Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-04 / 77. szám

« jfíomwÉK 1951 áprlis 4, Svájci egyetemi hallgatók Nyíregyházán, Megtekintették a Sóstót, — Megdöbbenve nézték az oláhok vencsellői pusztítását. — Lüps Kurt a berni orvosnövendék Petőfi, Kosztolányi, Ady verseket szaval. Nyíregyháza, április 3. A Nyirvidék tu- ^ dósitóriktól. A svájci vendégek. Nyíregyháza város polgársága lelkes érdeklődéssel várta a szabad Svájc fiait, Nyíregyházára érkező berni,, zürichi egyetemi hall gatókat. Szombaton délután érkezett meg a tizenöt svájci egyetemi hallgató,, közöttük két egyetemi hallgatónő. Az állomáson Szobor Pál főjegyző fogadta az illusztris érkezőket, akiknek városunkban való időzésének programmját a város vezetősége a polgárságnak lelkes vendégszerepléstől áthatott támogaástával hajtotta végre. A svájciakkal a Mefosz vezetőségének képviseletében ifj. Kolbányi Géza mérnökhallgató,, Bodnár Richárd, fővárosi hírlapíró és Mikecz Tamás egyetemi hallgató jöttek Nyíregyházára. A svájciak közül Bertha Bosshart Thurgen, Eszter Hirzel Bern, a két egyetemi hallgatónő. Az előbbi filologus, az utóbbi tanítónői pályára készül. A fiuk : Sal Pestalozzi Sam. Schönenberger, Ottó Duthaler, Viktor, Kunz, Péter Weckerlln, Corneck Baumann Zürichből, Walter Oesch, Eduárd Nalf, Friedrich Eichenberger, Lüps Kurt Bernből, Fritz Ruttermann Luzern bői, Heim Rittmann, Max Bider Baselból. A svájciak közül kettőnek kulturhistóriai neve van : Pestalozzi a nagy nevelőnek, - Max Bider a híres pilótának rokona,, Bidernek, aki először repült át a svájci Alpeseken. A vendéglátó nyíregyháziak. A város polgársága versenyzett abban, hogy felajánlja hagyományos vendégszeretetét svájci diákoknak. A vendéglátók az állomáson várták a Debrecenből érkező ifjakat. A két hallgatónő Bodor Zsigmondék vendége volt. Az ifjakat a következők látták vendégül : Bogdán Ferenc,, Liptay Jenő, Tester Lajos, Osgyáni József, Dr. Mikecz Miklós, Doktor Ármin, Dr. Harstein József, Dr. Murányi László,, Süvegh János, Gyulaházy Samu," Mikecz Dezső, Báró Buttler Sándor, Várallyay Ferenc. Tester Lajos a vendéglátók közül maga is svájci eredetű s őseinek testvérnemzetét köszöntötte az érkezőkben. A svájciak azonban testvért éreztettek mindenkiben,, akivel aszives vendéglátó Szabolcsban csak találkoztak,, s az otthonokban, ahol meleg szeretettel várták őket,, az első este megkaphatta a szivüket a nyiri családok lelki ékessége, a kiapadhatatlan magyaros vendégszeretet. A diákcsere-akció. Munkatársunk beszélgetett ifj. Kolbányi Gézával, a svájci—magyar diákcsere-akció intézésében részes mérnökhallgatóval,, aki a nagyjelentőségű akcióról sok érdekes adatot mondott el. A Nyíregyházára érkezett tizenöt svájci diák egy hónapi időre jött Magyarországra, ahol Svájcban járt magyar egyetemi hallgatók családjánál van elhelyezve. A magyar fiuk egy hónapi svájci tartózkodás után hazatértek,, közöttük van Kolbányi Géza is. A Mefosz a diákcsere sikeres végrehajtásával kettős célt ér el. Egyfelől biztosítja a magyar diákok egy részének külföldi tanulmányútját, amire valutánk jelenlegi állása mellett gondolni sem mernének diákjaink. Másfelől a magyar értékek közvetlen elétárásával,, kulturánk dokumentálásával, a trianoni békeszerződés kegyétlen csapasával össze'tört országunk vérző sebeinek felmutatásával a külföldön,, a kutatni, mérlegelni szokott, szabadságot és igazságot szerető svájciak körében minden propaganda iratnál hatásosabbban szerez barátokat és egyben fegyvertársakat az integritásért vívott küzdelemhez. Magyarok Svájcban A magyar fiuk vendégszerető otthonra találtak a svájci családoknál. Hogy tanulmányutjokat termékenyebbé tegyék, beutazhassák Svájcot, magyar estélyeket rendeztek a nagyobb svájci városokban,, előkelő magyar müvészszámokkal, ragyogó sikerrel ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben. Öt frank volt a belépődij ezekre az estékre és fiaink ezeket a sok ezer magyar koronát jelentő svájci frankokat egész életre kiható és nemzetünk javát szolgáló tapasztalatokra váltották be. A svájciak nem tagadták, hogy meglepte őket a magyar ifjak kulturáltsága és hogy ezideig vajmi keveset,, vagy éppen a greteszkségig hamis adatokat hallottak rólunk. Puszta, csikós, tokaji bor, cigány, ezek voltak a fogalmak, amelyek alapján megfestették képzeletükben Magyarország képét. Ezt a tragédiánk egyik motívumát tevő nyugati nemösmerést egyszerre eloszlatta az a világosság,, ami az európai kulturáltságu magyar ifjakkal való érintkezésből áradt a svájciak tudatában. A magyar kokárdás svájci medikus. A felvilágosító akció sikere hatalmas betetőzést nyert a svájci ifjak Magyarországon való megjelenésével. Nyugati civilizációt, a magyar szív és lélek mély kulturáltságát, magyar városok, falvak munkába merült, békésen alkotva élő lakosságát, magyar otthonok ethikai tisztaságát, egy szenvedésében, megalázottságában is nagy nép gazdag erényeit ismerték meg, minél mélyebben hatoltak be az ország belsejébe. Hogy mily nagy mértékben félrevezették a svájciakat a magyar viszonyok tekintetében,, jellemző az egyik svájci ifjú esete, akit édesanyja nem mert elengedni Magyarországra, mert amint mondotta, hátha beteg lesz és Magyarországon nem lesz kórház, vagy ott, ahol járnak, nem lesz orvos ? A svájciak meggyőződtek róla,, hogy az a felfogás, amelynek alapján az az édesanya jogosan aggódhatott, rosszakaratuan költött mesékből táplálkozott. Magatartásuk, üdvözlő szónoklataik, a velük folytatott eszmecserék meggyőztek bennünket arról

1, hogy ezek a fiatalemberek lelkes védői lesznek a Imi ügyünknek és megférfiasodva, mint mérnökök, orvosok, tanárok, politikusok, államférfiak segítőtársainkká lesznek az igazságtalanságai szemben vivott 'küzdelmünkben. Hangoztatták, hogy szabadságért lelkesédjő szivük rokon a miénkkel', hogy most már belátják hogy nem szabad beüetörődlnimk megcsonkitottságunkba, hogy ezentüi

1 nevelve fogják félredobni az ellenségeink sugalta elferdítő újságcikkeket. Egyikük, a berni Lüps Kurt, nemzeti kokárdával

1 járt közöttünk, boldog volt, amikor Petőfiről, Jókairól' beszélt, kijelentette, hogy intenziven fogja propagálni a magyar irókat, Petőfiről

1 a nagy centennáriuin alkalmából sorozatos cikket ir a berni lapokba. A Nyiregynázán történt egy napi látogatás is meggyőzött berniünket arró 1, hogv a Mefosz kiváló sikerrel vezeti diákcsere akciói. é Jenő bácsinál. A svájciak érkezésének estéjén borult a városra a király halálának gyászhire: Zenés, nótás, táncos estéjük nem lehetett a diákoknak, akik padiig erősen készülitek arra, hogy pattogó csárdásban forgatják meg a szabolcsi lányokat. Ha nem is lehetett tánoos az este, a di-ákok kellemes hangulatban töltötték el a vendéglátó családok körében. Egy nagyobb társ'asájg Liptay Jenő házában talált az aranyos derűvel "sugárzó szabolcsi otthonok tipusára. Liptay Jenő egy csapásra a svájciak Jenő bácsijai; lett. Két svájci vendégérre, mint édes fiaira ugy vigyázott és a messze földről érkező fiuk egy nap alatt benne ismerték és szerették meg a színarany magyar szivet. A Buttler villában. • Az idő ugyancsak nem kedvezett a svájciaknak. A havas, széles április vasárnap még az alpesi klímába szokott edzeti fiukat is kellemetlenül érintette. Kifogni azonban igy sem tudott rajtuk. Legfeljebb annyiban, hogy le kellett mondaniok a lovaglásról. A svájciak ugyanis lovon szerettek volna kimenni a Sóstóra. Ha ki is tűnt, hogy nem lobogós ingujjas csikósok hona Magyarország, annyit és mindenesetre javunkra, szerették volna megállapítani, liogy pompás hátaslovaink vannak és mint magyar speeialislást élvezték volna az Alföldön való lovaglást. Igy azonban kocsikon mentek ki az ifjak a Sóstóra, lahol Báró Buttler Sándor a sóstói bortermelők szövetkezetének elnöke fogadta őket szíves magyar vendéglátással. A svájciak megtekintették a szövetkezet hatalmas betonpincéjét, amelyrőlbüszkén hallották, hogy tervezője, ' Lützel Schwal svájci mérnök. Megtudták azonban azl is, hogy honfitársuk nagyrészt az oláhok rablása miatt nem fejezhette be még nagyszerű tervét. A diákok ezután Bá~ó Buttler Sándor villájában pihentek meg, ahol a báróné Őméltósága forró teával és pompás vil• 'Ms reggelivel kedveskedett a svájci hölgyeknek és ifjaknak. A szíves magyar otthonban kitűnően érezték magukat a svájciak és minthogy az idő fagyos viharrá fordult, a programmtól eltérően elhatározták, hogy olt maradnak és onnan indulnak Vencsellő. község megtekintésére. Kézzelfogható előliünk oláhok rombolása UT Az oláhok által lel,égetett, ma már azonban szívós munkával felépülő VencseUő-község színről-szinre látása a leghatásosabb propagativ ténye volt a svájciak látogatásának. Az ifjak a kisvasuton mentek ki Vencseüőre, ahol az állomáson a község küldöttei lelkes fogadtatásban részesítették őket. A róm. kath. lelkész, aki üdvözölte a svájciakat végig kalauzolta őket a községen. Az útról, amelyet Báró Hofer Cuno kocsijain tettek meg sorra láthatóvá leltek a rombolásnak áldozatul esett és a szorgalmas munkával újjáépülő házak. A svájciak megilletődve üátták az el-" pusztítóit VencseHőt, majd a báró kastélyában, ahol uzsonán vettek részt, nagy, figyelemmel hallgatták a róm. kath. lelkészt. aki elmondotta Vencsellő történetét és képet festett a román vandalizmusról. A beszédnek az a része, mely Hofer; Cunó svájci egyetemi tanárnak áldásos tevékenységét málltatta lelkes örömet keltett a svájci honfitársakban. A svájciak közül' Duthaler Ottó zü| Az oj társulat ma mutatkozik be hatalmas műsor jceretsbsn a Modern Kabaréban, |