Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-11 / 181. szám

LmimriDíx 1922. augusztus 11. Nyíregyháza, augusztus 10. A' kenyér mellett az egyik legnélkülözhetelienebb élelmicikkünk a .zsir. A beszerzése ma óriási nehézségekbe ütközik és ha így, megy tovább, a krónikák és lexikonok ugy emlékeznek meg erről a nagyon fontos életfentartási cikkről, mint a kiváltságosok 1 uxuscikkéről. A beszerzése pedig nem azért ütközik szinte elháríthatatlan nehézségekbe, mert nincs, hanem azért, mert maholnap azt a keveset, amihez hozzájutni, nem lehet már megfizetni. A hizlaló a mai viszonyok között 180 —200 korona körül vásárolhatja az élő malac kilóját. Forgalmi adóban (itt már kezdődik!) fizet 3 százalékot, ami egy, kilogrammnál kitesz 4 és fél koronát. — Belelelcalkulálja még a hizlaláshoz szükséges kukorica árába felszámított 3 százalék forgalmi adót, kilónként 2 koronában. A nagykereskedő fizet kilónkéul 3 százalék forgalmi adót, ez már hat korona ki" lónként. A vágó sem zárkózhatik el a forgalmi adó fizetése elől, ez már kilónként 7 és fél korona. Mire a fogyasztóhoz ér a fogyasztó fizet kilónként 9 koronát. így azután csak a forgalmi adók összege, a mikor a cikk elér a rendeltetési helyér^, kitesz 2p

r30 koronái. Most ebez az öszzeghéz adjuk hozzá a szállítási illetéket, ami kitesz 11 és fél koronát, ezután jön még az általános fogyasztási adó, tehát csak adót egy kiló hus után minimálisan kell 60 koronát fizetnünk. Most már még hozzá kell adnunk ebez a rideg malacárhoz és az állami illetékekhez a hizlaló, a nagykereskedő, a vágó, a kishentes u. n. polgári hasznát (mely több esetben minden, csak polgári nem!) a közvetítők, szállítók keresményét s megkapjuk a mai húsárak és zsírárak félezer koronán tul terjedő összegét teljes ármagasságban táncoló csontokkal. Csodák-csodája, hogy a nyomorúság tanyáin, a szegénység eldorádóján az emberek bele nem őrülnek abba az idegizgató látványosságba, ahogyan a süldő malac, vagy hízó sertés, hus, illetőleg zsir, más szóval az egész megélhetés addig forog a forgalmi adók és közvetítési dijak prézlijében, mig elérhetetlen ideállá nem formálódik előttünk az egy. kilogrammnyi sertéshús — hogy. a zsírról már ne is beszéljünk. Debrecenben megadóztatják a cégtáblákat is. Minden portálét és kiálló feliratot. A Debreceni Újság irja: Debrecen: város pénzügyi kapacitásait gondokkal terheli, hogy a sokoldalú igényt és kiadást milyen ütőn módon teremtsék elő. Így támadt és képezi most illetékes vá rosi körökben komoly tervezet tárgyát az is, hogy az összes cégfeliratokat és portálékat is megadóztatják. Ahogy ezt tervezik, nem esik adó alá az olyan cégfelirat, amelyet egyenesen a ház falára festettek, de adóköteles lesz az, amely már akár fa, akár vas, akár pedig vászontáblán tündököl. Nem sok adó fog ráesni, de mégis csak adó lesz az és a cégtulajdonosnak erre a szolid kiadásra is figyelemmel kell lenni. Jelentékenyebb adóra alkalmas az a cégtábla, amely az utcán járó-kelők felett kifelé terpeszkedik. MéreLük, nagyságuk, elfoglalt térfogatuk szerint fizetni kell érte. Ha ez az adótarvezet a relortákon keresztül megy, akkor a legtöbb adó a portálék után esik, mert azok a házfalától kifele, a legtöbb helvét foglalják et a járdákból. Egy anya felgyújtotta magát gyermekével együtt. Önkéntes roáglyahalál, — 8 hónapos gyermekét ölbe tartva gyújtotta föl magát az anya. Borzalmas eset tőrtént Hódmezővásárhelyen, mint ottani tudósítónk jelenti, Vajnai Sándor kisbirtokos felesége, kis ártatlan gyermekével agyonégette magát. Öngyilkossági szándékból férje távollétében követte el a rémes tettet, melynek részletei következők : Vajnai Sándor az elmúlt szombaton kiment testvére tanyájára, hogy a cséplésné! segítségére legyen. A hódmezővásárhelyi Rostély-utca 15. szám alatt egyedül maradt, gyermekével, 8 hónapos Ernő nevű kis fiával és 7 éves Margit nevű kisleányával. Délelőtt az asszony mosott. A kis Margit az udvaron játszadozott a szomszéd kislánnyal, kit Kovács Idának hivna*. Dél tájban az asszony az udvarról egy csomó szalmát vitt a szobába s mikor befelé ment, kézen fogta a kis Margitot : — Gyere be lányom, te meg Ida eredj haza ! Kovács Ida megállt a lécajtó előtt s várta, hogy visszajön a játszópajtása. De az nem jött, hanem néhány perc múlva hallotta a Margit siránkozó hangját a csukott konyhaajtón keresztül ! — Anyukám, vegyen le. Vegyen le. Na megálljon 1 . . . Azután csend lett. S telt az idő. Később a szomszédból Boros ímréné hazulról elindult, hogy ebédet vigyen az urának. Mikor a ház elé ért, látta, hogy füst duródik ki Vajnaiéknál, a pitarajtó hasitékain. Rosszat sejtett, tehát segítség után nézett. Éppen jött ifjú Égető Imre szomszéd. Rákiáltott Borosné : — Qyüjjön hamár, valami baj van itt Vajnaiéknáí. Égető sietett. Belökte az ajtót, de az óriási füst miatt várnia kellett. Bekiálltott, mire nyögés felelt. Nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem gyorsan vödröt kapott, belökte a szobaajtót s az égő szalmára öntött hat csöbör vizet. Közben bezúzta az ablakot is, mikor azután ritkult a füst, hason csúszva bement a szobába s a kis Margitot kimentette a biztos halálból. Közben megérkezett a susáni rendőrőrszem. Mikor a füst eloszlott, rettenetes látvány tárult a belépők szemei elé, Vajnainé keresztbe feküdt az ágyon, holtan. Két lába, mely lelógott, szénné égett. Arca is csupa füst és égés volt. Még mindig szorította magához gyerekét, aki szintén halott volt. Aztán jött a rendőri vizsgálat. Megállapították, hogy mi történt. Vajnainé nagy csomó szalmát tett az ágyba, 7 éves kis lányát föltette az ágyra és ölbe véve 8 hónapos kis fiát, meggyújtotta a szalmát. A lángoktól és a füsttől a kis fiu és anyja elpusztultak, de a nagyobbik gyermek kiszabadította magát a máglyahalálból, leugrott az ágyról és ki akart menni az ajtón, de zárva volt és a füsttől a gyermek elvesztette eszméletét, ám azért életben maradt. Valószínű, hogy Vajnainé pillanatnyi elmezavarában követte el tettét, habár arra is van gyanú ok, hogy előre készült az öngyilkosságra, mert a szomszédoknak napokkal előbb arró panaszkodott, hogy nem tudja ki fogja felnevelni gyermekeit, ha ő meghal. A lélekidomár I. és 11. részét egyszerre mutatja be szombaton és vasárnap a DIADAL Mozgó. Vármegyénk ipara a múltban. II. Hogy a szabolcsi kisipar múltjáról némi vázlatos képet nyerhessünk, legelőször is Kálió várát kell felkeresnünk, mely városias és védettebb helyzeténél fogva a kézműipar központja volt. Különösen 1605-től indult a kisipar itt élénk fejlődésnek, amikor is Bocskay István fejedelem Kallót a katonakötelezetlség fenntartása mellett a paraszti terhek viselése alól örökre felmentette. Az egyes szakmabeli kisiparosok megerősödve mi hamár céhekbe tömörültek s a szabók 1616ban, a kovácsok 1637-ben, a csizmadiák pedig 1648-ban stb. kapták meg szabadalomlevelüket. A feljegyzések szerint 1720-ban 1 szap panos, 1 gombkötő és 51 malom volt az egész vármegyében. A többi iparos pedig csak időközönként, — tehát ha munka akadt — és nem önálló foglalkozás gyanánt űzte az iparát. 1828-ban 258 kézműves volt. Az 189(5. évi összeírás szerint az önálló ipörosaink száma már 3794, akik közül Nyíregyházán 236 csizmadia, 52 szűcs, 9 tímár, 8 nádkötő, 7 kötélverő, 5 gubás stb. volt. A kállai céh hatásköre kezdetben az egész vármegyére kiterjedt. Később azonban a megye különböző helyein letelepült kisiparosok királyi jóváhagyással a kállai céhekből kiváltak és önálló céhekbe tömörültek. Legelőször a nyireg

vházi csizmadiák és szűcsök léptek ki 1818-ban, a bátori szabók, szűcsök, takácsok, csizmadiák stb. pedig együttesen 1824-ben alkottak maguknak külön önálló céhet. Érdekes, hogy Nyíregyházán, mely Bátorral együtt Ivállóhoz hasonlóan kiváltságos város volt, csak uj iparágat folytató mestereknek engedték meg a letelepedést. Ezeknek a mestereknek azonban sem házat, sem pedig földet nem volt szabad venni és ha később erkölcsi tekintetből kifogás alá estek, az uriszék a letelepedési engedélyt egyszerűen viszszavonta és másnak adta. Ha most az egyes iparágakat vészük szemügyre, ugy elsőhelyen a teljesen kihalt gubásipart kell említenem, melynek Nyíregyházán 1841-ben 45 önálló mestere volt. Messze földön hires volt a nyíregyházi guba e valamikor az apróISSL Ma este hatalmas uj műsora van a Modern Kabarénak, SM A termelőtől a közvetítőn át a fogyasztóig. Miért olyan hihetetlenül és megfizethetetlenül drága a megélhetés. — Egy kis megfigyelés, ami mindent megmagyaráz.