Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-02 / 199. szám

2 192?. szeptember 2. így nem maradhat. Három és féieszlendei idegen uralom átszenvedése után léptem Szabad földre, hol a régi, kedves, meghitt magyar emberekre találtam. Az a három és félesztendei börtönlakás egyre volt jó, annak á bei gazolására, Hogy így nem maradhat. Elet-e az, hol a termelő, az iparos a magas kis holmijával szabadon nem rendelkezhetik?? Eleti-e az, hol a gazda lakóházából Écsak üggyel-bajjal léphet kis gazdaságába, mertországhatár épült lakóháza és földje közé?? Elet-e az, hol a gazda lakóházából csak üggyel-bajjal léphet kis gazdaságáparton lakó, mert a granicsár fegyverétől bátorságban nincs az élete?? Elet-e az, hol az ember a maga megszokott foglalkozási körét tovább nem szolgálhatja, mert a keresztény oláh erkölcs: helyesebben: kisantant regula azt így irja elő?? Élet- ieaz, hol a kenyér után való törtetés az embert a legmerészebb cselekedetekre kényszeri ti, börtönnel, bitóval, kötéllel, golyóvá* mit sem törődve?? (Csempészet.) Élet-e az, hol a kenyér után való magyar ezeresztendőt meghaladott emberies érzelmet a társadalom elől?? Elet-e az, hol vadulni látjuk az erkölcsöket; hol az egykor magyar 48-as képviselőjelöltből hiéna fajzat lett?? »Port kellett hinteni a magyarok szemébe« — elv alapján. Élet-e az, mikor a magyar kuttura termékei máglyán hamvadnak el és magyar betűvel nyomtatott termék a határon át nem juthat?? Élet-e az, mikor az- adás-vétel gúzsba van kötve, a csehszlovákiai lakos telekkönyve, földbirtokive, kataszteri térképe oláh területen van, emiatt az uj tulajdonos a szabályszerinti telekkönyvvezetést keresztül nem viheti. Az oláh magával vitte a telekkönyvet a cseh' elől. Élet-e az, mikor a kisgazda a lakásából a granicsártól félkilométernyire eső földjére csak utlevélM léphet?? És folytathatnám még tovább ezt az »Eletié«-t a végtelenségig. De hát miért tenném?? A jóvátételi bizottság, meg a határkiigazitó bizottság füléig úgysem hat el. Meddő munka lenne. Szánalmat sem ébresztene a nyilvánosság előtt. Legjobb ezt a tapasztalatot is oda zárni, ahol a többi drága emlékek vannak garmadába gyűjtve: szivünk mélyére. Ué mégis valami célja csak volt annak amiért ennyivel is előhozakodni mertem?? S mi az a cél?? Megmondom. Azzal a céllal tettem, hát ha" helyreigazitni sikerül egy-két felfogást egyeseknél, vagy. talán sokaknál. A trianoni (nem béke) szerződés terminushoz köti a polgárok elhelyezkedését. Ez a terminus f. évi julius 26-án járt le. Én az utolsóig kitartottam. Nem hittem, hogy az a rengeteg természet- és társadalomellenes félszegspg csak máról-hotnapra is állandósuljon. Az a népszabadság egészséges vérkeringés, mely az előtt meg volt, hogy földrengésszerű összeomlás alá kerüljön: előttem teljes lehetetlennek látszott. Csalódtam. Ott, hol a vármegye székvárosából nem lehetett a szomszéd községbe átlépni — az államnyelvvel, mert ez ott ismeretlen volt; ott, hol a magyar államkormány a felekezeti iskolákat tandijmegváltás, dologi hozzájárulás, tanítói javadalom kiegészítés címén, jobb támoga tásban részesítette, mint a saját intézeteit. Ott, hol az ily módon állami fenntartásban részesített felekezeti iskola, megmaradt nemzetiségeinek terjesztette az oláh J nyelvet, használta a ruszin iskola a cirilbetűt: mégis a magyar elnyomta őket. ' Hát magyar állami tisztviselő ezt az álnokságot tudná még tovább is ép idegzettel nézni?? Mikor látja azt, hogy a felszabadító cseh (és oláh mint zuz pozdorjává minden humanizmust és drága emléket a múltból. Árpádházi I. István tévedett, mikor azt mondta és örökül hagyta utódainak, hogy a nemzetnek a sok nyelvűségben haszna vau. A felekezet örve alatt nemzetiségi gyűlölködés fakadt fel a népek közölt és íme végső romlásba sodort egy humánus népet országával együtt. Hangzanak fel olyas nyilatkozatok, hogy a drágaság fokozásában a szerencsjótlen földönfutó kiutasítottak is részesek. Nézzünk szemébe ennek a nyilatkozatnak, mely vádpontnak is beillenék. Először is tagadásba veszem azt, hogy az ily nyilatkozattevő mit kimondott előzetesen meggondolta volna azt. Ez a népvándorlás, mely a XX. századnak legszégyenteljesebb történeti ténye: vérlázító, igazságtalan inkvizitió eredménye. Ebben vesztes fél a magyar nép; de százszorosan " szenved az, aki boldog otthonát volt | kénytelen odahagyni. Uj otthonában, uj munkakörnyezetben kezdheti élőiről azt, amit amott romok temettek maguk alá. Nem könnyű feladat ez. Jóllehet a fegyverkezési nem ugyanaz, mellyel száműzetésében bírt; de érezzük, mélyen fájlaljuk, hogy amivel ott nemzet epitő munkálkodást végzett: itt szinte gyanakvás veszi körül. — Amivel ott hasznos volt a munkálkodás a családra, a közre, a társadalomra, az — mély meggyőződésem — csak hasznos lehet itt, uj környezetben is a családra, a közre, a társadalomra. Nem állhat tehát fenn egy percig sem az a mondás: drágaság fokozok a szerencsétlen kiutasítottak. Magukkal hoztak összezúzott drága emléket, munkabírást, dolgozni akarást. Ne értsük őket félre. — Bennök és áltatok gyarapodást nyer Csonkamagyarország hazafias lakosjsága kikben szeretet lelke él: Kánaánná tehetik egyetértő munkával ezt a szerencsélten sorstól annyiszor meglátogatott magyar hazát. liökényi Dániel. A belügyminisztérium külön osztálya szervezi meg a Horthy inségakciőt. Dr. Vadnay miniszteri tanácsos az előkészítésről. Budapest, szeptember 1. Saját tudósítónktól. Nemzeti mozgalom lett a kormányzó inségakciójából. Olyan óriási szervezet készüi munkára az adományok gyűjtéséhez, amik megépítéséhez külön centralisztikus belügyminiszteri osztályt létesítettek. Az akcióval kapcsolatban elterjedtek hírek már arról, hogy az összes megyei és városi közigazgatási tényezők utján bonyolódnék le az adakozás épp a vidéki társadalom szervezetlensége miatt. Szó volt arról is, hogy a mozgalom helyi vezetőjéül a helyi kiválóságokat hívják meg, akik személyes 'bekapcsolódása jó hatással lehetne ez ügyre. Meg kell ezekkel szemben állapítani, hogy végleges terv a szervezésről nem készült el. Az azonban bizonyos, hogy az akció kezdetét még e héten elhatározzák, mihely megegyezés létesül a több formában ajánlott tervek valamelyike felett. Dr. Vadnay Tibor miniszteri tanácsos a Horthy-akció szervezője az előkészületekről a következőket mondta : — Semmi végleges döntés a szervezetet illetőleg nem történt eddig. E héten tartjuk meg a belügyminiszter elnökletével konferenciánkat, ahol a benyújtott szervezési terv egyikét, mint legalkalmasabbat, elfogadták és annak alapján azonnal megkezdjük a kiépítést. Annyit mondhatok már mint bizonyosat, hogy német példára fel fogjuk szólítani a dolgozó munkás- és középosztályt árra, hogy adományát legalább egyórás ingyenes túlmunkával rója le. Ez lesz az akció legszebb momentuma. ' Háromszáznegyvenezer a menekültek száma az elcsatolt területekről. A Menekültügyi Hivatal csak az uj építkezés után fejthet ki komoly tevékenységet. — 2500 vaggonban laknak még menekültek. Báró Petricsevich Horváth Emil dr. nyilatkozata a menekültügyről.' Mindenki emlékezik még a menekült vonatok érkezésének szomorú idejére, arra, amikor a társadalom annyi megértéssel és szeretettel látszott segítségünkre sietni. Azóta esztendők multak már és a menekültügy elvesztette, napi érdekességét belekerült a tekervényes hivatalos labirinthüsokba. Egy újra érkező ősz fordul közénk nemsokára ezer gondjával, ezer szomorúságával. És 2500 vagonban laknak még menekültek, akik elhelyezésére pedig nem sok a remény. Ez teszi aktuálissal megint a menekültek kérdését, amiről br. Petrissevich Horváth Emil dr., az Országos Menekültügyi Hivatal vezetője a következőket tudta mondani vigasztalásul: — A menekültek helyzetének siralmas volta két okban rejlik. Az egyik a gazdasági, a másik a lakáskérdés. Az 1918. őszétői háromszáznegyvenezernyi menekült 60 százaléka az intelligencia sorából került ki nagyobbrészt állami tisztviselők. Az intelligencia az a része, kik szabadpályákon voltak, könnyen elhelyezkedett itt. A tisztviselők azonban az államnál kerestek támogatást. Az állam eleinte igyekezett is segítséget nyújtani, de ugy, hogy a segítséget igénylők száma katasztrofálisan emelkedett, kénytelen volt radikális eszközökhöz nyúlni. Noha iá jelenlegi B-listára helyezett 11000 kényszeníyugdijas financiális tekintetben nem jelent könnyebbséget, a kormány kénytelen volt vele, hogy egyrészt a tisztviselői létszámot fokozatosan a békebeli nívóra apassza, másrészt, hogy a nyugdíjazottakat a szabadpályákra szorítsa . — A lakásügy terén nagy haladás tapasztalható. Nyolcezer vagon közül már csak kétezerötszáz van lefoglalva lakás céljaira. Mi érdemlegeset az építkezések után produkálhatunk a menekültek ujabb elhelyezése körül. Az építkezések folyamatban vannak már a kormány egymilliárd koronás támogatásával erősifvé. — A gazdasági leromlás pedig európai jellegű. Bennünket menekült|ügyi szempontból mégis különösebben sujt. — De mihelyt megteremtődik a nemzetkőzi gazdasági kapcsolat, amellyel megjavulnak a mi viszonyaink is, munkaalkalmak kínálkoznak majd építkezési anyagi lehetőség. A menekült kérdést véglegesen csak ez oldhatja meg.