Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-07 / 203. szám

íWüxwés. 192i. szeptember 7. A Horthy-inségakció Szabolcsvármegyében. Dr. Kállay Miklós főispán az ínségesek megsegítéséről. Nyíregyháza, szeptember 6. A Nyír­vidék tudósítójától. Horthy Miklós kormányzó szózata szi­veket megindító erővel jutott el az or­szág legkisebb községébe is. Megtörtén/ amit az utóbbi hónapok deprimáttsága sej­tetni se engedett, országszerte szirmok­ba szökkent az áldozatos jóság virága. — Termelők, iparosok, kereskedők sorra felvonulnak az áldozati oltárhoz, hogy a felébresztett lelkiismeret szavát követve segítsék a védőg átépítést az országot fel­bontással fenyegető téli Ínséggel szem­ben. A zord tél rossz szelleme ,mely riasztóan közeledett felénk, kárörvendő ellenségeink számítása szerint bontotta volna meg társadalmunk verejtékes erő­feszítéssel biztosított rendjét, most aztán szégyenszemmel állhat meg az előtt a sziklafal előtt, amelyet a kormányzó segí­tést inspiráló szavára a magyar áldozat­készség emelt útjába. Egyre-másra biz­tató hírek érkeznek a Horthy-akció impo­záns sikerérői és ezzel a biztos sikerrel kecsegtető akció megszervezése Szabolcsp •vármegyében is kezdetét vette. Munkatár­sunk az inségakció kérdésében felkereste dr. Kállay Miklós főispánt, aki a Horthy inségakciónak vármegyénkben történendő megszervezéséről a következő informá­ciót volt szives adni. A Horthy-inségakció szervezése ügyéi­ben a vármegye rendkívüli közgyűlése fog dönteni, amelyet a jövő hét végére hí­vok össze. Vezérlő álláspontunk az. hogy az inségakció ne egyeseket vegyen igény­be, hanem mindannyiunk áldozatkészsé­ge biztosítsa azt. E cél biztosítása jótékonysági pótadó kivetésével történik, amelyet a vármegye valamennyi községe és Nyíregyháza vá­ros is viselni fog. Az inségakcióban így 1 részt vehet a vármegye valamennyi teher­bíró adófizetője. A jótékonysági pótadó­ból befolyó teljes összeget a vármegye segítési* valóban rá­szoruló s arra kétségtelenül ér­demes Ínségeseinek segélyezésén fordítjuk, de csakis ///unka e'teiM bem. Mi munkanélkülieket nem ismerünk. Ma talál munkaalkalmat eleget bárki is s ha ilyen valóban nem Lenne meg fogjuk a munkaalkalmai te­remteni. Reméljük, hogy bármilyen súlyos viszo nyok között is, mindenkit keresethez tu­dunk juttatni, aki erre becsületes akarat­tal törekszik, tehát aki nem munkakerülő. Nem lesz munkanélküli, legfeljebb mun­kakerülő, ezekről pedig nem köteles a ha tóság gondoskodni. A segélyek megfelelő elosztását a tarsadalo/n minden rétegéből alakított bizottságra bízzuk, amelybe nagy számmai szándékozom be vonni annak a társadalmi osztálynak kép­viselőil is, akiket az inségakcióban megse­gíteni kell. Az inségakció élén álló főispán sza­vaiból az a fenköll intenció érzik, amely míg egyfelől az akció terheinek igazsá­gos megosztására irányul, másfelől azt a legmesszebbmenő eredménnyel -zárulónak óhajtja s a segély megfelelő helyre jutá­sának körültekintő gondossága mellett a kiosztás módozataiban is a lelkek teljes, megnyugtatására törekszik. Meg vagyunk győződve, hogy ezeket az emelkedett szempontokat mindenben magáévá fogja tenni vármegyénk egész lakossága. Sztrájkolnak Nyíregyháza cipészsegédei. Nem fogadták el a mesterek ajánlatát, a mindenkori debreceni árakat. Nyíregyháza, szeptember 6. A Nyír­vidék tudósítójától. Tegnapi számunkban röviden jelez­tük, hogy a nyiregyházi cipészsegédek hét fon este letették a szerszámot, kimondot­ták a sztrájkol. A sztrájknak hosszas tár­gyalás az előzménye, amelyet a segédek a mesterekkel folytattak. Ebben a megegye­zést kereső tárgyalásokban részt vett az államrendőrség képviselete, majd az első fokú iparhatóság biztosa, Raj tik Miklós is, aki vasárnap délelőt thathatósan mű­ködött közre a béke megkötése érdekébén, de a segédek állásponját ezek a tárgyalá­sok nem ingathatták meg. A segédek azt követelik, hogy munka­bérüket 60 százalékkai emeljék fel. A mesterek belementek a 40 százalékos eme­lésbe, sőt ezt már a tárgyalás menete fo­lyamán meg is adták, de ezzel a segédek nem érik be. A tárgyalás folyamán a mes­terek azt az ajánlatot tettéki ^segédeiknek, hogy a mindenkori debreceni munka­bért fogják fizetni. Amennyivel Debrecen­ben emelik a bért, annyival emelik Nyír­egyházán is. A segédek ebben sem egyez­tek meg. ök az úgynevezett Dálnoky-féle indexszámokhoz ragaszkodnak, vagy pe­dig a pesti béreket kötik ki maguknak. Betekintettünk a debreceni és nyir­egyházi cipész munkabérek kimutatásába. Megállapítható, hogy a néhány percenttel drágább Debrecenben eddig is alacso­nyabb!) volt a munkaébr, mint Nyíregy­házán. Debrecenben pl. a talpalásért, ha sze­ges volt 100 koronát kaptak a segédek, Nyíregyházán egy pár szeges talpalás munkabére 120 korona volt. Megegyezésre a jelek szerint egyelőre nincs kilátás a sztrájkoló cipészsegédek és mesterek között, ami a vállaklozó mes­tereket most az évad küszöbén igen súlyo­san érinti. A pékek bérmozgalma nyugvópontra tudott jutni azzal a megállapodással, hogy a mindenkori debreceni árakhoz igaziad­nak, a borbélyék is megegyeztek abban, hogy a segédek fizetését a mestereknek engedélyezett áremelésnek megfelelően emelik, a cipészsegédck azonban nem haj­tandók ilyen bérmozgalmakat fölöslegessé tevő megállapodást kötni. niodeliiijdonságai megérkeztek. Női kalapformálás nagry válasz­tékban. Férfi kalapokat divat formákra átalakít Kalapüzem Zrínyi Ilona-utca 4. szám az udvarban. 8UHANESZ LAJOS mübutor írucsarno­ktsajétkéseitményüKÁRPITOS és műbutorai legolcsób­ban szerezhetők be. Nyíregyháza, g. kath. parochla, Bethlen-utca 5. az. Telefon 319. Aki még a cigányt is becsapja A szélhámos ajaki postáslegény. Nyíregyháza, szeptember 6. Saját tu­dósítónktól. Híres község Szabolcs vármegyében Ajak, de most még híresebb lesz, mert ott történt meg az a hallatlan eset, hogy N. L. postásfiu hónapokon keresztül orránál fogva vezetett egy egész cigány családot. A furcsa eset a következő: A Balog nevezetű cigánydinasztia egyik mellékhajtása Ajak községet boldogiljá ál­landó ott tartózkodásával. Ez a Balog fa­mília nem olyan közönséges tyuktolvaj fa­luvégi cigánycsalád. ~~ Két deli Balog fiu számolja a na pokat a soproni fegyintézet falai között." A két cigánylegény nyilván nem holmi galyszedésért, vagy ustornyéllopásért ke­rült a kitartóan vendégszerető épületbe, hanem nyilván nagyobb szabású munka­teljesítmény következtében mondatott ki rájuk néhány évi szentencia. No de vég­eredményben nem ez a baj. mert aki bű­nös, bűnhődjék, hanem itt kezdődik en­nek a furcsa történetnek az eleje. Ugyanis a fiuk levetet irtak haza a fog­házból az öregeknek. Ösi szokás szerint pénzt kértek. A: fiuknak az a megrögzött szokásuk van, liogy állandóan pénzzavarral küzdenek s az apákra, de ő tudtukon kívül méginkább a mamákra vár ez a nemes feladat és megtiszteltetés, hogy a drága csemetét éti­ből a pénzzavarból kisegítsék. Hát mégha a szegény ártatlanságok fegyházban csü­csücskélnek. Ilyenkor ellágyul, az _ öreg szüle kérges szive, a bugyelláris szinte magától megnyílik s visszi a posta a ban­kót, hogy valahogy ne szenvedjen a fiunk abban a csúnya, barátságtalan fegyházban. A pénztkérö levelei N- L. pos­tásfiu kezbesitette a Balog fa­mília fejének. ~~Az öreg Balog kezébe vette az iromba betűkkel megirt levelet, forgatta jobbra forgatta balra, majd felnyitotta, de bizony nem ment vele semmire, mert a cigányok­nál már bevett szokás az irin olvasni nem tudás. Szerencsére a postásfiu még nem ment el. hát megkérték őt. olvassa el a levelet. A postáslegény a levelet felolvas la az egész cigánycsaládnak. Hát csakugyan pénzt kértek az eszem­adták. Az öreg Balog könnyezve olvastatta fel még egyszer, az anyjuk is törülgette a szemét a köténye szélével, hát bizony rossz sora vaíi aslzegény Sanyinak, meg a Máténak, ott nem ehetik libacombot vagv lacipecsenyét. Balog bácsi aztán elő­vette a keszkenőt és egy ropogós ezrest adott át a postásfiunak, hogy szíveskedjen azi elküldeni a soproni fegyinté­zetbe a kél fiúnak. A postásfiu átvette az ezrest, elkö­szönt s ment egyenesen a hivatal felé. — Amint ment-mendogéU, eszibe jutott hogy milyen jó volna, ha az az ezres az övé volna. Addig, adid[ig fúrta az oldalát az ezres bankó, amíg bement a szövetkezetbe, aztán felváltotta. Apróra, igy még jobban megtetszett neki a sok pénz. Azután vásá­rolt is magának egyetmást, nehogy üres kézzel menjen ki az üzletből. Egy kis tra­fikot miegymást. Ettől kezdve gyakori vendége lett az ajaki szatócsüzleteknek. Jól élt a postásgyerek, amíg az ezresbankó egy szép napon elfogyott. Vége volt a szép életnek. De csak rö-

Next

/
Thumbnails
Contents