Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-28 / 271. szám

f 1922, november 28. A hajdudorogi egyházmegye megalapításának tiz éves évfordulója. riiklósy István hajdudorogi püspök nagyhatású körlevele. — Szomorú jubileum. — Vájjon ezt a sorsot érdemeljük-e ? Ha a Tisza mellékén Imre király terve szerint görög szertartású püspökség létesül! Kitartásban a siker! Nyíregyháza, november 27. A Nyirvidék tudósítójától. Miklóssy István a hajdudorogi egyházmegye főpásztora az egyházmegye tiz éves jubileuma alkalmából nagyhatású körlevelet intézett papságához. A körlevét kifejti a magyar nemzeti lét érdekében oly elévülhetetlen érdemeket szerzett görög szertartású magyar katholikus egyház jeleintőségét s minden során átvonaglik a magyar tragédia okozta fájdalom, amelynek nem ulolsó oka az, hogy ideje korán fel nem állították a keleti végeken az oláhok terjeszkedésének gátat vető magyar görögkatholikus egyházmegyét. A bizonyára mély megiindultságot és komoly visszhangot keltő, nagyjelentősé, gü pásztor levél a következő szavakkal inídul meg: Szomorú jubileum A folyó évben, mely immár végéhez közeledik, mult tiz esztendeje egyházmegyénk megalapitásának. Az alapítás évfordulója alkalmából egyházkerületek, valamint egyesek, társadalmi konvenciónk szerint jubilánsnak tekintvén a tizedik esztendőt, üdvkivánataikkal járultak elém. f Szomorú jubileum!! Tiz év előtt a legszebb reményekkel leltelve tekintettünk-a közel jövőbe. Szinte lelki szemeink előtt állottak már az ősrégi magyar görögkathoükusság uj egyházmegyéjének mindama intézetei s intézményei, amelyektől annyi megpróbáltatás után nélkülözéseinkért kárpótlást, méu lőzésünkért elégtételt vártunk s amelyeknek további erőkifejtésünk számára szilárd alapot kell vala biztositaniok. De la'ig alakult meg ezen egyházmegye k ormányszervczi te, négy hónap multán, gyászos í >égii merénylet rendítette meg annak alapjait. 1914. évi február 23-án debreczeni, átmeneti szék lakomon felrobbant az oláhOrosz terroristát poko'gépje: pokoli előHirnöKe a csakhamar bekövetkezett világháborúnak. A merénylet, mely négy súlyosan sebesült mellett, udvari hivatalnokaim sorából három igen értékes életet oltott ki, a püspök személyében a magyar állameszme ellen volt irányitva: kézzé fogható figyelmeztetéséül az egész nemzetnek, hogyan érlékeUk keleti szomszédaink a hajdudorogi egyházmegye nemzeti hivatását. Hallgatással mellőzve központi hivatalom újjászervezésének nehézségeit, majd a lakás- utóbb székhelyváltoztatás kellemetlenségeit s hátráltató befolyását, csupán arra a közönyre vagyok kénytelen itt rámutatni, amellyel egyházmegyénk fej iesztésének kérdésével szemben az egyidejű államkormánynál találkoztam. Számtalan előterjesztésemnek s személyesen folytatott tárgyalásaimnak alig volt némi foganatja. Igaz ugyan, hogy a háborús viszonyok nagyobbszabásu kulturális intézmények létesitésjének nem kedveznek; de viszont elvitathatatlan, miikép az a nagy nemzeti gondolat, amely a hajdudorogi egyházmegyéhez fűződik, tekintettel a román egyházmegyékből idecsatolt hívekre, épp a háború kezdő éveiben tette volna legindokoltábbá azt az áldozatot, melyet az államkincstár e hívek megnyugtatása s ideédesgetése céljából egyházmegyénk fejlesztésére fordít. Az előrebocsátottak után mély siajnálkozással kell kijelentenem, mikép egyházmegyénk a jubiláris tizedik esztendőben a Legszerényebb kezdet kezdetén vesztegeL. Ezért mondom szomorúnak a mi tizéves jubileumunkat. Nincsen papnevelőházunk, ^ in csen székestemplomunk, nincsen a püspöki állás diszéhez illő székfakunk. Kanonokjaink a háztulajdonosok szeszélyének kitéve, bérépületekben laknak. Nincsen a tanuló-ifjuság részére egyetlen nevelőintézetünk sem. Földbirtok nélkül, csekély készpénzfizetésre utalva, ugy a püspök, valamint kanonokjai s udvari papjai a legterhesebb anyagi gondokkal küzdenek. Vájjon ezt a sorsot érdemieljük-é? A körlevél ezután oknyomozó történeti áttekintéssiet igazolja, hogy magyar nemzeti szempontból mily históriai eredményű kulturhivatást teljesített a magyar görögkatholikus egyház s mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a magyarságnak megtérítése, ennek a térilőmunkának megindítása a gör. kath .egyház érdeme. Majd a következőket állapítja meg a magyar görögkatholikus egyház püspöke: A térités létmentó munkája Nem vita tárgya többé, mikép nemzetünk fönnmaradása Európában csakis a kereszténység fölvételével volt biztositható. Nemzeti létünkkel szemben tehát elvitathatatlan az Anyaszentegyház érdeme mely a térítést végrehajtotta. Az a kérdés már most: volt-e valamelyes része a keleti egyháznak a térités létmentő munkájában E kérdésre Kedrenosz, Zonarasz, Kuropa latesz görög történetírók egyezőleg ekként felelnek: »BuItsu és Gyula, két magyar vezér Konstantinápolyba menvén s> Theophilactusz pátriárchától fölvévén a keresztségét s több szerzetest és papot — fezek között Hierotheust — hoztak magukkal Erdélybe, ahol más magyarokkal együtt Sarolta, Gyula leánya is megkeresztelkedett s miután Gejzához férjhez ment, a keresztény vallás terjesztését magában Magyarországban is elő segítette.« Megerősíti ezt Nesztor, a 11-ik század orosz történetirója, mondván: »Istentől vezérelve a magyarok két fejedelme Konstantinápolyba ment s a szent keresztséget önmaguk s alattvalóik számára kiesdekélték.« Kézai Simon 13-ik századbeli krónikásunk még azzal egészíti ki az imént előadottakat, hogy Sarolta — Szent István anyja — férjét Gejzát is Krisztus hitére térítette. Ezen ősrégi feljegyzésekkel dr. Karácsonyi János a Mi köze a görög egyháznak a magyarok megtéréséhez« cimü tanulmányában könnyen végez. Azt mondja ugyan is: »Semmi köze. E — Pauler Gyula szerint — »rövid és velős« válasszal azonban eltekintve a legtöbb történetíró ellenkező megállapításától, Karácsonyi szöges ellentétbe jut, hogy csak a legújabbak egyik szaktekintélyét idézzem, dr. Marczali Henrik kijeLentésével. Marczali ugyanis a mífílenium alkalmából kiadott »A magyar nemzet története* c. munka I. kötetének

1 231. lapján azt állapítja meg, hogy hazánkban »az első nevezetes térítéseket h görög egyház végezte.« Az ellentétes áUitá sok mindkét képviselője életben van. — Történetírói reputációjuk ugy k

;vánja, hogy tisztázzák e kérdést egymás között. Mi görögkatholikus magyarok pedig, akik e kérdést vitásnak sohasem tekintettük s akik a névszerint felsorolt fejedelmi személyiségekben ritusbeli, magyar őseinket tiszteljük, kövessük híven a próféta intelmét, aki ekként szól: »Ne add másnak a te dicsőségedet és méltóságodat idegen nemzetnek.« Baruch 4, 3. i Kétségtelen, hogy a térítést, a már megvetett széles alapon, a nyugati egyház folytatta. E változás két okra vezethető vissza. Az első ezek közül István királynak Gizella bajor hercegnővei kötött házassága, mely házasság révén számos német lovag és pap került hazánkba. A második az, hogy a görög hittéritők elhagyván hazánk területét, folytatólag az északi szlávság megtérítésére fordították minden er ej őket. Ám époly kétségtelen, mikép a görög egyház a beállott változás után is éreztette hatását hazánk va'lásjí viszonyaira. Nemzetünk kar ara Ezek után a körlevél sorra veszi e ha tás főbb történelmi tanúságait az Árpádok korából s fájdalommal állapitja meg, hogy a keleti egyház magyar hivei, akiknak vallási életét Imre király akarta rendezni, amikor őket külön, saját ritusu püspök kormányzata alatt egyesíteni kívánta, miután ez nem sikerült, jó magyar népünk továbbra "is vezető, oltalmazó nélkül őrizte apái hagyományait A románok, rutének később nyelvűit figyelembevételével kánoni tag rendezett egyházmegyéket nyertek, mig a magyar hívek tömege, helyrehozhatatlan kárára nemzetünknek a nemzetiségi egyházmegyék között daraboitatott fel. Ha Imre kirá

?y terv* létesül... Ezek után a következőket mondja fc körlevél : Ha a Tisza mellékén, Imre király terve szerint, magyar nemzeti alapon, megfelelő anyagi javakkal ellátva, egy görög szertartású katholikus püspökség létesül s a püspök joghatósága legalább la Királyhágóig terjesztetik ki: felszaporodhatott volna e Szatmár és Bihar

vármegyében a román anyanyelvű lakosság 385 ezerre s maradhatott vo na-e ugyané két vármegye területén a sz

akadárságban 240 ezer lélek? Bátran állithatjuk, hogy magyar püspök vezetése alatt a görög ritus vonzóereje, az elmúlt századok folyamán, e nagy tömegeket nyelvben magyarrá, vallásban kathoL

;kussá alakította volna át. S hogy mily súllyal esett volna a mérlegbe az elért eredmény, szemben hazánk megcsonkítás,! miveletével, könnyen megítélhető. Hét évszázad kellett ahhoz, hogy vég re belássa az államkormány, mikép az Imre király által fölvetett eszme elejtései kiáltó igazságtalanság a magyar görögkatholikussjágra nézve s' hogy a magyar püspökség szervezése oly nemzeti érdek, kedden utoljára 5, 7 és 9 órakor HANNELE mennybemenetele a Városi Szinház Mozgóban