Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-17 / 135. szám

jMfrzm mtK 1911. junius 15. f Átadták a nyíregyházi mandátumot Kál lay pénzügyminiszternek. Kállay Tibor előreláthatólag a nyíregyházi mandátumot tartja meg. Budapest, junius 1(5. Saját tudlósilónk­tól. Szerdán délelőtt jeleni meg a nyír­egyháziak küldöttsége dr. Kábay Tibor pénzügyminiszter előtt, hogy átadja neki a választásról szóló megbízólevelet. Az alábbi tudósításból ki fog tűnni, hogy azok a hirek. amelyek arról szólnak, riogv Kállay végleg elejtette volna Nyir­egyházát, nem felelnek meg a valóságnak, ellenkezőleg mindjobban kezd kialakulni annak a lehetősége és reménye, hogy a pénzügyminiszter igenis a nyíregyházi mandátumot tartja meg A küldöttségben résztvettek: dr. Sasi Szabó László pártelnök, Gcduly Henrik püspök, Mikecz István alispán, Bimaszom­bathy Géza pénzügy igazító, Bencs Kál­mán polgármester, Simon Kálmán, Erdő­hegyi Lajos képviselő, Pisszer János, Smiják János, Zoltán Gáspár, Mezei Vil­mos, L. Lukács Vilmos, Paulusz Márton, Kovács András (jánosbokori) pártelnök. Lakatos Lajos, Szobor Pál váry>si főjegyző, Bartók Jenő, Baruch Arthur s még töb­ben. A küldöttséget dr. Sasi Szabó László az egységes párt elnöke vezette a Minisz­ter elé s a következő szavakkal nyújtotta át neki a város választóközönségének mandátumát. Kegyelmes uram! Nyíregyháza város választóközönsé­gének mandátumát hoztuk fel Nagy mél­tóságod hoz kézbesítés végett. Az átadás alkalmával szivünknek egész melegével, módolátunknak, mélysé­ges ragaszkodásunknak és szeretetünknek kifejezésével köszöntjük ExcelLenciádát. Ennek a küldöttségnek' tagjai között képviselve találhatja Nagyméltóságod Nyir egyháza társadalmának túlnyomó többsé­gét és pedig elfogultság nélkül mondhat­juk, hogy az emelkedettebb gondolkodá­suakból alakult nagy többségét, akik társa­dalmi. osztály és felekezeti különbség nél­kül tömörültek a választásnál Nagymél­tóságodnak kiváló egyénisége és tiszte­letre méltó neve körül. Mintegy szimbo­lizálva látható ebből az az eszme, ame­lyet az egységes páii képvisel és az az egység is, amely társadalmunkat a lefolyt válaszIásnáI áthatotta. Az a számarány, mely a megbízó le­véllel igazolt győzelemből kitűnik. már magában véve is fölényes győzelmet je­lent, rámutatok azonban arra, hogy ennek a számaránynak a szavazók fajsúlya sze­rint való mérlegelése ennek a győze­lemnek jelentőségét hatványozott. hogy ugy mondjam, plurális értékére emeli. Bátor vagyok rámutatni ezenkívül arra a másik körülményre is. hogy ennél a választásnál ne.mc.supán Nagyméltósá­godnak kiváló közjogi állása, hanem ezen­kívül és pedig nagyon nyomatékosan azok a.kedves egyéni és családi vonatkozá­sok is érvényesültek, amelyek X agy mél­tóságod al szoros kötelékekkel t'iizik a mi szeretett és áldott Nyírségünkhöz, a mi szűkebb hazánkhoz. Ugy gondoltuk és ugy gondoljuk, hojgfy városunknak a nem­zetgyűlésen nem tehet méltóbb képvise­lője, mint épen Nagyméltóságod, akit az Isteni gondviselés épen mi közülünk adott a jelenlegi nehéz problémák kö­zöli hánykódó magyar nemzetnek. Ezek közé a gondolatok és emelkedett érzések közé nyugtalansággal vegyül azon­ban annak a tudata, hogy egy másik kerü letben is megnyert mandátumnak a bir­tokosa és bizonyos politikai érdekek vá­lasztás elé állították Nagyméltóságodal s mi amikor ezt a mandátumot átnyujljuk, máris abban az aggodalomban vajgyunk, hogy a két mandátum közül melyiket, vaj jon a mienket fogja-e megtartani Excellen­ciád. Mi választottunk és most Nagyméltó­ságodon áll a válaszlás. Nem akarjuk a dolgokat színezni. — Már elmondtam, hogy Nagyméltósájgjod nagyon közel áll a szivünkhöz és mi Xagvméllóságodhoz sok mindenféle ok­nál fogva szorosan ragaszkodunk. Ezek­nek az érzéseknek a hatása alall kérjük: hogy elhatározásánál tiszteljen meg ben­nünket azzal, hogy a két mandátum közül a miénket szorítja a szivéhez s a mi hű­ségünket és ragaszkodásunkat viszonozza azzal, hogy ezt a mandátumot tartsa meg, amelyet átnyújtani szerencsénk van. Kérjük ezt az érzelmi momentumo­kon kivül városunk polgárságának nyilall­nia. békéje és annak az áldott egységnek az érdekében, amely a lefolyt választás­nál oly gyönyörűen nyilvánult meg a be­látóhh elemek között. Félő, hogy egy ujabb választásnál ez az egység megjbom­1 ik s a politikai szenvedélyek, pártoskodá­sok nálunk is fellángolnak s ebből nem­csak a polgárság nyujgjalmia. hanem az egy­séges pártnak az ugye is sérelmet szen­vedne. Fogadja \agyméltósájg)od ragaszkodá­sunknak és tiszteletünknek kifejezését s kérem az Istent, hogy Nagyméllósájgodat mini Nyíregyháza város képviselőjét so­káig éltesse. Ezután Geduly Henrik püspök inté­zett üdvözlő szavakat a miniszterhez, az egész társadalom nevében, ismételve a pártelnök által előterjesztett kérelmet és megható szavakkal tolmácsolva a város közönségének igaz ragaszkodását. A minisztert a hozzá intézett szavak láthatólag mélyen meghatották. Válasza­alatt ismételten percekre kénytelen volt a meghatottságtól beszédét félbeszakítani. A küldöttség tagjai megilletődéssel é s aggodalommal tapasztalták, hogy a miniszter a túlfeszített m im kálói nagyon ki van merülre. Válaszában köszönetét nyilvánította a Miniszter a szives üdvözlésért és a neki át­nyújtott mandátumért. Köszöni azt elsősor­ban a párt nevében, amely az egységet irta zászlajára és rámutatott arra az eminens szükségre, hogy a magyar nemzet tényleg összefogjon és egyetértő, békés munkában egyesüljön. Köszönte azután a maga nevé­ben is, mert megbecsülve látja ebben a man­dátumban az ő és családjának nevét s bizto­, sitotta a küldöttséget, hogy szivének minden érzésével ehhez a mandátumhoz ragaszkodik. Ebben a kérdésben azonban magasabb po­litika szempontoknak kell érvényesülni és ö lojálisán rendelte alá a maga érzé­seit az általánosabb. szempontok nak. Illetékes tényezők még nem döntöttek a kérdésben, de rajta lesz, hogy a nyíregy­háziak óhaja teljesüljön, ami az ő óhajtásával is teljesen egyezik. Történjék azonban bármi, biztosítja a küldöttséget s a város egész kö­zönségét, hogy minden körülmények között hálás lesz a mandátumért s ha el kellene is ejtenie a mandátumot, az az ő érzésein többé a várossal szemben semmiféle válto­zást nem fosr előidézni. A beszéd elhangzása után a küldöttség tagjaival egyenként kezet szorított a Minisz­ter s a szomszéd teremben dúsan teritett buffethoz hivta a küldöttséget, ahol azok az ut után felfrissítették magukat. Közben a mi­niszter többekkel folytatott szívélyes megbe­széléseket s mindenkihez volt egy-két nyájas, derűs szava. A tisztelgés után a küldöttség a minisz­terelnökségi palotába vonult, ahol félkettő­kor fogadta őket a Miniszterelnök. Itt a küldöttség nevében Geduly Henrik üdvözölte a kormányelnököt a következő beszéddel : Nagyméltóságú Miniszterelnök ur! Ke­gyelmes uram ! Ezelőtt par perccel adtuk át a mandátu­mot a mindnyájunk által szeretett és tisztelt bizalommal és lelkesedéssel megválasztott képviselőnknek, Kállay Tibor pénzügyminisz­ter urnák, kérve őt, hogy a választások fo­lyamán kapott két rendbeli megbízó levél közül a mienket tartsa meg. Végtelen fájdal­munkra azonban azt kell észlelnünk, hogy megválasztott képviselőnk ebben a pillanat­ban nincsen abban a helyzetben, hogy végle­1 ges és határozottan kedvező választ adjon s azért kérésünkkel teljes bizalommal Nagy­méltóságodhoz fordulunk. Nagyméltóságod előtt nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy mi Kállay Tiborban, az ő megválasztásában nemcsak az egységes pártot, nemcsak a magyar kormány kitűnő tagját, a széles látókörű, nagy képzettségű és nemes gondolkozású államférfiut, d!e egyúttal a Kállay-család tagját, Szabolcsvár­megye szülöttét, vérünkből való vért támogat­tuk, ez adott nekünk lelkesedést, a mellette való kitartásra és kész eszközöket mások hangulatának, meggyőződésének és elhatáro­zásának az irányítására is. Uj választás ese­tén ezek a fontos, szinte döntő hatású er­kölcsi tényezők kikapcsolódnak a választás esélyeiből. Megnyílnak a zsilipek és a legkö­zelebb lezajlott választási harcok tapasztala­tai szerint oly szélsőséges irányzatok fog­ják megbontani — ha ugyan meg nem dön­teni — a párt küzdelmének esélyeit, amelyek Kállay Tiborral szemben meg sem mertek moccanni. A helyreállott békét és nyugalmat izgalmak, szenvedélyek, keserű harcok vált­ják fel, társadalmunk ismét megrázkódtatá­soknak lesz kitéve s ezek talán súlyosabbak lesznek, mint az első választáskor. Pártok, amelyeknek eddig gyökerük nem volt, szer­vezettel nem rendelkeztek, megszervezked­nek a vármegye központjában, s kiterjesz­tik csápjaikat annak a vármegyének a terüle­tére, amely büszkén mondhatja magáról, hogy a nemzeti konszolidációt megteremteni hivatott egységes párti lobogói a vármegye mind a kilenc kerületében diadalra tudta vin­ni. Ha még hozzátesszük, hogy az oláh és cseh megszállott területek közé ékelt mivol­tunkban éppen nem közömbös, elszakadt vé­reinkre való hatás szempentjából nagyon is komolyan mérlegelendő, hogy a konszolidá­ció eszméjét szolgáló irányt támogatjuk-e ennek a kétfelé beékelt vármegyének a köz­pontjában, vagy éppen az ellenkezőt, elő­adtunk mindent, amit mondanunk s különös figyelmébe kell ajánlanunk a kérdés eldön­tésében. Lelkiismeretünket még egy érzelmi mozi zánat is megnyugtatja, hogy kérelmünkkel helyes nyomon járunk, nevezetesen az a mély átérzés, amellyel megválasztott képviselőnk kijelentette, hogy az ő szivében is a nyír­egyházi mandátum áll közelebb. Kérve-kérjük tehát Nagyméltóságodat, kíméljen meg bennünket egv ujabb választási harc izgalmaitól, s engedje a diadalra vitt lobogót hazánk üdvére erősen a kezükben tartani. Erre a beszédre Bethlen István gróf a következőket mondotta : Igen nehéz helyzetben van, amikor a szónok szavaira válaszolnia kell. Tény az; hogy ő ebben a kérdésben még nem döntött*

Next

/
Thumbnails
Contents