Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-20 / 188. szám
4 J^Yí Rgn ate I9M. augusztus 20. Mi az újság a csehek által megszállt területen ? ötödik éve már annak, hogy szülőföldem kies vidékeit, a szép és gazdag völgyeit, hegyeit és vadregényes erdeit nem láthattam. A gyönyörű Felföldnek, ugy néha-néha nagy távolból csak árnyait, bánatot keltő határos széleit, mesgyéit szemlélhettem csupán. Ily körülmények hatása mellett nagy vágy támadt bennem és bár nagyobb áldozatok árán is, engedtem a belső ösztönnek, hogy végre újból közelről láthassam a csörgedező patakokat, folyókat, az üditő forrásokat, melyeknek kristálytiszta vizéből a Nagy-Magyarország egészségére, örök időköti át tartó dicsőségére üríthettem poharamat. A világ teremtőjének jóvoltából minden nagyobb baj nélkül sikerült nemcsak szülőföldem külső képeit megpillantani, de a tőlünk ideiglenesen elszakított hü testvéreink vágyainak szellemi életébe is mélyebben behatolni. Természetesen az egész Felföld megtelt csehekkel, kik szigorú ellenőrzést gyakorolnak határállomásokon, vasutakon, városokban és falvakon mindenfelé. A csehek jelszava ma : Gyerünk meggazdagodni Szlovákiába ! És ez ugy is van ! Hány és hány csehzsebrák egyheti ottlét után elnyüt +, rongyos ruháját elegáns és drága uj öltözettel cseréli fel. Állami alkalmazottá lesz. Ezeknek ma itt, — mint titkos detektív, spicli, kém és elvtársnak — gyöngy az élet. Fizetésük nagy; az ottani ellátás a körülményekhez képest tul olcsó. Mert a cseh koronánaík csak külértéke nagy, mig a belértéke meglehetősen alacsonyan áll (Nem valuta érték.^ Ennélfogva ott a gazdasági élet épen megforditottja a mi gazdasági életünknek. Vagyis nálunk minden drága, ott pedig minden olcsó. A kereskedelmi élet dacára a gazdagon megtelt raktáraknak, mégis pang. Nincs forgalom ! A termelő elégedetlen, mert terményeit ez időszierint a tavalyi árakhoz képest körülbelül 40—50 százalékkal olcsóbban kell elprédálni. Mivel pedig a kész áru csak ugy nevet a gazdag kirakatokban, ezért az ipari munkásnak nincs oly keresete, mely igényeit kielégítené. Ehez járul a cseh kormány azon intézkedése, hogy a megszállt területen beszüntette az állami és az állami szubvenciót élvező ipari vállala- ' tokát, gyárakat és a cseh területen ellenben ezeket nagyobbítják és szaporítják. Ezért a Felföldön a munkanélküliség nő. Állást, alkalmazást tna már alig kfcpni Szlovenszkójban Hogy az olvasórközönség megérthesse ezt a gazdasági pangást a Felvidéken, az ottani olcsóság megerősítésére szolgáljanak pl. a kassai piaci, bolti és ipari áruknál tapasztalható nagy áresések : Napilap 1 K. Kisújság 50 fillér, egy darab zsemlye 30 fillér, egy üveg sör 3 K, egy liter hegyi bor 18 K, 1 liter tej piacon 2 K, a háznál 1.40 1 kg. vaj 28 K, 1 liter tejfel 8 K, 1 drb tojás 1 K, 1 kg. marhahús 14, sertéshús 24 K, szalonna 28 K, 1 kg. só 2 K, rizs 5 K, cukor 7.50, 1 kg. burgonya 70, 1 pár csirke középszerű 30 K, 1 pár kacsa 40 K, 1 pár liba 80 K, 1 darab tehén 3400-4000 K, 1 darab ló 6000-10000 K, féléves csikó 2400, 5 hetes borjú 500, 1 pár ökör 8000 K, 1 hold föld 6000, (maximálva). 6 hónapos malac 600 K, 1 q buza 300 K, rozs 240 K, zab 200 K, árpa 190 K, széna 220 K, szalma 50 K, 1 pár csizma 320—400 K, 1 gazdasági szekér 1200 K, 1 pár lószerszám 1200-1500 K, 1 darab lópatkó 10 K, ! zabola 22 K. 1 napszám 20 K. Közönséges vasúti munkás állami alkalmazásban 1000— 1200 korona havi fizetést huz. Ami a politikai pártokat illeti, érdekes hogy mindenben a magyar politikai pártokkal párhuzamosan fejlődött ki a rolynicka sztrana (kisgazda-párt). Lyudova sztrana (Néppárt), Szociáldemokrata (szociálista p.) Kjeresztyén szociálista párt (Ébredők pártja* Uri párt (Andrássy és társai pártja). Zsidovszka sztrana (Liberális párt.) Ma Csehszlovákiában a szociáldemokrata párt van felszínen, melynek főleg a tisztviselők, munkások, napszámosok közt van jó talaja, melyben a szociáldemokráciának szálai és gyökerei immár mélyen hatnak és erőt jelentenek. — Ez idő szerint az állam életében nyugalom látszik, azonban palástolt elégületlenséggel minden rétegben találkozunk. Ezen elégületlenségben oly csira rejlik, amely a magyar álláspontnak mielőbbi hajnalhasadását fogja vissrahozni. Sok bravúr és humor IKIaciste nagy, kétrészes filmjében. Mindkét részt együtt mutatja be hétfőn és Apolló. Létrejött az egyezség a cipészipari munkások és munkaadók kőzött. Nyíregyháza, augusztus 19. Saját tudósítónktól. A folytonosan fokozódó drágaság a napról-napra nehezebbe vált megélhetési viszonyok, újból megindították a béremelési mozgalmak lavináját. Alig pár héttel ezelőtt az egyes iparágak munkásai sztrájkba léptek, hogy kért béremelésüket kivívják. A nyíregyházi cipészmunkások legutóbbi sztrájkja alkalmával egy kollektív szerződésszerű egyezséget kötöttek a munkaadókkal, amelyiknek határideje tegnap rieggel 7 órakor járt le. *A cipész- és felsörész munkások a szerződés le jártával 100 százalékos ujabb béremelést kértek. A munkaadóik a munkásság kérelmét nem fogadták el, csak 25 százalékos béremelést voltak hajlandók adni. Az egyezkedési tárgyalások, két izben eredménytelenül végződtek, ugy, hogy a munkások kénytelenek lettek volna a szerszámot újból letenni, sztrájkba lépni. Tegnap délután volt az ipartestület helyiségében az utolsó békéltető tárgyalás, amélyen egy kilences bizottság vett részt, 4 munkaadó, 4 munkás delegálttal, Ozory rendőrfőkapitány vezetésével. Ozory főkapitány nyitotta meg az értekezletet, rámutatva a mai nehéz megélhetési viszonyokra, arra kérve a munkaadókat és munkásokat, hogy ne ragaszkodjanak egy merev fix ideához, hanem egymást kölcsönösen megértve, támogatva békésen egyezzenek meg. A főkapitány elfogulatlan, körültekintéssel felépített beszéde engedékenységre bírta mind a két fél merev álláspontját és megkezdték a békés megegyezés lehetőségének megvitatását. A munkaadók a debreceni munkadijakat kérik irányadó támpontul, mig a munkások a budapesti központ által meghatározott fővárosi munkadijat kérik, a budapesti és nyíregyházi élelmezési irányárak különbözetének percentuális levonásával. A munkások a debrecenihez való igazodást semmi esetre sem hajlandók elfogadni, — mert mint mondották : az itteni munkásság sokkal jobban szervezett — mint az ottaniak, oly annyira, hogy ók jöhetnének ide tanulni. A munkaadok, hogy a megegyezés létre jöhessen 14 napi átmeneti időre mig más városok munkudii tarifáját beszerzik, hajtandók 40 százalékos béremelést adni. A munkás megbízottak ebbe bele is mentek, azzal a feltétellel, hogy ezen átmeneti idő, alatt fen tartják továbbra is a béremelési tárgyalások fonalát, ugy, hogy mire a 14 nap letelik, már egy végleges bérmegállapítás jöjjön létre. Ozory rendőrfőkapitány érdeme, hogy sikerült neki a békés kapcsolatot megteremteni a munkás és munkaadó közt, a termelő munka és a köz javára. Hétfőn és kedden mutatja be a Diadat Mozgó Jókai Mór napkeleti legendáját „I fehér rózsát" Háborús vonatkozások. Aki a kárpáti harctereket járta, bizonyára még nem felejtette el a háború útjelzőit, amelyek különösen a magasabb hegyek szerpentin utain, mint fekete pontok úgyszólván hajításnyira jelezték az ut magasságát, irányát és egyben nehézségét. Ezek az útjelzők, melyek a fehér hóleplen az ut mindkét oldalán, mint kisebb-nagyobb fekete foltok tűntek fel: a halálos kimerültség vagy sérülés következtében kidőlt trénlovak hullái voltak. Ezekkel a lóhullákkal és azok lebőrözése- és elföldelésével senki sem törődött, ki gondolt volna a háború elején ilyen kicsinységeskel ? Tovább menve, a táborozás, illetve a konyha helyeit a leölt és elfogyasztott marhák bendői és belei jelezték, amiket az elvonuló különítmények csak növeltek. Kinek jutott volna eszébe a faggyuzás vagy a pacalnak élelemre való felhasználása vagy a belek konzerválása stb, mikor még az elfőldeléssel sem törődtek? Az állóhaicok alatt sok különítménynél megfordultam és láttam, hogy még olyan kis trén és munkásosztag is ahelyett, hogy hust vételezett volna, holmi növendékállatokat vett és vágott, mart a „rechnungunteroffizier" azt Így találta jónak és gazdaságosnak. Mint ahogy később meggyőződtem, a németeknél ez nem igy volt. Ott az elhullott állatok bőrével beszámoltak. Később nálunk is. Az adott helyzetben és viszonyok közt vágóhidakat létesítettek és a hus vételezése innen történt. A különítmények tehát maguknak nem vághattak. Jóval később részben nálunk is igy volt. Egy harctéri német vágóhidat látva, az ember elcsodálkozott a modern felszerelésen, a nagy tisztaságon és a céltudatos munkán, amely itt folyt, ók bezzeg nem féltek, hogy egy hirtelent visszavonulás miatt a nagy befektetés kárbavész. De volt is eredmény, mert szakvezetés alatt ment minden, mint a karikacsapás. A faggyút kiolvasztották és hordókba rakták, a selejtes hulladékokból pedig mosó- és mosdószappant készítettek. A zsigerekből hurka készült. A tisztított és sózott beleket hordóba raktározták és a bőröket is ugyancsak besózták. Volt itt hizlalda, virslerei, fiistölde stb. és ami a legfőbb, kárba semmi se ment, mert még a legértéktelenebbnek látszó melléktermék is értékesítve lett. S amire a csapatoknak és alakulatoknak szüksége volt, kiadták, amit pedig felhasználni, illetve feldolgozni nem tudtak, hazaszállították. Nekünk is voltak harctéri vágóhidjaink, de amelyiket én láttam, az a németeké mellett messze elmaradt és vágómarha telepével együtt inkább olyan szegényház-féle menhelynek, mint ipartelepnek tünt fel. A háborút elvesztettük s a még megmaradt kis erőnket az újjáépítő munkára kellene fordítani, mert a nincstelenségből és nyomorból csak a munka és a sokat hangoztatott többtermelés fog bennünket kisegíteni s talpraállitani és nem a féktelen nyereségvágytól űzött üzérkedés.
