Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-07 / 127. szám

jriSíimwEK = iyiä. jUüias 7. Rossz valuta és devalváció. Még sok olvasónknak emlékezetében lehet, a mult esztendőben, a valutajavitás lá- j zának idejében irott ama cikkem, amelyben ' azt bizonyítgattam, hogy a korona javítás, akkori javulás ellenére is elkésett. Ugyanígy emlékezetben lehet az is, hogy voltak, akik nem vették egészen jó néven azt, .hogy ilyen szellemben írtam, akkor vallott felfogásomnak nyíltan kifejezést adtam. Igyekeztem egy másik cikkben magyarázatot adni felfogásomhoz. Azóta sok mindén történt. A magyar koronaérték lesülyedt mélyen az akkori érték alá. Ma is nagyon mélyen van akkori értéke alatt. Elegendő volna egészen egyszerűen hivatkoznom a korona mai értékére, nem arra, amelyet Zürichben jegyeznek, hanem arra a valóságosra, amelyet reális számítással ki lehet mutatni, hogy akkori igazamat bizonyítsam. Időközben volt is rá alkalmam, hivatkozással és hivatkozás nélkül is igazolnom állításomat. Most azonban, amikor Európa okosai összeültek már Genuában és eltávoztak onnan az ott kifejtettek eredménytelenségének konstatálásával és amikor különféle bölcs nyilatkozatok is napvilágot láttak, legyen szabad visszatérni a valutajavitás dolgára. A Genuában kiszállott lengyel delegáció gazdasági bizottságának vezetője, Wíenawsky Antal, aki : »a genuai konferencián a pénzügyi kérdések kiváló szakértőjének bizonyult«, egyik nyilatkozatában a következőket mondotta : »A bizottsági tanácsok öszszes résztvevői előtt csakhamar világosan állott, hogy defláció utján a valuta megjavítását csak azokban az országokban érhetik el, amelyekben a mai árfolyamérték és az aranyérték közötti különbség nem túlságosan nagy Például Franciaországban. Ellenben az erősen leromlott valutáju országokban aranyparitás eléréséről szó sem tehet s ezeknél csu- ji pán devalvációról lehet szó«. Szennyezett folyadékok vizsgálatánál ta- ' pasztaiható, hogy azok különböző részekre \ bomolván, a könnyebb anyagok a felszín felé, a nehezebbek a fenék felé igyekszenek elhelyezkedni. Különösen áll ez a szennyezett vizre. Világos ebből, hogy kell lennie olyan ; neutrális rétegnek, amely idegen anyagoktól lehetőleg ment. A leromlott valutákat lehet ezekhez a [ szennyezett folyadékokhoz, illetve ezeknek I biológiájához hasonlítani. Ha minden hasoní lat sántítani szokott is, valószínű, hogy ez nem biceg. Minthogy azonban valutáról van szó, a neutrális réteget nehéz megállapitan azt talán inkább érzékelni, mint számítani lehet, de legjobban vizsgálatokkal lehet talán megkeresni. A legsúlyosabbnak, feltétlenül, az értékmérőül elfogadott schweizi frankot kell tekintenünk. Ha a jegyzéseket megfigyeljük, ugy azt találjuk, hogy ezzel egyező a dollár. Az európai piacokon forogni szokott valuták között, amelyeket schweizi jelentések ismertetnek nálunk, még a holland forint ' áll arany paritáson. Már London vesztett, Páris félértéken alul áll, Milánó közel egynegyed értékre szállott alá és igy tovább. Prága erősküzdelem után feltornázta magát egytized értékig. De hol van itt az a neutrális réteg, amelyen alul, vagy felül, sikerül javítani, vagy kénytelenség devalválni ? Ezt, ugy látszik, az állami költségvetés, a külkereskedelmi mérleg, az országok gazdasági biológiája és sok más körülmény határozhatja csak meg. Egy kétségtelen. Az a valuta, amely értékének századrészére, vagy azon alul ; csökkkent, messze elhagyta a semleges réte- | get és a megsulyosodásra életképtelenné vált. Különösen áll ez a miénkre, ahol a gazdasági j életerek derékon vannak szelve és hogv a \ lüktető erő teljesen el ne folyjon, ellensé- ] geink tartják rajt a kezüket. Ezek a kezek ; nem tudják teljesen lezárni az életerő kiszi- : várgását ; de nem is akarják. Sőt ! Gondos- i kodnak róla,, hogy a szivárgás állandó le- j gyen. , 4 Azért hát magunknak kell elkötni erein-, ket. Tartsuk meg a még meglevő erőt és , tápláljuk azt, hadd szaporodjék. Tisztítsuk i meg azt. Ha devalváció ennek a neve, néz- j zünk elébe bátran. De hajtsuk végre ezt a \ műtétet, mert az nem harikiri, amely után a j halál következik ! ) Tisztítsuk meg valutánkat a felesleges i papirostól, amelynek tömkelege megszüntette j tisztánlátásunkat, megszüntette érzékünket az \ értékek megítélése és becslése terén. Vessük j el azt a töméntelen nullát, amelyet számjaink j mellé irunk, mert ezek között nagyon sok • igazi érték vész el. Ne bízzunk a javulásban ! Devalváljunk! | fits szer János. f Pünkösdi mementó a hősök str/ai felett. Ar erkölcs és a j^izlés rokkantjai. Nyíregyháza, junius 6. A Nyirvidék tudósítójától. Az idei Pünkösd a háború áldozatai, az eleseitek árvái, és a megrokkantak javára szentebb ünnepnek voll szánva. — Országszerte akcióba lépett az érettünk véri és életei áldozók iránt élő hála, a jobbak a üszlultabb erkölcsüek kegyelete !! Nyíregyházán is rokkant napokat rendeztek. Szombaton este hangverseny, vasárnap délután emlékünnep volt. hétfőn népünnepély volt s mindkét ünnepnapon ál gyűjtöttek a háború áldozatai javára. Nem tudjuk, hogy az évad elmultának, az özönével ránkzuduló sok ünnepség okozta fásultságnak, a rendezés szerénye, ségének, vagy az általános erkölcsi érzéketlenségnek tudjuk-e be azt, hogy a nagy rokkantnapok alig vertek hullámot a lelkekben s a közönség nagy része megfeledkezni látszott arról, hogy mivel tartozunk a háború véres zivatarának áldozatairól. A hősök temetö/ében Vasárnap délután katonák és polgárok j keresték fel a hősök temetőjét. Az ünnep | mély jelentőségéhez képest kevésszámú közönség gyűlt egybe s ínég a hatóságok képviselőit sem láttuk sehol. Inkább a kisemberek képviselői jöttek. Fekete kendős asszonyok, a háború gyászos emlékének roskatag viselői, könnyes árvák, az élét tört robotosak A katonazenekar Himnusza méltósággal szárnyal a szabad ég felé, a hősök obeliszkje körül megkezdődik az ünnepély. Egy kisleányka Gárdonyi Géza: Háború árvája című megható költeményét sza valja el. Mikor felcsu^l'ik a kérdés: Apukám édes fáj-e a sebed?? könny szökik a szemekbe. A szavalat sírón hangzik, majd az emberek jóságában bizakodva csendülnek utolsó sorai. A katonazenekar gyászindulója bug ezután fájón s tekintetünk szo-« moruságot sugároz a hősök végtelennek tetsző siri világára, a május dus virá| gaivál benőtt sírokra, amelyekbe viruló ifjan hulllak be egy nemzet vérző törzsének legszebb hajtásai. Majd Bernáth Zoltán dr. a Hadröa elnöke lép az obeliszk alá, hogy, mementót mondjon á hősök sírja felett az él ők*iiek. Magyarok,, véreim, szólítja meg ai gyászban*ünneplőket. Piros pünkösd napján álomországban vaigyunk. Rámutat a siri csend és a májusi virulás ellentétére. Itt a néma összetérés, megbékélés honában minden kereszt egyegy kérdés: miért?? Miért áldozták a legnagyobb jót, az életet ? ? Itt rájövünk a feleletre : feláldozták a legnagyobb erényért, amiért élni érdemes : a kötelességteljcsitésért. Meghajtjuk a kegyeletes hála, a szeretettel való emlékezés zászlaját a hősök előtt, eljöttünk, hogy feléljünk a sirok kérdésére és tanulságot merítsünk jelenünk, jövőnk szempontjából. A kötelességtel jesitésben, a közért való önzetlen munkában semmiféle érték sem drága, a testvérért, a testvéri közösségért, a hazáért végső esetben a legna(g(yobbl értéket az életet is feláldozzuk. Delce el decorum pro patria inori! De nemcsak halni, hanem élni és keüi tudni a hazáért, itt is teljesítenünk kel« kötelességeinket. Itt az erények között a legelső a hála. A hősök sírján egy fejlődői uj élet sarjad, ha kedveseikről,akijket itt hagytak ránk, gondoskodni fogunk- Kötelességünk róluk testileg, lelkileg (gondoskodni. Hálával tartozunk a hadirokkantad iránt is, akik kötelességteljesitésben áldozták testi épségüket. A társadalomnak, a hazának velük szemben is le keli róniok a hálának, kegyelelnek kötelességszerű adóját. Ma azonban a haza maga is elesett hős. maga is megrokkant, béna. Védtelen, mint a házától megfosztott védtelen csiga, amelynek csak puha lestél hagyták meg. Végtagijaiból szivárog a vér. Ez a haza nem tud, nem képes segíteni. Ott van azonban a társadalom, ott vannak, akik a bokldogulás feltételeit megtalálták a háború borzalmaiban is, otl sem feledkeztek meg magukról. Ezeknek kötelességük elsősorban i.s leróni a kegyelet, a hála adóját. Szomorú, mennyire rendezetlen ma isi még ez a kérdés !! Mennyi a seb, mely bekötésre jogosult kérés, "mely kielégítésre vár. Hányan vannak, akik szégyenük a testi hibát, nem akarnak koldusként alamizsnát kérni, csendesen, reménytelenül vergődnek. Pedig felemelt fővel, büszkén kellene járniok, mert nincsen rang, kitüntetés, mint a megdicsőítő bélyeg, amelyet a rokkant magán visel. Az erkölcs roMant/ai Vannak más rokkantak is, szfellemi, erkölcsi rokkantak, akiket nem láttunk annak idején ott tülekedni a fronton és jó erkölcs, jó izlés rokkantja, akik készek'megtagadni multunkat, a nemzet, faj ezeréves múltjának dicsőségét. Durvult erkölcs, Ízlés jeli emzi őket. Mohó kapzsisággal! falnak fel mindent, ugy, hogy az igazi rokkantaknak semmi sem marad. A csonka haza is jó nekik, itt is jól érzik magukat önmaguk boldogítása a cél, elfelejtik, hogy csak eszközöknek kellene fenniök, hogy kötelességszerűen boldogítsák a hazát. Ne tekintse senki kegyeletsértésnek —• mondja a szónok ha itt tolulnak ajakára e keserű szavak, de e sírokból kikelő érzések nem találnak más szavakat. Itt a néma példa, miként keli élni és meghalni hogy a temető, az enyészet is uj élet forrása legyen. Ha visszahúzódva nemcsak nézünk, de látunk is, nemcsak figyelünk, de emlékezünk is, víg életet, tobzódást, halotti tort látunk a haldokló haza ágya mellett, dévaj mulatozást, Öncélú tülekedést. Mit gondolnak az elszakított végeken, szenvedő testvér magyarok, ha azt látják»