Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-25 / 166. szám

1922. julius ilT ÍNYÍKSÍIDÉE az országnak olyan polgára, hogy meg ne fizetné a többadót abban a reményben, hogy ezáltal az államháztartás egyensúlyát helyre lehet állítani s igy az állam képes a maga igényeit kielégíteni a mindennapi kiadásokat fedezni. S ha ez elérkezik, abban a percben megszűnik a magyar korona zuhanása a világpiacokon, (ugy van, ugy van !) abban a percben megszűnik a drágaság, s abban a percben mindenki, aki talán több adót fizet, ennek az ellenértékét megfogja találni a maga gazdasági helyzetének javulásában. (Ugy van, ugy van, helyeslés) A gazda, aki az adót fizeti, most panaszkodik, hogy sokba kerül neki a lószerszám, a kerékszeg, az eke, a borona, az iparcikk, méregdrágán kell neki megvenni azokat. Ha a gazda valamivel több adót fog fizetni, abban az esetben a vele járó haszon a drágaság megszűnése kárpótolni fogja őt, olcsóbban fogja tudni megvenni az ő szükségletét. Amikor az egyes adófizető több adót fizet, ez a többfizetés csak egy csipetnyi, amelyet összetéve a sok csipetből lesz a tenger, lesz az az összeg, amely meg fogja menteni Magyarországot a pénzügyi összeom lástól és egy jobb gazdasági helyzetbe juttatja el. i\lig azl hiszik, hogy keveset kell dolgozni.., A kormánynak elsőrendű feladata küzcfeni az állandóan fokozódó drágaság ellen. Sokat kellene beszélnem, hogy ezt a témát alaposan kifejtsem. Én csak egyet mondok, ezt a kérdést tisztán az államhatalom segítségével erőszakkal megoldani nem tudjuk. Ue tudjuk küzdeni a drágaságot meni a kormányhatalom eszközeivel, hanem azáltal, liogy függetlenítjük ezt az országol a behozataltól azáltal, hogy az ország •párái o<yan irányban fejlesztjük ki, hogy mindenki, amire sziiks«(gto van idehaza, ludja megvenni az ö szükségletét. — (Helyeslés.) Ezáltal gazdasági életet öntünk az országba, amelynek következményei nem maradnak el. A magyar korona nem lesz a világ tőzsdejátékának játékszere, megfogják becsülni azt, mert értéke lesz (Éljenzés.) de ebben az ország lakosságának, az ország munkás rétegeinek a kormány és az állam segítségére kell sietnie. Mindaddig amíg azt hiszik, hogy keveset kell csupán dolgozni, addig nem lehet az ország gazdasági helyzetén segíteni, addig nem lesz a gazdasági helyzet jobb, mert az ország csak annyit ér és annyira lehet értékelni, amennyit az országban termelni lud. A termeléshez munka kell, dolgozni kell s ha ez meg lesz ugy meglehet valósítanunk a nagy problémát, a többtermelést. Arra kérfem az ország lakosságál, hogyha a becsületes magyar gazdaember ma, különösen aratás liléjén reggel 2 óra után már kinl lud lenni a mezőn és jóval napszálat után tér haza, ugy Hegye meg ezl az ország löbbi re Hege is, • mert ezáltal megbecsüljük az;t a munkát, amit a gazdatársadalom végez, a többi osztályok érdekében. Nem elég az, hogy csak néhány órát dolgozzunk a magunk javáért, a közérdekében kell munkásságun

1kat kifejteni. Higgadtság kell a külpolitikában Egy másik nehéz kérdés, amivel a kormányzatnak foglalkoznia kell, az ország

1 külügyi politikája, mert hiszen mi nemcsak azért vagyunk szegények, nemcsak azért tudunk nehezen megélni, mert határainkat leszabdalták, mert az ország gazdasági helyzete nem egységes, hanem azért is, mert az egész Európában a mi volt ellenségeink nem szűntek meg a bosszú politikáját folytatni, mert nincsenek megelégedve azzal, hogy letiportak, legázoltuk, hanem ezl az ezer sebtől vérző országot tovább akarják rántani lefele s a gyilkos tőrt beledőlni. Ezzel a nehéz külpolitik; li helyzettel kell szemben állnunk, s ez nagy küzdelem a kormányzat részére s nagy tevékenységet les a szükségessé. Akkor, amikor a kormány ebben a munkájában egy bizonyos higgadtságot tanusit, amikor az ország mai helyzeténél fogva niejn állhat oda a többi népek elé azt mondani, hogy én akarok parancsolni az egész világon. Szükséges ez a higgadtság a külpolitikában, mert jelszavak után, divatos jelszavak után nem mehetünk és nem kormányozhatjuk aszerint az ország sorsát. Ezen helyzetünkben ha ellenségeinkkel szemben előzékenyen, udvariasan is, de lelkünkben a megőrzött erős hittel bizalommal igyekezünk helyzetünket Európában és az egész világon olyanná lenni, hogy megértessük mindenkivel azl az igazságtalanságot, ami velünk történt s meg fognak bennünket ismerni és a világ megérti majd ami igazságunk. Ekkor majd visszaszerezzük a külföld előtt tekintélyünket, befolyásunkat, akkor hozzáfoghatunk azon eszményi szép célok megvalósításához, amelyek minden magyar lelkében ott élnek és meg fogjuk és meg tudjuk valósítani azokat. A tisztviselőkerdés A tisztvisélőkérdésre térek át. Nem tudom elképzelni azt, hogy Nyíregyházán az volna a helyzet, hogy a lakosság zöme a termelők gyűlölettel viseltetnének a tisztviselő karral szemben. Gondolják meg, hogy a háború következményeit nagyon hagy mértékben éppen a tisztviselői kar, a közalkalmazottak érezték legsúlyosabban. Az a gazdaember, az a birtokos ember, az az iparos, az a szabadpályán levő, aki megszállóit területen él az ölt marud

t, megtartotta birtokát, házacskáját, folytathat la a maga mesterségét, ellenben azt a tisztviselőt kirúgták nemcsak állásából, lakásából, házából s elszakították családjától, hanem még a hazájából is eltávolították őt. \|em becsületes ember az , aki nfem érez egyiilt velők és nem tudja Iilelátni a

zt, hogy mit szenvedeti a hazájáért az a lisztvisel ö. (Ugy van, ugy van) az állam a mai nehéz körülmények között takarékoskodni kénytelen minden téren. Nem adhat aránylag sem annyit, mint békében valamikor adott, még a tizedét sem adhatja alkalmazottjai niak. És kin spóroljon az állam elsősorban, kénytelen vele a maga alkalmazottjain. De ha ez a közalkalmazott nem sztrájkol, nem fenyegetőzik, haneflr összetett kézzel könyörögve odafordul az államhoz, hogy te állam, te eltartóm, te gazdám én nem tudok megélni, nem tudom iskoláztatni gyermekeimet, ruházta! ni őket, elég táplálékot adni neki, akkor azl kérdem, hogy a tisztviselők nem-e azt érdemlik, hogy a többi társadalmi osztályok megbecsüljék őt, és kalap levéve álljanak meg előtte. Az állam igyekszik a maga erejéhez képest segíteni a tisztviselőkön A közigazgatás megreformálása. Végül még egy kérdés, ez megint az én tárcámhoz tartozik, ez a közigazgatás megreformálásának kérdése. (Halljuk, halljuk !) Én azon a nézeten vagyok, mint ahogy az előbb már kifejtettem, hogy a régi intézmények, amelyek a történelmi idők folyamán kifejlődtek, le nem bonthatók, csupán a körülményekhez képest ki kell azokat építeni. Ezek a régi intézmények csak akkor felelhetnek meg a követelményeknek, ha alkalmazkodnak a kor igényeihez, a modern kor kívánalmaihoz. A mi közigazgatási egész apparátusunk a közigazgatás egész gépezete amilyen tiszteletreméltó, éppen annyira szenved labban a hibában, hogy régi idő óta átalakítva nem lett, ezért nem tud teljesen alkalmazkodni a mai igényekhez,sg ezért elégedetlen velők sok esetben a társadalom. Ezért mutatkoznak a közigazgatás szempontjából is igen gyakran nehézségek. Én a magyar történelmi közigazgatás hagyományait meg akarom óvni, de ezeken a hagyományokon egy olyan közigazgatást akarok felépíteni, amely megfelel a mai igényeknek, s ez csak olyan lehet, amely szorosabb érintkezésben van a néppel s olyan közigazgatást, amely felfele menőleg szintén szoros érintkezést tart fenn a helyi szervezetekkel. Mert a kormányzás nem lehet jó akkor, amikor a középfokú intézmény nincs szoros érintkezésben az alatta és felette levő szervezettel. Ezt a szoros együttműködést kell megteremteni a közigaz gatás terén. A közigazgatásnak egységes vérkeringésének kell lenni, kezdve az alsó lépcsőfoktól fel egészen a miniszteriumig

x mert csak igy szolgálhatja a nép érdekeit. (Éljenzés.) Ha nekem sikerül tető alá hozni ezt a közigazgatási reformot ugy, hogy az ország javára szolgáljon, akkor nem kívánok semmi egyéb dicsőséget, semmi hatalmat, mert elértem életem legszebb célját és megvalósítottam feladatomat. Ma nem kuruc az, aki meni a kormányt szidja Magyarországon régi idő óta szokás az, hogy az emberek büszkék arra, hogy ha ők ellenzékiek. Virtuskodnak vele, hogy ők sohasem szavaztak kormánypártra. A régi időből fennmaradt hagyomány ez, de most, mai helyzetünkben nagyon sokat árthat a nemzetnek, — mert ezelőtt olyan közjogi viszonyban voltunk a szomszéd állammal, amelynek következtében a kormánynak az állampolitikáját nem lehetett olyan irányban vezetnie,, amely az országra nézve mindég kedvező lett volna. Ebből az időből származik az ellenzékieskedés. Ma már megváltozott a helyzet. Ma nem kuruc az aki a kormányt szidja, hanem ma a kuruc az, aki megérzi, hogy egyeknek kell lennünk, egy táborban kell állnunk, az osztrák közjogi kapcsolatoknak már vége, most már csak Magyarország érdekeiért kell dolgoznunk. Az elmúlt választásokon az ország megmutatta, hogy hova kell tömörülni a magyarságnak és nemcsak a nemzetgyűlésen, a majdani országgyűlésen van szükség az egységes többség akaratára, hanem ennek az érzésnek kell áthatni az országot, annak minden egyes polgárát, mert csak az összefogott .erők irányithatják az országot egy szebb, egy boldogabb jövő felé. Ez az összefogás fogja diktálni a tempót, diktálni fogj

a a nemzetgyűlésnek, a kormányzatnak az előhaladásra az utat és el fogjuk érni ezzel az egységes erővel, hogy Magyarország újra erős és boldog lesz. (Éljenzés és taps.) A ml erőnk az ország népéhen gyökerezik Tisztelt hallgatóság ! Én magam részéről a sors akarata folytán ott állok az ország sorsát intéző kormány egyik vezető állásában. — Én arra kérem önöket, hogy azokhoz a becsületes törekvésekhez, nagy feladatokhoz, amelyeket mi teljesíteni hivatva vagyunk és teljesíteni akarunk, adják meg azt a bizonyos erőt, amelyet ezek a nagy feladatok megkövetelnek, mert a nép támogatása nélkül kormányozni nem lehet. Ugyanazt az erőt kell önöknek nekünk juttatniok, mint amilyet a görög mithologiai Anteus kapott a főidtől, valahányszor vele közvetlenül érint kezett. Anteust az óriások támadták meg a földre teperték, de valahányszor a földet