Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-08 / 81. szám

jfíámwtxi löi*. épriis 8. A győzök meg lehetnek elégedve. Jól csinálták Balkánizálódunk. Utoljára az Anjouk alatt dolgozott ná­lunk az orgyilok, a selyemzsinór. Az se a mi szerszámunk volt, hanem olasz mes­terség. A török hódoltság alatt is előfor­dult egy-két tőrbecsalás,, mikor a basák egy-egy levágott fejjel kedveskedtek egy­másnak. És igen, még ejgyszer, közvetlen a háború előtt, mikor Debrecenben pokol­gép robbant a Miklósy püspök szobájá­ban. Román kéz müve volt. A magyar­nak ezek az eszközök mindég hiányozlak a fegyvertárából. Mi mindég szabadság­szerető, büszke náció voltunk, már pedig köztudomású, hogy a szabadság-szeretet levegője, légköre nem kedvez a miazmák­nak. Á gyávaság, az alattomosság, az or­gyilkosság, a nemtelen bosszuál.ás, a rab­szolgaság setét kazamatáinak, fojtott leve­gőjének a terméke és mi szerettük a sza­bad levegői, a napfényt, a derűt s ebben a levegőben nem tenyésznek a baktériu­mok. i Ám ugy tetszett a győzőknek, a un külső és belső ellenségeinknek, hogy rab­szolgaságba kerüljön a szabadságra, tisz­tességre, becsületre született magyar. El­zártak bennünket a szabad érvényesülés a fejlődés ,a halatíiás, a boldogulás sza­bad levegőjétől. Kazamatába kényszeritet­tek, a nyakunkra hurkot vetettek, azt négy oldalról szorongatják, tagjainkat béklyóba vetették, 'leamputálták, a szegénységnek, a le rongyol ásnak fülledt levegőjét kell szív­nunk világtalan, kilátástalan, reménytelen setét éjszakában!! Gsoda-e ha ebben a posvány levegő­ben miazmák teremnek és mételyes lesz az életű Most persze, a rettenetes robbanás után felhangzik újra az elszörnyedés sza­va:,»A barbár magyar; !! Megint a barbár magyarü Nem ugy jó urak!! Nem ugy! Az a Bomba csak a Csonkamagyaror­szágon robbanhatott fel'!! Azon a Csonka­magyarországon, amely Balkánná kezd tenni!! S »te tetted ezt!« Ti tettétek ezt! Ti külső és belső ellenségek, akik a ka­z;unatákat készítettétek egy- szabadság és hazaszerető nemzet számára!! A métely a rabság levegőjében, a bom­ba pedig az orosz nihilizmus kohójában született!! Tőlünk idegenek, semmi kőzünk hoz­zájuk. Sasi Szabó László. A görög kathohkus hivők gyászolják IV. Károly királyi. Nyíregyháza, április 7. A Nvirvidék tudósítójától. Az a mélységes részvét, amellyel hü magyarok IV.' Károly király tragikus sor­sát figyelemmel kisérték, az az őszintén fájdalmas gyász, amely a funchali teme­tés, minden mozzanatát a messze magyar földről is könnyes sóhajtással kisérte, teg­nap délelőtt a nyíregyházi görög katholi­kus templomban megindító erővel jutott kifejezésre. A templomot, szorongásig megtöltötte" a hivők serege. Megjelentek a várm«e$yé, a város, az összes hatóságok képviselői. *4UfM 1 •.*<, '-iS.fr MMMHCMMMIU a m. kír. államrendőrség tisztikára, Kiss Sándor renídőrtanácsos vezetésével, az is­kolák növendékei és tanítói, az állami ele­mi népiskolai tanítóképző intézet gör kath. növendékei Kuzaila Péter igazgató és a tanári testület vezetésével. A meg­ható gyászistentiszteletet Miklósy István hajduídörogi püspök végezte a fejedelmi gyászt dokumentáló teljes segédlettel. Az ősi formák ?s daülamok, amelyek:' a gör. kath. szertartásban az évezredes magyar nnitt első tündöklő napjait idézik fel, az ősi magyar egyház nevében he­lyezlek babérágat a funchali sirra, amely ben egy számkivetett magyar király pi­hen, az önző, kegyetfen népek számkive­tettje, a magyar trikolor alatt. Aknamunka a kereskedők vasárnapi munkaszünete ellen. Mozgósították a rölösöket. Akik szombaton zárnak, akarnak. vasárnap nyitni Nyíregyháza, április 7. A' Nvirvidék tudósi tójától. Amikor Bencs Kálmán dr. polgármes­ter hirdetménye közölte a város lakosságá­val a tanácsnak a kereskedők vasárnapi munkaszünetét továbbra is meghosszabbí­tó humánus határozatát, megkönnyebbü} 1­ten és bizakodva láttuk, hogy a kisemberek a dolgos 'kereskedő alkalmazottak jogos mozgalma elismerésre, méltánylásra ''ta­lált a hatóság részéről is. Mi voltunk azok, akik először és ha­tározottan szól emeltünk a teljes vasárnapi munkaszünet mellett és több ízben rámu­tattunk, hogy a kereskedő alkalmazottak mozgalmának megfontolásra méltó erköl­csi motívumai Varrnak. Annát inkább megütközéssel vettünk most tudomást róla, bog}- egyes céigek a város polgármesterének hirdetményében kifejezésre jutó tanácsi döntés e lenére ti­tokban ellenmozgalmat indítottak és alá­írási iveket hordanak bottról-botra. hogy többséget szerezzenek maguknak a vasar­n,api munkaszünetre vonatkozó rendelet hatályon kívül helyezése érdekében. A mozgáíom három kisebb cégtől in­dult ki, ahol a rövidáru, a textil csak má­sodrendű üzleti cikk s kiváltképpen olyan üzleteket kereslek lel, amelyek szombaton mindenképpen zárva maradinak. Ezek az üzletek természetesen abból indulnak ki, hogy ha már szombaton zárva vannak, va­sárnap okvetlten árulniok kell valiunit és őrömest csatlakoznak az ellenmozgalom­hoz. A kereskedő alkalmazottak megütkö­zéssel vettek tudomást az aknamunkáról és nyomban 'lépéseket tettek, hogy az ellen­mozgatom leszereltessék. Mi a magunk ré­szérőt nem tudjuk elhinni, hogy a város tanácsa alapos indokokkal hezott határo­zatát máról holnapra megmásítsa és hisz­szük, hogy a vasárnapi munkaszünet to­vábbra is érvényben marad. Visszaemlékezés a szabadságharc utáni időre. Közli: B. I. Az 1818. évi szabadságharc után, ami­kor az osztrák ármádia szedett-vedett nem zetiségü katonái özönlötték el Magyaror­szágot s az osztrák főhadiszállás Budapest­re került, a magyar tisztviselőket sorra elbocsátották és helyüket mindenféle ná­ciókból került jöttmentekkel töltötték be. A különböző nemzetiségű kalandorok ter­mészetesen egymást ölték a megüresedett állások után, de valamennyi fajtájuk kö­zött legszemtelenebbek és legtolakodób­bak a csehek voltak, akik nagy tömegek­ben lepték el szerencsétlen hazánk fővá­rosát. Budapest akkori parancsnoka, aki a tisztviselők kinevezésénél teljhatalommal birt, a csehek szégyent nem ismerő tola­kodása és zaklatása miatt az üresedésben lévő állásokat igyekezett minél előbb be­tölteni, hogy megelőzze a cseheket s a végén mégis az derült ki, hogy a magasabb állásokba nem osztrákok, hanem csehek kerültek. így esett meg, hojgV egy szép napon a debreceni dohánybeváltó hivatalhoz is két csehet neveztek ki tisztviselőnek, -r­Az egyiket felügyelőnek, a másikat még tiszttartónak. Amikor kinevezési okmányaikat kéj­hez kapták, egy nagyot mulattak valame­lyik budai korcsmában, majd hajnalban összecsomagolták, nem felejtvén a táská­ba tenni rézdudájukat és gyalogszerrel megindultak Debrecen felé. A délá órákban értek Hatvanba, ahol mindjárt betértek a legelső korcsmába. — Itt befalatoztak a tarisznyából, majd pá­linkázni kezdtek, amitől olyan kedvük ke­rekedett. hogy etőszeídlték a dudájukat és rázendítettek egy cseh polkára. A szokat­lan hangok természetesen nagy publiku­mot csábitoltak a korcsma ajtaja elé, sőt az arra cirkáló osztrák zsandár is figyel ­mes lett a lármára, igazolásra szólította föl a két újdonsült tisztviselőt s mint­hogy az előmutatott kinevezési okmányo­kat elolvasni nem tudják, mindkettejüket dudástói: együtt előállították a Bezirkskom mandóra. Itt azután kiderült a sajnálatos tévedés s a parancsnok nagy sajnálkozás és sürü parolázások között bocsátotta sza­badon a két dudást, akik nemsokára kijó­zanodva, holtfáradtan érkeztek meg Deb­recenbe, elfoglalták hivatalaikat és igye­keztek beleilleszkedni az uj helyzetbe. Miután cseh létükre társaságuk nem volt. a hivatalos órák bevégeztévei elő­vették dudájukat, azon fújták el cseh keb­lük bánatát, sőt csakhamar egy-két csár­dást is sikerült megtanulniok. Mikor a csárdás már kifogástalanul ment, akkor tudatták a munkásokkal, hogy a legköze­lebbi szombaton bált rendeznek a részük­re s ezért a heti fizetés felvétele után szé­pen felöltözve jöjjenek vissza a hivatalba. A munkásoknak természetesen nagyon tetszett az eszme, a legközelebbi szomba­ton, fizetés után összegyűltek az udvaron, ahlot a cseh tisztviselők részére már egy; asztal és két szék ki volt készítve. A cse­hek trombitájukkal kényelmesen elhelyez­kedtek az asztal mellett és ropogós csárdás! Női Felöltők, Kosztümök, Ruhák, Blúzok, Aljak, Kötött zsem­perek nagy választékban Jkaphatófc " Dobrgcttfrt, PttC-ti. 42. (F%ÉMÍU «jlti mtt)

Next

/
Thumbnails
Contents