Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-31 / 122. szám

2 JSfYÍRVIDÉK 1919. junius 23. Szegény gyermekek nyara/tatása a Sóstó-telepen. * A Leányegylet az idén ia 25 gyermek üdülését biztosítja, ha ebben a társadalom megértő támogatására talál. Nyíregyháza, junius 22. A Nyirvidék tudósítójától. Itt a nyár és a boldog emberek a lehetősek megfrissitő fürdőzésre utazhatnak. A városok szegénysorsu vézna, sápadt gyermekei szomorú árnyat vetnek a dúsak üdülő szándékaira. Á mindinkább fokozódó drágaság, a munkás és tisztviselő cvsaládok mind nyomasztóbb gondokkal sújtott élete csak még jobban gviarapitja a gyermekvilág elha|gjyatottjainak számát, öldösi bennünk a szív legékesebb reményét, azt, amelyet a letiport ország fel támadására gondolni szoktunk. Mi. nyíregyháziak e gondolattal kapcsolatban mindig a Sóstóra utálunk, annak kivételes, megfrissitő levegőjére, árnyas utaira. fürdőjére és a nyár küszöbén önként adódlik a kérdés, miként lehelne Nyiregyháza város sápadtabb gyermekei részére egy ujabb szenvedésekkel fe_ nyegető léi előtt megedző nyaral látást biztosítani a pompás Sóstófürdőn. Jószándékunkban a Leányegylet angyali jóságú höUgvei sietnek segítségünkre. Ez a vidéki városok gyermekvédő egyletei közölt első helyen álló fáradhatatlan egyesület a tavalyi év nyarán is huszonöt szegény, leginkább menekült gyermek részére nyújthatott feledhetetlen ül kedves és testi, lelki erőt gyarapító üdülést. Munkatársunk kérdést intézeti a gyermekek védő angyali Lelkire Li »Szeréna nénijéhez , Kégly Szeréna elnöknőhöz, hogy vájjon a most beálló forró nyáron számilhatnak-e a szegény gyermekek a Leányegylet sóstói üdülő telepén való elhelyezésükre? ? Kégly Szerénától azt az információt nyertük, hogy julius és augusztus hónapokban ezidén is 25 szegény, leginkább menekült gyermek részére nyújt sóstói üdülést a Leányegylet, abban az esetben, ha Nyíregyháza város társadalma ebben a nemes tervben megtelelő anyagi támogatást biztosit. A Leányegylel junius 28-án és 27-én az Apolló Színházban gazdag programit jótékony műsoros estet rendez, amelyen élőképeket, táncokat és más, Leányegylel eddigi szerepléséből ismert, mindig szenzációként ható számokai rendez. Ennek a két napnak ,anyagi sikerét minden jólelkű nyíregyházi polgárnak kötelessége biztosítani annál is inkái)!), mert a jótékonyság fejében felejthetetlen gyönyörűségben lesz része. Az Apolló-színházi műsoros estét a junius 29-i virágnap egészíti ki, amikor a Leányegylel hölgyei virágot árusítanak a nyiaraItatás sikere érdekében. Ezekre a. napokra már most felhívjuk a nagyközönség figyelmét. Nyíregyháza város szegényházában. A szegényház lakói között. — A női pavillon. cellája. Kórterem, tébolyodottak Nyíregyháza, junius 22. A Nyirvidék tudósítójától. A Búza-téren hatalmas cirkuszsátor van felállítva. Kéveteg tekintetű, sápadt megtépett ruháju gyermekek a sátorponvva hasadékain bámulják a jászolhoz kötött póni lovakat, az esti előadásra próbálgató bohócokat, a lyukas harisnyás kötéltáncosnőt. Hangosan felnevetnek, de ebben az ártatlan gyermekek kacajában mar van valami a megelégedet len emberek fájdalmas kacajából. Megelégedeti enek, mert hisz ők nem láthatják a ponilovakat táncolni, a bohócokat mókázni, a kötéltánoosnőt selymes trikóban villanyfény mellett játszani. Szegény emberek, szegény gyermekei, de szomorú is a sorsuk. De előttük még egy hosszú élet van a maga kifürkészhetetlen rejtelmeivel.,. ők még remélhetnek Tovább menjünk, meglátogatni azokat akik már nem is remélhetnek, akiknek Fortuna istenasszonya nem juttatott ke-gyeiből vagy legalább is csak Ízelítőt (adott a »jólétből«, hogy annál fájdalmasabb legyen a vég. A Bákóci-ut végén, ott, ahonnan pár lépésnyire vasúti töltés vágja el az utat. van a szegényemberek utolsó men cs vár a. a szegényház A szegényházban. Már messziről feltűnik vakító fehérre meszelt házlömjével, hatalmas rácskeritéSével a Szegényház. Egyszerű kis fakapu zárja el az élet szerencsétlenjeinek csendes kis birodalmát, a rohanó külső élet nyüzsgő zajától. A kapun nincs semmi felírás, mégis félve nyitunk be, meri lelki szemeink előtt ott lebegnek a tömeglakások és nyomortanyák szerencsétlen jei. A férges, piszkos odúk, emberi mivoltukból kivetkőzött mocskos páriái. Bent az udvarban néma csend. A kapunyitásra kijön a szegényház gondnoka Barzó István, aki a szegényház megalakítása óta vezetője ennek a gyönyörű szociális intézménynek. Az ő érdeme főképpen, hogy a nyiregyházi szegényház minta intézmény leli a maga nemében, olyannyira, hogy már számtalan más város kiküldöttei sőt külföldiek is járlak ilt a szegényház tanulmányozása céljából. A hatalmas udvaron gyönyörűen ápolt kert van, aminek ózonclus virágillatát már messzire elhordja a szél. A gondnok ur kérésünkre a következőket volt szíves mondani. A szegényházat 1900-ban Balla Jenő kezdeményezésére a város építtette. Azóta mintegy 1100 ápoltjuk volt. Jelenleg 48 lakója van a szegényháznak. felerésze férfi, felerészben nő. Az elmúlt évben 22 ápolt elhalt, az idén eddig 10 halt meg. A szrgínyhaz lakói közt. Legelőször megtekintjük a gazdasági épületeket. A konyha ragyogó tisztasága, a falraakasztott főzőedények sokasága, nem a szegényház, hanem ugy előkelő nagy étterem konyháját mutatja. Mellette van az éléstár. Hatalmas bödönök színültig tele zsírral, zsákszámra liiszt, só. krumpli és a szükséges élelmiszerek. Innen az egyik lakosztályba megyünk át. A hálószoba ablakai nyitva vannak, a besütő nap aranysugarait vakítóan verik vissza a hófehérre meszelt falak. 10 ágy egvmásután sorakozik. Olyan rendben mintha nem reszkető kezű aggastyánok, hanem pedáns női kezek rendezgették volna. Mindegyik ágy felett van ejg|v polc, ráakasztva szegényes rongyos kalapjuk, egy-egy féltve őrzött csecsebecséjük, ke. reszt, imakönyv vagv tükör. Reggel 8 11-ig délután 3—6-ig munkaidő van, ilyenkor a dolgozó szobában tartózkodnak. Benyitunk az egyik dolgozó szobába 8 10 hajlott hátú öreg ember egy hoszszu asztalt mellett tollal foszt. Csendes, szel kilel kii öregek. Illendően köszönnek s anélkül, hogy felnéznének, folytatják munkájukat. Bent időzésünk alkalmával érkezik ki a szegényházba Juhász Mihály városi tanácsos. Amint lielép a munkaterembe. minden egyes ápoltnak mosoly ül az arcára s felragyog a szeme. Az egyik bácsi mindjárt cl is árulja érzelmeit. Nagyszerű ember a tanácsos ur, nagyon szeret minket, mindent megtesz értünk, amit csak lehel, de mi is szeretjük ám őt, áldjuk is minden lépését. A tanácsnok „ur minden egyes ápoltat ismer. Érdekes karakterisztikus alakok az ő egyéni sajátságos lelkimotivumokkal. lit van a közismert Batai a cipőpucoló. Nemrégiben még piszkosan, rongyosan, torzonborz arcai járta a kávéházakat, cukrászdát, mozit és piros rongyával, szónélkül végig törülgette a vendégek cipőit. Az igy megkeresett pénzt aztán elilta. Többször előállították már a rendőrségre, hiába ígérte, hogy csak most az egyszer engedjenek el. dolgozni fogok. Pár napra ismét csak vsszatért ebez a mesterségéhez. Mini javíthatatlan munkakerülő csavargó kerüli be a szegényházba. Bent rendes ruhát kapott, azóta borotválkozik és lassankint kezdi megszokn ia munkát. Tipikus munkakerülő Szabó István is. Tiltott koldulással szerezte meg mindennapi pálinkáját. Valóságos delirium tremensze volt, mikor behozták, most már dolgos, munkás ember lett belőle. Ha kimegyek dolgozni fogok, ínég azt is megvetem ma jd akit inni látok. Adamesik Pál már 0 éve lakója a szegényháznak. Artikulátlan hangja már az első benyomásra elárulja az eszelős embert. Közismert alakkal lelt szegényebb az utca. Mindenki ismerte Ferenci László siketnémát, aki közszemérmei sértő ruhafogyatékosságával vonta magára a figyelmet. Mösl a szegényházi csíkos ruhában, megelégedetten fosztja a tollal. Talpas Pali sein kiabálja már többé »kettő a börzsir, három a suhick, tessék tessék milliós légy papirt. A télen meghalt... s talán már azóta van annyi sok papir szemét az utcán, mert már nincs többi az utca papírjának műgyűjtője Talpas bácsi. Drenvóvszki bácsi, öreg öszszetörl emberke. Szerényen, szótlanul ül az asztal sarkán. Ő a szegényház bohémje. Este a munka után előveszi a szegénységében is kitartó hűséges párját a hegeüdjét. Reszkető kezeivel felhangolja sl belekezd egy bánatosan magvar nótába. Meglátszik, hogy valaha jól tudott, de csontos vézna kezei bizony már nehezen mozognak. Megkérjük, játsza el a nótáját. Szemében könnycsepp csillan s halkan bánatosan belekezd a nótába. Lehullott a rezgő nyárfa levele... a tollfosztás egy pár percre abbamarad, mindenki őt figyeli. csak a néma kacag fel egy nagyolt. A humor ugylátszik még a szegényház falain is beszivárog. Mikor a jó öreg leteszi a hegedül, megszólal az egyik, most kezdődhet a munka, de vi »by ázzatok, nehogy el tü szentsetek magatokat, mert a tol! elrepül. A női pavillonban. A női pavillonban ugyanaz a kép. Az asztal mellett ülnek és tollat fosztanak. De ők már hangosabbak. Egy hosszú élet esemé nyeit tárják fel egymásnak és bizony az elengedhetetlen pletyka sokszor a hajcibálás lovagias elégtételét vonja maga után. Itt van közöttük a szegényház legrégibb lakója, Juli aki már az intézmény fennállása óta van itt. Az egyik asszony jóizüen eszi az ebédről megmaradt tésztáját. Olyan szép hófehér, amilyen csak kevés ember asztalára kerül fel. A másik hatalmas okuláréval az ablak mellett harisnyát köt. Olyan közel tartja magához, hogy csak Isteni szerencse, hogy szemeit nem szúrja ki. Tipikus regénysors a Teitlbaum néni sorsa. Nyíregyháza leggazda-