Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

6 iJfVlKVIUBK 1922. május 16. pozíciók, amelyekbe tisztes, hosszú munkával, élemedett korban léptek a/ emberek. A forradalmak idején mindenféle fiatal emberek pozíciókat tudtak szerezni maguknak és az a vélemény harapódzott el, hogy az érveknek a könyök a leghathatósabb eszköze. Régebben az emberek csak a közületre hasznos munkában igyekeztek megvalósítani a maguk céljaikat, a forradalmak alatt vannak asztaltársaságok, melyeknek politikai céljaik vannak s amelyeknél politikai hatalmat lehetett szerezni. Ez a helyzet ínra' s már most a/ a kérdés, hogy ezzei szemben mit akar a kormány tenni ? Mindenekelőtt a tekintély tiszteletét akarja helyreállítani. Biztosítani akarjuk mindenben a munkának megbecsülését, hogy a tisztességes munkával szerzett pozícióból senkit ki ne lehessen szorítani. Nem akarunk ezzel a Gondviselés lítaiba beleavatkozni, de a földi hatalmasságoknak kötelessége megvédeni mindenkit, hogy egyesek boldogsága mások boldogtalanságává ne váljék. Meg akarjuk tartani, védeni nemzeti eszményeinket, ideáljainkat, nem akarjuk, hogy egyéni érdekek uralkodjanak a kisebbek felett. Ennek a Magyarországnak a szolgálatába akarjuk egyesíteni a magyar társadalmat, melynek határait nem egyesek jelölik meg, hanem történelmileg adódik. Ennek a célnak, az ezer éves Magyarországnak szolgálatára hivom fel Önöket, Nyíregyháza városának polgárait s abban a tudatban, hogy ebben a célban követni fognak, emelem poharamat Nyíregyháza * város polgárságának egészségére. ' A íáklyásnienet Alig hangzott el Dr. Kállay Tibor beszéde, a városháza és a Korona előtti téren nagy csoportba verődik a polgárság, hogy a fáklyák világánál is hódoljon képviselőjelöltjének. A Korona erkélyének ablakai megnyílnak s erre a Városi Dalegylet előadásában felcsendül a Tied vagyok, tied hazám kezdetű dal. A polgárság nevében Nagy l.ajos vármegyei főlevéltárnok üdvözli Dr. Kállay Tibort, mint az egységben rejlő erőnek egyik emberét. Kállay Tibor megindult és meleg poézissal teli szavakkal köszöni meg a megtiszteltetést. Az éjszaka sötétjében imbolygó fények láttára a tatárdulás jut az eszébe, amikor a hordák eltakarodása után itt is, ott is kigyúltak a lángok az erdők mélyén, a ná dasok zsombékjai között e kiáltással, hali hé, hali hó, itt vagyunk, magyarok vagyunk. És ezek összegyülekeztek, hogy megépítsék romjaiból az országot. Nagy időket élünk ma is, olyan az ország most is, mint volt a Mohi pusztai tatárdulás után. Erre a megépítő munkára hívja fel a polgárság munkáját és ezekben az. imbolygó esti fényekben zálogát látja annak, hogy felvirrad a boldog M<r* gvarország napja. Üdvözlő szavai után a Városi Dalegylet 'énekli el a Horthy-indulót. Azután lassan eloszlik a tömeg. Utána bent továbbra is kedélyes hangulatban telik az együttlét ideje s a kis intermezzo után az első pohárköszöntőt. I)r. Prok Gyula mondja, aki megemlékezve az az nappal 700 éves Aranybulláról, mint a magyar jog ősforrásáról s amelyet csak a Magna Charta előzött meg ininid|össze ö

t évvel,. Arra a szellemre iiriti poharát, mely megteremtette az aranybullát. .Mózer Ernő a kisvárdiai kerület képviselője a turáni átoknak, a pártoskodásnak, széthúzásnak megtörését hirdfeti. Nyíregyházát szerencsésnek találja jelöltjének választásával s élteti a város és vármegye közönségét. Dr. líártók .leatö ref. lelkész dr. Kállay Tibor szerepében a Charialidiok szerepét látja, kik fejükkel egy, szentély, tetőzetét tartják. Kéri Kállay Tibort, hogy legyen ilyen fenntartó oszlopa a nemzet épületének s lavateri címerben világot tartó kar erejével és akaratával mutasson utal és világosságul a nemzetnek, Zoniboiszky Dániel az ipafosok nevében köszönti a pénzügyminisztert. Dr. Bernstein Béla főrabbi a politikától elvonva gondolatait, társadalmi egység szükségességét hirdetve Meneniüs Agrippa meséjével világit reá a társadalmi egység teljes megvalósítására. Az ilyen irányban halaidió józan, munkás, igaz hazafias irány képviselőjére. dlr. Kállay Tiborra üríti poharát. Paulusz Márton az egyséjgjes párt két erős factorát, Gróf Bethlen Istvánt és Nagyatáídli Szabó Istvánt élteti. Friöd Salamon a Kállay család iránt gyermekkorától érzett nagyrabecsülésének adlva kifejezést, hirdeti, hogy Magyarorszáigje legrégibb csía Iád)ja vezetésre hivatott, s e vezetéshez való erőt és áldást kéri Kálla}' Tiborra. Az idő azonban múlik lassan-lassan, dlr. Kállay Tibor az éjfél felé közeledő órában ismét feláll s mégegyszer megköszönve a polgárság ragaszkodását, asztalt bont s ujjongó éljenzés közepette elhagyja a nagytermet. Egy nyíregyházi társaskör 216000 koronát adott jótékony célra. A Kereskedők és Gazdák Körének közgyűlése. mányzót élteti, ki kezében az ítélet jogarával. a kegyelem pálcájával, a .védelem kardijával él Magyarország királyi várában aki amikor veszendőbe ment Magyarország. megmentésére sietett, talpraáílitotta és megszervezte a nemzeti hadseregei, a melyről Magyarország régen álmodott. Utal arra a szomorú helyzetre, melyben országunk van, de mindjárt örömének ad kifejezési az egység felé való törekvés láttára. Ugy érzi. hojgjy a 12-ik órában rakja le a nemzet az egyséig alapköveit. Ebben az egyséjgben Horthy Miklós kormányzó atyai szivének tiszta boldogsálgtára üríti poharát. Paulik János ev. lelkész a benső konszolidációnak kedves jelét látja az egységes pártban. Ennek az egyséjgjnek nemcsak a politikában hanem a társadalmi életben is meg keli valósulnia. Az erős. egységles Magyarországért dolgozók közül dr. Kállay Tiborra emeli poharát. fcnekes János r. kath. prépost plébános a tisztviselő kérdéssel foglalkozik, amely kérdést a legnehezebb tárca miniszterének kell megölflsmi. Reá, munkatársaira, tanácsosaira tisztikarára mond

1 köszöntőt. Pisszer .lános gazdíasági problémákat fejtegetve az adópolitikának Igazsájgosabb elrendezését sürgeti. Poharát a pénzügyminiszter- munkásságára emeli. Beszédének elhangzása után Dr. Kállay Tibor emelkedik szólásra s csendben fogadott beszédében a következőket mondotta: Uj állami berenidlezkedések korszakát éljük és ezt tudva és érezve tisztába kell jönnünk a berendezkedés elveivel, egyet kelt érteni azokkal Mindlenesetre demokratikusabb államot kell teremtenünk, mint volt a régi Magyarországi amikor egy nagyhatalomnak voltunk a részesei dualisztikus alapon s hogy most pedlíjg csak egy kis Magyarország vagyunk a trianoni békeszerződés alapján megállapított sziik határok között. Ez a körülmény is azt hozza magával, hogy több jogot kell biztosítani polgáraink nak, mint amennyit biztosított a régi ország, mint amely a magja szereplésével ,a inaga pozíciójával, a mhaga kiilhatalmi erősségével talán feleíditetni tudta azt ha a belső állapotokban nem is volt meg az egyformasájgj. De akkor nem is kellelt, nem is volt szükség" az összes erők összefogására, mint amilyen mértékben szükség van erre a mai Magyarországion. (Ugy, van. általános helyeslés és .éljenzés,) Emellett egy másik körülményt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tudniillik a trianoni szerződés és a másik párisi szerződés bizarr határozatokat vontak meg Európában, amelyeket senki sem érezhet állandóknak, örök időkre megvontaknak és amely határok sohasem lehetnek szentek. (Ugy van;) Ez a bizonytalanság, ez a rendezetlenség átment a forradalmak után a szellemi élet téreire is s a háború és forradalmak után szomorúan kellett látni, hogy nemcsak az országnak határait vesztettük el, de elvesztettük a határokat szellemi és erkölcsi téren is. Azelőtt a becsületes munkának volt tekintélye. Valami biivkör vette körül azokat az embereket, akik becsületes munka árán foglaltak el pozíciót a társadalomban. A háború után már nincs meg az a bűvkör az emberek körül, sokaknak a testéhez közel lehetett férkőzni. A régi időkben is voltak igények, de a régi időben tudtak az emberek más érdekekre is figyelni, különösen amikor a közület érdekeiről volt szó. A forradalom utáni időkben azt láttuk, hogy az emberek határtalan igényeket támasztanak mindenkivel s a közülettel szemben is. Azelőtt voltak állások, Nyíregyháza, május 15. (Saját tudósítónktól.) A nyíregyházi Kereskedők és Gazdák Köre vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a Rákóczi uti klubhelyiségben a tagok nagyszámu részvételével. Raruch Arthnr elnök 10 óra 10 perckor nyitotta meg a közgyűlést, üdvözölte a megjelenteket, majd a következőket mondotta : Amikor a magyar kereskedelem mai helyzetét nézem, egy kép rajzolódik elém, amelyet pár évvel ezelőtt egy illusztrált folyóiratban láttam. A kép a Habsburg-ház trónját ábrázolta, amelyet a különböző nemzetiségek tartottak a vállukon, mindmegannyi oszlopai a volt monarchiának. Ott volt köztük az osztrák sógor jellegzetes sipkájával, a horvát, a cseh, a lengyel, de leghatalmasabb volt köztük az előtérben álló magyar, aki robusztus termetével úgyszólván egyedül tartotta vállain a trón épületét. A kép alján egy pöttömnyi kis tábornokfigura volt osztrák uniformisban, aki egy hosszú nádszállal piszkálta a magyar orrát, mire a magasban megszólalt egy hang: Kegyelmes Uram! Ne piszkálja ennek a magyarnak az orrát, mert ha eí találja magát tüsszenteni, nem tudom mi lesz ezzel az alkotmánnyal : A mai állami létünk is ilyen oszlopokon nyugszik, amelyek közül egyik legerősebb pillér a kereskedelem. H» megfestenék ennek a helyzetnek a képét, akkor az aljára kis alakokat rajzolhatnának, amelyek hosszú nádszálakkal piszkálják a kereskedelem megszemélyesítőjének orrát. Joggal kiálthatjuk oda ezeknek az alakoknak; Ne piszkáljátok az orrunkat, mert ha eltüsszentjük magunkat, nem tudjuk, mi lesz ezzel az alkotmánnyal. Ha a kiáltásunkat meghallják, ugy nem hiába imádkozzuk el mindennapi nemzeti imánkat: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,