépe. Ez bizony mind igen sajnálatos hirlapi följegyzés. — Jórészben annak tudható be, hogy a kir. tanfelügyelői intézmény még mnidig nem birt ugy elhelyezkedni, amint értékes munkaköre megkövetelte volna. Az uj alkotmányos éra bekövetkeztéig a tankerületi főigazgatóságok hatáskörébe tar toztak az elemi-, közép-, szakiskolák valamennyije. Szabolcs a nagyváradi tankerülethez tartozott, még olyan messzefekvő vármegye is, mint Máramaros, szintén. Kazinczy Ferenc, nyelvújítónk, a kassai tankerületi főigazgatóságnak volt hivatásszerű tisztviselője s a községi iskolaszervezetnek pedagógiai buzgalmu terjesztője. Az 1868-iki XXXVIII. t-c. különítette el az elemi népoktatásügyet a középiskolaitól és szólította életbe a tanfelügyelői státust. Ez az uj hivatal uj tankerületi beosztást követelt a maga számára. Szabolcs Hajdúval tett egy tankerületet. Első tanfelügyelője £ bírói pályára lépett és 1872-ben Kiss József sárospataki képezdei igazgató jött tanfelügyelőnek Debrecen székhellyel. Később a minisztérium a tankerületet a vármegye szerint szabta meg. A nagiyobb vármegyékbe a hivatal mellett kirendeltségeket szervezett azért, hogy a tanfelügyelő eleget tehessen feladatának : látogathasson orvosolhasson, buzdíthasson, kezdeményezhessen hódithasson, lelkesíthessen, híveket toborozhasson a — tagadhatatlanul — elsőrendű nemzeti értéket képviselő ugarterületen : a népnevelési dűlőn. Szabolcs majd elvált Hajdútól, valószi nüleg az árulóvá lett előd volt az első szabolcsi tankerület tanfelügyelője, ki alatt csak elhanyagolt tanügyi állapotokat szemlélhetett a statisztika. Oláh szolgálatba lépése után már egészen másként ecseteli a tanügyet, ott mindennek már máról-holnapra oláhnak kell átvedlenie : itt ezer esztendő után sem volt muszáj megértetni azt, hogy tulajdonképpen hányadán is vagyunk állami nyelvünkkel, nemzeti létünkkel, állami intézményeink gyarapításával, kulturánk terjesztésével ? Betikö 'András tanfelügyelőnek Hunyadban, ebben az eloláhosodott vármegyében (Szathmáry György volt képviselő, min. tanácsos hivta volt fel Trefort miniszter figyelmét Hunyad szánalmat keltett helyzetére) sem volt könnyű a dolga s mint menekült tanfelügyelő került ide, hol ugart kell törnie, hol előde mulasztásaiból kelteződő hiányokat szinte emberfeletti lelkesedéssel igyekszik elenyésztetní. Nem szabad magunkat azzal áltatni, hogy nemzeti nevelésügyünkben hanyatlás, virágzás, megértés fokozatai gyorstempóban adtak volna helyet egymásnak. I. István a nevelésügy szolgálatába állította az egyedül tudós papirendet, a nevelésügy segélyezésére kötötte le a vagyont, rendeket hívtak be a földmivelés üzésére, mit látva a nép, hasonlóan mivelje földjét. I. István bölcs intézkedései tatárdullás, belvillongás miatt hanyatlásba mentek. Majd a reformáció adott ismét nagyobb lendületet a népnevelés ügyének. Gutenberg halhatatlan, az emberi nemzetre áldást adó találmányát a reformá\ torok a népnevelés szolgálatára használták ki. Minden nemzetnek ez a találmány képezi a legerősebb támaszt tevő pillérjét. Ma még a legsötétebb helyen is tudják azt, hogy az analfabétizmus lelkisötétséget jelent és az élhetetlenségnek, gyámoltalanságnak ismérve. Ez ellen minden civilizált nemzet felvette a harcot. Nálunk állami, társadalmi, egyházi, ismét állami feladatként (Eötvös 1848.) indult a mozgalom a mély tudatlanság kiirtása ellen. A legszebb siker 1848-ban kecsegtetett ezen a téren. De jött a muszka. Világosnál lehanyatlott a magyar önvédelmi harc napja. Damjanich, Petőfi martirhaiáit halt, sok nagy jelesünkkel. Miklós muszkacár kiszolgáltatta nemzetünket az osztrák önkényének és ez az önkény tartott 49-től 67-ig. (Közbe estek 59., meg 66, olasz meg német győzelem az osztrákok felett.) 67.: után jön 68, Eötvös nagy alaptörvényével, de már nem a negyvennyolcbelivel. Ettől messzire elmaradt. A népnevelés státusfeladat helyett parcellázódás alanyává lett hasonlóan ama hitbizományi birtoktestekhez, melyekre kimondták a felosztást, uj részbirtoklási jogon, Pálnak, Péternek is jutott belőle. A státusi földbirtok (a néplélek) felparcellázódott, jutott oláhnak, tótnak, ruszinnak, rácnak, németnek, csak a honalapító, országszervező Árpádházi I. István népének nem jutott. Ezért irta Jókai: Magyarországot még egyszer meg kell hódítani a magyar nemzet számára s ez a hódítás a magyar néptanítókra vár. Eötvös József vezérkara a Helytartóságtól átvett tereprajzokat ujjal cserélte fel; községet, társadalmat, vármegyét igyekezett megnyerni a hódítás, közművelődés ügyének. Eleinte ment is valamennyire. A minisztérium külső szervként felállitatta a tanfelügye tőségeket ; kapcsolatot teremtett s hivatalok utján a vármegye falusi iskolája, a közigazgatási bizottság és minisztérium között. A középiskolák népies előadások nép-, tanfolyamok befogadására nyíltak meg. A ? falusi iskolák mint megannyi arsenálok az j analfabétizmus és sötét tudatlanság ellen léptek harcba. A tanítók képzésére tanfolyamok nyíltak. A tanítói pályára ösztöndijakkal kecsegtették a tanulókat. Képezdéket állítottak fel az annak befogadására alkalmas városokban. A közművelődés terén észlelt mulasztást Eötvös vezérkara a leggondosabb terv szerint igyekezett eloszlatni. A tanítóság munkakedvének fokozására hetilapot indított. Kezdetben hét nyelven jelentette meg. Ingyen jutott hozzá mindenik népiskola. A j legjelesebb néptanítókat jutalomdíjban ré!

' szesitette a miniszter. Érdemszámba vette, ha a tanügyi irodalom terén figy elem remélté névre tett szert. Legfőbb tanácsadói szervül felállitotta • közoktatási tanácsot. Pauler miniszter az alakuló gyűlésen (1872. jun. 2) így szólott: »Az ország léte a magyar nemzetiség eszméjén alapszik, ez képezi azon erős kapcsot, mely a szent korona jelképe és aegise alatt testvérileg egyesíti e haza különböző ajkú és származású fiait; az képezi azon sarkkövet, melyen államszerkezetünk nyugszik. — Horváth Mihály nagynevű történetírónk, mint elnök, válaszában mondta : Válságosabb időket, mint jelenleg, még nem sokat élt nemzetünk ... Átmeneti korszakot élünk: ... míg a világol emberi szenvedélyek és (magán hatalmi) érdekek mozgatják, állandó békére számot nem tarthatunk... Egyedül a tudomány, képzettség s ügyesség fokozása, a felvilágosodás, közműveltség haladása s ezeknél fogva a szellemi s erkölcsi tényezők szabad, bátor versenye lehet csak a panacea, mely bennünket azon veszélytől megóvhat, hogy a hatalmas fejlődésbea s haladásban létező civilizáció duzzadó hullámai fejünk fölött össze ne csapjanak s bennünket el ne temessenek.« Történetírónk egy közművelődési szenr alakuló gyűlésén hangoztatta ezeket, ötödik esztendőre attól az időtől, midőn a központosított kényuralomra törekvő államhatalom megtört és nemzetünk felszabadult, alkotmányos jogaink szabad gyakorlásába léptünk. Megismétlődnek azok az igék, melyek nagyjelentőségű intézményeink szervezésekor államférfiaink ajkáról, mint bölcs intelmek elhangzottak ; megujulnak azok a fegyvernemek, melyek nemzeti védelmünkkor már egyszer használatban voltak, most tökéletesbitett formában, erősebb szerkezetben, mert Triánon oly parcellázást vitt keresztül a velünk gazdasági egységben élt testvér népek földjén, a milyenre kulturális fölényünk teljes birtokában adhatunk választ. Ehhez a méltó válaszadáshoz a közoktatás minisztere az ő hazafias társadalmi intézményeivel tanfelügyelőségi szerveivel, iskoláival, ifjúságával tehet közeledést. Ezek munkája nélkül Magyarország feltámadásába vetett reményünk a triánoni jégvermek hidegétől hervadhat. Megannyi apró pásztortüzeket kell gyujtanunk, melyeknek fénye világító, mele gitő ereje van. Ezeknek a pásztortüzeknek élesztői az »önfeláldozó kulturtestületek«. Bökényi Dániel. maammm A tudomány elismerésének örökzöld levelei Jósa András sírján. Nyíregyháza, december 2- A Nyírvidék tudósítójától. Éppen András napjára hozták hirül az újságok Jósa András elméletének elismerését, arra a napra, mely Jósa András házánál mindig a legbensőbb, legszeretetteljesebb nap volt, amikor nagy családja minden évben együtt ünnepelte és amikor barátai és tisztelői egész serege kereste fel, hogy részi vehessenek a család örömében. Jósa András halálával megszűnt e kedves családi ünnep is. Hóboritotta sirhalmához már csak szerettei viszik ki e napon szeretetök fehér virágait, melyeket most annak a tudományágnak elismerő örökzöld levelei vettek körül, a A legelegánsabb Frackingek FARAGÓ uridivat üzletiben Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 4. mely tudományt egész életében a legnagyobb kedvvel és szorgalommal ápolt, müveit. A nyírt föld szeretetéből fakadt tudományos munkálkodásának olyan ered mónyei lettek, melyek nem csupán helyi érdekességek, hanem annyira értékes megállapítások, hogy egész Középeurópa régészetére világosságot, vetnek. Jósa András már régóta hirdette, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy nyugaton hamarabb volt kuitura mint nálunk. A bronzkori leletekre hivatkozott, hogy itt a Nyírben magas fokú kultúra volt már akkor, mikor még Nyugat tudatlan, barbár volt. A 'bronz; kultura délnyugati Ázsiából hatolt ugyan Európába, de más utonis jutott el Hallstatt ba más uton a Nyírbe. Dönthetettenül bebizonyítható, hogy nem Hallstadt félőt került hozzánk, tehát épen olyan jogosultsággal beszélhetünk nyíri, mint Hallstadt kulturáról. Mert mig a haistatti bronz edégqF* Dr. Németh Sándor ívől 122?Mozgód