Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-16 / 87. szám

íyífü április 16. JPsftÖÖUDÉK Miért nem nősülnek a férfiak ?! Mit mond Don Jüan ? — Komo'y keringőzés e nagy probléma körül. Osnéni panaszai. — Falu végén kurta korcsma. — Simmy! még ez is! Végül: Abdurrahma.n Bejzáde M Vehbi török itju nyifatko7ata. A törs<7''-pek/íJA,nsn ál. — Ön egy kalandor,, ön egy rossz viccgyártó, ön egy darázsfészket bontogató, a kor szellemet nem respektáló, ha ehhez a témához mer nyúlni ! — Igy dorgáltam magamat és mégis ! Csábítóan mosolygott rám egy régi ujságcim egy helybeli lapból s elszántam magam,, hogy megkérdem a legilletékesebbet : miért nem nősülnek hát a férfiak ? Nyakamba akasztottam hát hétmérföldes tarisznyámat, lábamra huztant elemózsiákkal telt csizmámat s anyám, apám áldásával felszerelve, zsebkendőiobogtatások közt elindultam, hogy megkérdezzem, amit mindannyian tudni szeretnénk. c Legelőször is Don Jüanhoz nyitottam be m Egy kerevetre dőlve illatos ó nem cigarettát szivott — női hajakban gyönyörködött. Szalagok rabszolgaságában kunkorodtak lankadtan s Dun Jüan lábai aléltan vergődő női sziveken gázoltak. Meglátva engem, mindent félretett s hozzám fordult : — Van valami kívánsága talán ?! — Egy kérdést,, ha szabad ! S felvetettem a nagyarányú problémát. Ah,, ez ? — s elbiggyesztette a száját — én addig nem nősülök, ainig másnak felesége van. Zsörtölődve fordultam sarkon. Ez a Don Jüan egy sablon ember,, vagy lusta gondolkozni most és minden szellemességét a nőhóditásra pazarolja. Az előszobában egy ideges orrcimpáju kis nővel találkoztam, aki remegve épp akkor vetette le sűrű fátyolát. A folyosón felszarvazott férjek kísértetei jártak nesztelenül, csendes túlvilági dühhel. Sietve kisurrantam. Innen egyenesen komoly emberhez siettem, hogv* itt talán hallok valamit. A komoly embert egy filozófiai miibe görnyedten találtam. Nagy, komoly, barna szemeit komolyan rám vetette. Én ezalatt megnéztem a könvv cimét,. amit olvasott : »A növényi szervekbe átvitt ásványanyag atomrendszerének kombinált adatok alapián való érthető magyarázatai. Elszörnyedtem. A komoly ember egy gesztusban megmosolyogta arcomnak komikus idegrángásait : — Ez kérem roppant érdekes könyv. Micsoda cselszövéssel aknázza ki kérem a növényi gyökér a talajban feloldódott ásványrészeket ... Közbevágtam : — Én ehhez — megbocsát uram — de igazán nem értek. Hanem arra kérem, mond- • je el nekem,, miért él igy, agglegényi módon, nem áhítozva egy hűséges asszony puha kezének simogatására. mely munka után édes szenderbe ringatná önt. A komoly ember sokáig gondolkozott: — Látja kérem,, én még erre sohasem gondoltam. Mert én csak igen komoly ügyek kel foglalkozom. — Eszerint ön azt tartja, hogy... — Igen. Hogy a házasság nem komoly dolog. Éppen azért csak akkor szánom el majd magam a házasságra,, ha egyszer nagyon tréfás kedvemben leszek. És ez is megtörténhetik. — És nincs egyéb, ami önt elriasztja a házasság gondolatától ? — De igen ! (— hopp ! — gondolom — itt következik a shymmy, meg a fényűzés stb.) — S mi az ? — Egyszerű kérem : még nem akadt nő, aki engem férjül kért volna. Várom a há- j zasság kezdés formájának alapos megrefor- ' málását. Hisz akkor ön modern ember, a nőemancipáció fanatikus hive ! A komoly ember értelmetlenül bámult rám, majd könyve fölé hajolt s hiába intéztem hozzá ujabb kérdést, nem válaszolt. Mentem innen is és útközben egy vidéki fiúval találkoztam, aki most Pesten járt s tele szedte lelkét lenge melódiák, lenge ruhák és lenge nők bóditó illatával. A pillantásából és a szája mosolygásából csurog az átélt fenékig tejfel élet gyönyörűsége és dicsekvése. Hogy van, hogy van ? — szólítom meg. — Hát megvagyok. Kissé unalmas itt. Kisváros, falu : semmi — s lazán leggyintett Szemei álmosságot mimikáltak. — ? ? ? Ó a nők ! Tudja a pesti nők ! Micsoda szépségektől szédeleg ott az ember! És a nősülés — szakítom félbe az áraaozást nagy kegyetlenséggel — azt hiszem, ön abban a helyzetben van, vezető tisztviselője egy előkelő társaságnak, részesedés, nagyfizetés ! Ugv gondolom, ön komolyan gondolkozhatna a családi életről. Miért nem nősül ? Egvet azokból a ragyogó asszonvokból ! Furcsán kutatva nézett a szemeim közé Agyrendszerbomlási folyamatok kezdődését kereste. Én nagyon okosan kezdtem mosolyogni. Ettől meghőkölt, komolyra vált és lassan gondolkozva mondta. — Bevallom : félek nősülni. A feleségemet szeretni szeretném, olyan asszonyt szeretnék, akit nem lehet megunni. Olyat, aki nem roggyan az egyhangúság fásultságába, hanem mindennap friss,, üde gondolkozású, illatosan tiszta s csészémbe a teát manikűrözött finom kezecskékkel tölti. Irtózom a konyha szagú, keserű izii, lompos járású, örökösen panaszkodó asszon vtipustól. S a nők sok esetben letörnek a házasságban. Ó, nem szimbólum a letört virág ! Lehetnek meg magyarázható fizikai okai, de én nem tudnám szeretni az asszonyt,, aki szürke hernyóvá zsugorodik. Diadalmas asszony legyen az ! És félek, hogy nem ilyen jutna nekem. Azért jobb igy, mert igy ... s felvillant a szeme, ugylátszik a pesti nőkre gondolt. A finom, manikűrözött kezüekre ... Még eddig az volt a legérdemlegesebb felelet. Ezután már bemehetek Ösnénihez, aki az unokahugait és unokafivéreit házasította, az volt a foglalkozása, időtöltése — ezelőtt. Ma alig nyitja rá valaki az ajtót. Bementem. Kopott kis kék szalonban fogad. Régi, női arcképek,, katonaruhás ifjak a talon. — Kisztihand ! — megnéz, nem ismer rám. — Igazán, alig emlékszem. Persze, persze ... De mégis. Hasonlitol a Juliska nénédhez.._ — Igen. Ugy hiszem — mondtam s azon gondolkoztam, mikép is kellene kezdeni. De ő maga kezdte : — Hány szép pár ment el injien ezelőtt, ebből a kis szobából. Itt látták meg egymást ... —'s megállt a szóban elmélázva. Én a kopott bútorok hangtalanságát bámultam, hogy nem lármázzák régi csókok forró meséjét ... — de Ősnéni folytatta : — Nem kell most a házasság lelkem, az már nem divatos. Ma meg minden a divat után meg}'... Divatos sokáig »szép fiu«-nak lenni, ezer szoknya után futni és divatos, hogy a nők a saját fejük után mennek, nem hallgatnak az ilyen vén bolondra mint ér. vagyok... ÖSTiéni elhallgatott s etszunvókált a fotelben. Csöndesen kiléptem a kék szalonból. Egy korcsma előtt vitt el utam. Ott zene szólt és kihallatszott a kurjongatás Nem házasodom meg soha, Nem leszek asszony bolondja ... Ezeket nem kérdeztem, mégis megadták a feleletet. Aztán elmentem a táncterembe. Ott mindenki schimmyt táncolt s a táncdüh ragályos betegség lévén, megláttam a felragasztott piros cédulát és sietve, semmit sem kérdezve elmentem. — Hisz ezek betegek szegények — gondoltam. Abdurrahmann M. Vehbit kérdeztem meg még, hogy miért nem nősül ? Nálam ez szörnyű nagy probléma — mondta. — Török nőt venni : az nagyon betakart; magyar nőt venni : az nagyon — kitakart és igy én nem tudok kit akarni ? ! Török nőből: egy kevés; magyar nőből : egy is sok ! Ezt igy Petőfi mondta,, ki maguknak koszorús költőjök. Én ezért nem nősülök ! Hát ez szellemes volt. Tetszett nekem. Bár ebből sem sokat tudtam meg. Elmentem még a tőzsdespekulánshoz. Éppen azon izzadt, hogy értékpapírokból préselte a hasznoj'i s a lecsúszott valutákat nyomkodta a lábával még lejjebb. — Miért nem nősül — sirtam a fülébe dallamosan. Én ? Már hogyne nősülnék ? ! Most egy éve megnősültem dollárban, egy pesti szeszkereskedő lányát vettem el. A dollár időközben leesett : elváltunk. Most szokolban nősülök. Az most magasra szökött. Én nősülök ! ! ! — Könnyű magának — zúgtam felé egy bősztömeg gyűlöletét zokogva hangomban. Hát kérem, ez az egy ember akadt, aki nősül s ez is ellenszenves. Mert pénze van ! Dollárja, szokolja, utálatos rongyos pénze ! Ne okoljátok hát kedves nősülni akarók, de nem merők a nőket, a fényűzést, a shimyt ! A kor, a zűrzavar, a mult háború, a forradalmi idők ideges tempója hozta magával a divatőrületet. Nő, férfi egyaránt túlhajtott divatnak hódolnak. Ep.. a kor kinövése; a férfi kívánja nagyszerűnek látni a nőt s finom manikűrös kezei csak lágy selymeket és csipkéket tudnának simogatni. Utálja a rongyot, az egyszerűséget, a simára fésült énytelenséget a férfi ! Intervjumat tréfásan írtam meg, de igaz is volt benne ! Fregoli. — Meghívó. A Hadröa Szabotcsvármegyei és Nyíregyházi Csoportja 1922. évi április hó 17-én délután 2 órakor a Városháza nagytermében — határozatképtelenség esetén 23-án — tartja évi rendes közgyűlését. Tárgy-sorozat: 1. Évi jelentés. 2. Költségvetés és zárószámadás. 3. Pénztárnoknak felmentvény megadása. 4. Megürült tisztviselői és választmány tagsági helyek betöltése. 5. Esetleges "indítványok. Indítványok a gyűlés előtt 3 napaal Írásban adandók be. — FTadröa. — Intelligens megbízható kisasszony önálló iroda-kezeléshez nagyobb fizetéssel azonnal felvétetik. Cim az Ujságboltban. — Tüdőbaj, asztma. gyomorbaj, cniészteUenség, székrekedés, májbaj, vérszegénység, érelmeszesedés, rheuma, vérjaj stb .ellen már 1912. óta több ezer esetben meglepő sikerrel beváltak a báró Luzsónszkyék receptjei szex-int készülő esszenciák, amelyeknek mindegyike a hivatalosan legkiválóbbnak elismert 6—8-ből készül. Valamennyi különleges szert felülmúlnak. fölöslegessé tesznek és nem drágák. Kérjen ismertető leírást (válaszbélyeg küldésével) az »Aster« kiadóhivatalától: Budapest, III., Nádutca 1. , t