Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-30 / 98. szám
1922. április 30. J fVIMUII lfe ig Az önálló törvényhatósági joggal való felruházás ügyét világította meg ezután a polgármesteri bejelentés. Nyíregyháza azok között a vidéki városok között van, amelyek mindenképpen érettek a törvényhatósági jog elnyerésére. A kormány is ezen az állásponton van s már meg is történtek a törvényhatósági joggal leendő felruházás előmunkálatai. A városi tanács megtette a kezdeményező lépést és a törvényhatósági joggal való felruházást kérő iveket az egyenes adót fizető polgárok közül tizenkettő kivételével valamennyien aláirták. A törvény az adófizetők 50 százalékának áláirásához köti a kisebb köz igazgatási egységből nagyobbá történendő átfejlesztést, Nyíregyházának tehát bőségesen rendelkezésére állanak a szükséges aláírások. Megtette a városi tanács a szükséges lépéseket abban az irányban is, hogy a vármegyei törvényhatóság bizottságot küldjön ki a város és a vármegye közt lévő függő kérdések végleges elintézésére. A képviselőtestületi tagok egyhangú örömmel vették tudomásul az önálló törvényhatósági joggal való felruházás ügyének ujabb előrefejlődését. A Pesti Hirlap cikke A Pesti Hírlapnak az a közleménye, hogy Nyíregyháza város összes legelőit bérbe adta és ennek nyomán élénk elégedetlenség támadt, a kormánykörök figyelmét is felkeltette s Dr. Bencs Kálmán polgármester a képviseleti tagok figyelmét is felhívta a minden szavában valótlan hírre. Bejelentettea polgármester, hogy amikor városszerte mutatkoztak a földéhség jelei, a városi tanács minden eszközzel gondoskodott ennek kielégítéséről, annál is inkább, mert ez ügyben a Gazdaszövetség küldöttség utján interveniált. A város az idén nem termel pl. zabot sem, hanem e szükségletét a bérlők utján biztosítja, hogy ezzel is nagyobb földterület jusson legelőnek és bérleteknek. A város emellett több más intézkedéssel biztosította a legelőterületet, ugy, hogy a Pesti Hírlapban napvilágot látott hirt a polgármester a képviselőtestületben is koholmánynak minősiti. A képviselőtestület tudomásul vette a polgármester bejelentését és utasította a városi tanácsot, hogy kérje a Pesti Hirlap hírének helyesbbitését. Egy interpelláció. A polgármesteri bejelentések után Dr. Klekner Károly kórházi főorvos szólal fel napirend előtt és szóváteszi, hogy a Munkásbiztosító Pénztár miniszteri biztosa, amikor a pénztár igazgatójával együttesen Dr. Saáry Sándor hatósági orvost miniszteri rendeletre hivatkozva felszólította ,hogy kötelességszerűen lássa el a munkásbiztositó pénztári orvosi teendőket, megsértette a város autonómiáját, mert a hatósági orvosnak csak a képviselőtestület adhat megbízást. Kifejti, hogy a formaságok megkerülése mily végzetes következményekkel járhat éppen a hatóságok részéről és éppen ma, amikor még élénken emlékezetünkben vannak a törvényeket nem respektáló idők. Dr. Bencs Kálmán polgármester kijelenti, hogy az interpellációra a legközelebbi közgyűlésen fog érdemlegesen válaszolni, de már most rámutat arra, hogy Dr. Saáry Sánnem aktiv hatósági orvos, tehát kirendelése csak ugy történhet, hogy előbb a képviselőtestület szolgálatra hívja be. A képviselőtestület tudomásul veszi az interpellációra adott ideiglenes választ, ma jd a részletes tárgysorozatra tér át, amellyel kapcsolatban hozott több határozatokat más alkalommal közöljük. Mit kell tennünk súlyos gazdasági helyzetünkben. Rendezzük be az ipari Magyarországot. Ha nyersterményfeleslegünk van, avagy a bankérdekeltségek nagyobb mennyiségű nyersterményt vásároltak össze, rögtön előállnak a kereskedők és mindent elkövetnek, hogy a kivitelt hosszabb, vagy rövidebb időre lehetővé tegyék. Fellármázzák" a gazdatársadalmat is, amelynek segitségével a sorompók megnyílnak és a nyersterményeinket viszik kifelé. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy a valuta javul. Elhiszem. De az is kétségtelen, hogy a drágaság fokozódik, a nyomor pedig nőttön-nő. És az is elvitázhatatlan, hogy a nyerstermény félig, vagy egészben feldolgozva, értékében sokszorosan emelkedik. Ha tehát a kivitel főmozgató ereje valóban a valutajavitás, ugy nem a nyerstermények exportálását kellene forszírozni, hanem kizárólag csak az ipari kivitelt megengedni és ezt teljes erőnkből fokozni, a behozatalt pedig csökkenteni. Mit eredményezne ez ? A következmény ugyanaz volna, mint Csehországban és Jugoszláviában, ahonnan a nyerstermény kivitelét csak kivételesen engedték meg és pedig akkor, ha az már annyira felhalmozódott, hogy sem feldolgozni, sem pedig tovább tartani éppenséggel nem tudták. Ma. azonban már az uj gyáralapitásokkal elérték azt, hogy nyersterményfeleslegük ninc$. Mindenesetre nagy volna a felháborodás nálunk is és a tiltakozó-gyűlésekről egymást érrnék a küldöttségek, de ha ez mind hiába volna és látnák, hogy a nyerrsterményárak esése dacára sincs nyersterményexportálás, míg az iparcikkek árai a kivitel folytán emelkednének ; a drága építkezés mellett is megindulna, még pedig a gazdák részéről a különféle szövetkezeti és részvénytársasági ipartelepek és gyárak alapítása. És ez volna az az egészséges folyamat, amely sorvasztó gazdasági életünket megjavítaná. Ha máskép nem megy, hát az államhatalomnak kell a birtokos osztály közönyét megtörni, mely a bizalmatlan kisgazdákkal együtt kényszerülve volna a mezőgazdaság iparosítására. Mert, mint Steinecker Ferenc egyetemi tanár a Gaea közgyűlésén mondta : »A jövő Magyarország földmívelése csak erős gazdasági ipar mellett lehet hasznothozó és a viszonyok kényszerű hatása folytán-az okvetlenül bekövetkező birtokcsökkentések miatt a jövőben a megkisebbedett nagy és középbirtok csak ugy tudja magát fentartani, ha iparosittatik, azaz felkarolja a mezőgazdasági ipart«. Ne várják hát földbirtokosaink, hogy majd a bankok alapítsák meg a gyárakat, hanem vegyék ők maguk a kezükbe a kezdeményezést és a nép, a kisemberek bevonásával a viszonyoknak megfelelő mezőgazdasági gyárak létesítéséről gondoskodjanak ! Nem lesz akkor majd nyersterményfeleslegünk, de egyben a munkanélküliség s tzzel együtt a nyomor is anyhülni fog, amihez hozzájárulna még az is, hogy kivitel esetén az ipari melléktermékek mind idehaza maradnának. És most lássunk egy kis statisztikát ! Karety szerint, ha a piszkos gyapjú mázsája X koronába kerül, akkor a mosotté 4-szer, a fonalé 6.4-szer, a szöveté pedig 10szer annyiba jön. Ha a tavalyi 45—50 koronás gyapjuárat vess'zük alapul, akkor 1 m. jóminőségü gyapjúszövetnek 450—500 koronába kellene kerülni s ha a kirakatokban mégis 1500—3000 koronás szövetet látunk; ugy azt a gyapjukereskedők kartoljének köszönhetjük, amelynek gyárérdekeltségei Ausztriában és Csehországban vannak. A száraz kenderkóró mázsája békében 10—11 korona volt s mai 24-szeres áremelkedése mellett a kóc 35^szörö(s^ a tilólt klender 72-szeres, a fonál pedig 147-szeres árat, azaz a nyerstermény 20-szorosát érte el. Hogy a ken der csekély áremelkedése nincs arányban a belőle készült fonal tulmagas árával, ezt viszont az egyeduralmat élvező fonógyárunknak köszönhetjük. A pár példákból is beigazolva láthatjuk Steinecker Ferenc fenti állításának az igazságát, hogy igenis, ugy a magyar gazda, mint csonka hazánk érdeke sürgősen parancsolja, hogy miként a szomszédos országokban, éppen olyan hatalmas lendülettel induljon meg nálunk is a mezőgazdasági ipar megalapozása — és fejlesztésének a céltudatos munkája Csehország és Jugoszlávia példájára kötelezni kellene nálunk is a részvénytársaságokat székházak, a gyárakat pedig munkás- és tisztviselőlakások építésére, mert csak az építkezéssel indulhat meg a várva-várt egészséges és erőteljesen circulus vitiosus ! A nyerstermények összeharácsolása és exportálása helyett a munkának kell teret biztosítani és becset adni, mert mint látjuk, a nyerstermény belső értéke az ipari feldolgozás folytán szukcesszive, sőt mondhatni ugrásszerűen emelkedik ! Dr. Kállay Tibor pénzügyminiszterünk és képviselőjelöltünk ittléte alkalmával a többek közt azt mondta, hogy rövidesen ismét körünkbe jön és akkor majd megbeszéljük hogy miként akarjuk az uj Magyarországot berendezni. Ugy tudom, hogy Őnagyméltósága már megjelölte az irányt, sőt az utat is megmutatta, amelyén haladnunk kell. Tette pedig ezt akkor, amikor a készbőripar védelme szempontjából a nyersbőr kivitelét kereken megtagadta és igy nem a nyers, hanem a készáru exportjára helyezkedett. Azon legalázatosabb kérelemmel fordulok Őexcellenciájához, miszerint hasson oda, hogy a nyersterménykivitel az egész vonalon szüntettessék be, mert mindnyájunk érdeke azt parancsolja, hogy az uj Magyarországot iparilag rendezzük be. Megértve a kor intő szavát, vármegyében bőrgyár van alakulóban. Kegyeskedjék ezt a zsenge gyermeket, — amely bizony eddig a gazdák részéről elég rideg közönyben részesült, — legmagasabb pártfogásába venni, hogy igy megizmosodva mielőbb kivívhassa magának azt a helyet, amely őt megillető. Kállóban a Kiskállai-ut és az azt keresztező Érpatak mellett nagy dombszerü földhalmaz van, amelyről azt mondják —.'s amely inségdombról Ferenczi István Szabolcsvármegye földrajzának uj vezérfonala is említést tesz, — hogy éhínség alkalmával egy hatalmas nagy ur, a Kállay-család egyik őse hordatta össze, hogy a felvidékről menekült éhezőknek munkát adjon s igy azok könyöradományra ne szoruljanak. Ma szintén nagy a nyomor és nagy a munkanélküliség. A szabolcsi nép s vele együtt az ország lakossága várja a nagy idők, az uj Magyarország nagy emberét, aki megtörné felsőbb körök előítéletes közönyét s miként Kállay Bértáblán a közel 90 évvel ezelőtti ínségét munkával enyhítette : éppen ugy az utód, dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter is emlékebeliszkeket, gyárkéménye$ munkahelyeket emeltetne, § krém, puder, ssappan, kölnivíz a legjobb, i I ASV^U Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és illatszertárban, j
