Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-08 / 128. szám

2 1911. junius 8 KáHay pénzügyminiszter nyilatkozik két mandátumáról és pénzügyi programmjárói Budapest, junius 7. Saját tudósítónktól. Rállay Tibor pénzügyminiszter Nagykanizsán megszerezte második mandátumát. Két mandátumáról és követendő politikájáról tudósítónk a következő nyilatkozatot tette: — Nyíregyháza szülővárosom és öröm mel tölt "et, hogy ott megválasztottak. Megbízóim mindig Nyíregyházához tartozónak ismernek el. Hogy Nagykanizsa is megválasztott, annak nagyon örülök, mert ott igen nehéz küzdelem volt. Nagykanizsa sohase volt jó talaj a kormánypárti jelöltek számára. Jókay, Thaiy Kálmán és Csengerv is kibuktak ebben a kerületben annak idején. Munkaprogrammjál illetőleg kijelentette a pénzügyminiszter, hogy kész munkaprogrammal kíván a nemzetgyűlés elé járulni. Minden attól függ. mi fesz az indemnitás vitáján, Ha hamarosan befejezik egy csomó pénzügyi vonatkozású törvényjavaslat fog szőnyegre kerülni. Ha nem, akkor csak egy pár javaslat tárgyalására kerülhet sor a nyári szünet előtt, mert sürgősebb természetű javaslatok, igy a főrendiházi javaslat várnak sürgős elintézésre. Gondoskodni kiván elsősorban a tisztviselők illetményeinek egyszerűsítéséről. A különböző komplikált adózási nemeket össze kell vonni. Azután rátérnék azoknak a kérdéseknek megoldására, amelyek a hitelügy terén várnak rendezésre. Ezek lennének a sürgős tennivalók. A pénzügyminiszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a junius 2Ö-án lejáró indenmitás meghosszabbítását meg fogja szavazni a nemzetgyűlés és az ország nem fog ex-lex elé kerülni. Arra nézve, hogy kél mandátuma közül melyiket kívánja a kormány rendelkezésére bocsátani, a pénzügyminiszter még nem döntött. Miért akadt meg a szabolcsi gyártelepek működése ? Gyár alapítás nálunk és másutt. .4 hör ay ár uj alapelvek szerint indul mep. Nyíregyháza, junius 7. A Nyirvidék tudósitó^ától . Ha azokat az okokat kutatjuk, amelyek a magyar gyáriparnak a külföldiekkel szemben látható számbeli elmaradottságát magyarázzák, ezeket igen mélyen fekvőknek kell la látnunk. A magyar ipari fejlőtlésnek nem voltak meg azok a biztos alapjai. amelyek az ipari ipari fejlődésére szolgáltak. Amikor a Kossuth—Szterényi iparfejlesztési politika virágzása korszakát élte, szerencsém voll a- Moenus« cipőgépgyár igazgatójával utazva, a magyar gyáripar fej lesz léséről beszélgetni. Ez az ur akkoriban a cégtől berendezett magyar cipőgyárakat látogatta meg, meggyőződést szerzendő arról, hogy a részükről szállított gépek ellen ninesen-e panasz, azok jól müködnek-e?? Elkezdett beszélni. Furcsa, hogy ill önöknél miként alapítják a gyárakat. Adva van a nem mindenkor szakember, aki igazgató lesz. — Ennek rokonsága lesz sok esetben az igazgatóság; a részvény-minoritás elhelyezést talál a közönség soraiban. Az igazgatóság megkezdi működéséi. A létesítendő gyártelep méreteinél, az impozánsra törekszenek. Ha gyár, hát legyen gyár. Legtöbbször azután a részvénytőke kevés, még az építmények létesítésére is. Nagyszerűen felszerelik a telepet, jó gépeket állítanak be és munkába állítanak legtöbbször tapasztalatlan, az illető gépekkel még nem foglalkozott gazdasági munkásokat, akiknek érzéke nem fejlett a gépüzem iránt. Betanítják ezeket. Tanítják, azokon a kitűnő jó gépeken, amelyeken csak a már jól kitanult szakmunkásnak volna szabad dolgoznia, aki a gép precizitását tönkre nem teszi. Rendszerint azután, mire a tanítandó mezőgazdasági napszámos munkásság kitanult, a precíziós gépek elromlottak, a gyártelep versenyképessége csökkent, a gyártmányok nem szépek, másodrendű, selejtes áru kerül a piacra. Erre azután azt mondják magyar gyártmány, fis a magyarnak sem kell. Inkább idegen árut vásárol. Amit mondott, azt konkrét esettel, ada tokkal igazolta. Ezzel szemben mit teszünk mi?? (T. i. a csehek.) Félkeressük országunknak azokat a vidékeit, ahol a népnek megélhetést a talajviszonyok stb. kisebb mértékben biztosítanak, müht mfrnezőgazdasági vidékeken. Kibérelünk egy kis házat, ahová elviszünk egy tucat ócska, használt és finomabb munkára alkalmatlan gépet. Ezekkel elküldünk egy munkavezetőt, aki a felfogadott és addig minimális munkával ellátott embereket, ezeken az ócska gépeken megtanítja dolgozni. Elkészítik a sajátmaguk és családjuk lábbeli szükségletét. A tanulásban haladván, egészen egyszerű készítményekkel már a piacon is megjelenünk. Amikor munkásaink már jól dolgoznak, a gépek kezelését kitűnően értik, akkor kibérelünk, vagy építünk egy kis műhelyt, ahova uj, preciz gépeket állítunk be. amelyen a már kitanult,munkások örömmel, sőt lelkesedéssel dolgoznak. A régi gépek mellé beültetünk ujabb munkásokat és ezl addiig folytatjuk, amig az uj gyártelep készítményei a piacon kellő el helyezést találnak. Ezzel van azután adva a gyártelep mérete. Hogy ezeket miért mondtam el ?? Megmondom. Itt Szabolcsban is megkíséreltek ipari telepeket létesíteni. Magyar embert mérven elszomorító jelenségeket látunk. Alig van uj alapítású ipartelep, ainetv működnék és ezeket látva, kimondják a"Yialáfos Ítéletei a magyar ipar felett. Ott a bútorgyár a konzervgyár, a káposztasavanyitó, ujab ban a malommal kapcsolatos és impozáns nak tervezett ipartelep. Mind megakadlak. Nem szomoru-e ez ?? Annál örvendetesebbnek látszik az újonnan alakuló bőrgyári telep iétcsilésének módja. Ilt, az alapítók, a kismeretekből felfejlődés politikáját vallják. Addig, amig a termel vényeket felvevő piac ismeretlen, amig az áruk kelendősége és elbelyezbctése kellőleg bizlositva nincs, nem is szabad nagy dimensiókát álkalmazni. De amikör a gyár prosperitása biztosítva van, amikor a gyári munkásgárda kellő ismeretekkel felszerelve jó készítményeket produkál, akkor meg van az alapja a fejlődésnek és a méretek növelésének. A szabolcsi bőrgyári ipartelep helyes szemszögből indul el és igy van remény arra, hogy az életképessé válják, ezzel együtt megtörje. Szabolcsban legalább, azt az animozilást, amellyel az ipartelepek az eddigi példák után találkoznak. Pisszer János. A tanítóképzés reformja. A miniszter 5 évre szállította le a képzők évfolyamait. — A középiskolák V. osztályból, a képzők II. oszt.-ba át lehet lépni. Köztudomásu dolog, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter két évvel ezelőtt a tanitó(nő)képzőintézeteket hat osztályúvá fejlesztette s egyúttal uj tantervet adott ki, amelyet a jelenlegi I. és II. évfolyamra kötelezőnek irt elő. Az elmúlt 2 év alatt beható tanulmány és vita tárgyát képezte e reform az illetékes testületek és hatóságok előtt. A Magyar Paedagogiai Társaság a miniszter megbizásából mult év októben és december hónapjaiban négy ülésen foglalkozott a reformmal, melynek eredménye az lett, hogy a miniszter magáévá tette a társaság javaslatát és a 2 év előtt hatévesnek indult tanító nők képzők évfolyamait a jövő iskolai évtől kezdődőleg 5 évre szállította le, Vezető tanügyiek véleménye szerint azonban ez a rendelkezés sem tekinthető véglegesnek. A reformnak u. i. oly mélyreható pedagógiai, társadalmi és gazdasági kihatásai vannak, hogy még ezután válik nyilvánvalóvá, vájjon időszerü-e ez a reform most, mikor »egy rombadőlt országot kell helyreállítanunk, a sajgó sebekezreit gyógyítgatnunk, a mindennapi kenyeret biztositanunk ?« Az 5-ik évet jelenleg a növendékek teher könnyebbitése tette szükségessé, mert a mai idők oly sokoldalú követelménnyel állanak a nép tanítói elé, hogy a tanulmányi anyagot folytonosan növelni kellett. Emelkedett a tanítás színvonala, bővült a köre, gyarapodott a tartalma. Mindeme feladat elvégzését egy 5-ik évnek a betervezésétől várja a miniszteri rendelet. Az ország gazdasági helyzete fogja megmondani, hogy fenntartható-e az 5-ik év ? Ujitás a miniszternek azon rendelkezése is, mellyel megengedi a középiskolák V. osztálya után a képzők II. osztályába való átlépést a meghatározott különbözeti vizsgálat sikere esetén, miután az uj tanterv arányossá tette ez osztályok tanulmányi színvonatát. A miniszter ur e két rendelkezése végremegnyugvást hozott a tanitókképzők ingadozó sorsát illetőleg. A hirtelen átmenet 4 évről 6-ra, a kérdés hosszú vajúdása, megmarad-e a 6 osztály vagy sem, a tanítás anyagában való tájékozatlanság és kapkodás bizonyos mértékig népszerűtlenné tették a tanitó,képző-intézeteket. Most mindez végre megszűnt s ez intézetek biztos előrelátássíil folytathatják fontos hivatásukat, hogy e szegény hazának derék jó tanítókat éj tanítónőket neveljenek.