Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-31 / 122. szám

4 •Jfitímmtg » mii • • !!—I I iy22, ^uoius 4. Milyen volt a régi Sóstó? Nyíregyháza, jtmius 3. Saját tudósítón klói. A Bessenyei-térien a kisvasút állomásnál hatalmas embertömeg vár a sóstói vonalra. A jegykiadó ablak előtt hangos zsivaj, lárma. Kérek egy tisztviselő kedvezményest, mondja egy beesett arcú tisztviselő tele. Alig, hogy kimondja, már odébb is lökik. Kérek egy tur-returt mondja a másik és irnár le is fizeti a régi két krajcáros! a papír 20 koronást. A közönség türelmetlen, az apró gyermekraj egyre azon sopánkodik, hátha lemaradunk hátha nem térünk fel. Jön a vonat. a Kossuth-utcai fordulónál szinte fel sir a sin, olyat nyöszörög, mintha a lomha vas már nem bírná a hatalmas terhet. A közönség tolakodik, tülekedik. Az öregebbek mint minden évben, ugy .most is megfogadják, hogy többet nem mennek majálisra. De mire eljön a következő majális hál Istennek elfelejtik ezt a fogadalmat. A vonat lomhán döcög, fáradtan, unottan vonszolja lomha testét. Az erdei kitérőnél még egyszer megpihen, hogy aztán egy ujabb 10 perces tura után kiérjen a Sóstóra. Már a Sóstó előtt néhány száz lépéssel, bábeli khaosz üti meg az ember fülét, mely mindig hangosabb és zajosabb lesz, kint vagyunk a Sóstón. Ezernyi ember sétál fel s alá a fiatalok karonfogva szinte észrevétlenül siklanak el mellettünk, az öregek, örök gardejukra, botjukra támaszkodva bandukolnak. A hangos csevegésből, jókedvű kacajból fel-feltörik egyegy sóhaj. Nem a szerelmes fiatalok, kifakadása, hanem a tova tünt ifjúságot sirató, a régi szép időket felelevenítő öregek multbaszáHó sóhaja ez. Belépünk a Sóstóra. Modern, nagyvárosi fürdőélet. Hatalmas szálloda, órási terrasszal. Minden hely zsúfolásig megtelve. Egy széket, de különösen egy pincért szerezni valóságos slatégiai művelet. A cigányzene sem a régi már. Az andalító lágv melódiáju hallgató, a ropogós ütemű magyar nóta már szintén csak a múlté. Tipikus bárnóta, fülbemászó könnyű sanzonok, erotikus tánczene kell a mai generációnak. A »jó magyar konyha feliratú étrendek helyett jó francia konyhát« hirdetnek. A jó pecsenyékben, sültekben, a gyenge libapecsenyében ma már csak az Ínyenceknek, helyesebben a jól szituáltaknak lehet része, mert a szegény nyárspolgár örül ha egv körözöttre és egy-két pohár sörre telik. A tó vizét egészen bearanyozza a holdsugár a viz tükre megcsillogtatja a tóparton ülő öregek ezüst hajfürtjeit. Halkan odalopódzom az egyik padhoz. Egy közismert öreg ür ül rajta. Szömeikül ülünk egymás mellett. Egyszerre mintha valami álomból ébredne megszólal!. »Nem ilyen volt a régi Sóstó, édes öcsém!! Megkérem meséljen egyet-mást a régi Sóstóról. Szemei megcsillannak és beszélni kezd. A' régi Sóstó vize akkor még igazán sós volt olyannyira, hogy míég a körülötte levő talaj is egészen szikes volt. A viz nem volt olyan fövényes mint most, ugy, hogy nagyszerűen lehetett csoln a k ázni. A fürdő gyógyhatása elsőrangú volt. Dr. Korányi professzor számtalan betegét küldte le ide, gyógyulást keresni. Hej édes öcsém — mondotta*— akkor volt a jó vdág. A hataibnias nagyszálloda helyett Kőfer András uramnak volt itt egv nádfedleles korcsmája. Elsőrangú konyha nagyszerű borok 30 krajcárból ugy belehetett vacsorázni, mint ma 300 koronából. Gyönyörű nyári estéken felü-lt az ember 30- 10 krajcáréri egy talyiigjára. Kijött ide a Sóstóra és az várta itt mig a vendégnek jól esett. Akkor meg igazán romantikusan szép volt a Sóstó. Az erdő egészen sűrű volt, nem ugv mint most. hisz az ember szive fáj, ha meglátja, menynyire megvannak nyirbálva az erdő évszázados tölgyei. Az asztalokon cgy-egv petroleum lámpa füstölgött, de ha holdvilágos volt az éjszaka, a világítás 'kényes ügyét majga a természet végezte. A fürdő is egészen primitiv volt, egyszerű fakádakkal és mégis sokat kelleti várni, mig kádba jutott az ember annyi volt. a fürdővendég. Idestova 35 40 esztendeje felejthetetlen nyarunk volt. Akkor nyaralt itt Blaha Lujza és Kopácsi Juliska, az akkori idők legelső primadonnája. Estéinkint csolnakba ültek és Blaha Lujza a nemzetcsalogánya az erdő csalogányával versenyt énekelt. A tó parton százával hallgatták az emberek a gyönyörű nótákat, amik bizony nem egyszer könnyeket csaltak a szemekből. Felejthetetlen szép esték voltak. A nyári estéken Benczy Gyula egész világon hires Ifi tagú zenekara játszott. Az ő muzsikája mint egy orgona bugotl fel az erdő csendjében. Itt aztán igazán sirva vigadtak az emberek. Akkor még nem voltak olyan exluziv társaságok, mint most. Nem volt hataimíais táncterem, melynek ajtaja előtt pénztár állott, nem voltak rendezők, akiknek egyetlen hivatása a táncolni akarókat fizetni« küldeni, hanem akinek jókedve volt mindjárt táncra perdülhetett. Volt is a cigányoknak bőven dolguk, kivilágos-kivirradatig folyton huzták. Pünkösdkor volt a nagyok majálisa. Az egész megye, az egész környék a Sóstón volt Hatalmas ekhós szekereken, amik gyékény tetőkkel voltak befedve — vonultak ki az emberek. A szekér felpakolva minden jófélével, pecsenyével, sülttel, na meg az elengedhetetlen hordó borocskával. Volt is olyan dinom-dánom, amilyent manapság már csak mesében tudunk elképzelni. Télen aztán csend honolt a Sóstón. Élet csak akkor volt kint, amikor a vadásztársulat vadászatot rendezett. Az egész ország legelső vadászai ta.lálkoztak itt össze és szinte fogalommá lett a vadászok sóstói közebédje. Az akkori elnökök Somogyi Gyula uram, Kerekes Miklós uram, a jó kedélyű vendéglátó magyar urak típusa voltak. Volt is itt minden szép,

1 min den jó, amit a szem-száj kívánt. Sokat, nagyon sokat mesélt még a kedves öreg ur. A kisvonat éles füttyje jelenti az éjfélt Elbúcsúztam tőle, hogy mégegyszer végignézhessem a majálisozó Sóstót. A vendéglő terassza még mindig zsúfolva. Pincért már lehet fogni, csak ennivalót nem kapni, mert minden elfogyott. A táncteremben egy talpalattnyi hely sincs. A cukrászdában egy szál cigány és málnaszörp mellett mulatnak. Szigorú arcú vasutas járja be a Sóstót. Tiz perc múlva indul a vonat. Hatalmas tömeg indul az állomás felé. Már a vasútnál vagyunk, még oda hallik a cigány muzsikája. Szajnaparti orgiákról szól a nóta — de mészig ze is van az a Sóstótól és mégis ugy egymásra illik a nóta. V > Szép volt mint egy álom, elmúlt minit egy álom, Csak a fájó bus emlék maradt meg csupán. Egy nagyot zökken a vonat, s elindulunk. A vonatban levő méla csendet egy fiatal ember beszélgetése töri meg »Semmitsem csináltam, mégis elment több mint ezer koronáim. A „Bóm" vezérigazgatójának 50 éves jubileuma. tói. Egy millió koronás alapítvány Nyírbátor junius 3 Saját tudósítónkMegható ünnepség keretében játszódott le a Bóni Gyártelep és Mezőgazdasági R. T. vezérigazgatójának Mandel Dezsőnek a vállalatnál kifejtett munkálkodásának 50. évfordulója. A vállaltat alapitója Mandel'Eduárd a jubiláns Mandei Dezső vezérigazgató néhai édesatyja volt. A jubiláns vezérigazgató a 6(5 év előtt alapított és szegény keretek közt dolgozó szeszgyárat és malmot, egy félszázados kitartó munkájával és céltudatos vezetésével Csonkamagyarország egyik legtekintélyesebb és összetételében páratlanul álló vállalatává fejlesztette. A gyártelep az utóbbi évtizedben már a szeszgyártáson kivül a növényi olajgyártás minden fajával, szappan és mészhomoktéglagyártással, valamint gyümölcspálinka előállítással is foglalkozik. MümalimUnak jóminőségü lisztje közismert. Szőlőgazdaságában, termelt kitűnő borai ugyancsak a vállalat hírnevét emelik. 5000 holdas mintagazdaságában gyárai részére szükségelt termények egy részét termelik. Ezen sokágú vállalat állandóan 600 alkalmazottat foglalkoztat. Évtizedek óta a vállalat szolgálatában álló alkalmazottak, valamint az a rokkant munkások javára. ujabb generáció gyermekei szeretettel viseltetnek atyai jóságú ősz vezérigazgatójuk iránt, ki alkalmazottait munkatársainak tekinti. A gyártelep különböző üzemágainak egy-egy kiküldöttje öttagú bizottsággá alakulva meghívta az ünnepségre Mandel Dezsőt, ahol egybehangzóan a jubiláns vezérigaazgató 50 éves munkálkodását és annak a munkásság megbecsülése terén kifej tett. érdemeit méltatta, az alkalmazottak szeretetét és ragaszkodását tolmácsolta, átnyújtva ennek symboluniaként egy gyönyörű virágcsokrot, valamint a gyár öszszes üzemhelyiségeiről készült felvételeket magába foglaló díszes kivitelű emlékalbumot, melynek tábláját egy művészies festésű kép disziti és ennek bal és jobb sarkában az ünnepelt vezérigazgató és néhai édesatyja arcképéi vannak megörökitve. A szeretetnek ily váratlan, de impozáns megnyilvánulása nagyon meghatotta Mandel vezérigazgatót, hogy másodpercek multak, mig az elhangzott felköszön tőkre könnyezve reflektálhatott és ezalkalommal szociális érzésének adva bizonyítékát 100000 koronát ajándékozott egy a gyár szolgálatában elajggott vay I Az ünnepek délutánjait és estéit mindenki J| legkellemesebben és olcsóbban a Városi ünnepi i Színház Mozgó I i előadásain töltheti el. Két generáció két Sóstófürdője.