Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-18 / 14. szám

•JSÍYÍRYIDÉK 1912. január 18. I I.VA!»LHIMMIIH»IJ»<IMWMMW Rákosi Jenő irodalmi ünnep a vármegyeháza dísztermében. Nyíregyháza, január 17. A Nyirvidék tudósítójától., 1 Tudjuk, liogy ennek az irodalmi ün­nepnek hírére Nyíregyháza város minden intelligens szellemi -és fizikai munkása, minden tudatos gondolkodója, iparosa, kereskedője, polgárságának egyeteme ki­vétel nélkül felfigyel és igy szól: íme egy ünnep, amelynek magaszlosan kötelező erejét érzem!! Erről az ünnepről, az ün­nepen való dokumentáló megjelenésről én sem fogok elmaradni. Rákosi Jenő neve az a tiszta, kristályos fényű magyar név, íameíy szerető biztatással sugároz be min­denkit e hazában. Magasan a tülekedő és borzalmas vaksággal gyűlölködő, embere­iket és embereket, magyarokat és magya­rokat elválasztó jelen felett az édes-sze­retettel átmelegedett drága multat és a máris hajnalodó megváltó jövendőt hir­deti. Makulátlan, héroszi aktivitást és szeretetet hirdető szép magyar név a Rá­kosi Jenő neve. A Bessenyei Kör csatlakozik a nemes ünneplők sorához, azokhoz, akik Rákosi ötvenéves irói munkásságának határkövé­nél dallal és virággal s ami több: tiszta magyar szívvel, a béke, az áldott szere­tet, a diadalmas együttmunkálkodás szent akarásával, az egyedül jogos nagy emberi jóság világnézetével állnak meg s hódol­ván Rákosi Jenőnek, az ő fényességében átszellemülve mondják: Hiszek Magyaror- , szág feltámadásában!! í Nyíregyháza város polgársága öröm!- í mel fogja megragadni a Bessenyei Kör i nyújtotta alkalmat s vallomást tesz azok mellel! az ideálok mellett, amelyeknek Rákosi Jenő félszázados irói tevékenység ge az életbevitelét jelenti. A szombaton délután öt órakor kez­dődő irodalmi ünnep sorrendje a kövelker ző lesz: A városi dalegylet Kölcsey Himnuszá­val nyitja meg az ünnepet. Mikecz Dezső udvari tanácsos, a Bessenyei Kör elnöke megnyitó beszédet mond. Dr. Vietórisz József bemutatja Rákosi Jenőnek a Bes­senyei Körhöz intézett levelét. Ezután Galamb Sándor fővárosi tanár, a fényes tollú modern irodalom tör ténetiró szabadelőadást tart Rákosi Jenő pályájá­ról. A városi dalegylet a tanulmány elhang zása után elénekli a Szabados-féle Hi­szekegyet. majd Fehér Gábor tanár Rákosi Jenő esztétikája cimmel irt tanulmányát adja elő. Rákosi drámai költeményeit Ivrasznay Ili interpretálásában élvezzük. A városi dalegylet a Szózattal zárja be a nivós Rákosi Jenő ünnepet. A Rákosi ünnep hire máris élénk örö­met keltett. A Kör vezetőségénél egyrer másra érdeklődnek a vármegye díszter­mében lefolyó ünnep jegyei iráni. A je­gyeket Ferenci könyvesboltjában a legal­kalmasabb megváltani. Belépődijak az I—VI. sorban .'30, a VII—X. sorban 20 korona. Nem lagok 10 koronával többet fizetnek. Itt emiitjük meg, hogy a Bessenyei Kör tag felvétele újra megélénkült s egy­re-másra jelentkeznek az uj tagok ma is. rA Kör ezt a melegen támogató érdeklődést, mint ahogyan a szombati Rákosi Jenő ün­nep is tanúsítja, valóban meg is érdemli. A Kansz első vándorgyűlése Nyíregyházán lesz Nyíregyháza, január 17. A Nyirvidék tudósi tójától. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemh zeli Szövetsége most tartolta meg Buda­pesten tisztújító gyűlését, amelyen restau­rálták a hatalmas szövetség központi tisz­tikarát. A Kansz országos szövetségének elnöke ismét Kelety Dénes államtitkár, Máv. elnökigazgató lett, aki iránt a köz­alkalmazottak sokezerje változatlan ra­gaszkodással és lelkes kövelésre kész sze­retettel viseltetik. A központi tisztikar so raiban a nyíregyházi közalkalmazottak ügyének fáradhatatlan agililásu munkása, a Kansz szabolcsvármegyei törvényhatőh sági választmányának főtitkára Zoltán Gáspár is bekerült, akit egyhangú lélkeser déssel központi titkárnak választottak meg annak elismeréséül, hogy Zoltán a vidéki közalkalmazottak érdekeit a köz­ponti választmányban állandóan nagy odaadással és eredményesen képviseli. De honorálta a központi választmány azt is hogy Zoltán Gáspár Szabolcsvár­megyeben élénlc Kansz-mozgalmat tart ébren, amely sikerekben vetekedik az or­szág legmozgalmasabb vármegyéivel. A restauráló .központi gyűlésnek más olyan mozzanata is volt, mely vármegyén* ket közelebbről érdekli. Ezen a gyűlésen vetődött fel ugyanis a Kansz országos vándorgyűléseinek a lerve is. Amikor er­ről szó volt s választottak a legkiválóbb törvényhatóságok székhelyei között, Szar bölcs, illetve Nyíregyháza nyomban szóba került. Andor Endre miniszteri tanácsos hathatós beszédben mutatott rá a szabol­csi tisztviselőtábor kiválóságára és azt fejtegette, hogy Szabolcsból regru tálódnak nak a Kansz leglelkesebb és ^fáradhatat­lanabb katonái. A központi választmány egy szívvel-lélekkel csatlakozott Andor Endre felfogásához és határozatilag kl­inondotta. hogy a Kansz legelső nagy ván­dorgyűlését Nyíregyházán fogja rendezni. Ez az országos jelentőségű vándorgyűlés májusban vagy juniusban lesz és mozgal­mas életet fog teremteni Nyíregyházán, ahol közeletünknek sok előkelő képviselő je, igy több államtitkár, miniszteri taná­csos jelenik meg a vándorgyűlés alkalmá­ból. Abban, hogy városunkra esett a köz­pont választása, nem kis része van a hely­beli törvényhatósági választmány agilitá sának, ügybuzgóságának. M/be Kerülnek a téli örömök ? Egy kis szánkázás: egy-két százas. — Drága minden, de nem is vásá­rolnak. — Élet a jégen. A Nyirvidék tudósítójától. Néhány nap óta olyan gyönyörű fe­hér hóprémmel takaródzott be a város, hogy minden fűtetlen szobáju s keshedt cipőjű nyomorúság mellett is észre kellett yenni azt a sok szépséget, amivel a magyar • tél kedveskedik meggyötört magyarjaii­nak. Az utcákon végnélküli szőnyegként te­rül a hó s nevető szánkák száza sikam­lik rajtuk. Csengők ezre kacagva zene-bo­názik. mintha valami dermesztő nyomás aluli felszabadulást ünnepelnének. Az em­berek arca is derültebbnek látszik, a hó fe­hérsége — ugy látszik — örömöket sugár­zott szerte s legalább külsőleg megváltor zunk néhány órára vagy napra, míg a szo­katlan látvány lenyűgöz. Észre kellett ven­nünk a telet s a téhről a farsangra gondo­lunk s mindenre, ami még nem is olyan régen ezeknek örömeit jelentette számunké­ra. — Néhány esztendővel ezelőtt, ha ja­nuár bekopogtatott hozzánk s Tél apó meg rázott szakállából a földet behullottá a hó, lilém okozott gondol, hogy egy bér­szánkóba üljünk és megnézzük a sóstói erdőt, hol nyári barátaink az akácok és töl gyek csillogó fagyos virágokba öltözötten állottak sorfalat felvonulásunknak. Ma kétszer is, tízszer is meggondoljuk, hogy az az egy-két százas nem kell-e másra, amit a bérkocsisnak adnánk. A korcsolyánk berozsdált, tönkrement és az újra honnan is vegyük a pénzt. — Farsang is van s ha valahogyan megmen­tettünk is egy szmokingot vagy frakkot, bálnak örvendő mosolygásunk bizony jelfa­nyarodik, mikor egy-egy ingvasalásra annyit kell adni, hogy abból nem is ré­gen még három bált mulattunk végig tisz­tességesen. Az igaz, hogy akkor fiatalab­bak voltunk s jobban is megkívántuk, de hát háború ide, háború oda, az ember azért most sincs egészen fából és épen ide­je volna az eladók között széjjel nézni az asszonynak való után... Ez is drága mulatság, sajnos. Mint előrelátó ember, amint a kiősülé­sig jutottam a téli gondolatokkal, nein csak annak szerelmi részét lalolgalom, ha nem, mert jó konyha nélkül az élet mit sem ér, betértem egy csinos edényzettei lelt kirakatu kereskedésbe, hogy utána nézzek, mennyibe kerül egy konyha-felsze­relés?? Hogy a gyanút magamról elhárítsam hangsúlyoztam újságíró mivoltomat s ál­talánosságban kérdezősködtem a tulajdo­nostól: — Mondjon valamit a téli szezonról, van-e áru, van-e kereslet, fogynak-e a téli sportcikkek?? — Áru, uram, annyi van, amennyit akar, ellenben vevő, sajnos, nincs any­nyi, amennyit szeretnénk. Senki sem vá­sárol. Csodálatos, amit a közönség csinál). Egyszer-egyszer ugy megrohanlak az el­múlt év folyamán, hogy alig birtuk ki­szolgálni, aztán hónapokig alig jött né­hány jelentéktelen vásárló. Most is így vagyunk. Itt van a tél s a korcsoly át sem kere­sik. Még szerencse, hogy az idén nem is hozattam. Ami van, az még tavalyi áru s az ára 400—420 korona között változik. Egyéb téli sportcikk, ski vagy ródli soha^­sem kellett Nyíregyházán. — De vadászati cikket csak vesznek — kérdeztem. í i 1 ' — Aránylag abban van a legnagyobb kereslet, de az nem fogyhat annyi, hogy az üzlet pangását ellensúlyozza. Különben itt is csak lőszer pótlásról lehet szó, mert fegyver-áru nem kerül piacra. Mialatt beszélgetünk, megjelenik egy jól öltözött úriember s azzal kezdi a beszé| det. hogy ő kecskeméli kereskedő s 30 láda zománcozott edényt akarna eladni, melyet a vásárra hozott, de a rossz idő miatt nem tud kirakodni. — Mi az ára?? • — 300000 korona. Míg magamban csendesen szörnyülköf­döm, a két kereskedő alkudozni kezd s megállapodnak, hogy az áru megtekintése után majd még »csevegnek* az ügyről. A zománc-edény vásárlás épen kapóra jölt nekem s bátorságot vettem megkér­dezni: — Mennyiért lehet ma kapni egy konyhab erendezést ? ? — Oh. már 15000 koronából ki tudunk állitani egy készletet a legszükségesebb edényekből; jobbat 25—30 ezerért adunk.

Next

/
Thumbnails
Contents