Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-02 / 147. szám

1922. julius 2. JSfYÖUTIDÉK 3 széről azt a megoldást, Iiogy amint más iparágban forgalmi bélyégákben róják le a kereseli adót, ennek a forgalmi adószázaléknak megfelelően rótta volna le a malom is éspedig mindegyik teljesMőképességébez mérten, tehát egyik sem a másik rovására, az állam, illetőleg a köz számára leljesílendő kötelezettségeit. Egyébként a közgyűlés egy határozati javaslatot fogadott el, 'melyet a Közélelmezésügyi miniszternek, az Országos Molnár Egyesületnek, a vidéki Molnár szövetségeknek s a nemzetgyűlésen való támogatás végett a megye képviselőinek is megküldenek s amely javaslat értelmében kívánják a biiza őrlési árának az aranyparitásra való felemelését, mely őrlési ár alapját a békebeli őrlési díj képezné. A közgyűlés a tisztújítást a jövő hónapban tartandó közgyűlésre halasztotta el. Itt említjük még meg azt, hogy a molnárok remélik, hógy a kiadott s részükre nézve sérelmes miniszteri rendeletet a nemzetgyűlés, amikor letárgyalják az őrlési adótörvényt meg fogja kedvezően változtatni. Bérmozgalmak minden vonalon A borbélyok iparuk azabaddátételer. kárik Nyíregyháza, julius 1. A Nyirvidék tudósítójától. Az árak állandó emelkedése immár elviselhetetlenné teszi a dolgozó osztály helyzetét. Maholnap olt leszünk, hogy a fizikai és szellemi munkás, aki keresmój" nyéhől lartja fenn családját, képtelen a a legminimálisabb élelszükségleti cikkeket is fedezni. A nyomasztó drágaság most már bérmozgalmakban, ilt-ott, ahol a munkaadók részéről ellenállásról van szó. sztrájkban érezteti hatását. Ezekben a bérharcokon ma igazán nem lehet csodálkoznunk és maguk a mesterek is meg tesznek minden lehetőt, hogy munkásaik helyzetét elviselhetőbbé tegyék. Az egyezkedések kölcsönös jóakarattal indulnak meg és legtöbbször eredményre is vezetnekl. Ez természetesen egyáltalán nem kedvező megoldás csak máról-hojnapra lenem l. nyugalmat. A drágaságot magát kel lene eredőiben lefolytam. Az Árvizsgáló Bizottság hétfőn foglalkozott volna az uj helyzettel, x drágasággal. A hentesek a szalonna árát 230, a zsírét 2(iü koronára emelték tel s a bizottság most vizsgálatot tart, hogy mennyiben jogos ez az áremelés. A borbélyok interveniálására a Bizottság szombaton rendkívüli ülést tart. A borbélyalkalmazoltak ugyanis pénteken este az Abbázia kávéházban ülést tartottak, ahol elhatározták, hogy lényegesebb béremelést kérnek, amelyek megtagadása esetén bérharcot indítanak. A mesterek igen helyesén azon az állásponton vannak, hogy a sztrájkot hacsak lehet meg kell előzni és miután ma. guk is beláthatják, hogy a rohamlépésekkel emelkedő árak mellett az eddigi fizetés nem tartható fenn. a borbélymunkák árának felemelését kérik a Bizottságtól. Most ugyanis Nyiregyházán az a helyzet, hogy itt a borbélyárak lényegesen alacsonyabbak a debreceni áraknál. Debrecenben, Miskolcon és csaknem minden más városban szabad a borbélyipar, Nyiregvházán azonban még mindig ármegállapításhoz van kötve. Most a borbélyok azt kérik az Árvzsgáló Bzioittságtól, hogy az idevontakozó miniszteri renidielet alapján szabadítsa fel a borbélyipart Nyíregyházán is. Ha ez a kérelmük nem teljesül, akkor oly mérvű ár felem élést kérnek, ami a debreceni áraknak felel meg. Nyíregyháza (Emlékül régi bar átoknak.) A tiint napok szelíd varázsti álma Ma újra éled minden ut kövén, Hogy éltető szivét szívünkre tárja A régi napsugár

t a régi fény. A szent diákos álmok jeltolulnak Megint

t mint akkor minden estelen ; S mienk

f mienk a jierc, a, végtelen. A gond-, és életráncok elsimulnak • Egy percre csak, mert minden tompa szóra Zokogva ismerünk a vak í a!óra És minden azt sikongja : nem igaz : Az édes öncsalás hiába áltat Az életünk már messze-messze vágtat S jaj

t visszatérés nincs és IÜJICS vigasz ! Nyíregyháza, 1922. ju/iius 30. Ligethy Béla. Szigethy István Nyíregyházán A fiatal festőművész gárda egyik országos nevű kitűnősége: Szigethy István j f. hó Ki 20-ika közölt rendezi egyetemes grafikai és carricatura kiállítását a Város- j háza dísztermében, melyet Bencs polgár- ! mester ur készséggel bocsájlolt a művész* rendelkezésére. Szigethy az összes budapesti illusztrált lapok munkatársa és kükülönösen karrikaturái közismertek. — Legutóbb öt rézkarca jelent meg egy mappában »grotesque« címen, melyhez Kosztolányi Dezső irt. előszót s amelyben többek között a következőket mondja: Szigelhy István éles, kemény művészete azon a mesgyén áll. hot a művészetek messzefutó utjai kereszteződnek, azon a területen, hol megszűnik a határvillongás s szó és vonalgondolat és írás emberi közösségbe olvad, éreztetve minden művészei mélységes lestvériességét. Hz a rajzoló termékeny fő és viharos szív, a vonallal beszélő kritikusoknak abból a ra jtájából, melynek nagy őse Danmier és utolsó nemes kivirágzása Paskin« — Szigethy hétfőn érkezik Nyíregyházára, hogy kiállítása előkészületeit már megkezdje. Tervezi Nyíregyháza társadalmi életének kitűnőségeit részben rajzolni, részben carricirozni, hogy kiállításán szerepeltethesse. Megkezdte működését a debreceni mezőgazdasági kamara. A debreceni mezőgazdasági kamara működését megkezdte. Hivatal helyisége Fő-utca 9. szám, I. emeleten található. — Azonnal az első napokban a gazdatársadalom számos oldalról fordult a kamarához, ahol a gyakorlatilag és elméletileg képzett tisztviselői kar minden gazdaügyel, a legkisebb ügyet épugv, mint a legnagyobbat, egyaránt gondos figyelemmel intéz. Már az első napon szétmentek a körlevelek. amelyekkel a kamara fölveszi a kapcsolatot a közhatóságokkal és a kerületbeli mezőgazdasági bizottságokkal és gazdasági egyesületekkel és az egyébirányu közgazdasági érdekképviseletekkel. Az elnökség részéről a napi ügyekben dr. CzeglédV Mihály alelnök, a nem helyben lakó gróf Almássy Imre elnök állandó helyettese vesz intenzív rtyszt, míg a főbb ügyekre nézve rendszeres érintkezésben lesz az elnök is a kamara hivatalával. Láttuk a kamara igazgatójának előkészített és most már megvalósuláshoz jutó 'riunkaterveit és láthattuk, hogy a kamara, ^vakorlatias szempontból hasznos működést lesz képes azok nyomán kifejteni. Én mindig elolvasom. a szerkesztői üzeneteket. Kegyetlen kis tiiszurások lappananak benne mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Ezt önök is észrevehették. Ellenben most azon gondolkozom, hogy be kellene mártani tollamat az ihlet aranyszínű tengerébe (a Szerkesztő ur megcsóválja a fejéit s csodálkozik mióta hivják a hamisítatlan anthracént alany tengernek) s most, miután belemártottam — kezdem az árul kodást. Elsősorban is megsúgom önöknek, hogy a szerkesztőségi asztalok rejtett fiókjában egy hatalmas, nyolcszoros üveggel ellátott pápaszem van elrejtve s ha Önök közül valakinek kedve kerekednék valamilyen kis irásmüvecskét meneszteni a Szerkesztőséghez gyöngybetüs, vagy egyénien szarkaláhszerii írását azon a szörnyű műszeren átnézve veszik szemügyre. Ez az ördöngös műszer aztán mindent, ami jó van az írásban, nyolcszorosán megkisebbít, ami —"bocsánat — véletlen hiba akad benne, azt automatikus megkétszereződéssel tizenhatszorosan megnagyobbítja. így az jrás — mértanilagis megállapíthatóan —. trapéz mozdulatokat végez s egyik helyen elszükül, a másik helyen pedig aránytalan szétlengést végez. Hát én bevallom — nevemnek örök életet akarván szerezni — ezt a pápaszemet halaira keresem s ha megtalálom, statáriális uton végzek vele s dicstelen maradékait elrettentő például a főtér megfelelő helyén kiállítom; de sajnos, nem találtam, mert a rejtett fiókok éppen azért rejtettek, hogy rejtve maradjanak, s csak annak varázsszavára nyil.iak ki, aki magát minden külbefolyástól mentnek érzi. így hát a pápaszem még mindig ott van s én tragikus arckifejezéssel ,>drukkolok;< a beküldött írások miatt. De hogy mégis megmentsem önöket Hölgyeim és Uraim a Szerkesztőségi üzenetek« beretvaélétel, ime néhány bölcs utasítást szurok tollhegvre : először is: ne szólítsák kérem a Szerkesztő urat bácsinak, mert akkor a tükröt veszi elő és keresni fogja őszhajszálait, melyek őt az emberi kor eme sokatmondó ranglétrájára emelik s közben egy megfeledke- * zet könyökmozdulat nyomán "a becses írás könnyen a papírkosárba csúszik ; másodszor : ne igyekezzék a Szerkesztő urnák hízelegni, mert a hízelgés annyira körülcirógatja, hogy elvesztve legbölcsebb ébrenlétét, rózsás álomba szenderül ; harmadszor: ne irjon hosszan, mert a szerkesztők optikai csalódása a hosszú írásokban rendszerint kísérteteket lát s ennek következtében félős gyorsasággal, hátborzongva engedi be egy siilyesztő készülékbe; negyedszer : ne írjon röviden, mert a rövid, de velős régi közmondást véve alapul agyrendszeri boncolgatás kísérletezésére jóakarólag átadják egy első éves medikusnak ötödször: ne irjon titokzatosan, mert akkor a fürge riporterek egy félóra múlva szenzációs leleplezést csinálnak belőle ; hatodszor : ne írjon nyiltan, mert a nyílt Írásokat a kiadó veszi pártfogásába s a nyílttéri rovatba teszi. hetedszer : ne írjon a békéről, mert tekintve a jelenállapotokat, mindenki felháborodva fordul el tőle ; nyolcadszor : ne irjon a háborúról, mert antanték keresztül robognak az ön oldalbordáin s leszerelik — a tollát ! írhatnék még kilencedszer is, de már én is félek — a pápaszemtől ! S most önök tágranyitják barna és nefelejts kék szemeiket s csodálva merednek Írásomra, melyet ilyen hiányosan akarok befejezni; tudniillik mindent megírtam, hogy mit »ne irjon«, de arról semmit, hogy »mit irjon ? !«« O, ha én ezt elárulnám, nem engednének be többé a szerkesztőségbe. Már pedig ha én be nem mennék oda, ki keresné meg azt a szörnyűséges pápaszemet ? ! És ha én nem, akkor ki találná meg ? És kit kiáltanának ki az emberiség jóltevő-