Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

2 JSfYÍRVIDÉK 1919. junius 23. Szegény gyermekek nyara/tatása a Sóstó-telepen. * A Leányegylet az idén ia 25 gyermek üdülését biztosítja, ha ebben a társadalom megértő támogatására talál. Nyíregyháza, junius 22. A Nyirvidék tudósítójától. Itt a nyár és a boldog emberek a lehetősek megfrissitő fürdőzésre utazhatnak. A városok szegénysorsu vézna, sápadt gyermekei szomorú árnyat vetnek a dúsak üdülő szándékaira. Ä mindinkább fokozódó drágaság, a munkás és tisztviselő c.v sal ádok mind nyomasztóbb gondokkal sújtott élete csak még jobban gyarapítja a gyermekvilág eltia|gjyatoIfjainak számát, öldösi bennünk a szív legékesebb reményéi, azt, amelyet a letiport ország lel támadására gondolni szoktunk. Mi. nyíregyháziak e gondolattal kapcsolatban mindig a Sóstóra utalunk, annak kivételes, meglrissitő levegőjére, árnyas utaira. fürdőjére és a nyár küszöbén önként adódlik a kérdés, miként lehetne Nyíregyháza város sápadtabb gyermekei részére egy ujabb szenvedésekkel fe_ nyegető tél előtt megedző nyarallatást biztositani a pompás Sóstófürdőn. Jószándékunkban a Leányegjylet angyali jóságú höUgvei sietnek segitségünkre. Ez a vidéki városok gyermekvédő egyletei között első helyen álló fáradhatatlan egyesület a tavalyi év nyarán is huszonöt szegény, leginkább menekült |gyérmek részére nyújthatott feledhetetlen ül kedves és testi, lelki erőt gyarapitó üdülést. Munkatársunk kérdést intézeti a gyermekek vedo angyali letkueu »Szerena nénidéhez», Kégly Szeréna elnöknőhöz, hogy vájjon a most beálló forró nyáron szániilhatnak-e a szegény gyermekek a Leányegylet sóstói üdülő telepén való elhelyezésükre? ? Kégly Szerénától azt az információt nyertük, hogy julius és augusztus hónapokban ezidén is 25 szegény, leginkább menekült gyermek részére nyújt sóstói üdülést a Leányegylet, abban az esetben, ha Nyíregyháza város társadalma ebben a nemes tervben megtelelő anyagi támogatást biztosit. A Leányegylel junius 26-án és 27-én az Apolló Színházban gazdáig programit jótékony műsoros estet rendez, amelyen élőképekel, táncokat és más, a Leányegylet eddigi szerepléséből ismert, mindig szenzációként ható számokai rendez. Knnek a két napnak anyagi sikerét minden jólelkű nyíregyházi polgárnak kötelessége biztosítani annál is inkább, mert a jótékonyság fejében felejthetetlen gyönyörűségben lesz része. Az Apolló-színházi műsoros estét a junius 29-i virágnap egészíti ki, amikor a Leányegylel hölgyei virágot árusítanak a nyiaraltatás sikere érdekében. Lzekre a. napokra már most felhívjuk a nagyközönség figyelmét. Nyíregyháza város szegényházában. Nyíregyháza, junius 22. A Nyirvidék tudósítójától. A Buza-téren hatalmas cirkuszsátor van felállítva. Réveteg tekintetű, sápadt megtépett ruháju gyermekek a sátorponyva hasadékain bámulják a jászolhoz kötött póni lovakat, az esti előadásra próbálgató bohócokat, a lyukas harisnyás kötéltáncosnőt. Hangosan felnevetnek, de ebben az ártatlan gyermekek kacajában mar van valami a megelégedet len emberek fájdalmas kacajából. Megelégedetlenek. mert hisz ők nem láthatják a ponilovakat táncolni, a bohócokat mókázni, a köléltáncosnőt selymes trikóban villanyfény mellett játszani. Szegény emberek, szegény gyermekei, de szomorú is a sorsuk. De előttük még egy hosszú élet van a maga kifürkészhetetlen rejtelmeivel.,. ők még remélhetnek Tovább menjünk, meglátogatni azokat akik már nem is remélhetnek, akiknek Fortuna istenasszonya nem juttatott ke-gyeiből vagy legalább is csak Ízelítőt (adott a »jólétből«, hogy annál fájdalmasabb legyen a vég. A Rákóci-ut végén, ott, ahonnan pár lépésnyire vasúti töltés vágja el az utat. van a szegényembenek utolsó men cs vár a. a szegényház A szegényházban. Már messziről feltűnik vakító fehérre meszelt ház tömj ével, hatalmas rácskerítéSével a Szegényház. Egyszerű kis fakapu zárja el az élet szerencsétlenjeinek csendes kis birodalmát, a rohanó külső élet nyüzsgő zajától. A kapun nincs semmi felírás, mégis félve nyitunk be, meri lelki szemeink előtt olt lebegnek a tömeglakások és nyomortanyák szerencsétlen ;ei. A férges, piszkos odúk, emberi mivoltukból kivetkőzött mocskos páriái. Bent az udvarban néma csend. A kapunyitásra kijön a szegényház gondnoka Barzó István, aki a szegényház megalakítása óla vezetője ennek a gyönyörű szociális intézménynek. Az ő érdeme főképpen, hogy a nyíregyházi szegényház minta intézmény leli a maga nemében, olyannyira, hogy már számtalan más város kiküldöttei sőt külföldiek is jártak ilt a szegényház tanulmányozása céljából. A hatalmas udvaron gyönyörűen ápolt kerl van, aminek ózonclus virágillatál már messzire elhordja a szél. A gondnok ur kérésünkre a következőket volt szíves mondani. A szegényházat 1900-ban Balla Jenő kezdeményezésére a város épittette. Azóta mintegy 1100 ápoltjuk volt. Jelenleg 48 lakója van a szegényháznak. felerésze férfi, felerészben nő. Az elmúlt évben 22 ápolt elhalt, az idén eddig 10 halt meg. A szrgínyhaz lakói közt. Legelőször megtekintjük a gazdasági épületeket. A konyha ragyogó tisztasága, a falraakasztott főzőedények sokasága, nem a szegényház, hanem cigy előkelő nagy étterem konyháját mutatja. Mellette van az éléstár. Hatalmas bödönök színültig tele zsírral, zsákszámra liiszt, só. krumpli és a szükséges élelmiszerek. Innen az egyik lakosztályba megyünk át. A hálószoba ablakai nyitva vannak, a besütő nap aranysugarait vakítóan verik vissza a hófehérre meszelt falak. 1b ágy egvmásután sorakozik. Olyan rendben mintha nem reszkető kezű aggastyánok, hanem pedáns női kezek rendezgették volna. Mindegyik ágy felett van ejgjv polc, ráakasztva szegényes rongyos kalapjuk, egy-egy féltve őrzött csecsebecséjük, ke. reszt, imakönyv vagv tükör. Regjgjel 8 11-ig délután 3—6-ig munkaidő van, ilyenkor a dolgozó szobában tartózkodnak. Benyitunk az egyik dolgozó szobába 8 10 hajlott hátú öreg ember egy h őszszu asztalt melleit tollat foszt. Csendes, szelidlelkíi öregek. Illendően köszönnek s anélkül, hogy felnéznének, folytatják munkájukat. Beul időzésünk alkalmával érkezik ki a szegényházba Juhász Mihály városi tanácsos. Amint t>elép a munkaterembe. minden egyes ápoltnak mosoly ül az arcára s felragyog a szeme. Az egyik bácsi mindjárt el is árulja érzelmeit. Nagyszerű ember a tanácsos ur, nagyon szeret minket, mindent megtesz értünk, amit csak lehel, de mi is szeretjük ám öl, áldjuk is minden lépését. A tanácsnok „ur minden egyes ápoltál ismer. Érdekes karakterisztikus alakok az ő egyéni sajátságos lelkiniotivumokkal. Itt van a közismert Rutai a cipőpucoló. Nemrégiben még piszkosan, rongyosan, torzonborz arcai járta a kávéházakat, cukrászdát, mozit és piros rongyává], szónélkül végig törülgette a vendégek cipőit. Az így megkeresett pénzt aztán elilta. Többször előállították már a rendőrségre, hiába igérte, hogy csak most az egyszer engedjenek el. dolgozni fogok. Pár napra ismét csak vsszatért ebez a mesterségéhez. Mini javíthatatlan munkakerülő csavargó kerüli be a szegényházba. Beul rendes ruhát kapóit, azóta borotválkozik és lassankint kezdi megszokn ia munkát. Tipikus munkakerülő Szabó István is. Tiltott koldulással szerezte meg mindennapi pálinkáját. Valóságos delirium tremensze volt, mikor behozták, most már dolgos, munkás ember lett belőle. Ha kimegyek dolgozni fogok, még azt is megvetem majd akit inni látok. Adamcsik Pál már 0 éve lakója a szegényháznak. Artikulátlan hangja már az első benyomásra elárulja az eszelős embert. Közismert alakkal lelt szegényebb az utca. Mindenki ismerte Ferenci László siketnémái, aki közszemérmet sértő ruhafogyatékosságával vonta magiára a figyelmet. Mösl a szegényházi csikós ruhában, megelégedetten fosztja a tollat. Talpas Pali sem kiabálja már többé > kettő a börzsir, három a subick, tessék tessék milliós légVpapirt. A télen meghalt... s talán már azóta van annyi sok papír szemét az utcán, mert már nincs többi az utca papírjának műgyűjtője Talpas bácsi. Drenyóvszki bácsi, öreg öszszetört emberke. Szerényen, szótlanul ül az asztal sarkán. Ő a szegényház bohémje. Este a munka után előveszi a szegénységében is kitartó hűséges párját a hegeüdjét. Reszkető kezeivel felhangolja sl belekezd egy bánatosan magvar nótába. Meglátszik, hogy valaha jól tudott, de csontos vézna kezei bizony már nehezen mozognak. Megkérjük, játsza el a nótáját. Szemében könnycsepp csillan s halkan bánatosan belekezd a nótába. Lehullott a rezgő nyárfa levele... a toHfosztás egy pár percre abbamarad, mindenki őt figyeli. csak a néma kacag fel egv nagyott. A humor ugylátszik még a szegényház falain is beszivárog. Mikor a jó öreg leteszi a hegedül, megszólal az egyik, most kezdődhet a munka, de vi »by ázzatok, nehogy ellüszentsétek magatokat, mert a toll elrepül. A női pavillonban. A női pavillonban ugyanaz a kép. Az asztal mellett ülnek és tollat fosztanak. De ők már hangosabbak. Egy hosszú élet esemé nyeit tárják fel egymásnak és bizony az elengedhetetlen pletyka sokszor a hajcibálás lovagias elégtételét vonja maga után. Itt van közöttük a szegényház legrégibb lakója, Juli aki már az intézmény fennállása óta van itt. Az egyik asszony jóízűen eszi az ebédről megmaradt tésztáját. Olyan szép hófehér, amilyen csak kevés ember asztalára kerül fel. A másik hatalmas okuláréval az ablak mellett harisnyát köt. Olyan közel tartja magához, hogy csak Isteni szerencse, hogy szemeit nem szúrja ki. Tipikus regénysors a Teitlbaum néni sorsa. Nyíregyháza leggazdaA szegényház lakói között. — A női pavilion. Kórterem, tébolyodottak cellája.