Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-15 / 134. szám
2 jtöi MIDÉK 1922. junius 15. Szabolcsvármegye a!ispán/a a vármegyében lezajlott választásokról. A választások teljes Nyíregyháza, junius 11. A Nyirvidék tudósi tójától. A vármegyei közigazgatási bizottság e havi ülésén Mikettz István alispán jelentésében a vármegyében lezajlott választások eredményét bejelentve, ezt megelőzően a választások lefolyásáról a következő elismerő szavakban nyilatkozott: Az elmúlt hóban közigazgatásunkat s vármegyénk közhangulatát természetszerűleg a junius hó 1-én megtartott nemzetgyűlési képviselőváJ tsztások előkészítése foglalkoztatta. A választások vezetésére hivatott szervek, a közrend és közbiztonság lentartására hivatott hatóságaink körültekintő, higgadt megfontoltsága, de a vármegye egész lakosságának komolysága s okos nyugalma iránti teljes elismeréssel állapítom meg s jelentem be a lek közigazgatási bizottságnak, hogy rendben lolytak le. vármegyénk íerülelén nemcsak a választások, de az azokat megelőző politikai gyűlések és egyéb mozgalmak is a legteljesebb reriü ben folytak le, említésre méltó rendzavarás elő sem fordult s «'m (.JieU a vármegyének minden egyes polgára részére biztosítva volt politikai jogainak a törvényes kereiek között vaj 6 szabad gyakorlása. A választások a kormány politikáját támogató egységes párt teljes győzelmével végződtek s ugy a vármegye községeiből alakított nagykárolyi és záhonyi választókerületekben az egységes párt jelöltjeinek. ? lelve egy kerületben a párt hivatalos jelöltjével szemben egy másik egységes párti jelöltnek magyal isztását eredményezték. A titkos szavazás elejtését kívánja Debrecen A debreceni polgárság tömörülése. Debrecenből jelentik: A lezajlott nemzetgyűlési választások eredménye fölött még sokáig nem fojg napirendre térni a város társadalma. A józan gondolkodású polgári világ nem nyugodhatik meg abban, hogy érdekeit a nemzetgyűlésen szélsőséges elemek képviseljék. A város és a haza érdeke sürgeti a tizenkettedik órában a polgárság egy táborba tömörülését a jövő veszedelmeivel szemben. E cél vezette azokat a debreceni előkelő polgárokat, akik vasárnap délután a városh áza n agy term ében értekezletre hivták össze á polgári társadalmat. A gyűlésen Nagy József ny. pénzügy igazgató, min. tanácsos elnökölt, aki megnyitó beszédében a polgárság szervezetlenségének hiányaira s az ebből származó aggodalmas helyzetre mutatott rá. Azt javasolta, hogy küldöttség keresse fel Bethlen István miniszterelnököt s fejtse ki előtte hogy bizalommal van iránta. Majd felhívta a jelenlévőket, hogy a polgárság egy táborba tömörülését szervezzék meg. Kölcsey Sándor azt kívánta, hogy a szervezést szűkebb körben kell megejteni s befejezeti programmal kell a poigári társadalom elé állani. Vásáry József rámutatott arra. hogy a szélső elemeknek a választásokon való térfoglalása csak az első lépés volt. Most majd a városháza elfoglalása következik, ebből pedig a debreceni polgárságnak lesz súlyos kára. Kertész Endre határozati javaslatát, hogy a miniszterelnöktől a választójog megszükitésél kívánja Debrecen polgársága, oly módon, hogy hazafiattan tömegek ne juthassanak az alkotmány sáncaiba elfogadta az értekezlet. Úgyszintén hozzájárult ahhoz is, hogy Bethlen miniszterelnököl száz tagú küldöttség keresse fel. Végül Rostás István főkapitány tfejtegette. hogy az 1918. évi Tisza-féle "választójogi javaslat alapján áll s meg van győződve arról is, hogy Debrecen igazi polgársága a nyílt szavazást kívánja. Az értekezlet ezzel véset ért. Mit mond a tiszántúli református egyházkerület elszakított erdélyrészi uj püspöke ? Látogatás Sulyok István püspöknél. Erdély, junius 10. A Nyirvidék tudósítójától. A politikai határvonallal kettévágott tiszántúli református egyházkerület Romániába eső része válságos helyzetbe került az első percekben. Azóta is súlyos, nagy akadály állta s állja útját annak a szekérnek, amely az ideszakadt kálvinisták ügyét viszi, de a gyeplő kemény arra termett kezekben van: Sulyok István kezében. Öntudatosan, kálvinista fanatikussággal vezette az elszakadás pillanatától az egyházkerület ügyeit és megalkuvást nem ismerve védi egyháza autonómiáját." mint helyettes, majd mint esküt tett püspök. A harcok hátterében az ő személye áll s ő állja a harcot rendületlenül. Életünkben, halálunkban melletted vagyunk — írja Sulyok Istvánnak Szabolcska, a költő pap ä harcok tüzében — s nincsen a világnak annyi kincse, gazdasága, amennyiért vállalkoznék valaki közülünk kormánybiztosságra veled szemben.« Az egyházi autonómia körül keletkezett harcok még nem ültek el és Sulyok István püspök, amily kálvinista hittel és nyíltsággal kormányozza egyháza luajóját. olyan törhetetlen bizalommal tekint a jövő elé. Ilyen bfizalommat nyilatkozott, mikor felkerestük: A kálvinista hitéletet — mondotta a püspök —-a háború hatása következtében bizonyos változás külsőleg is megállapítható. A belső piiegrázkódás, amelyen az emberek végigmentek, ha nem is szülte ujjá az egyéneket, bizonyos ponton közelebb hozta őket a valláshoz, lelki élethez. Minden kétségen felül áll, hogy az erősen megváltozott viszonyok a református lelkészi kar helyzetében is nagy változást idéztek elő. Lelkészeink nagy része még mindig bizonyos mennyiségű földjavadalommal is rendelkezik, amely tekintélyes jövedelemhez juttatja őkel. Az a körülmény, hogy a román állam a magyar kongruatörvény alapján a lelkéi gazibb szek fizetésid egészítő államsegélyéi magára vállalta és 1920. julius 1-től folyósítja, óriási! lendített, különösen azokon a lelkészeken, akik gyermekeiket városokban neveltetik. Igy nagy áltálánosságban a l elkészek helyzete lürhető. Nagy bajunk azonban az. hogy lel készhiánytfH kell tartanunk, nem tudunk utánpótolni, egyfelől, meri ennek a területnek lelkészszükséglieíét még normális viszonyok közölt sem tudná egy Iheológia ellátni, kielégíteni, másrészt, mert a román állam ragaszkodik ahhoz, ház a maga iskoláiról nem mondhat le és számol kell vetni, hogy a megüresedett állásokba román állampolgárok alkalmaztassanak. Reméljük, ez csak átmeneti baj lesz. míg rendesen tudunk a lelkészképzők növendékeiről gondoskodni. A legsúlyosabb aggodalommal tanítóink helyzete tölt el. íme mindjárt ránk köszönt az uj tanév és még kérdés, hogy mi lesz iskoláink államseélyével. A kormány erről még mindig halJjgját. Pedig tanítóink helyzete valóban tarthatatlan az államsegély nélkül, mert azt az összeget, amit az állam a maga tanítóinak rendelkezésére bocsájt, olyan mérvben a felekezeti tanítóknak előállítani teljes lehetetlen. Ezen a nagy kérdésen csak ugy tudnánk kérésziül vágni és tanítóink helyzetéi csak ugy tudnók kellőképen javítani, ha az állam céljaival már ismerősök lennénk. Az egyháznak ugyanolyan vagy megközelítő fizetéssel kell javadalmaznia tanítóságát, mint az állam fizeti tanítóit. Ebből kifolyólag számot kell vetnie azzal is, hogy hány tanítói állást képes fönntartani. És ha másképen nem lehetne a tanitók. javadalmát biztosítani, az egyház csakrannyi iskola fenntartását vállalhatja magára, mennyit fizető-képessége elbír. — Ez azonban kétségen kívül a magyar kultúra veszteségét jelentené. Középiskol ám k megtartásához szintén ragaszkodunk. Azokért a lehető legmesszebbmenő áldozatokra is készek vagyunk, azonban az államsegélyt minden körülmények közölt kérni fogjuk. i^odor ^erexxcx AWa^áruVáxa, ^r'w^x a>\ar.a-u\ca b. tv^ári \dén>( u'^dousá^oV me$étVe"z,\eV \ J^ér^'v sT,a\ma és íásxou Va\a^oV tv5\ és ^emeV Vans^áV J^év^x, nő', és g^etmeV usióAvesseV 2^ermeV \r\co xualrÓT, tva$\ íá\asT.\cV\>at\ d'vía\ Vaústv^áV m'uváetv sivaVsen ^cVéruenv^V, gaWér és. Vé/,e\5\ és xvS\ ^renaA\t\, ^jK^ue és te^Vu ^ywVa^ásznaV m\r\Aeti A'v?a\si,\r.\)etv xsc\>V.ex\AőV ^'órönáiöV., sé\a'oo\oV és ^őtáruV ' ^\X\u\át.eT\.TveTO.ü r'ó-JváiáruV. és si,a\>óVe\\éYeV C^üVót\ a*vgo\ un siaVóság. *
