Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-07 / 30. szám

jfímHDtSL 1922. február 7. A hatalomért küzdünk" jelentette ki a nemes gróf Andrássy Gyula az uj pártnak csütörtöki alakuló gyűlésén. Nagyon jól tudjuk. Sőt tudtuk,, még mielőtt kijelentette volina. Még szép,, hogy őszinte. Hogy őszintén bevallja. Nekik a hatalom kell. Mert úgymond — nálunk hatalom nélkül semmiféle pártprogrammot nem lehet keresztülvinni. Ezt is jól tudjuk. De amilyen elismeréssel vagyunk ezért az őszinteségért, amellyel ezt a nemes gróf nyiltan kimondotta* olyan aggodalommal vagjUftk- elteivé abban a kérdésben, hogy miféle célok azok, amelyek miatt ők a hatalom birtokába akarnak jutni s amelyeket ezzel a hatalommal kivivni,, megvalósítani igyekeznek. Erre nézve a nemes grófnak kijelentéseit nem tekintjük egész őszintének. Azt tudjuk,, hogy ők, mint a legitimitásnak elszánt harcosai legtávolabbi céljunak a királynak visszahozatalát tűzték ki. Ezt eddig is tudtuk. Ezt nem kellett újból ismételnie. Nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent a gróf urnák és sok mágnástársának a királyi udvar, a régi dinasztia udvarának légköre, fénye,, pompája, etikettje. Beszél azután még — valószínűleg csak hangulatkeltés okából — a »jogrend, jogbiztonság visszaállításáról^, »egyetemes földmives érdekekről« stb. stb. Ezek az ellenzék megszokott frazeológiái. Épugy, mint mikor a nemzeti és keresztényirányzatnak további szívós és hajthatatlan,, de liberális szellemű fenntartásáról beszél. Mindezeket értjük és eddig is tudtuk. Az aggodalmunk azonban azokat a kérdéseket és rejtett célokat illeti, amelyeket a nemes gróf nyilván elhallgatott. Hiszen a király visszahozatala egyelőre nem aktuális probléma. Amiatt teljesen felesleges lenne ilyen elszántan küzdeni a hatalom birtokáért. A sokat emlegetett jogrend és jogbiztonság szintén nem annyira akut bajok nálunk. Én legalább ugy érzem itt sok ezer polgártársammal, hogy egész nyugodtan hajthatjuk fejünket esti nyugalomra és az a sokat hánytorgatott fehér terror egészen a mesék országába tünt. Azt se lehet nagyon a szemére vetni a jelenlegi kormánynak, hogy nem lenne eléggé nemzeti, vagy keresztény irányzatú. Legalább a demokraták és liberálisok magatartása és folytonos dohogása ezt mutatja. Egyszóval ezek miatt igazán kár ez a nagy erőkifejtés és acsarkodás. Én azt hiszem,, hogy itt valami egyébnek kell liappangani a háttérben, amiről a gróf ur erősen hallgat. Vájjon nem a földbirtokreform és a vagyonváltságnak a nagybirtokokra vonatkozo végrehajtása képezi-é itt az ütköző pontot, amely a grói urat és sok mágnástársát olyan erősen szembeállítja a kisgazdapárttal és a rátámaszkodó kormánnyal ? ? Országos a panasz, hogy ez a várva-várt reform és a nagybirtokok váltságának végrehajtása nagyon is késedelmes. De a jelen kormányban és a kisgazdapártban teljes garanciát látunk arra, hogy, ha lassan is, de mégis csak meg fogják valósítani és ezt a sociális problémát mégis csak meg fogják oldani. i ' Vájjon nem azért kivánkozik-e gr. Andrássy Gyula mindenáron a hatalom polcára hogy ezt a különben is nehezen haladó birtokpolitikát végkép elgáncsolja ? ? ? Nagyon félek,, hogy ez az igazi rejtett célja a vállalkozásnak s a kaszinó-politika exponense emiatt a kérdés miatt kivánja ellenzéki politikáját possibilissé tenni s a kormányt kezébe venni. A királykérdés,, a legitizmus, a jogrend, a »kamarilla«, »mellékkórmány«... a választói kérdés, mind-mind csak látszat, beszéd, frázis... Itt van a kutya eltemetve, mint a német mondja. Ez az egész nemzetgyűlés bizony nem sok üdvöset csinált ez alatt a két esztendő alatt. De becsületére váljék, ezeket a kérdéseket mégis csak megoldotta és a reform-törvényeket megalkotta. Ha egyebet nem csinált volna is„ ez mégis olyan korszakos alkotás,, amelyért elismerés illeti. A kisgazdapártban lesz annyi erő és okosság, hogy a küszöbön álló választásokon nem fogja ezeknek a törvényeknek végrehajtását azokra bizni, akik azoktól természetszerűleg iszonyodnak. ( | Nem fogjuk a káposztát a kecskére bizni. S. Szabó László dr. A középosztály fiainak az ipari és kereskedelmi életben való elhelyezkedéséről. A háború alatt Galíciában egy magyar tartalékos hadnaggyal ismerkedtem meg, aki polgári életben iparos volt és Németországban jólmenő cukrászüzlettel rendelkezett. Sokszor emlegette, hogy egy alkalommal, amikor szóba • került, hogy a polgári életben KÍ micsoda s ő iparosnak mondta magát, micsoda megrökönyödés, megütközés és lekicsinylés ü'llt az arcokra, ugy hogy jónak látta kijelentését még azon melegében oda módosítani, hogy ő voltaképen gyáros. Egyik tartalékos főhadnagyparancsnokom, bécsi fuvarosvállálkozó volt. A következő eset azonban engem is nagyon meglepett. Ugyanis egy. kis osztrák falucskába kerültem, ahol) is a vendéglőben ütöttem fel a sátorfát. A vendéglős be volt vonulva s megérkezésem után néhány napra jött haza szabadságra. Már odaérkezésemkor halottam, hogy a házigazdám tiszt s én az igazat megvallva altisztnek gondoltam. Csalódtam, mert tényleg tiszt volt. mégpedig főhadnagy. — Es én akkor ugy elgondolkoztam azon. hogy náltmk a falusi vendéglőst, akinek a tiszti ranghoz az előképzettsége megvolna, aligha találinánk. De meg ha akadt volna is ilyen fehér holló, ugy az is már rég valamilyen hivatalbán ülne s nem lenne iparos, sem pedig kereskedő, hanem hivatalnok. Mert ismerjük be, hogy ha nálunk valaki középiskolát járt si ha csak négy osztályt is végzett, elenyésző csekély kivétellel nem azért tette, hogy az ipari, vagy a kereskedői pályára lépjen, hanem, hogy hivatalnok' legyen belőle . Hogy ezt a hazánkban úrrá lett szokást megértsük, szembe kell állítanunk' főurainkat az angol

1, francia és a német mágnásvilággal. Ugyanis, mig utóbbi az ipart és a kereskedelmet nemcsak hogy megbecsülte. hanem heverő pénzét ipari és kereskedelmi vállalatokba fektette s igy ő maga is gyáros, nagyiparos és kereskedő volt, addig a mi arisztokratáink nagyon kevés kivétellel nemcsak, hogy nem tudtak az iparral és kereskedelemmel megbarátkozni, hanem egyenesen idegenkedtek tőle és lenézték s igy gyárak és kereskedelmi vállalatok alapítására nem gondoltak. A példa vonzott ott is és itt is. És azért volt az nálunk, hogy az iparos és kereskedőszülők, ha tehették, ugy gyermekeikkel a tisztviselőosztályt növelték. Mig ez ellenkező eset, hogy a középosztályhoztartozó szülők fiaikat az ipari vagy a kereskedői pályára adták volna csak nagyon elvétve fordult elő, mert nem tartották azt elég szépnek és elég úrinak. És ugyancsak ez okozta nálunk azt is, hogy oly kevés az igazi régi gyáros-, iparos- és kereskedőcsalád, mig hivatalnokdinasztiákkal! bőven találkozunk. A világháborúval nagyot fordult a világ szekere. A vesztett háború s hazánk szétdarabolása'a tisztviselőosztályt végkép a földre teperte. A drágasági és más pótlékok a természetbeni ellátással legnagyobb részének már csak amolyan kényszerinjekció. S nagyon szomorú vallóság hogy ma »a szellemi termelés nemcsak, hogy nem fedezi a rezsit, hanem nagy deficittel jár.«. Azt hittük és hinni véljük ma is, hogy a földreformmal kapcsolatosan épül fel! a mentőhid. de ugy látszik', hogy aZ ipartörvény revíziója fogja egyelőre megadni. de csak a fiatalabb tisztviselőknek adhatja meg a középosztály fiaival együtt az uj orientálódást, az uj elhelyezkedést. A karácsonyi ünnepek alatt egy helybeli gyárosnál voltam, aki a karácsonyfa alatt örömmel mutalta. hogv második elemista kisfia mivel lepte meg. Primitív hamutartó volt az ajándékmunka, de annál kedvesebben érintette az apát. Majd odahívta kisfiát és buzdította, hogv csak tanuljon szorgalmasan s aztán, mint bátyja, ő is gimnáziumba fog járni, majd sokat tanult és tapasztalt, ugy Jjó tervező iparos lesz belőle és Isten segítségével a nagy dolgok tervezésével is meg fog birkózni. Igaz, hogy nem uraskodni, hanem dolgozni fog kelleni, mégpedig keményen, de igy lesz azután belőle igazi független ur. Igy kell a zsenge gyermekkel már a szülői házban megszerettetni a munkát s ezzel

1 együtt az ipari és kereskedői pályát s az iskolák, a társadalom és az állam segítségével

1 meg kell indulni annak az egészséges ós erőteljes "folyamatnak, a mely az úgynevezett uri középosztály fiait produktív pátyára s ezzel együtt a közgazdasági életre ránevelje. Eddig az ipari és kereskedői osztály számos kiváló egyént adott a hivatalnoki osztálynak. Most a középosztály adjon müveit és kitűnően képzett fiakat az iparnak es a kereskedelemnek. Igy fiainak, mint Csathó Kálmán mondja »meg fognak tanulni dolgozni és pénzt keresni. Komoly, nehéz pénzt, amit annak fizetnek, aki ád is érte valamit. — Jó árat, komoly tudományt, nehéz munkát hozzáértést, tehetséget. És ők

1, ha nem is 1 Szombaton, vasárnap és hétfőn szenzációs megnyitó előadásain a i I Dórosi Színház Jtíozgó Blaha Lujza parádés szerepét a NAN I-t moziszkeccsne

k feldolgozva mutatja be.