Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-31 / 122. szám
1911. junius 13. y&tmmr&L 3 A szabolcsi tf/uság irredenta Irodalmi pályázata. Ünnepélyes jutalomdijosztás az ág. h. ev. Kossuth Lajos íögimnázium udvarán. Nyiregyháza, junius 12. Saját tudósítónktól. Szombaton délelőtt részleteiben és egészében is lélekemelő ifjúsági ünnepségnek színhelye volt a nyiregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos főgimnázium udvara, ahol a Nemzeti Szövetség nyiregyházi köre által hirdetett iroidialmi pályázat eredményét közölték az összesereglett ifjúsággal s jutalomdijjal, illetőleg elismerő okirattal jutalmazták azokat, akik az ifjakhoz legméltóbb nemes versenyben erejüket összemérték . 11 órakor a főginináázium udvarán felállított pódiumon két terebélyes akácfa alatt helyet foglalinak a Nemzeti Szövetség helyi körének vezetői Mikhez Dezső udv. tan. szövetségi elnökkel az élükön illusztris vendégükkel Körössy Endre kiküldöttel egyetemben. A pódium körül pedig városunk és megvei társadalmunk •színe-java, a nyíregyházi iskolák tanárai, a tanügy barátai, hölgyek foglalják él' a helyeket s hatalmas körben a polgári és középiskolák fiu és leánynövendékei várják csillogó szemmel a pályázat eredményének kihirdetését. Az ág. h. ev. Ko s su!h Lajos főgimnázium énekkara a Himnusz eléneklésévet nyitja meg az ünnepséget, utána Mpravszky Ferenc vendéglátó igazjgató üdvözli az illusztris vendégeket s az ifjúságot s az ünnepséget megnyitja. Ünnepi beszédet Körössy Endre. a lánglelkü magyar aposto® mond. Mint egy atya, ugv beszél az ifjakhoz, megfogja szivüket, értelmüket s mikor a haza fogalmát magyarázza előttük szinte észrevehetően emelkedik a lelkesedlés hangulata az ifjak lelkében s mint egy fantaziált tömeg zugó kiáltásban tesznek fogadalmat a haza iránt való hűségre. A mély értelmű s az ifjúság által átérzett szavakat lelkes tapsvihar s éljenzés követte. Utána Taricska Sándor felsőkereskedelmi tanuló szavalja el szépen, megértéssel. belső tűzzel Sajó Sándornak Magyar Ének cimü költeményét. A költemény el szavalása után dr. Vietórisz József, az ág. h. ev. főgimnázium tanári, az ifjak közölt is legifjabb lelkű, magyar lángban örökké égő ifjak vezére, nevelője lép az ő ifjainak szine elé s Széchenyi. Kossuth és Deák szavainak idézésével a Nem, Nem, Soha magyar jeligével megfogad tatja ifjúságával, nem mondunk le hazánk jövendőjéről, nem mondunk le szent hazánk fájdalmáról s nem mondunk le területi integritásáról. S mikor kérdi ifjúságától: »Megfojgjadjátok-e fiaim, hogy nem tnondtok le Magyraország területi integritásáról??« — hatalmas fogadalointéte! a várasz s a lelkes professzor felük együtt téve fogadalmai. mint atya, áldást kér az ifjakra: »Ugv áldjon meg titeket az Isten, amint ti ezen fogadástokat megtartjátok.« A lassan elülő fogadalmi oromhangok után Pillér József szövetségi titkár terjeszti elő a bíráló bizottság jelentését a következőkben: A Nemzeti Szövetség helyi körének ifjúsági irredenta irodalmi pályázatára a szabóicsvármegyei középfokú iskoláktól beérkezett összesen 48 pályamunka és pedig: a helybeli ág. h. ev. Kossuth" I^ajos főgimnáziumtól 24 a leányfőgimnáziumtól 3 a felsőkereskedelmi iskolától 9 ( a kir. kath főgimnáziumtól 6 | a polgári fiúiskolától 2 az állami lanitóképző intézettől 1 a kisvárdai főgimnáziumtól 2 a kisvárdai tanítónőképző intézettől 1 Ezeknek megbirálására : Dr. Szesztay Zoltán főügyész szövetségi ügyvezető elnök, Benkö András kir. tanfelügyelő szöv. választmányi tag és Pillér József szövetségi titkárból alakított bíráló bizottság küldetett ki. E bizottság mindenekelőtt a beérkezett munkákat kor és osztályok szerint csoportosította s a csoportokat külön-külön, mint egységes egészet vette bírálat alá. Áttanulmányozás után megelégedéssel és örömmel állapította meg a bizottság, hogy az ifjúság munkakészségében, vállalkozó szellemében, hazafias érzéseiben, értelmi fejlettségében nemcsak hogy nem csalatkozott, hanem várakozását messze túlhaladta az a nagyszámú és igen értékes pályamunka, melyek mint az ifjúság üde, romlatlan lelkének, értelmi fejlettségének termékei, mint gyöngyfüzérek feküdtek a bizottság előtt. A pályázó ifjúság mindegyike korához és fejlettségéhez képest a legkiválóbbat, a legtökéletesebbet nyújtotta, ugy, hogy mindegyik pályamunkát jutalomra, illetőleg ezzel egyenlő értékű dicséretre érdemesítette a bíráló bizottság. Jutalmat nyertek a következő ifjak és leányok : "A VII—VIII. osztályúak közül: 600 koronát nyert Blasek István helybeli ág. h. ev. főgimnáziumi tanuló. 500 koronát Dicső Dániel helybeli felsőkereskedelmi iskolai IV. o. tanuló. E két ifjú pályamüve teljesen egyértékü volt. 400 koronát kapott Vertse Dezső helybeli ág. h. ev. főgimn. VIII. o. t. 300 koronát nyert Lakatos Lujza felsőker. isk. IV. o. t. 300 koronát nyert Weisz Imre ág. h. ev. főgimn. VII. o. t. 200 koronát Czimbolinecz György felsőker. isk. IV. o. t. 100 koronát Hojfmann Nelly leányfőgimn. VII. o. t. 100 koronát Vrabéiy Jolán kisvárdai tanítónőképző int. IV. o. t. 50 koronát Tóth Káímán kisvárdai áll. főgimn. VIII. o. t. Az V—VI. osztályúak csoportjában : 400 koronát kapott Gábor György ág. h. ev. főgimn. V. o. t. 200 koronát Csendes Károly felsőker. isk. I. o. t. 100 koronát Vég József áll. tanitóképző-int. I. o. t. A III—IV. osztályúak csoportjában : 300 koronát kapott Vitális Zoltán polg. isk. IV. o. t. 140 koronát Binder László ág. h. ev. főgimn. IV. o. t. Az I—II. osztályúak csoportjában: 200 koronát nyert Mlselbach József ág. h. ev. főgimn. II. o. t. 100 koronát Leskó Mihály Géza kir. kath. főgimn. I. osztályú tanuló. Dicsérő okiratot kaptak : Petrikovics Gyula, Telts László, Guttmann Béla ág. h. ev. főgimn. VII. Farkas Ibolya leánygimr.. VIII. Komár Mária felső keresk. isk. III. Kóhn Magda leánygimn. VII. Sajti Imre, Adorján András, Kelemen Mihály felsőkeresk isk. I. Vietórisz István, Hartstein György ág. h. ev. főgimn. VI. Preisz Tibor V. Deáfi Gyula, Gál Dénes, Hajdú Imre ág. h. ev. főgimn. IV. Czimbolinecz Endre polg. isk. III. Lang Endre ág. h. ev. főgimn. III. Weiszer Elek, Ballá István, Sara Endre ág. h. ev. főgimn. II. Telts István, Pethö Gáspár ág. h. ev. főgimn. I. Klekner Károly, Vargha János, Szopkó István, Szoboszlay Sándor, Tóth Gyula, Tóth László kir. kath. főgimn. I. o. tanulók. A jutalomdijakat s okiratokat Mikecz Dezső udv. tan. szövetségi elnök osztotta ki, majd utána Blasek István, az I. dijat nyert pályázó olvasott fel munkájából egy szép részletét. Az ünnepséget a Szózatnak a helybeli áll. tanítóképző intézet növendékeinek előadásában való eléneklése zárta be. Sóstó partján . . . Azt mondják, hogy ragyogás ül Liliom orcádon ... Másnak fakad mosolygásod Rózsaszirom szádon ... Sóstó partján leborulok. Hulló könnyem elvegyül a \izbe ... 5 könnyeimtől a Sóstónak Sósabb lett az íze ... Másnak szól a sóhajtásod, Másnak kacagásod. Nefelejcs szemedről másra Hull a pillantásod... Sóstó partján leborulok .. . Fáj a szivem, a lelkem is fáradt... Es patakzó könnyeimtől A Sóstó megáradt. Sóstó, 1922. junius 9. Schack Béláné. Gyüftsünk gyógynövényeket! Remélhetőleg az idén a vadontermő gyógy- és kereskedelmi növények gyűjtésével nagy nemzeti vagyon lesz a megsemmisüléstől megmentve. A nagy nyomorúság- és magunkrahagyatottságban a természet maga siet a segítségünkre azáltal, hogy kitárja kebelét és a parlagi "növények dus virágait, leveleit és gyökereit kínálja felénk, hogy az éhezőknek munkát a azáltal kenyeret, a betegeknek pedig jobbulást nyújtson. Mikor még jobb sorsunk volt, az értéktelennek látszó vadvirágokat semmibe se vettük, ma azonban a figyelem országosan ráterelődött. Most bezzeg tudjuk már, hogy mérhetetlen kincs terem az árokpartokon, dűlőkön, vasúti töltéseken stb. és én azt mondom, hogy csonka hazánk érdel<ét jobban szolgálja, aki ezeket az aranyakat érő gyógynövényeket gyűjti, mint az, aki a többtermelést hangzatos szónoklatok keretében hirdeti ugyan, de a gyakorlati életben, ahol módjában volna a többtermelést valóban szolgálni is, niég csak a kisujját sem mozdítja meg. Mert a gyógynövénygyüjtő, amikor a máskülönben elkallódó és igy ki nem használható gyógyerővel biró növényi részeket a megsemmisüléstől megmenti és mint nagy értéket a kultura szolgálatába állítja : a szó legnemesebb értelmében a többtermelést szolgálja. Most már csak az a kérdés, hogy a gyűjtésnek akad-e minden faluban és tanyán megértő s jó példával előljáró munkás apostola ? Mert porbasujtott hazánknak fáradságot nem ismerő munkás apostolokra van szüksége, akik átérzik a haza nagy fájdalmával a kisemberek nyomorúságát is és a szociális érzéstől áthatva uj keresetforrások nyújtásával igyekeznek tőlük telhetőleg a bajon segíteni. De akiknek a soraiból toborozódnék első sorban is ez az önzetlen gárda, ha nem a nemzet napszámosaiból, a néptanítókból, akik maguk is nagyon érzik a sorvasztó és mindent megsemmisítéssel fenyegető óriási nyomort. Csakis itt lehet az igazi melegágya a mindnyájunkat átfogó nagy gondolatnak, hogy segítsünk a kisembereken, hogy általuk mi is boldogulhassunk ! Igen. A növénygyüjtéssel hathatósan segíthetünk a nagy munkanélküliségen, az uj nemzedék önérzetes nevelésére pedig irányt mutatunk azáltal, hogy a könyöadomány helyett a munkaalkalom megteremtésével a becsületes munkának adunk ezúttal is súlyt és lendületet, amelyből az oroszlánrészt mi is kivesszük. De hogy a mai nehéz viszonyok között megélhessünk, nem elég csak termelni, azaz a gyógynövényeket nehéz fáradsággal öszszegyüjteni, hanem a gyógynövénykereskedelemben is tevékeny részt kell venni. Irányt kell mutatni itt is és árat szabályozni ! Mert elmúlt már az az idő, amikor a gyürüszsidó
