Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-17 / 236. szám

1922.október 17. ijr_ ja 3 áldottak munkát, fáradságot Ha az iparosság kulturális nívóját emelő tanfolyamok, iparkiállitások első rendezője iránt érdeklődünk, az Iparegyesülettel találkozunk; ha az iparosság első, minden jelszótői ment arganizálója után kutatunk, az IpsregyOsületre bukkanunk; s ha az iparfejlesztés meginduló munkáját vizsgáljuk, ott látjuk az Iparegyesületet, mint véleményezőt, bírálót, tervezőt, uj eszmék szülőjét S „a kisded mag merész Budárba szökkent" az Országos Iparegyesület olyan tényezővé vált a közgazdasági életben, melynek szava, havasfejti, de örök ifja vezetője, dr. Matlekovits Sándor tolmácsolásában mindig nagy súllyal esett a mérlegbe. A 8 ik évtizedbe lépő Egyesület megérte azt, nagyobb, lesújtóbb formában, amit megélt ifjúságában: az összeomlást. De az öreg Tölgy minden viharban érzi, tudja, hogy a fellegeken tul napfény ragyog. Élete nem dermedt meg ma sem, dolgozik, figyel, őrködik lankadatlanul. A 8 ik évtized betöltésekor mi mást kívánhatnánk a debreczeni kerület kereskedőinek és iparosainak nevében az Orszígos Iparegyesületnek, mint azt, hogy mint az 1848-iki eldermedés után, egyszer mégis csak felvirult s felvirradt a magyarnak, ugy most is, az immár nyolcadik, csonkaságunk 4-ik szomorú esztendeje után mielőbb legyen az Országos Iparegyestilet, nem Csonka Ország Iparegyesülete, hanem az uj életre ébred, boldog MagyarorNégy községi előljáró érdemeinek elismerése. Rak&maz község képviselőtestülete, háláját fejezi ki főjegyzője s volt három főbírája előtt. Nyíregyháza, október 16. Saját tudósítónktól . A romlatlan néplélek meg tud becsülni mindent

k ami javára szolgál s mindenkit, aki tiszta szándékkal igyekszik sorsán könnyíteni. A megbecsülés, a hála nyilvánítása minden anyagi elismerésnél többet jelent annak szemében, aki sejti, hogv ini sem fizeti meg jobban az önzetlen munkásságot, mint az, ha a nép ragaszkodása, azoknak tisztelettel párosult megbecsülő szeretete áll a munkát elvégző mögött, akinek érdekében kellett dolgozni. ftakamaz község főjegyzője Ekker Mihály, volt főbírája Perger János és volt helyettes főbirái Stomp Béla és Muszbek János abban a kitüntető szerencsében részesüllek, hogy a község képviselőtestü lete 1922. év junius hó 9-én tartott rendkívüli közgyűlésén legmélyebb háláját, őszinte köszönetét, legteljesebb elismerését fejezte ki nevezettek előtt azon szolgálatokéli, amelyeket a nagy nemzeti megpróbáltatások nehéz idejében, a kommunizmus és a román megszállás ideje alatt Rakamaz község érdekében és javára ered m é nye sen kifej tel lek. E képviselőtestületi közgyűlésnek magában véve is lélekemelő pillanatai azonban korántsem érnek ezzel végett. Arról értesültünk ezúttal, hogy az ezen elismerésről szóló okiratot diszes oklevél formában készíttette el a község s ezen okiratokat a legközelebbi még eddig meg nem határozott napok egyikén rendkívüli díszközgyűlésen fogják az ünnepelteknek átnyújtani. Az ünnepség azonban a hivatalos zöld asztalok mellől a fehér asztalokhoz is el fog julni, mintegy példáját akarván szolgáltatni annak, hogy meg kell becsülni a lelkiismeretes munkát s az e felett keletkezett örömöt általánossá kell tenni. rubel értéke emelkedett. A'z ember alig 'hinné. Ugy hangzik, mint valami rossz tréfa. A »szovjetrubel kurzusa!!« Azé a •szovjetrubelé. amely az utcák szemetjében hever. Az idei év juniusában a dollár két hét alatt négy és fél millióról három millió rubelre esett. Ez volt az utolsó »financiális« jelenség — irja Popov — amelyet Oroszországban megfigyeltem s amely véglegesen meggyőzött arról, hogy Oroszországot mégis csak »a határtalan lehetőségek országának lehet nevezni j. Tubay Aranka a kiváló fővárosi előadómüvésznő ma este mutatkozik be az Intim Kabaréban (Kiskorona) — Ugyancsak ma este: Szenzációs attrakció Trilby és Szvengáli szkeccs. Magyar ipar. Kossuth Lajos egy szavára Lepattant az idők zára; Nem himeztünk, nem hámoztunk : Védegyletbe sorakoztunk. Éljen az ös magyar ipar, Éljen a haza! Magyar lelkünk nekilendül: Elég volt as idegenbül: Szégyenünk, ha tovább hordjuk Ast a lim lom bécsi rongyot t Éljen a szép magyar ipar, Éljen a haza ! Dolgozik a magyar kéz is, Selejteset veszünk mégis; Gyalázat, ha tovább adjuk, Gyalázat, ha elfogadjuk ! Éljen a jó magyar ipar, Éljen a haza ! Ne maradjunk koldus-árván, Tanuljunk a magunk kárán! Ne engedjük igazunkat: Támogassuk iparunkat! Éljen a nagy magyar ipar, Éljen a haza! Kossuth Lajos azt üzeni ? Szegény hazAnk bajjal teli, S romjaiból fel nem épül, Csak a saját erejébül! Éljen hát a magyar ipar, Éljen a hasa ! Vietórisz József. Kis Naptár. Október 17. Kedd. Kath. Hedvig assz. Prot. Hedvig Városi Színház-. A Vasgyáros (8 órakor) Diadal-mozgó: Farsangi mámor (Lenkeffyvel ős Petrovich-csal) 7 ós 9 órakor. Modern Kabaré a Széchenyiben. (9 órakor.) Intim Kabaré a Kiskoronában. (9 órakor.) Büdös zsidó! ordítja az éjszaka berúgott lovagja s égő cigarettát akar a megtámadott, torkára nyomni. Kutya keresztény! üvölti Kjsázsia és Thrácia felelőtlen eleme s handzsárját beledöfi ellenfele hasába, Hát már mi is ennyire jutottunk ? Nyíregyháza békés nyugalmát nem zavarták eddig éretlen garázSzázezer rubelnél kisebb bankót koldus sem fogad el Az orosz rubel tréfái. — Ötvenezer rubeles bankjegyek a szemétdombon. Egy bérkocsi-utért kétmillió rubel. — Amikor a rubel kurzusa emelkedik Moszkvából jelentik. Egyik itteni újságban Popov György irja az alábbi rendkívül érdekes és mulatságosan jellemző sorokat: A moszkvai utcák szemétjében ma lépten-nyomon ezer, lizezer, huszonötezer rubel ,sőt magasabb értékű pénzdarabokat talál a járókelő. Nem veszi fel senki, Ezek a pénzek értéktelenek. A legolcsóbb dolog, arait Moszkvában vásárolni lehet, egy újság-példány is körülbelül százezer ru beibe kerül. Az ötvenezer rubeles bankót minden koldus visszautasítja. Egy szegény koldusasszony, akinek tizenötezer ru beit nyomtam a markába, ocsmányut összeszidott. Más alkalommal láttam, hogy egy ember, aki pénzért nyVfj bottá felém a kezél, pár perccel utóbb betért egy boltba és másfélmillió rubelért egy font sajtot vásárolt. A pénz ériéke a bankjegyeken álló — számok emelkedésével egyre csökken. De a moszkvaiak könnyen segítenek magukon. — Még mielőtt a szovjetkormány olj-an bankjegyeket adott volna ki, amelyeken a négy nulla egyszerűen át volt húzva, a moszkvai bérkocsisok ezt a rendszert már kitalálták. A háború előtt Moszkvában egy bérkocsifuvar busz kopekbe, 1915-ben egy rubelba és 1918-ban már száz rubelba került. Ez akkor rémítő dolog volt s a bérkocsisok, hogy a szegény utas idegzetét kíméljék, egyszerűen rubel -t, vagyis »egy rubelt" mondtak. amikor száz rubelt gondoltak. Ez a rendszer aztán vacl iramban fejlődött. A rubel szó 1919-ben ezer, 1920-ban tízezer, 1921-ben százezer és ez év áprilisában egy millió rubelt jelentett. Amikor -jühiusban Moszkvát elhagytam, egy, kocsiutért már kétmillió szovjetrubelt kellett fizetnem. A bankjegyeken álló szám ma már szinte lényegtelen jelentőségű. Fontosabb a bankjegy szine. A vörös bankjegy egymilliót ér. Az árak oly szédületesen hullámzauak, hogy az orosz ember egyáltalán nem csodálkozik azon, ha ma egy millióba kerül az, amiért tegnap még »csak« százer rubelt kértek. A legkevesebb re természetesen a falusi lakosság becsüli a szovjet-pénzt. Ebben az országban, ahol egy. dollár négymillió rubelt ér, az idei nyáron pénzügyi reformot határoztak el. Kísérlet képen : beszüntették a papírpénz nyomását. Mi történt? Egyszerre senkinek sem volt készpénze, mert a papírpénz tömegét hihetetlen gyorsasággal szivja fel a vidék. Senki sem tudta kötelezettségeit teljesiteni. A kormány nem fizette hivatalnokait s gyáraknak és kereskedőknek adós maradt a mái' szállított áruért. A gyárak sem tudták fizetni munkásaikat és nem tudtak uj nyersanyagot vásárolni. Ilyen esetekben más országban forradalom, katasztrófa, összeomlás vagy valami hasonló történnék. — Oroszországban nem történt semmi. Ezt az országot külön mértékkel kell mérni. Sőt a szovjet