Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-16 / 62. szám

jámwtK 1922. március 16 A magyar ifjúság márciusa. Március tizenötödikének emléknapja az első tavaszi szép napok és halvány ililatos ibolyák nyílása idején elsősorban mindig a magyar ii'jusájg ünnepe volt, mint (ahogy a imagyar ii'jusá(g| szabadság és hazaszeretete teremtette is meg annak idején ezt a történelmi szép napot. A magyar ifjúságé, akiben mindenkor Petőfi lelke élt s amely ifjúság Petőfi eszével gondolkozott és az ő képében látta, ismer le meg a világot, lelkesedett eszményeiért. Az idők mérhetetlen végtelenjéből a századik esztendő telt el azóta, hogy a kiskőrösi egyszerű nádas-házban meglátta a napvilágot s azóta Petőfi lelke, költészete formálja és munkálja az ifjúság lelkét. Balsorsunk keserű végzete, hogy a százéves forduló Magyarországot, a Petőfi által legjobban szeretett hazát összetörve, megcsonkítva találja. Vörösmarlhy a Szózat költője a szabadságharc után soha nem engedte meg

1 gyermekeinek, hogy költeményeinek azt a részét is elmondják, mikor látnoki szemmel arról a nagy temetésről beszél, hol egy nemzet a sírba sülved el. Petőfi, a nemzet nagy hibáinak ostorozója pedig bátran kiáltja: Szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában ts nemzetemet.. És a magyar ifjúságnak nehéz osztályrészében is bízó lélekkel, reményteljes szivvel kell Petőfi felé fordulnia, nem szabad kishitűnek, vagy kételkedőnek lennie, hiszen szava, tüze és lelke sugara újjászületik most bennünk. Ennél a fénynél nevelkedett eddig is az ifjúság. Á kis diák, aki hazulról elkerült a városba, a nagy iskolába, idegen környezetbe, hányszor olvasta könybe lábadt szemmel a Távolból c. verset, gondolt arra a házra, mely olyan drága s amely az édesanyját őrzi. , Bár maradtam volna benne vég tg, De az embert vágyai vezérlik... Kis szivének egész keserűsége és első fájdalmas csalódásának húrja rezdült ineg lelkének Pelőfi hatalmas hangszere nyomán. Eszébe jutott a Szülőföldemen abbahagyott sok játék és kedves óra emléke, amikor füzfasipot fújva lovagolt s az al tatóda 1: Cserebogár, sárga cserebogár... Aztán ugy várta a vakációt, mikor száz szép tervet főzött ki, hogy fogja szólítani a rég nem látott édesanyát s az öröm miatt ment füstbe a terv. í Hányszor reménykedett a kis tanuló, ha könyvei fölé hajolva, belenézett a lámpa reszkető fényébe és elgondolkozott szülei szegénységén, fö'lidi nyomorú sálján. — Eszébe jutott Petőfi Szüleimhez c. verse. Majd ha ő is felnő és Imeggaztííagtodik. — Édesanyja kocsin járhatja a templomot azizal a szép imádságos könyvvel, amit ő vesz majd neki. Házuk is lesz, a ház alatt pince, a pincében jó bor... az édesapjának. Öröm, boldogság lesz majd az élet... De addig tanulni kell. Sokat kell tanulni. Tanulj hát te kis diák!! Milyen tiszta, szent serkentő és buzdító érzelem, csak soha el ne szállnál, mindig mellette maradnál!! Aztán mikor nyitni kezdett az esze, Petőfi versei nyomán kezdi megismerni, megszeretni a természetet. Óh milyen hatalmas muzsika az. Ugy zeng a Kárpátok .fenyvesekkel # vadregényes bérce, mint egy hatalmas orgona. Megelevenedik az Alföldi. A déli verőfényben hullámzik az aranykalászos bnza, búvik a kis gyik, apró tündérek táncolnak a Tiszán... Hát mikor a Sziv kezd nyilni. Az utcán, a könyv lapjai között csupa CsapO Etelkákat, Szendrey Juüákat lát. Hiába, a virág nyílását megtiltani nem lehet és kinyilik az első szerelem hamvas szép virága. És a magyar ifjú mellett műidig ott van, ott él, ott lebeg Petőfi a legtisztább eszménykép. Jönnek azután a szabadságimádat idejei. Itt is Petőfi az ideál. Az egyéni függetlenség vágya, szeretele, a zsarnokság gyűlölete, bár nem is ismeri... Éppen ugy, mint Petőfinél. A szabad ságszer etett el rokon a hazaszeretet, amely nem ismer pártállást, politikát, csak szeret áldozatrakészen, érzelmesen, odaadón, reszke'ő megindultsággal. Később jön aztán a tettvágy, alkotni, munkálkodiiíi s ha kell, meghalni a hazáért mint Petőfi, akinek egyénisége, költészete, élete oly csodálatos harmóniában egyesül. Ezzel tán be is fejeződik az ifjúság ábrándos, szép korszaka s jön a férfikor a maga gondjaival, küzdelmeivel. Óh mindnyájunk, egész magyar generációk szent emlékei ezek!! S Petőfi legyen a mostani szomorú idejű ifjúság éltető hite és zsenditő reménye is. Ez sugározzon be minden magyar lelket is a századik évben bizó hittel, tele reménységgel!! Kardos István. Vár megy eszerte mozgalom indul meg a Jósa Muzeum érdekében. Felépitik a muzeum palotáját. — A törvényhatósági bizottság a muzeumért Nyíregyháza, március 15. A Nyirvidék tudósítójától. A vármegye messze földön híres Jósa Muzeumál a legutóbbi időben szomorú sors érte. A páratlanul értékes gyűjtemény helyiség hiányában már kezdetben sem kaphatott méltó elhelyezést, ujabban pedig mindinkább szűkebb helyre szorult s mind kevésbbé szolgálhatta sajátos céLját, a felnőttek oktatását, az iskolai liistóriatanitás, hagyománytiszteletre, a múlt megbecsülésére irányuló nevelés szemlélettel való támogatását. Most aztán végképp be kellett a muzeumot zárni s ha valaki Nyíregyházára érkezvén keresné a A muzeum siralmas válsága a; ónban nem marad szó nélkül. Mindlenekelőtt ma ga a vármegye érzi az ezen n téren ráváró feladat sürgetését és "Szabo'lcsvármcgye alispánja az elsők között van, aki szivén viseli .Jósa András felbecsül he'.etlen értékű örökségét. A muzeum ügyét a most lefolyt törvényhatósági bizo'.tság elé terjesztette, ahol a hozott határozat megindította a muzeum méltó elhelyezésére irányuló akciót. A nagyjelentőségű kulturális ügy iráni már az állandó választmányban igen biztató érdeklődés nyilvánult meg. I)r. Dohnál József vármegyei főorvos nagyhírű muzeumot, zárt ajtókra találna. | leplezetlenül feltárta a muzeum sivár helyzetét és a hü kép, amelyet a selélbc zárt Jósa-kincsek sorsáról feslett, mély hatást tett az állandó választmány tagjaira. 'A kérdéshez Gcidlulv Henrik püspök, majd Énekes János kanonok szóllak hozzá a gyors és az egész társadalom lámojgalásával meginduló akció szükségét bizonyítva. Geduly Henrik azzal aidbtt határozott irányt a mozgalomnak, hogy nyomban 1000 koronát ajánlott fel a muzeum megfelelő elhelyezésére. A vármegye rendkívüli közgyűlése az állandó választmány elvi álláspontjára helyezkedett és határozatilag kimondotta, hogy a muzeum céljára megfelelő hajlékot, külön épületet vagy kultúrpalotát épít, ^e mindlenképpen gondoskodik elhelyezéséről. E cél megvalósítására azt a bizottságot küldi ki, amelyet a tisztviselői lakások ügyében megválasztott. Ez a bizottság hivatva lesz arra, hogy a legközelebbi közgyűlésig ugy a szükséges költségek fedezésére, mint az építkezés tervére vonatkozólag kiszétsc el a jelen lést. A muzeum feléepitéséhez szükséges összeg előteremtéséhez Nyíregyháza város, a vármegye valamennyi községei hozzá fognak járulni és bizonyos, hogy a nagy kulturális cél adományokra serkenti a tehetős magánosokat is. A muzeum sorsát féltve figyelők megnyugvással fogadhalják a vármegye kötelességtudásból erodő kezdeményezését. 1922 március 15. A mi ünnepünk ma nem diadalünnep, Nem büszke tanuja boldogító üdvnek: Szemünk lobogása, szivünk dobogása Belefúl egy fájó, néma zokogásba. Multunk és jövendőnk gyászfátyolba vonva Mintha mindörökre kettészakadt volna, Megfogytunk, megtörtünk, s nem segit az ég [sem Ennyi gyötrődésen, ennyi szenvedésen ... A mi szenvedésünk nem múló zivatar. Nem viharfelhő, mely villámokat takar; Úgy borult be az ég hirtelen felettünk : Egyetlen csapásra mindent elvesztettünk. Akármerre nézünk, bús romokat látunk, Nincsen egy testvérünk, tiincen egy barátunk; Szavunknak hitelét megrontja a gazság, Mintha meghalt volna a

z örök igazság. A mi igazságunk nem papirostörvény, Nem nyelheti el a fenyegető örvény ; Vérünket áldoztuk, mert a haza kérte, Ha bűnösek voltunk, meglakoltunk érte ... Hatalmi erővel elnyomhatnak minket, Rabságban tarthatják sinylő véreinket: Van Isten az égben, hogy földig alázza Milliók önkényét milliók fohásza ! A mi imádságunk nem rebegő sóhaj. Nem szavakba foglalt felpanaszkodó jaj: Megkövüli fájdalom egy nemzetnek arcán, Rettenetes sorsán, méltatlan kudarcán ... Uram, ki ismerhetsz, mert mindentudó vagy, Uram, ki segíthetsz, mert mindenható vagy : Törd meg elletünknek öldöklő hatalmát, Halld meg a magyarnak elszánt fogadalmát! A mi fogadalmunk nem homokba vájt szó, Nem percnyi hevü'.és, szalmalángnak látszó; Széjjelhúztunk eddig: egyesülünk végre Jelen boldogságra, jövő dicsőségre Istenfélelemben, törvénytiszteletben, Mindent megbocsátó emberszeretetben, Es ahogy megtartjuk szent fogadalmunkat. Ügy íöltsed be rajtunk nagy megvá lásunkat! A mi megváltásunk nem lehet ajándék, Nem. is lehet meddő, puszta jámbor szándék; Aki cl i gyenge, a'i halni gyáva : Nem méltó az ember legszentebb jogára ! Élni akarsz? élj hát. de élj függetlenül; Halni akarsz ? halj meg, de szeplőtelenül! Halld meg a szózatot, érts'd is meg, magyarom, S mondj rá igaz áment: akarom, akarom ! Vietórisz József.