Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

19M. augusztus 1. JftÖtYIDÉK 3 nak vitézi földje magaslatán. Mái' olt a gémes kut, a vályog téglarakás, szorgalmas munkával láL hozzá, liogy, vitézi címeres hajlékát felemelje. Ahol a ház készül, erről a pontról belátni az egész birtokot. Gyönyörű zöld táblák, már az idei termés a vitézekké. l

Japp Gábor az uradalom nemeslel kü kasznárja s a szomszléd birlokosság mindenben támogatják a vitézeket. Kinin a földön a két vitéz mellett csoportosulnak a nemzetes asszonyok s a vitézek gyermekei, ök is a vitéz előnevet viselik. 1,1 i Hevisnyei Reviczky László tábornok székkapitány, átadja a földet a vitézeknek. Az átadás jel képezése a hant, amelyét a vitézek kezébe ad. Szeressék, védjék e főidet, legyenek szívvel-lélekkel szoros kapcsolatban véle, szól a tábornok a megilletődve áll vezérekhez. Ne szűnjék meg e kapocs e szűk határoknál terjedjen ki tul ezen, odáig, ahol Nagymagyarország Imtárai vannak. Életünk e tőidben gyökerezik, de ágai messze nyulának s ha ezeket az ágakat ott messzire elmetszi valaki, átrezdül fájdalmában az egész törzs és kész áldozatra a megtámadott hazáért! A megható jelenet után vitéz rimaszécsi Molnár András a maga és társa nevében köszönetet mond a székkapitánynak és a hatóságnak, majd Szabó Lajos esperes lendületes szavakban áldja meg a vitézeket, családjukat, s a vitézi birtokot 'Ekkor előlép az egyik vitéz fin és elszavalja a Három szinü a nemzeti lobogó c. versel, majd az egyik vitéz leányka a Szeresd honfi, szeresd hazádat kezdetű költeményt szavalja el. Ezzel a lélekemelő aktus v^gef ér, a polgári és katonai hatóságok bevonulnak a községházára, ahol az átadási jegyzőkönyv készül el. .Társas ebén Délben az ünnepre meghívottak tiszteletére a szakolyi grófi uradalom társas ebédet ad, amelyet Papp Gábor kasznár és felesége kedves figyelemmel, magyaros vendégszeretettel rendeznek. A tölgyfalombbal díszített teremben aratóünnepi búzakalász koszorú s rezgőfü csokor s virágok képviselik az alföldi táj ékességeit. A hatvan teritékes banketen gróf Tiszia Lajos a Kormányzóra mond lelkes köszöntői, amelyre viharos éljen harsan fel. Reviczky László tábornok lendületes szavakban aposztrofálja a birtokot adományozó grófot. Összehasonlítja a meghitt otthonok egyszerű, de szentelt hagyományok patinájától ékes ékszereivel a világ hiu pompában fénylő ékszereit és rámutat azokra a nagy emberi értékekre, patinás szépségekre, amelyeket a luszkulánumába vonuló gróf rejteget magában. Lelkes visszhangot keltő szavakban kéri, hogy lépjen a cselekvés fórumára. — "Szabó La" jos esperes megható, buzdító beszédet ina vitézekhez. Virányi Sándor vármegyei főjegyző a főispán és alispán üdvözletét tolmácsolja lelkes, gondolatos beszédben a gróf előtt. Gergely ff y Endre főszolgabíró Reviczky László tábornokot, Simák Lajos főjegyző a vármegye főispánját, alispánját és főjegyzőjét, Nánássy Andor dr. képviselő a nemzeti hadsereg jelenlevő képviselőit köszönti. Szakolyi Sándor földbirtokos a vitézekhoz intéz lelkesítő szavakat. Megható volt K°vács Sándor földbirtokos köszöntője, aki mint huszárfőhadnagy résztvett a kárpáti harcokban és egy szazadban küzdött a gróffal és a vitézekkel. Megemlékezik a hősi küzdelemről, bajtársairól és parancsnokáról, 1915. április 3-án együtt védték a vértől áztatott magaslatot. Amikor parancsnokuk súlyos lövéstől találva összeesett és huszárai megmentetétk, az orosz harctérről azzal búcsúzott, hogy : most már egy talpalattnyira se engedjétek tovább az oroszokat! Mig ilyen vitézeink, ilyen főuraink lesznek, hisszük, lesz boldogabb Magyarország. Gecse István szakolyi ref. lelkész a szakolyi egyház nevében a gróf szivjóságát, lelki nemességét, mindeneket boldogítani igyekvő áldásos szeretetét éltette és lelkének örök életet kíván. Reviczky László tábornok, mint a Vitézi Szék kapitánya a vitézeket a környéki gazdatársadalom támogató szeretetébe ajánlja. A lelkes hangulatban telt ünnepi lakomának érdekes befejező mozzanata volt, amikor Vitéz Molnár András elszavalta Arany Toldijából a Toldi párviadalát zengő éneket. Ezzel a stílusos akkorddal ért véget az igazi magyar ünnep Szakolyban, a gróf Tisza István áldott emlékezetével megszentelt birtokon. Levélben Nyíregyháza város aktuális kérdéseiről i. Tekintetes Szerkesztőség! Akkor, amikor oly hosszú idő után Nyíregyházára kerültem, hivásra mentem oda. Egykori iskolatársaim és barátaim hiytak meg; a város akkori vezetősége, dr. Bencs Kálmán polgármester, Oltványi Ödön főjegyző, kívánlak velem tárgyalni oly irányban, hogy megállapítanánk azokat a módokat, melyekkel Nyíregyháza városát környékével és az egész megye bevonásával oly hírnévre emelnék, mint amilyennek örvend ma és már régebbi idő óta Kecskemét városa. Kecskéméi városa lehet hires több dologról, azonban mindenek felelt leghíresebb nemcsak idehaza, hanem a külföld elölt legkivált az ő piros nyári almájáról, a kajszinbarackjáról, aztán a csemegeszőlőjéről, meg a körösiekkel együtt az ugorkájáról és több egyéb főzelékféléjéről és általában gyümölcséről. Épp ily hírneves lett Makó városa a hagymájáról, ez a főterménye, mely mellett bizony termel ő petrezselymet, ugorkát és több más főzelék és gyümölcsfélét. Daráz fiatal libát és hizlal öreg ludat. Hires lett Orosháza a tojás és baromfi kereskedelmével, baromfi hizlalásával, pedig emellett még rengeteg sertést is hizlal. Amint Makónak is érdemes polgármestere terem lelte, meg hagymatermesztését, ugy, hogy ma óriási beváltó-faktárt tart fenn a termesztők szövetkezete, ahol a külföld minden időben megtalálja hagy, ma, hagyma-mag, dughagyma, petrezselyem, sárgarépa és ezek magvaiból á szükségletét, amint ott a város feje tartja kezében az irányítást és a kitűzött cél felé való előretörés akarását, ugy hasonló módon kívántak Nyíregyházán is a város vezetői a fent jelzett eél elérésére mindent megtenni. Ezért voltam én oly hosszú idő után látogatóba Nyíregyházán. Tárgyalásainkat félbeszakította a bolsevizmus s mindazon bekövetkezett történelmi nagy események, melyek nyugodt fejlődésünkben évtizedekkel vetettek vissza. Most már talán ez irányban is' beszélhetünk fejlődésünk előmozdításáról. Ezúton kérem fel tehát Nyíregyháza városának polgármesteriét, hogy azt a nagy gondolatot, azt a közgazdaságilag oly rendkívül fontos eszmét, amellyel a városnak jólétet, gazdaságot, biztos megélhetést ós igen jeles tevékenységet biztosit, valósítsa meg. s ezzel ugy önmagának dicsőséget, örök emléket szerez és soha eléggé nem méltányolható jó cselekedetet mivel • Nagy munka vár reá e gondolat megvalósításánál. Nagy és hosszantartó erős munka, de ha megmunkálta lalaját és lerakta az eszme fundamentumát olv anyag«/ V o ból, mely az idők viszontagságainak elleniáll, az épület csak emelkedni fog, soha vissza nem fejlóődhet, le nem dolliet hanem csak a szorgalom diadalát fogja hirdetni. A tudományágak közölt nem utolsó helyen áll a természettudomány mely alapja a földművelésnek általában; azonban legszembetűnőbben érvényesül az a kertgazdaságban, ahol 013-. igen sok sokféle növény kultúrájával keil tisztában lenni az embernek. A növényélettan az alapja minden kulturáltak. A növényélettan a növényléleleségek egyéni tulajdonságai és egyéni igényeségei szerint sok-sok apró fejezetre oszlik, melyeket mind ismernünk kell, hogy alkalmazhassuk az egyes speciális kultúrák szerint. S mig e tudomány magas színvonalán áll a szakember, v ki egész életét ennek elsajátítására szentelte, ugy hivatott arra, hogy a tudományok alap, ján megalkossa azt a leghelyesebb irányt, mely az egyes növénykultúrákban biztos és legnagyobb eredményre vezet. Hogy pedig a köznek haszna legyen belőle, át kell vinnie e tapasztalatait az éleibe, ál kell adnia a köznek hasznára, hogy nemzetének, hazájának közgazdaságát emelje gyarapitsa általa. Más gondolatokkal indul a laikus valamely eszme után, hogy azt elérje és bizony más szemmel, más lépésekkel halad az, kinek szemeit felnyitotta a szakértelem, kinek lépéseit biztosította a tapasztalat. És ha megtanult látni, megtanult lenni és felvilágosította őt a tudomány, bizony n£m fog csalódni oly fájón, mint ahogy én csalódtam az én eszményképemben. Cselekedjetek tehát, ne mulasszatok el egy napot sem, mert az idő rohan és a feledés sötét fátyolát borítja a múltra, melyet mindig messzebb és messzebb hagy maga után. Ne maradjatok le az idő száguldó szekeréről, mely felszedi a jelent és csak annak él! Pusztakarád, 1922. julius 20. Kitűnő tiszteletlel: Czapári Bertalan Ki a hibás ? 1—1 Villany társulat — államrendőrség — vagy a polgári Sötét utcakereszteződésnél lakom s anélkül, hogy emiatt panaszt emeltem volna, a bölcs vezetőség még a jobb időkbea ellátolt villany.világítással, mejyért fogadja ez uton is hálás köszönetemet. — Ugy lálszik azonban, hogy. idő elölt köszöntem meg, mert a legutóbbi időben a villanyoszloppal együtt közösen és mélyen gyászoljuk a pazar fényt, a szükséges világosságot. igaz ugyan, ha az ember lefekszik, sötétben is lát aludni és igy a magam részéről nem is olyan nagyon l'orsiroztam a kis utcakereszteződés meg világítását. Hisz elmúlt a forradalom, a békés emberek nyugodtan végzik napi munkájukat, este pedig lefeküsznek. Drága az áramfogyasztás, takarékoskodni kell, tehát éz utóbbi szempontból is nagyon fontos, hogy a villanyvilágítással is, de csakis olt, ahol lehet. Miután azonban a tapasztalat azt bizonyítja, hogy éjjel is vaníliáién n emberek, sőt hivatásuk az éjjeli munka vagy szolgálat, különösen a közbiztonság szempontjából tehát mégis csak szükség vajn a világításra. Fényesen igazolja ezt különben az alábbi rövid kis eset: Tegnap éjjel 1—2 óra között néhány tagból álló kultur társaság (annak kell, hogy nevezzem, mert szeretik a dalt és pedig tele tüdővel, t. i .a dal nemesíti fa lelket) vonult végig a kis utcán s miután még egy hang hiányzott a karból, talán a teljes kar pótlása szempontjából beverték kislakásom egyik olcsó hullámon felül ájló