Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-31 / 122. szám

JVYÍRYIDÉK i 911. juuiui 24. A várőrséget megtizedelik. Menesztik a menekült tisztviselőket Csonka-Magyarország ma, egv minden oldalról ellenséges fallanksszal körül zárt ostromlott várnak tekinthető. Se ki, se be ! Csak madár járhatja szabadon. Ember csak gépmadár szárnyain hagyhatja el, vagy kö­zelitheti meg. A vár védő erejét a bentrekedt nyolc­millió magyar képezte kezdetben ; ma már mintegy negyvenezer elszánt harcossal több. Ezek a vár elszakított perifériáiról jöttek ide nemes szándékkal, dolgozni akarással, hogy a vár őrségét megerősítsék, hogy a védelmi erőt tömöritsék. Ide hozta őket magyar szi­vük, ide űzte, hajtotta magyar vérük, haza­szeretetük a magyar géniusz kezétől vezet­tetve. Ott hagyták vérző szívvel az ellen­ségnek könnyelműen kiszolgáltatott szülő­helyet, a megalapított meleg családi tűzhelyt, ott exisztenciájuk megalapozott bázisát, mert lelkük nem tudott deformálódni, nem tudott a magyar földhöz hűtlen lenni, nem tudott uj esküvéssel saját hazájának árulója lenni. Elhozták hát magukkal szivüket, lelkü­ket, tudásukat, intelligenciájukat, hogy a kultura kiépítéséhez hozzá járuljanak és el­hozták izomerejüket, hogy ha majd megfúj­ják a tormbitát, a felduzzasztott nemzeti erő egy-egy vaskeménységü tényezője legyen mindegyik. így tettek, mert látták s meggyőződtek arról, hogy, ha az ellenség által már bevett városrészek zónáin maradnak, mint lefegy­verzett várőrök, ők is — mint minden le­fegyverzett őrség — kazamatákba kerülnek, hol elsorvadnak 1 s a felmentő akciónak annak idején mint erőgyarapitók, részesei nem le­hetnek. Ugy gondolták, hogy a nyolcmillió várőrség örömmel fogadja a testvérek leg­megbízhatóbb elemeiből rekrutálódott, vér­rokonságu tartalék csapatot, mert elgondol­ták, hogy ma még a kevésnél és kevesebben vagyunk ahhoz a titáni munkához, mely vá­rosunk felszabadításával jár, azért minden atom, ami erősítheti az őrség akció képes­ségét, megbecsültetésre talál. Sajnos, e szubjektivitásában a bevonult hadosztály csalódott. A várőrség objektivi­tás nélkül más álláspontra helyezkedett. Nem értékeli a segítő csapatot ; ellenkezőleg bal­lasztnak, tehernek tekinti azt. Nem törődve sem jövővel, sem a nemzet feltámasztásával csak a mának él, kenyér adagának nagyságát félti, ezt őrzi, ezt védi földönfutó testvéreivel szemben. Nem hajlandó sem hajlékát sem kenyerét megosztani velük ; inkább pusz­tuljon a fajmagyar értelmi osztályában a nemzet, mintsem, hogy mint nyűgöt, viselje nyakán az érkezőket. Ezért egy gesztussal meneszti a negv­venezret züllésnek, az ellenség csalétkeinek szolgáltatja ki a hatalom őket, arra hivat­kozva, hogy Csonka-Magyarország tehervi­selő képessége nem bírja el a tömörítést. Ezt hangoztatta a diktatúra is, ezt a politikát űzték Jászi Oszkárék is, akik a ma­gyar értelmiséget Amerikába küldték. Most ugyanezen politikát követve meg­tizedelést hirdet a hatalom az egzisztenciák letörésével. Hogy jogilag mennyiben lehet hatalma ehez bárkinek, döntsék el a jogtudó­sok, én itt csak arra a közismert tényre hivat­kozom, hogy a nemzet közalkalmazottjai és a nemzeti hatalmat képviselő állami testület között két oldalú szerződéses viszony van, két oldalú szerződést pedig egyoldalulag felbontani nem lehet, nem lehet uj intenciók alapján hozott uj törvényekkel sem, mert ezek visszaható erővel nem bírhatnak, hiszen akkor hová lenne a törvény szentségébe ve­tett bizalom ? Más oldalról meg ez a Csonka­ország ma is mindenféle idegen nációknak billiónyi milliárdokat felemésztő misszióknak sibereknek, nemzetellenes elemeknek otthont, létet, kenyeret kényelmet tud adni, csak ép­pen a fajmagyar értelmiség nem bírna jog­gal ahhoz, hojgy a magyar földön munkájával kenyerét megkereshesse ; hogy a magyar a magyar földön otthont leljen, ősi jusánál fogva itt exístenciát biztosítson, saját nem­zete jövőjének megalapozásán dolgozhasson? Akik ezen irányzatnak útját állják, akik ily rövidlátó, balkezü politikát űznek, azok ön­gyilkosságba kergetik a nemzetet. Aki tisz­títani akar, aki a nemzeti atmoszférát bacil­lusoktól akarja megtisztítani, az ne a munkás intakt nemzeti lelkű, becsületes magyarfa j értelmiséget vegye seprűje alá, hanem levet­ve az álhumanizmus szemüvegét, kotorjon ott, ahol a szemetet megtalálja. De eltekintve a kérdés jogi jelentőségé­től, a történelem még nem ismer olyan vár­parancsnokot, aki saját őrségét tizedelte volna meg. Igen, arra van példa, hogy ha elő­állott a kényszerhelyzet, kirohanást vezényelt de megtizedeléssel nem vágta maga alatt a fát. Ilyen kényszerhelyzet Csonka-Magyaror­szágon ma nem áll fent és nem fog bekövet­kezni a közel jövőben sem. Mert, ahol a tár­sadalom oly éles határvonallal oszlik két kategóriára : a nyomorgók és a jólétben tob­zódók osztályára, mint itt, ott mindig meg lehet találni paragrafusuk segélyével — tehát törvényes alapon — a létfentartást nehezítő okok eliminálás módját a nyomorgók megti­zedelése nélkül is. Nem tizedelni kell tehát itt sem, haneir. paragrafusokból font karikással csördítsen eléje az arra illetékes erős kéz — tekintet nél­kül fajra, vagy vallásra — a konjunkturázó panamázó, dőzsölő hadnak, amely a konjunk­túra piszkos áradatába akarja befulasztani a fajmagyar értelmi osztályt. Az ostorral te­hát ne a nyomorgókra sújtson le a hatalom, mert azzal derékban töri ketté a nemzet ge­rincét, melyet a faj fentartó értelmi osztály képviselt a múltban, képvisel a jelenben s fogja képviselni a jövőben is. Pillér József. A kislakások jui/us hóban végleg elkészülnek. Nyolcszáznál több az igénylők száma. — Mennyi lesz a lakbér? — városi tanács dönti el kik kapják meg a lakásokat. A város nagy áldozatkészséggel épülő kislakásai " a befejezés előtt állanak. Az építők a végrehajtók szorgalmas munká­jának gyümölcseként már készen állanak az egy és kétszobás kislakások. Julius hó­:»an végleg befejezik az építést s a há­«ak augusztus hó 1-ére átadhatók lesznek. Most a padlók készítése, ablaküvegezés, fetés, mázolás, a földmunkálat, járdabur­kolás. az építés befejező tennivalói foly­nak \ sok-sok lakástalan feszült várako­zással lesi ezeket a munkálatokat és ag­gódva kérdi, jut-e vájjon számára fedél a kislakások v a 1 am e! yi kében. Most már a bérbeadás kérdésének el_ ódázása leheletlen. A városi szakosztályok tegnap foglalkoztak is már a tanácsnak a kislakások bérletére vonatkozó javasla­tával és meg is állapodtak a legtöbb kér­désekben. A leglényegesebb s a bérlő lakossá­got elsősorban érdeklő kérdés a lakásbé­rek m agysága. A szakosztályok a képvi­selőtestületnek azt fogják javasolni, hogy az egyszobás lakások havibére 500, a kétszobásoké pedig 800 K legyen. A kis­lakások bérbeadását eddig több mint 800 igénylő kérelmezte. Meglehetős gondot fog ezek közül annak a harminchat bér­lőnek kiválasztása, akik megkapják majd a kislakást. A bérlők méltányos megvá­lasztása a városi lanács teendője lesz. — Szorgalmasan fogják tanulmányozni a kérvényezők életkörülményét és élethiva­tásuk vagyoni és egyéb viszonyaiknak lel­kiismeretes szem előtt tartásával döntik el, hogy kik kapják meg a kislakásokat. Mi re a kislakások elkészülnek megtörténik ;i 1 akók kiszemelése. A nyíregyházi áll. munkaközvetítő az Eötvös-utcai iskola helyiségében nyílik meg. Dr. Andor Endre miniszteri tanácsos sürgeti a munkásközvetitő felállítását Nyíregyháza, junius 23. A Nyirvidék tudósítójától. Magyarországon a kereskedelmi és iparkamarák székhelyén működő állami munkaközvetítő hivatalokat szervezlek. Ezeknek a hivataloknak teendői mindjob­ban megsokasodtak, ugy, hojgjy a hozzájuk tartozó nagy körleten nem képesek a mun­kaközvetítést lebonyolítani. A centrum­ból irányitotl közvetítés bármily élénk szellemű is. nem elég gyors amikor a vi­dék munkaadóinak és munkásainak ha­lasztást nem tűrő igényeit keli kielégí­teni . A nyíregyházi munkások és munka­adók számára például a debreceni köz­veti lő áll rendelkezésre és városunk mind élénkebb ipari, kereskedelmi, álta­lában közgazdasági élete ma már erősen sürgetővé tette a helybeli munkaközvetí­tő hivatal felállítását. A Kansz nagygyűlésére Nyíregyházára érkezett dr. Andor Endre miniszteri ta­nácsos, akinek irányító kezében az egész ország munkaközvetítése összefut s aki e kérdést európai vonatkozásaiban a leg­tisztábban látja hazánkban, munkatár­sunk előtt részletesen nyilatkozott a kül­földi és a magyar munkaközvetítés jelen állásáról, az ipari mellett a mezőgazdasági munkaközvetítés szervezésének szükséges­ségéről. Megtudtuk, hojgy az állami munka közvetítés a vidéki városokban mind ha­talmasabb arányokat ölLs ma mára mun­kaközvetítési megszervezik a meg vei szék­helyeken s a kamarai székhelyeKen kivül más forgalmasabb városokban is. Munkaközvetitő intézetet kap Nyir­egyháza is. Andor Endre min. tanácsos az itteni munkaközvetitő intézet ügyében érintkezésben van a város tanácsával, a hol a legnagyobb készséggel karolták fel ezt az intézményt is. Most a közvetítő in­tézet felállítása helyiség kérdése s attól függ, hogy vájjon sikerül-e rövid időn belül kiüríteni a kereskedelmi iskola volt termeli, az Eötvös-utca városi há­zat, amelyben jelenleg a Gok. hivatalai vannak. Amint ez az épület felszabadul, felállítják Nyiregyháza város munkaköz­vetítő intézetét, mely hathatósan szol­gálja ugy a munkások, mint a munkaadók érdekeit. Ezzel kapcsolatban és talán még az ipari közvetítő intézetnél is sür­gősebben szükség volna a mezőgazdasági munkaközvetítést is megszervezni. JUHASZ JÁNOS .TURUL' BQRPtMCiyE NYÍREÜYHtiZÁM r.^OLDSÉCrÉR7 KITŰNŐ ASZTALI É5PPÍ BOROK PíX^JCTAROsí «

Next

/
Thumbnails
Contents