Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-30 / 222. szám

2 192*. szeptember 16. Az „utánpótlási ár". A kereskedelmi köröket mostanában, amibor a koronaáramlás egyes pontjai is, hatalmas ugrásokat kezdenek jelenteni az eladás és a beszersés árainál, főként az foglalkoztatja, hogy mikor nem követ el árdrágítást á kereskedő ? Ha a beszerzési árhoz üti a maga hiszonrátáját, amit a vevő tart igazságosnak, avagy akkor-é, ha olyan árat izámit, amely mellett a maga raktárát sértetlenül viheti tovább Er.t a kérdést meglehetősen izgatottan figyelik, eladók és vevők egyaránt. Nálunk, tudralevőleg, közős akarattal romlik a korona. A Prágai Magyar Hírlap egyik száma, vezércikkben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy „Ki kezdje?", már t. i. az árleszállítást ós árdrágítónak nevez mindenkit, aki nem hajlandó leszállítani az; árakat. Msgyar nyelven — 6a ez kiváló dicséretére legyen mondva, — még a cseh államot is az árdrágítók elsőjének jelöli meg, mert nem akarja leszállítani az adókat, a vasúti tarifákat, a dohány stb. árait Ott mindenki a tönkremeneteltől fél és az ellen kézzel-lábbal védekezik, c.ak éppen, hogy megfordítva, mint nálunk, mert ott meg az „utánpótlási ár" az a lehetetlen álláspont, amely ellen a kernskedő tiltakozik a legélénkebben és amelyé meg a vevő tart egyedül igazságosnak. őróluk ma, tudvalevőleg javul a korona és ennek örülnek ís sokan. Nálunk az utánpótlási ártól irtózik a vevő és azt imádja az eladó. A cseheknél a beszerzési árat imádja az eladó és az utánpótlási árat tartja csalhatatlan igaznak a vevő. A leipzigi vásárnál volt hallható a német kereskedőnek az a felfogása, hogy az olyan kereskedővel, aki nem az utánpótlási áron kalkulál, reális kereskedő nem köthet üzletet, mert az illető feltétlenül insolrensté kell, hogy váljék. A háború idején pedig, a német gazdák és kereskedők hirdették azt az elvet, hogy a tisztességes haszon nem lehet több, illetve tisztességes kereskedő nem számithat fel a beszerzési árhoz többet, mint tiz százalékot. Azon tehát mindenki eleget gondolkodott már, hogy mi legyen az eladásnál a joggal fel számitható ár. A OKAB elnöke, dr. Biber Gyula kir. kúriai biró, egy intervju alkalmával kijelentette, hogy már OKAB is elismeri, hogy a beszerzési ár, m nt a vevő álláspontja és az utánpótlási ár, mfnt az eladó álláspontja, két olyan véglet, amelyet össze kell egyeztetni, ha a kockázat egyoldalú voltát kívánjuk megszüntetni. Mert világoB, amit a Nyirvidék már a feuti nyilatkozat megtétele előtt jóval megirt, hogy egyoldalulag, csak az eladónak, nem lehet biztosítani azt a kedvezményt, hogy békeidei, avagy moat meglevő vagyonát érintetlenül vigye át a későbbi időkre, mig ezzel szemben a fogyasztó minden vagyonától megváljék, hogy életét valahogy tengethessa, és lemondjon minden, a kulturembert joggal megillető szükség letérői. Ha a dolgok menetét figyeljük, hogy a romló, mint a járuló valutáju államokban, azt kell találnunk, hogy agy a romlás, mint a javulás is, áldatlan következményekkel jár és egészségtelen közgazdasági élet fenntartására vezet, A segítésnek nincs más módja, mint v valuták stabilizálása, nemcsak náluak, hanem a velünk kereskedelmi összeköttetésben levő ós javuló valutáju államokban is. Mert még ott is, ahol a valuta stabil, kedvezőtlen a kereskedelmi összeköttetés az olyan államokkal amelyeknek ingadozó értékű fizető eszköze van és ezekkel nem i* állanak szívesen összeköttetésben a fix valutáju államok kereskedői. Midthogy pedig nálunk a helyzetet az is sulyosbbitja, hogy valutánkat jóval értékén alul becsülik Zürichben, következik, ami még az ntánpótlási ár csalhatatlanságát is illuzóriussá | teszi, hogy az utánpótlási ár mértéke sem látható előre, aminek folytán as eladó mógis veszíteni lesz kénytelen, ha üzletei nem gyors lebonyol tá®u»k, ha nem rövid lejáratúak. Minden hosszú lejáratú üzlet veszteséggel kell, hogy járjon, ha ciak nem fi«et ovaa uzsora kain»tot, mint aminőt a főid fizet Mert hiszen, hu a föld hozam 1:6, vagy pláne 1:12 is lehet, akkor ez a természet adta uzsorakamat. Ez biztosithalj a a tu'jdonost, a vagyon érintetlenül msradásaről, de a utánpótlási arak, kereskedelemben ós iparban egyaraut, iiiuzó riusak. Mindezek, lassan-lassan átmennek a köztudatba. És érdokas, ho«<y akik mint vevői, a beszerzési árakra esküdtek, mint eladók, mily szépen belátják, hogy bis:ooy ez az álláspont tarthatatlan Dd nem nz ut az, amal.v a helyzet javításához vezet. Azt az utat, amaly kirántaná közgazdaságunkat a kátyúból, nióg nam afrarj^k meglátni, vagy ha látják, nem akarjak felvenni. Ámde ennek is elkövetkezik maid az ideje, addig p*dig ugy táncolunk, mint ahogyan Zarich rángat bennünket. És igy bántjuk e^yissási. Pisszer János. Ötvenhét rab magyar várja a pozsonyi toloncházban hazaszállítását. A szabadulók teljes névsora. — A kicserélés néhány nap múlva megtörténik. — Nyíregyházi ís van közöttük. Béciből jelentik : Hivatalos jelentések már hírül adtak, hogy Magyaromig ós Csehszlovákia kötött egyezmény jött létre, amoly szerint a politikai foglyokat feőlC3Öoö«en kicserélik. A kicserélés néhány napon belül megtörténik. A javarészt ártatlanul évek óta szenvedő magyarok a pozsonyi toloncházban várják szabadulásukat. Ellátásuk sok kívánni valót hagy mtga után és, miként a viszonyokkal ismerős helyről értesülünk, a szó szoros értelmében éheznek. A Magyarországon és a többi utódállamokban élő hozzátartozókat bízonnyára érdekelni fogja az a poatos lista, amelyet a csehek által kiadandó foglyokról szereztünk, ezért azt a következők ben teljes egészében közöljük. Az egyezmény értelmében a csehek a következő 57 foglyot adják ki Magyarországnak: Farkas Gyula (Ktssa), Kovalcsík János (Kassa), Demke Gyula (KassB). Huuiplik István (Kasss), Scharz Guido (Munkács), Nyizsnyik János (Eperjes), Levenda Lajos (Eperjes), Szusz Béla (Eperjes), Szscsádi Mihály (Eperjes), Optuth Antal (Eperjes), Hodarmarazky Tihamér (Eperjes), Klein Sándor (Miskolez), Pehsr Ferenc (Késmárk), Borger Dezső (Késmárk), Kredatusz Bála (Késmárk), Lapka Rudolf (Késmárk), Krajnyak József (Kédsaárk), Volak József (Késmárk), MIakalFerenc (Kásmárfe), Lestyák János (Késmárk), Kukura János (Késmárk), Lison József (Kísmárk), Jezercsák József (Késmárk) Prasovteky József (Kéfmárk), Nernecz. József (Orló), Thaioer József (Szepesváralja), iaegar Ede (StonaolDok) Kilb Géza (Medence) Kannos Károly (Nádas), Katkin Viktor (Dolniobaj), Duck János (Dobsina), Tapodi Árpád (Dobsina), Gyurana Géza (Lőcse), Lukács Lajos (Lőcse), Brudor Aladár (Lőcse), Marzsó Lidia (Kistorenye), Gondzsinszky Károly (Gnázda), Burger János (Dobsina) Bodnár Dezső (Komlóskeresj;tur), Tóth Kálmán (Kürt), Uthy Sándor (Budapest), Kardos János (Budapest), Deák Gyula (-iudapest), Schwartz Fmil (Durand), Tomcsányí Károly (Ungvár), Kárász András (Na^kapos), Katona S&ndor (Dabreczen), Martinovszky András (Nyíregyháza), Juhász Bek (Demencze), Tóth Ltjos (Mezőberény), VassPal (Szeged), Vargha Ferenc (Pusztafalu), Epress Pál (Alsónyárhegy), Szepkó György (Viszoki)» Kovács Imre (C>jessnyek), Ignácz József (Dévabánya) ís Hammerlich Sándor (Herpelőt). Én a teljes nóvsora azoknak a foglyoknak, akikot a szerződés értelmében a csehszlovák kormány rövidesen kiad Magyarországnak. A drágaságról, különös tekintettel a hus- és zsirdrágaságra. V. A termelés fokmérője, egyben érték mérő is. Ha tehát ugyanazon kereslet, illetve fogyasztás mellett nagyobb a termelés, akkor nagyobb lesz a kínálat is, ami föltétlen árcsökkenést, árlemorzsolódást von maga után. Hogy a hus és zsir olcsóbb legyen elsősorban is a hus és főleg a zsirhiányon kellene segíteni. Ezt pedig az állattenyésztés és különösen a sertéstenyésztésünk megjavításával és hizlalással érhetnénk el. Ezért tisztavérü és hibátlan tenyészállatokra jő legelőre és a kötelező állatbiztosításra volna szükségünk. És ami talán ma a legfontosabb volna a takarmányárukat kellene arányba hozni az állatárakkal. A hus és a zsírtalan napok, a négy éven aluli tenyészképes és vemhes tehenek, valamint az üszőborjuk vágásának a tilalma, úgyszintén az árumaximálások, most pedig az irányárak, mind a hus és a zsirhiány enyhitését és ezzel együtt a drágaság csökkentését voltak hivatva szolgálni. A mezőgazdasági nyersterményeknek a belföldi szabadforgalma, de különösen a valutajavitás exportálása folytán 1 mm. árpa ma 7200 K., az ótengeri pedig 9200 Kba kerül. Ezen magas áralakuláshoz nagyon természetes, hogy pénzünk értékének a rohamos romlása is hozzájárult. Ezzel szemben a hus és a zsir árát nem tették szabaddá, hanem a maximálások és az irányárak továbbra is kötve tartják. Az eredmény pedig az lett, hogy a termelők egyre-másra csapták ki a [már hizóba fogott sertéseiket és mind többen és többen és hagytak fel a hizlalással, mert fizetődött ki, sőt ráfizetéssel járt. A városi kisemberek, akik eddig csekély jövedelmüket a sertéshizlalással gyarapították, a már befogott sertéseiket félhizottan voltak kénytelenek elkótyavetyélni, mert a hizlalás illetve lemaximált hus és zsir ára a magasba szökő terményárakat nem bírta. Igy az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy a sertéstenyésztők, de különösen a sertéshizlalók tábora nagyon megfogyott, holott növekedni kellett volna. Az ember szive fájt, amikor látta, hogy a hizott sertések helyett a sovány süldőket, sőt a malacokat is egyre másra vagdosták lefele. Ez a viszás állapot egy eddig kevésbé kultivált keresetforrást, a pecsenyesütést fejiesztette ki és tette önálló iparággá. A hentesipar felett pedig megkondult a vészharang és ha változás nem áll be rövid időn belül teljesen lezüllik. Ma este Babrik János jutalomjátéka a Modern Kabaréban!