Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-19 / 264. szám

* 1922. november 21. A Máv. tarifái. Senkisem tagadja, hogy a Máv. küszöbön álló tarifaemelése számottevő terhet jelent. De legalább is ugyanolyan bizonyos az is, hogv legkevésbbé a Máv. igazgatósága és a magyar állam gondolnának a tarifaemelésre, ha ezt a legnagyobb kényszerűség nem tenné elengedhetetlenné Amint valaki nemcsak az elhamarkodott kritika szemüvegén keresztül nézi a dolgot, hanem ennek az utóbbi fontos szempontnak a kellő figyelembe vételével mond Ítéletet, azonnal más világításban fogja látni ezt az ügyet és minden esetre sokkai enyhébben fog hangzani a bírálata. Az igazság abban van, hogy a Máv. tarifái, ha bár többször emelték, még ma sem rúgnak többre, mint a békebeli tarifák körülbelül hetvenszeresére. Ha már most ezt az emelést összehasonlítjuk bármily más téren bekövetkezett áremeléssel, ugy nyomban nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a Máv. tarifaemelése messze mögötte marad az összes egyéb áremeléseknek. Emezek csaknem kivétel nélküli mái' régen és jóval tul járnak a sokat hangoztatott aranyparitáson, holott la termelés kiadásai aligha valahol emésztenek fel annyit, mint amennyibe a Máv. színvonalon tartása kerül. De minden egyébtől eltekintve a Máv. tarifáinak emeléséről enyhébb véleménye lesz bárkinek is, ha veszi magának a fáradságot és összehasonlítja más, különösen a minket környező államok vasúti tarifájával. A Máv. személy és teherszállitásokért megközelítőleg se szed annyit, mint bárhol másutt. Aki utazott a külljöldön, vagy aki szállíttatott a külföldről, az ugyancsak fellélegzelve tapasztalja, hogy mennyivel olcsóbban utazhat és szállíthat itthon, mint külföldön. Aminek csak Magyarország és közvetlenül a Máv. adja meg a keserves árát, mert amig mi mindent drágábban fizetünk meg a külföl di vasutaknak, addig a külföldet a Máv. (összehasonlíthatatlanul olcsóbban szolgálja ki. Már csak ebből a szempontból is segítenünk keli ezen a kiáltó disparitáson és keresnünk kell a külfölddel szemben fennálló és hátrányunkra mutatkozó terhes aránynak javunkra való kiegyenlité Bét. Rámutathatunk arra is, hogy mi emeltük ugyan néhányszor vasúti tarifáinkat, de mindég csak nagyobb időközökben, mig például Németországban most már nem is havonként, hanem minden második héten újból revidiálják és a drágulás arányában emelik fel a vasúti tarifákat. Rámutathatunk arra, hogy a Máv. személyzete és anyagpótlása horribilis összegeket emészt fel, azonkívül a vasút helyreállítása után annak jókarban tartását sem szabad egyetlen pillanatra sem elodázni. Mindez pénzbe kerül és mindennefk a költségét az állam képtelen máshonnan előteremteni, mint a vasutak jövedelméből. Ugyancsak nagyot nézne az adófizető közönség, ha az államvasütakkal járó financiális terhek fedezésére nem az államvasutak jövedelmét, hanem az adófizetők zsebeit vennék igénybe!! Ami pedig azt a közkeletű vádat illeti, hogy a Máv. tarifák emelése minden egyebet megdrágjit, nos ez egyenesen netvetséges. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdasági termelés már régf elérte az íaranyparitást, ha ugyan nem szárnyalta tul. Ezekkel szemben a Máv. tarifái annyira az aranyparitáson alul vannak, hogy az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság javára mutatkozó különbözetből még mindig könnyüszerreí telik tarifaemelés is, tisztes polgári haszon is. A vasúti tarifák emelése következtében árdrágításra léhát semmiféle jogcim nincs . Blokkba tömörülnek a munkaadók. A gazdasági és szociális érdekek védelmére egységes munkaadói frontot alakítanak. — 4 programm főpontjai: EyyiógeH an? igbeszarzés, munkáslakád-építkezés és mankásvéd^m. — 4 0. Sr.. nyilatkozata i I -1 Budapest, november 18. Jelentettük már, hogy Magyarország nagy-, kis- és középipari vállalkozásai azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy gazdasági érdekeik megfelelő védelme érdekében blokkot alakítanak, amelyben az összes iparágak megfelelően képviselnék magukat és az egész magyar ipar egységes frontot alakitana egy. részt a felmerülő gazdasági, másrészt a napnap után előtérbe kerülő szociális kérdések jnegoldásánál. A munkaadói blokk ügye most döntő stádiumba került. Apróbb, könnyen eliminálható nehézségeken kívül sikerült az akadályokat annyira elhárítani a nagyjelentőségű alakulás elől, hogy napok kérdése már csak a blokk formális megalakítása. A munkaadói blokk alakításának előkészületeiről, valamint az alakulás jDrogrammjáról illetékes helyen kérdést intéztünk, hol a következőket mondották munkatársunknak : — A munkaadói blokk megalakításának eszméje már régebbi keletű, s éppen a gazdagsági és szociális helyzet megjavításának halaszthatatlansága tette most aktuálissá. Olyan viszonyok között vagyunk most, hogy csakis egyöntetű intézkedésekkel lehet a helyzetet szanálni. Ez egyképen áll a gazdasági helyzetre, mint a szociális helyzetre. A munkaadóknak egységes frontot kell alakitaniok ugy gazdasági érdekeiknek megvédése, mint többtermelésük, valamint a munkáskérdések megoldása érdekében. — A munkaadói blokk programmja két főirányra oszlik: elsősorban a munkaadói gazdasági érdekek megvédése az anyagbeszerzés egységesítésével, a pénzügyi kormányzatnak egy munkaadói bizottság utján való állandó tájékoztatása és végül a bérkérdések és viszályok letompitás^ a munkásokkla való egységes állásfoglalás utján. Másodsorban a blokk lesz hivatva az egységes munkásvédelem megvalósítására. — A programm első pontjának megvalósítása érdekében centralizálni fogjuk a vállalatok anyagellátását. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a vállalatok külön-külön szerezve be az üzemükhöz szükséges anyagokat igen sok esetben megdrágították a beszerzést és nehézkessé vált az arányok foglalkoztatása egyes iparágaknak. A jövőben a blokk fogja beszerezni tagjai egész anyagszükségletét, sőt a szénelosztást és beszerzést is ez a blokk fogja intézni. A blokk bizottságot fog delegálni a pénzügyi kormányzat állandó tájékoztatására, hogy igy egyrészt a munkaadói érde kek lehető megvédését tegye lehetővé, másrészt állandóan tájékoztassa a kormányt az őt érdeklő szükkérdésekről, amelyek eddig egy-egy ankétet igényeltek, ami csak megnehezítette a pénzügyi kormány munkáját s kivül hosszadalmassá tette az eljárást is. A' bérkérdésekben a munkaadók megbízottja egységes álláspontot fog elfoglalhatni a blokk megalakulása után a munkásokkal, akik tudvalévően egységes szervezetben foglalnak helyet. — A blokk azonban nem munkásellenes alakulás, programmja egyik főpontja az egy séges és rendszeres munkásvédelem inaugurálása Magyarországon. E téren az első intézkedése lesz a munkáslakás építkezés intenzív megindítása, aminek szociális lehetősége nem szorul bővebb fejtegetésre. — A blokkban tömörülni fognak a malom-, gép-, vas-, bőr-, textil-, cukor- és bányaipar összes képviselői, a nagy-, közép- és kisipari vállalkozások kivétel nélkül. Jorga Miklós román történetíró kedvező tárgyilagossággal ir az erdélyi magyarok sérelméről. Igazat ad a koronázás alkalmival átadott magyar memorandamnak. Bukarest, november 18. Alkalmi tu- . dósitónktól . Annak a memorandumnak, amelyet a magyar nemzeti párt intézett a gyulafehérvári koronázás alkalmával a román királyhoz, visszhangja támadt Bukarestben is. Objektív és elfogulatlan hangon ir a kérdésről Jorga Miklós, a kiváló történetíró és politikus. A »Neamul Romanesc«-ben megjelent cikkéből közöljük a következőket: Báró Jósika az erdélyi magyarok politikai pártja nevében, (a magyarok számát a székelyekkel együtt két millióra teszi) a királyhoz, akinek koronázásán részt vett érdekes memorandumot terjesztett fel. Anélkül, hogy sokat elmélkednék és hivatkoznék azokra a kétségkívül jogos okokra, melyek annyi erdélyi román ajkai ról is elhangzanak, a memorandumnak arra a pontjára, hogy a gyulafehérvári határozatok, az azokban foglalt kötelezettségek ellenére a magyarok számára lehetetlennél tették/ hogy megfelelő parlamenti képviselethez jussanak, amihez pedig joguk vtan. A legnyilvánvalóbb igazság a kérvényező (petilionarului) részén van. Amikor egy nép, amely, kiragadtatott egy nyolcszáz éves uralom alól, azt az óhaját nyilvánítja, hogy törvényes uton akar küzdeni nemzeti jogainak megvédéséért, a legelemibb politikai megértés nem tehet egyebet, hogy ilyen lelkűiét Jelenségeinek örvendjen és bocsássa rendelkezésére az összes lehetőségeket, hogy; ez a képviselet teljes sértetlen és őszinte legyen. Az ajánlások visszautasítása, minősithetlen visszaélések, zaklatások és Erdélyben oly politika létesítése egy párt részéről, milyent Bratinau alkotott, a Jósika által képviselt magyarokkar szemben is lehetetlen politikai helyzetet teremtett* Ama kormánynak, mely ezután jön, köte lessége lesz, hogy ezt a sérelmet orvosolja. j Az Adeverut cikkírója, Traian Vlad a következőket fűzi hozzá Jorga nyilatkozatához : A memorandumban a magyarok siránkoznak, hogy nem engedik meg nekik azt sem, hogy panaszt emeljenek. Több ilyen a királyhoz cimzett memorandum nem is jutott el a rendeltetési helyére. Azért használták fel a koronázás alkalmát és módot is találtak végre, hogy célt érjenek. Micsoda politika az, mely a kisebbségeket megakadályozza abban, hogy törekvéseiket Bukarestben, az ország parlamentjében érvényesítsék? Talán csakj nem gondolják, hogy annak román jellegét rabolják el? És igy kényszeritjük] őket arra, hogy tekintetüket a határokon túlra irányítsák? És mit jelent, hogyj megfosztják őket attól a jogtól, hogy pa-