Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-03 / 200. szám

4 .JSÍYlrariDÉE 1922. szeptember fi. Beszerzési ár vagy napi ár? Amióla a magyar koronaérlék megle­hetősen alacsony nívóra sülyedt és nem­csak! aZürichi jegyzéseknél, hanem a mennyiségi elmélet szerint is leszállott az í. schveizi eentime alá és amióta épen ennek folytán, minden »pont« differencia a máris magas áruáraknál igen erős ugrá­sokat jelent, azóta mind jobban foglal­koztatja az érdekelteket, hogy vájjon mi­nő legyen az eladási ár?? Mikor neíh kö­vet el árdrágítást az eladó?? Akkor-e, ha a beszerzési árhoz üti hozzá a regié és ha­szonrátákat, vagy lia a beszerzéstől füg­getlenül a mindennapi áron számlázza, illetve adja az árut. Az első felfogást vallják a vevők, az utóbbit az eladók. A vevők abbói indulnak ki, hogy a beszerzési árhoz hozzáütött haszon adja a tiszte<s polgári hasznoi, amivel az elödónak meg kell elégednie. Az eladók pedig a német raktárelmé­letből indulnak ki, amely szerint a keres­kedőnek raktár,állománya nem vagyona, hanem olyan szerszámja, mint az aszta­losnak a gyalu, vagy a gyalupadja. Telje­Ben mellékes, hogy mi a beszerzési ár fontos az, hogy olcsóbban ne adja a portié­kát, mint amennyiért azt újból besze­rezheti. Ellenkező esetben vészit és tönk­re megy, mert raktárállományá állandóan csökken. Első pillanatra is látszik, hogy mind­két félnek van valamelyes igaza. Hogy nem teljes igaza, azt kíséreljük meg ki­fejteni. A vevőnek nem lehet igaza mert hiszen tudhatja, hogy, az állandóan és ingadozó koronaérték mellett, a koráb­bi korona nagyobb értékű volt, mint az, a melyen a vevő vásárol. Romló koronát feltételezve. Ha tehát egy fix értékmérő­höz irányítom az áru beszerzésére fordí­tott koronát, akkor a vásárláskor adott ko­ronával, kisebb értéket fizetek. Ez függ, a koronaromlás mértékétől. Az eladónak nincs igaza, mert az ő áruraktára nem szerszáma ne­ki, hanem fix vagyona, amelyet nyereség reményében cserél. Az asztalos gyaluja munkaközben kopik, pusztul, végre hasz­navehetetlen lesz. Ujjal cseréli ki, amely­nek árát bele kell kalkulálnia a régi gyalu­val készült áruk árába, de mert ez hosszú évek alatt megy végbe, számot alig tesz és különösen a mai ingadozó árak mellett nem is kalkulálható. De olyan áruknál, mely hosszabb időközökben nyer felújítást, mint pl. a bornál, amelyet a vendéglős ősszel sze­rez be, a bornak olyan áron való árusí­tása, amely mellett az uj beszerezhető ad absurdum vezetne, mert lehetetlen ez év őszén vett bort olyan áron árusítani, hogy abból a jövő őszi bor ára kikerüljön. Ha a beszerzési ár a kalkuláció alapja, akkor kétségtelen, az áruraktár lassan, esetleg in­gadozásokkal is fogy. Ha azonban a napiár a mértékadó, akkor hosszabb lejáratú eladásoknál talán be­következik a raktárállomány csökkenése, de rövid lejáratú eladások esetén arra is lehet számítani, hogy a mindenkit érintő vagyoncsökkentő folyamat, a kereskedel­mi érdekeltség vagyonát vagy egyáltalán [nemcsökkentené, vagy esetleg kedvezően befolyásolná és így növelné, a mai magas haszonráta kalkuláció esetén. (Az üveg és porcelláhkereskedők egyesülete 35 száza­lékot számit á beszerzési árhoz, a vidékiek ézerifelül még a Budapest és vidék közti költségkülönbözetet is.) Tisztán áll mindenki elöli, hogv különböző mértékben, dc mi\i­denkire érvényesen áll, a Eassu, d« biztos etezegmycdési folya­mat mindaddig, amié a korona romlása tart. Itt legális üzletekről van csak szó. Ha ezt a folyamatot a »béke« és járulékai így teremtették meg, felvetődik a gon­dolat, hogy miért legyen mentesítve, vagy csak részben is, a kereső társadalom egyik része?? Nem lenne igazságos ez! Ila szenvednünk kell, szenved 1­jünk egyenlőképen. Mert hiszen azt az áldozatot meghozni, hogy a stabil valutát megteremtsük, az adójavaslatok tárgyalása kapcsán láttuk, senki sem akarja. Senki, mert hiseen a gazdák épen ugy, mint a kereskedők és az iparosok is mind-mind gyűléseztek a »sérelmek» ügyében. Minden csoport, pont a maga adóját tartolta igazságtal&nnk a másikéval szemben. Ezért Jő> a javaslati Ha tehát a baj gyökerére akarunk hatni, ha a cselidk példáján nem akarunk okulni, ha már 44 milliárdos jegyforga­l©m melleit is pénzszűkéről beszélnek, ak­kor ugyan mit változtat az a züllés mér­tékén, hogy a beszerzési, vagy napi ár le­gyen-e irányadó az áruáraknál?? Csak a tempó változik. Be az áruárak iránt kelt és kelő elégedetlenséget nem tompítjuk. Komolyan keli akarni a jegy­inftáció megszüntetését. Sokkal ibntosabb ez, mint amennyire lát­szik. Ott van Ausztria példája! Önámi­tás íazzai hivalkodni, hogy nekünk van termőföldünk, hogy mi nem járhatunk ugy. Lassúbb nálunk a folyamat, de épen olyan lesz, ha államháztartásunkat nem egyensúlyozzuk. És addig is: beszerzési ár, vagy napi ár?? Most már telesen mindegy! Pisszer János. Ezért szárazföldi, vizi é's légi hadaröinket nyomban és fokotatoscm leszereljük!í oly mér­tékben, amely nem fenyegetheti az államok biztonságát, azonban elegendő arra; hogy belső rendünket fenntarthassa.. — Tekintettel, hogy a világháború befe­jeztével összeült békekonferencia nem felelt meg a várakozásoknak, alulírottak elhatároz­rozzák, hogy ezen egyezmény — okirat —» aláírásától számított négy hónap múlva az aláíró államok világkongresszust hívnak össze. Ennek hatalma és kötelessége a leg­fontosabb sérelmeket a gyakorlati élet alap- • ján jóvátenni. — A Nemzetek Szövetsége-már fennálló, de nem tökéletes intézményét átszervezzük, Különösen oly irányban, hogy ne legyenek abban győző és legyőzött, első másod, és har­madosztályú államok, tianem a világ összes államai kellően és méltóan képviseltessenek. — Alulírott meghatalmazott képviselők ünnepélyesen kijelentjük, hogy az egyezmény okiratba foglalt összes határozatokat, kormá­nyainkra nézve elfogadjuk, illetve saját par­lamentünk által történt elfogadása után kor­mányaink ezeket minden tekintetbe megtart­ják, megtartatják és érvényesitik. Kormánykörökből szerzett információnk szerint a világbéke egyezményt, amennyiben erről a mostani XX-ik interparlamentáris konferencia érdemlegesen dönt, hamarosan tárgyalás alá bocsájtják a magyar parlament­ben. A kormány ez elé nem kiván majd ne­hézségeket gördíteni, bár az Ausztria körül alakult külpolitikai helyzet komoly óvatossá­got parancsol. 'Kézrekerült egy betörő cigánykaraván. 412,000 koronás betörést követtek el egy ujfehértói üzletben. Az elmúlt éjszaka egy betörő cigány­karaván garázdálkodott a közeli Ujfehér­tó községben. Szerencsére a csendőrök ezek­nek a vakmerő cigányoknak egyrészét már lefülelte, a másik része azonban megmenekült és ki tudja azóta hol garázdálkodott és hoi garázdálkodik még. Stern Bernát ujfehértői rőföskereskedő a minap a szokottnál korábban becsukta igen jóforgalmu rőfös üzletét, majd családjával pihenni tért. Alighogy lefeküdt, az egész csa­lád mély álomba merült ugy, hogy észre sem vették, hogy an éjszaka sötétségében a boltot ismeretlen tettesek feltörték és onnan mintegy 420 ezer korona értékű ruhaneműt vittek el. Másnap reggel aztán Stern Bernát meg­lepődve vette észre a lopást és nyomban ez­után feljelentést tett az ujfehértói csendőrörs parancsnokságon, ahonnan széleskörű nyo­mozás indult meg. Ennek során alig két napi nyomozás után az ujfehértói csendőrségnek sikerült is a tolvajokat elfogni Kovács Lajos, másnéven Balogh Péter Károly, Kovács Gábor, Rostás Demeter, Rostás János és Mátyi Mária kó­borcigányök személyében. — Ezeket aztán az ujfeHértői csendőrségen kihallgatták, amikor A magyar külügyi társaság világbéke javaslatot küldött az interparlamentáris konferenciának. Nagyjelentőségű nemzetközi akció indul egy világbéke egyezmény léte­sítésére. — A javaslat főbb pontjai. — Kormánykörök a mozgalomról. Budapest, szeptember 2. Saját tudósí­tónktól. 1 Horderejében beláthatatlan következ­ményű akciót indított a Magyar Külügyi tár­saság. Egy wilsoni ígéretekre fektetett igazi világbéke egyezmény létesítésére kidolgozott javaslatot küldött erről a most Bécsben ülé­sező interparlamentáris uniónak, ahol minden valószínűség szerint a megválasztott ötös elnöki bizottság fogja rövidesen letárgyalni Apponyi Albert grófnak (aki tudvalevő tagja az elnökségnek) előterjesztésére. A javaslat egyes legfontosabb tételeit a következőkben adjuk : — Államok és nemzetek közötti háborús­kodások egyik fő oka az a törekvés, hogy vegyik állam vagy nemzet a másik rovására terjeszkedni, azt hatalmába keríteni és kihasz­nálni, maforiZálni igyekszik. Ennélfogva alulírott államok és nemzetek a legünnepélye­sebben, egyenként és összesen kijelenthetjük, hogy sem maguk felett, sem más állam vagy nemzet felett nem türünk semmiféle más ál­lam, nemzet, nép vagy csoport uralmát, ha­talmaskodását vagy majorizálását és kötelez­zük magunkat, hogy minden erre vonatkozó és erre célzó kísérletet a legszigorúbban meg­büntetünk, csirájában elfojtunk. — A világháború folyamán hangoztatott magasztos elveket a népek önrendelkezéséről az emberi méltóság biztosításáról, az elnyo­mottak felszabadításáról, a kisebbségek vé­delméről, a gyűlölködés megszüntetéséről, az anneksziók jogtalanságáról, az okozott ká­rok és veszteségek jóvátételéről, győzők és legyőzöttek abszolút egyenlőségéről és együttműködéséről stb. megvalósítsuk. —

Next

/
Thumbnails
Contents