Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-22 / 139. szám

1922. junius 22. JÍYÍRYIDÉK 3 A fuxus és a test kultusza. A világégés eddig ránk nézve csak szenvedést, nyomorúságot és gyalázatot hozott. Ellenségeink országunkat megcsonkították, kirabolták és a végpusztulással fenvegetp örvény szélére taszították. Véreinket bebörtönözték, ki,ipadra hurcolták és legyilkolták. Akik pedig hozzánk menekültek, a/oknak nagy része még mindég vagon lakó.. Ki az, aki ezek után azt mondhatná, hogy boldog és gazdag ország vagyunk, ahol az emberek a fényűzést, a pompát és a pazarlást megengedhelik maguknak ? Hiszen amerre csak nézünk, mindenhol a nyomorgók és nincstelenek esdő kiáltása hangzik fel ! Testünket pedig ronggyal fedik. S már-már betevő falatunk is alig lesz, mert munkahijján maholnap a legszükségesebb élelmiszereinket sem tudjuk megfizetni. És ismét jön majd a tél, hogy a porbatiport magvarságnak a jobb jövőbe vetett hitét éltető reménységét és testvéri szeretetét méginkább próbára tegye. A közelmúlt napokban a helybeli római katholikus templom tornácában hirdetmény volt kifüggesztve, amely többek közt a következőket tartalmazta : »A nehéz gazdasági viszonyok miatt a Főpásztor minden külső pompát kerülni óhajt. Azért a bérmálandók is a legnagyobb egyszerűségre és emellett a lelki tisztaságra törekedjenek«. v A Főpásztor, — mint ahogy maga is mondta — azért jött körünkbe, hogy híveit vallási hitében megerősítve főpásztori kötelességét teljesítse. Emellett azonban a hazafiúi kötelességérzetnek is tündöklő példáját adta azáltal, hogy a külső fényt és pompát kerülve és igy nemcsak szóval, de tettel a legnagyobb egyszerűségre buzdított. Vagyis magas egyéniségével a mindinkább elharapódzó és nagymérveket öltő fényűzés és pazarlás ellen kelt Síkra s egyben irányt mutatva az egyszerűség és takarékosság erényét állította elénk. De hát hogy van az, hogy egy koldus országban egyszerűségre és takarékosságra kell az embereket serkenteni ? Sajna, de igy van. Mert manapság csonka hazánkban az emberek a szóáradatok, a külső fény _ és pompa által igyekeznek feltűnést kelteni s még naivul azt hiszik, hogy ezáltal tekintélyüket és előkelőségüket emelik. Ma a tehetősek selyembe és bársonyba öltözködve tetszelegnek és fitogtatják magukat s lakk topánban rúgják a port. Pedig a mai könnyel és nyomorúsággal telitett uemzettragédiával sehogy sem lehet a feltűnő öltözködést és a nagy luxust összeegyeztetni, mert ez ma egyszerűen páváskodás. És ez a hóbort, mint valamely ragály, a föld egyszerű gyermekeire a gazdaközönségre is átragadt. Ha már mindenáron azt akarjuk, hogy urnák nézzenek bennünket, akkor ne a gőg és pazar öltözködésben keressük az uriságot, mert az, mint Csathó Kálmán mondja : ^Műveltség, finomság, jó modor, a gondolkozás és érzés nemessége, nőnél nőiesség, férfiúnál férfiasság«. Erre törekedjünk hát ! Megdönthetetlen igazság, hogy a halálban egyformák vagyunk. De miért ? Mert — mint a régi rómaiak ezt kifejezték : — A sápadt halál egyforma lábbal tapossa a szegékunyhóit és a gazdagok palotáit. A temetésnél azonban már ismét széttagolódunk. Nem is kell temetésekre menni. elég az újság reklámhirdetéseit megnézni, hogy megtudhassuk, miszerint I. 11. és III. osztályon lehet utolsó utunkat Megtenni. És most jönnek még a luxustemetések és azok fokozatai. Eddig kis és nagytemetéseket ismertünk, most azonban a kimondottan luxustemetések járják. Távol áll tőlem a kegyeletsértés, A mikor azt mondom, hogy a mai nehéz viszonyok közt szeretteink temetésénél minden hiúságra gerjesztő luxust kerüljünk és elégedjünk meg a legegyszerűbb temetéssel! Ne törődjünk azzal, hogy esetleg mások mit mondanak, hartem igyekezzünk a külső pompa helyett gyásznak inkább megfelelő neqjei. egysze rüségre törekedni. Szólhatnék még a luxusesküvők es keereszlielökröl is. azonban továbbra is a temetésnél maratdok. Hánk. elárvult magyarokra, ha az élet ezer bajával is kel¥megküzdeni. nagy feladat, nagy kötelesség vár, amelyet percre sem szabad szemünk elől téveszteni. Ez a területi integritás visszaszer zése. Ha most egy hazájáért hevülő ma gyar szív megszűnik doboígni. akkor i megboldogult iránt érzett m$yséjg:'s hálánk és kegyeletünknek a legméltóbban uj»v adhatunk kifejezést, ha a közös szent eszmél, mely az ő szivét is bevitette nem engedjük a porhüvellyel együtt az enyészetnek, hanem azt továbbplántáljuk mindaddig, mig a Kárpátoktól az Adriáig ismét magyar lesz az ur. Ezt pedig ugy tehetjük, ha nagy bánatunkban a jövő nemzedékre s elsősorban is a szegény iskolásgyermekekre (gondolunk,, akik hivatva lesznek a nemzet könnyét letörő ni és csonka hazánkat régi nagyságában visszaállítani. Istenem! Mennyi szegény gverme.k nem tudott a múlt télen is ruha és lábbeli híján iskolába menni és hányan kérték a száraz kenyeret! \em volt. Ahelyett tehát, hogy luxuslemetésekel rendeznének és a legékesebb gyászkocsi a fél vagy egész gv ászba öltöztetett 4 lóval vitetnénk a díszes koporsóba zári és koszorúkkal elhalmozott drága halottunkat utolsó útjára s ezáltal a kegyeletet kiaknázó üzleti élelmességei gazdagítanánk, néma fájdalommal és a legnagyobb egyszerűséggel tegyük ezt s amil a külső pompára költenénk, ennek csekély hányadát juttassuk a szegény iskolásgyermekek felruházására és segélyezésére! Ha nagy öröm vagy n3gv bánat ér bennünket, gondoljunk a haza nagy fájdalmával a szegény iskolásgyermekekre és szerény tehetségünkhöz mérten a segélyalapot növeljük. Mert, mint gróf Széchenyi István mondta: Csak magunkban a hiba. de egyszersmind magunkban is a feltámadás! A haza reménye pedig az ifjúság mely egyben a fel támadási erőt is képviseli. \e a luxus és a test kultuszát szolgáljuk hát, hanem a gyermekvédelmet, a gyermeknevelést, mely előbb-utóbb a területi integritáshoz fog vezetni! A legtöbbet tehetne itt a le'kész'<edő papság, melv a jótékony egyletek és társadalmi egyesületektől támogatva a luxus és a tesl bálványát ledöntené és helyébe a jótékonysággal megváltott nemes egyszerűségnek emelne templomot. Vajba szavaim megértésre találnánakI H v Ezen a nyáron is lesz mese és játékdé/után. •I Nyíregyházi gyermekek öröme. Nyíregyháza, junius 21. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza gyermek világa kíváncsian lesi. hogy vájjon Ferenci István tanár, testnevelési előadó aki a mult nyáron mese és játékdélutánok rendezésével tette kedvesebbé fiuk és leányok nyári vakációját, vállalkozik-e ezen a nyáron a tanúságos és kellemes foglalkoztatás felújítására. A testnevelésügy kitűnő munkásához a gyermekek nevében e tárgyban "kérdést intéztünk és a következő felvilágosítást kaptuk. Több szülő azzal a kéréssel kei-esett meg, hogy lesz-e az idei nyáron szünidei mese és játék foglalkoztatás. Minthogy ezeknek a testnevelésre is bizonyára lenditőcn ható, egyultal szórakoztatva nevelő óráknak jó eredményéi már az elmúlt évekban volt alkalmam tapasztalni. elhatároztam, hogy a mullhoz hasonlóan ;iz idén is vállalkozom ilyen játék és meseórák rendezésére. Már eddig is többen jelentkeztek nálam s ezulon is közlöm, hogy további jelentkezéseket a les [nevelésügyi előadó helyiségében, a vármegyeházán, vagv a Hadröa irodá jában mától kezdve elfogadok. Bizonyára örömmel veszik a szülők és gyermekek ezt a közlésünket. Ötven év. A szabolcsvármegyei nagykállói áll. főgimnázium télszázados jubileumáig A szabolcsi nyár illatos lombjaiból egy koszorút szeretnék kötni, melyben ott ragyogna az én fiatal diákéveimnek elmúlhatatlan szeretete, az a boldog öl esztendő mindlen pajzánsága, diákálma, szerelnie, bánata és kacagása, amit én Nagvkállóban. mint gimnázista eltöltöttem ; A nyíri erdők titokzatos suttogásába ma ünnepi hangulat vegyül... az a sok diák. aki ott szivta magába a tudományok anyatejét, az a sok tanár, aki ott küzködött sok-sok. ma már talán sírban nyugvó buksi diákkal... képzeteiben viszszaszáll az öreg iskolához, egy percre benéz a régi udvarra, az öreg tantermekbe és lelkéből feltör a hálaadó sóhaj: Uram, légyen alva a Te szent akaratod. hogy megérhettem ezt a napot... a le kegyelmed mintíiig nagy volt, mindig feleinek) volt... segíts meg öreg iskolánkkal ben,nünket is az uj. a ránk jövő ötven esztendőre. Ötven év! Ob mily szép. mily sok, mily nagy idő is! Mennyi emléket, mennyi álmot, meny nyi jelest és szekimdát, de mennyi bánatot és ragyogást is takar!... Mennyi minden is történt azalatt... mennyi minden is vál. tozott azóta!... A kis gyermekekből öregek lellek... az öregekből por és hamu!... Azok a tanárok, kik ötven évvel ezelőtt ott tanitollak... hol vannak már azóta??! Első értesítője: A Sz ibolcsvarmegyében! nagykállói kir. áll alreál tanodának első évi értesitvénv©«, melyet közzétett Bozókv János oki. fő reáltanodái tanár és tanintézeti igazgató 18771. végjén Nyomatait Budán 1871). megjelenése óta változott a világ és változott a boldog, anajgy Magyarország is... Hová jutottunk... mivé lettünk.,, ma ne gondojunk a sötét gyászra... ma örvendjünk és vigadjunk... Vgyen ez a nap üdítő oázisunk, hol a fáradt test egv percre megpihenhet és a meggyötört lé_ lek vigaszt talál! Öregek és fiatalok, j,erlek szálljunk vissza egy kis időre, hacsak gondolatban is. arra a helyre, ahonnan magunkba szívtuk a tudomány első illalát, ahonnan először léptünk ki az élet zajos tengerére, ahonnan először szállottak álmaink szivárványos vizekre... jjertek, jer tek és szenteljetek egv pár percet az örökké feledhetetlen, a minidig kedves emlékezésre. Egy pár sor szivünk virágaiból kötött koszorú, melyet szeretettel és hódoló tiszteleltei tüzünk, mi a volt tanítványok az öreg nagykállói áll

1, főgimnázium kupo1 ájára! Jubilálunk — és gondolatban emlékeinkel megkönyezzük. Öreg iskola: dicsér lessél! ifj Radványi Sándor.